Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-11-12 / 46. szám
46-ik szám Gyula, 1882. november 12-én, I. évfolyam. p--------------------^ Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre 1 1 5 frt — kr. Félévre .............1 | 50 | Év negyedre | .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.-A- GTS’TTILi.A.I SPOBT-CLTJB HIVATALOS KÖZL MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jaiitso vits Emil. Fömunkatárs: Oláh György. ^ Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang JLipót Doiottya utcza 8. sz. a.; •— Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A Körösvölgy vízvédelme. Alig másfél éve ama vésznapoknak, midőn megyénk minden körösmenti községe élethalálharczot küzdött legádázabb ellenségünkkel az árvízzel. Élénken emlékünkben vannak a nehéz aggodalmak kinos perczei ; — az óriási küzdelmek, melyek erőnket meg- törék. S midőn önerőnk semmivé törpült szemben a pusztító elem irtóztató hatalmával : a végpusztulástól derék katonáink önfeláldozó tevékenysége mentett meg. És midőn elhangzott a tűzhelyeinket végpusztulással fenyegető hullámok moraja, s megszabadultunk a veszélytől termékeny rónánk százezernyi holdjának elbontása árán : kétségbe esve tekintünk a jövőbe s kétségbe esve kiáltánk fel : meddig tart még az élethalálharcz, meddig az erőnket felemésztő küzdelem? Ezen milliók ajkáról szállt kiáltásra volt felelet az 1881. évi LII. t. ez. A Tisza- és Körös völgyet sújtott árvízveszélyek végre érdekeltséget keltettek a kormány s törvényhozás férfiaiban, kik az évek szakadatlan során ismétlődő ár- viz-catastróphák, ezen országos és első sorban nemzeti érdekek iránt eddigelé oly kevés érdekeltséget. tanúsítottak, s hogy az 1881-ik évben tett „s csak ideiglenes eredményt előidéző nagy védelmi költségek minden évben ne ismétlődjenek, s hogy ama nagy területek s velük együtt az alföld sok és legnépesebb — s tegyük hozzá a nemzet szivét képező — városai és községei továbbra is a legnagyobb veszélynek kitéve ne legyenek — — — utasittatott a közmunka és közlekedési miniszter, hogy — — — Békéstől a Körös balpartján a Tiszáig, a szükséges töltéseknek teljes biztonságot nyújtó méretekkel leendő kiépítését — kezdje meg, s egész erélylyel folytassa oly módon, hogy Gyulának, a gyulai vLrad.alom.n.al£ és a gyulai várnak keletkezése. — Felolvastatott Gyulán, szept, 18. 1882. — (Folytatás.) Ha már most mind a két oldalról fölhozott érveket latra vetjük, azt találjuk, hogy az ellenérvek gyengék. Az a szó „possessio“ nem mindig döntő bizonyíték, nem azért, mert a középkor ingadozó terminológiája eleinte, de még a XV. század első felében is, a szót kétféle értelemben használta. Jelentett falut is ellentétben a várossal, és jelentett birtokot is, egyszerűen tekintettel sem lévén az ijletö birtok községi szervezetére. Onnan van, hogy pl. Hód- és Vásárhely i446-ban „oppida“ | 1456-ban „possessiones.“ | Vagy maga Gyula az említett i4i9-ki oklevélben először „possessio“, másodszor „oppidum“, előbb „possessio“, mert csak a határjáról van szó, másodszor „oppidum“, mert Békés, Berény és Gyúrral szemben városi szervezettel birt. — Ekkép *) 1 Teleki. Hunyadiak kora. X., 248, 239. Müncheni oklevélmásolatok. 51. sz. 11. a legszükségesebbek még ez évben, s a z egész töltés építése legkésőbb az 1882. évvégéig bevégezve legyen.“ Nagyon jól esett az annyiszor megújult s rohamosan fokozódott árvízveszélyek kétségbeejtő küzdelmei alatt a jobb jövő reményétől is megfosztott lelkűnknek az — irás; — de bizalmunk nem volt, hitünk elveszett; Írott malasztnak tartottuk a törvényt, melynek végrehajtásáig a hullám elseper bennünket a föld színéről. S ime ma, vége tele közeledik a kitűzött határidő az 1882. év?! Megingott hitünkben megerősödénk, elveszett reményünk visszatért. Békéstől a Tiszáig az állam által teljesített töltés építés befejezéséhez közeledik. Elmúlt másfél év, s sujtoló kezét nem érezteté velünk az ég, — a máskor árvízveszélyek által fárasztott erőnket nyugodt napok verőfénye mellett védtöltése- ink kiépitésére használtatott fel ; s kormányunkat megszállta ezen országos és első sorban nemzeti érdek iránt való érdekeltség s tevékenység szent lelke s teljes erővel úgy élesztette a nem szalma lángót, hogy nyugodtan melegedhetünk mellette. A védtöltések, mint erről személyesen is meggyőződtünk — a kellő méretekben kiépíttettek, sőt egyes veszélyes, hullámverésnek kitett vonalrészek tégla- burkolattal is biztosabbá tétettek ; úgy hogy megszűntéknek tekinthetjük azon aggodalom teljes állapotokat melyeknek megyénk körösmenti községei az évről- évre megújuló árvizek miatt ki voltak téve. Megnyugvással tekintünk a jövőben bekövetkezhető vizveszélyek elé, — védekezésünk nem leend oly nehéz, fárasztó, s nem fogja oly mérvben igénybe venni véres verejtékkel szerzett filléreinket, s mindenesetre lehetőleg biztosnak tekinthetjük az árvízveszélyek elkerülését. De a mily bizodalommal tekintettünk a védtöltések épitésére, s megnyugvással tekintünk ma a kész védmüvekre, oly aggodalommal tölti el lelkeinket ama teher, mely védtöltések építési a költségeinek megtérítése által az érdekelt birtokosokra háramlik. Midőn megelégedéssel nézte mindenki a töltések épitését, nem volt ember, kinek lelke ment lett volna az aggodalomtól, ha eme óriási építkezések költségeinek visszatérítésére gondolt. Féltünk, hogy a tömérdek adóval sújtott nép adóképessége fog össze ros- kadni, ha eme tűzhelyeink s vagyonunk biztosítására emelt töltések újabb terheit kell fedezni. S váljon a jogos aggodalmak nem kinozzák-e ma is lelkeinket, nem fenyeget-e az újabb elviselhetlen teher réme? Az állam által teljesített épitkezések költségeinek visszatérítése az 1881. LII. t. ez. 2. §. szerint az ármentesitett területen az ártérfejlesztésnek (az 1881. évi legmagasabb vizszin alapul vétele mellett) elkészítése s ennek alapján az érdekelt birtokosok összeírása és a teherviselési kulcs megállapitása után venné kezdetét ; ezen munkálatok pedig a legkedvezőbb esetben is 4—5 év alatt készíthetők el, s igy ha az ártéri érdekeltség a visz- szatéritéssel 5. évig vár, az esetre a befektetési tőke az időközi kamatokkal oly összegre emelkedik, melynek visszafizetésére teljesen képtelen leend. Szomorú képe a jövőnek. Ezzel szemben egy derültebb képet tüntet elő az 1881. évi LII. t. ez.-ben elrendelt építkezéseket vezető Horváth Gyula kormánybiztosnak, a pénzügyi kibontakozásra vonnatkozó terve. Alig mertük remélni a pénzügyi kérdésnek oly kedvező megoldását, minőt a tervezet foglal magában. Ezen tervezet szerint a töltés épitési költségek visszatérítése, már a jövő évben kezdetét venné, s amennyiben az, hogy kinek mennyi birtoka esik ártérbe s kiki mennyiben viselendi az ármentesitési költséget, csak a részletes — az idézett törvény 2. §-ában érintett ártérfejlesztés után állapítható meg, addig is, míg ez elkészíttetnék az ártérfejlesztési előmunkálatok alapján egy ideiglenes ártértelekkönyv készíttetnék úgy, hogy az 1830-iki vizszinre nézve — az árvíz pontok több helyen megjelöltetvén összeköttetvén — egy ideiglenes demarcationalis vonal állapíttatnék meg s Ugyanez történnék az 1855. és 1881. évi vizszin alá eső területekkel is, igy a három vizszin alá eső területek közti különbség ideiglenes demarcationalis vonalokkal megállapittatván, ki lenne tüntetve, hogy kik és hány holddal esnek az 1830. 1855. és 1881. évi vizszin alá, s ezek fognák aztán viselni — nagyon természetesen a későbbi összeszámolás feltételének kikötése mellett — az ármentesitett birtok hold szám szerinti mennyiségének arányában a védtöltések elkészítésére felhasznált tőke törlesztési összegét, valamint a jövőben felmerülendő védekezési és administrationalis költségeket is. De lássuk tovább ezen megyénk lakosságára is nagy horderejű tervezetet. A Tisza balpartján a Körös és Maros között fekvő terület árvédelmére szükséges és Békéstől a Körös balpartján a Tiszáig, onnan a Tisza balpartján a Maros torkolatáig és a Maros jobbpartján Apátfalváig, s a Tisza jöbbpartján Csongrád városa védelmére szükséges töltéseknek (1881. LII. t.-cz. 1. §.) kiépítése, valamint az ártérfejlesztés munkálatai együtt véve 6.000.000 írtba kerülnek. Ha a 6 millió befektetési tőkének 8%-kát vesszük (miután az 1881. évi XLII. t. czikkben ki van mondva, hogy csaknem biztosra vehetjük, hogy i4i8-ban Gyula azért neveztetik „possessio“-nak, mert mindannyiszor csak a határjáról van szó; de ki " biztosit arról, hogy 1403-ban és a következő években nem birtok, hanem falu értelemben használtatik ez a szó Gyuláról „possessio.“ A pecsét körirata és bennfoglalt czimer pedig csak annyit bizonyít, hogy Gyula polgárai • csak Maróthy idejében kaptak szabadalmat külön pecséttel élni, mert ez a szabadalom és váfosi rang két külön dolog volt. 3) De másrészt azt sem tagadjuk, hogy a felhozott három állitó vágy igenlő érv sem [ állja ki a sarat. Mert az első nem elég hatá- ^ rozott, a másodiknak élét tökéletesen elveszi az a tudósítás, hogy királyaink hetivásárokat ’ a nagyobb városok külvárosainak, és pedig szintén „possessio“ vagy „vicus“ néven em- ' littetnek, engedtek4) a „nundinae“ szó tehát csak annyit jelenthet Zsigmond király i4o3-ki ' adománylevelében, A harmadik ellen már mit- sem lehet fölhozni, csak az a kár, hogy nincs ) meg az eredeti oklevél, és az egész tudósítás 1 az első névleg ismert gyulai emberről és polgárról csak a Leelőssy család ’ leveleinek 1746-ki jggyzékén alapszik. Azzal az eredménynyel kell tehát rövid kitérésünket 1 befejeznünk, hogy korántsincs megdöntve az i _____ 8) W enzel ; Diósgyőr egykori történelmi jelentősége, 58. és 69. 11. ') Fejér; Cod. Dip, IY. XII. «97. 1. az állítás, mely szerint Gyula már 1403-bar 1397-ben város volt, de az meg bizonyos, hog; 1403-ban legalább is hetivásárai voltak é hogy pecsétjét, szabadalmait és talán évi vá sárait is a Maróthyak idejében, i4i9 élőt kapta. Megtoldhatjuk még azzal, hogy sza badalmainak jórésze, nevezetesen az, hog] szabad-királyi városok módjára leveleket ál líthatott ki az adás-vevésről | és hogy adójá maga szedte6) polgárai felett részben ő is bi ráskodott 7) Maróthy Jánostól eredt; mert his nem hiába van ott városom hajdani pecsétjé ben az ő czimere és ha ő szabadalmakat adót Berénynek és Gyúrnak 8) Gyulával mostoháb ban bánt volna? Adós maradtam amaz állításom bővebl igazolásával, hogy Maróthy i4i8 után kezdet nagyobb gondot fordítani itteni birtokaira Ezt bizonyítják a következő birtokszerzések i4zo-ban a fövényesi Siket családtól zálogb; veszi Kétegyháza felét, az Erdőhegyiektől pe dig a másik fél részét ®), i424-ben a Dánfokial murulyi (murvahelyi) részbirtokát, vette zá •) Müncheni oklevélmásolatok. Az 1518-ik évi elsi oklevél. 6) A békésmegyei rég. és miv. tört. társulat év könyve. VII. k. 76. 76. 11. 7) Az idézett 1618-ki oklevél. *) A békésm. rég. és miv. tört. társulat évkönyve VII. 74 1. °) Békésmegyoi oklevéltár. 34. 1. 1, logba 10) de már két év múlva a murulyi rész V birtokot örök áron szerzi meg. n) Újra a fö- s vényesi Siket családtól a Gyula torkában- fekvő Fövényest kezdte kezére keríteni. 14-21- t ben egyik részét, 1425-ben másik részét vette- zálogba. la) Rövid idő múlva aztán valóságo- t san is az övé vagy a fiáé lett és a gyulai ura- * dalomhoz kapcsoltatott. ,3). t Jelentékenyen gyarapította Maróthy it- teni birtokait 1429-ben. Ekkor kapta a Pozsony- z ban időző Zsigmond királytól az elhunyt- Vadászi Farkas Illés javait. E jószágok a mai t Vadász és Somoskeszi körül terültek el és I számszerűit 12 faluból állottak; nevezetesen Vadász, Csegödszeg, Sámolykeszi, Besztegnyő, I Belényszeg, Tolmács, Hodos, Mazzagfalva, t Papfalva, Kárándréve (ma Káránd), Belecz- „ falva és Csermely (mai kimondás szerint ; Csermő. ,4). Mindezeket aztán ^Maróthy gyulai ! uradalmához csatolta; ehez tartoztak e helyek, . az egy Csegődszeget kivéve, egész a török c hódolásig, sőt még azután is megemlegették _ a somoskesziek, hogy ők Gyulához tartoztak. A gyulai uradalom ily nagyobb mértékű gya- 0 rapodását aztán hiába keressük emlékeink . közt, az egyetlen följegyzésre méltó nagyob‘») U. o. 38. 39. 11. u) Haan i. m. II. k. 52, 1. 1. Haan i. m. I. k. 179. 180. 11. '*) Békésmegyei oklevéltár. öl. 1, ») ü. 0. 40.—42. U.
