Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-12 / 46. szám

az esetre, ha az ármentesitü társulati töl­tések az árvizek növekedése folytán na­gyobb mérvű kiépítés alá vétetnek, a ki- épitési költségek 8%-át az állam a töltések által védett területek catasteri tiszta jöve­delméből le fogja számítani, vagy az ezen 8°/o'nak megfelelő tiszta jövedelem után eső adót visszatériti a társulatnak) a fen- tentebb elősorolt töltések által védett ár­térnek tiszta jövedelméből 480.000 frtot kellene az államnak évenkint az egyesek javára leszámítani, vagy ezen tiszta jöve­delmi összeg után eső adót, mely a mai catasteri kulcs szerint 150,000 frtot tesz ki, kell évenként az államnak az illető társulat részére visszatéríteni. A kormánybiztos terve szerint ezen visszatérítési összeg, a töltésépités és ár­térfejlesztés 6 milliónyi költségének tör­lesztésére lenne forditandó a helyett, hogy a töltésmenti társulatok — esetleg az összes érdekeltséget egyesitő nagy társulat — ke­belébe tartozó egyes ártérbirtokosok javára számoltatnék el. Ezen 158.000 frt évenkénti törlesztési összeg ötven év alatt 6%-os kamatú tőke törlesztés mellett 2.600.000 frt tőke tör­lesztésének felel meg, tehát 3.400.000 frt építési és e mellett az évenkénti védelmi és igazgatási költség lenne az, érdekeltség által — kivetés utján visszatérítendő Lássuk a terv másik részét. Az államilag kiépített védtöltések ár­tere lesz 600.000 (1200 Dőlés) hold; ezen ártér viseli tehát a 3.400.000 forint vissza­térítésének terhét, úgy az évi védelmi és. igazgatási költségeket, a mely czélra együtte­sen az állami visszatérítésen kívül 342.000 frt szükséges. Ezen összeg az 1830 ki vizszin alá eső területre holdanként 1 frt 54 krral, az 1855-ki vizszin alá eső területre holdan­ként 55 kr. és az 1881-ki vizszin alá eső területre holdanként 22 krjával rovatnék ki. Az aggodalommal várt jövő képe te­hát ezen tervezet szerint nem látszik oly rémesnek, mint hittük; különösen, ha te­kintetbe vesszük a régi társulatok terheit, melyeket az 1830-ki vizszin alá eső terü­letek minden holdja viselt. _______________________________________O. A szabadság szobra. Budapest főváros törvényhatósága f. hó 8-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az 1848—49-ki szabadságharcz em­lékére „Szabadság-szobrot“ emel s azt a honalapitás ezredik évének nemzeti ünne­pén leplezi le. A szabadság szobrára a főváros 25000 írttal kezdte meg az ada­kozást. Dr. Nagy Lajos főjegyző tette a tanács által már előzőleg elfogadott követ­kező inditványt: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy az 1848—9-iki szabadságharcz emlékének meg­bodás i446-ban történt, mikor Vészét, Piskit és Fehéremet kapta a Maróthy család az egri káptalantól, cserében pestmegyei birtokaiért.15) És akkor aztán elérte a gyulai uradalom azt a fokot, melyen túl aztán nem nagyobbodott, hanem inkább lassan-lassan fogyott. De ezt már a bán nem érte meg, mert még 1435 előtt meghalt; birtokai fiára, Lászlóra szállottak. Maróthy László nevét jól ismerték már jobbágyai, mert i4i8 óta nem volt iktatás, melyben az atyja neve mellett az övét is föl ne említették volna. Sőt a mi elég különös ő i4i8-ban atyjával együtt tiltakozik a ceanádi káptalan előtt Körös-Marosközi szomszédjai­nak foglalásai ellen, mint némi részben már ö is bírta volna a gyulai uradalmat, tulajdonkép pedig ez azt jelenti, hogy akkor már nagy­korú volt. Ha csak 20 évesnek vesszük föl akkori korát 1435-ben, mikor atyjának renge­teg uradalmait (körülbelül akkora birtoka volt, mint az esztergomi érseknek, mert neki is két bandériumot kellett kiállítani. 1S) 37 éves halálakor pedig alig 50 éves férfi volt. Az ő idejében nagy veszedelem fenye­gette Gyula városát; de ne ijedjünk meg, se nem török, se nem tatár, hanem csak az, hogy Maróthy László Világos várának ura lett. Azért lett volna ez Gyulára veszedelem, mert nagy kérdés, tudott volna-e versenyezni a 1S) Haan i. m fi. 60. 61. 11. “) Horváth: Magyarország történelme. II. 229. 1. örökítése tárgyában a nemzethez és a fő­városhoz méltó emlékszobornak saját és közadakozás utján felállítását elhatározza s a szoborügyet maga veszi kezébe; 2. mondja ki, hogy a szobor alapjára huszonötezer forintot szavaz meg öt-öt éves egyenlő részletekben; 3. keresse meg a társtörvényhatósá­gokat, hogy területükön ezen, a nemzet ezredéves emlékünnepén leleplezendő szo­bor javára gyűjtéseket rendezzenek; 4. kérje fel a budai emlékszobor-bi- zottságot, hogy a szobor czéljára eddig be­gyült pénzt engedje át ezen1 szoborra, va­lamint az Emich-Szokolyi-féle letét is erre fordittatik; 5. végre a gyűjtés | a szobor ügyének vezetésére bizottságot küldjön ki, mely mü- tödése eredményéről minden év végén je- entést tegyen. Ezen inditványt a tanács a következő gyönyörű indoklás kiséretében tette ma­gáévá : „A történelem kimagasló alakjainak és korszakalkotó eszményeinek megörökí­tése leghathatósabb eszköze a hazafiui ér­zület és közszellem ébresztésének, de e czélra első sorban az szükséges, hogy a megörökítésre szolgáló mü tárgya méltó­ságának megfeleljen, sőt azt művészi ha­tás által emelni igyekezzék. Ez oknál fogva a tanács nem járulhat a pénzügyi gazda­sági bizottmány javaslatához, mert a bu­dai honvédemlék czéljára javaslatba hozott bár tekintélyes összegű segély által sem volt elérhető az, hogy Budavár bevételének nagy eseménye méltó és impozáns műben nyerjen megörökítést. Minthogy azonban a tanács a főváros eminens hivatásának tartja, hogy a midőn a nemzeti szellem ébresztéséről, történelmi múltúnk megörökítéséről, szóval a magyar állameszme megszilárditását czélzó alko­tásról van szó, akkor a főváros tettben és áldozatban vezető példaképen járjon az ország törvényhatóságai előtt — a tanács távolról sem akarhatja azt, hogy a budai honvédemlék ügye a segély megvonása által egyszerűen elejtessék, sőt azt indítványozza, hogy a főváros ez ügyet kezébe véve s a művészileg megörökítendő eszmét szélesebb alapokra fektetve, azt az egész nemzet ügyévé tenni és a honalapitás ezredéves ünnepének keretébe beilleszteni igyekezzék. A honalapitás ezredéves fordulója sok­kal közelebb fekszik előttünk, hogysem időt lehetne vesztegetni, ha azt a nemzet méltóságának megfelelően megünnepelni akarjuk ; pedig azt méltóan kell megün­nepelni, mert a történelem és a világ a nemzeti közérzület külső nyilvánulásából von következtetést a nemzetek és államok erejére és nagyságára. Ezen ünnep méltó részletét találandja a nemzet első koronás hatalmasabb világosvári uradalommal ? Kér­dés, vájjon nem Világosvár lett volna-e Maróthy család lakóhelye (?) mi ha megvaló­sul, Gyula elhanyatlik? i44o-ben ugyanis e vidéken tartózkodott Maróthy László, és Brankovics György szerb despota világos­vári várnagyát, a lázadó Stépán vajdát, ő fé­kezte meg. 1T) Ezzel, valamint Botos András temesi főispán elien vitt csatáival annyi ér­demet szerzett magáoak, hogy I. Ulászló ki­rályunk i44i-ben február 2-án öt Világosvárá­val és az ahhoz tartozó i44 várossal és faluval ajándékozta meg. 1S) De bár László urat a fe­hérvári káptalan Világos várnak és tartozé­kainak birtokába be is igtatta, Világos vár még sem lett állandóan az övé, hanem vissza­került Brankovics kezére és ekkép a Maróthy birtokok főhelye megint Gyula maradt, de eredménye László ur szereplésének csak az lett, hogy ezenlul már inkább szerpelt e tá­jon, i44i-ben még csak aradi főispán volt19) de a következő évben már 3 megyének, arao-, zaránd-, békés főisgánságát viseli, és egy­szersmind atyjának, a tősgyökeres macsói bán­nak tisztét, a macsói bánságot is igazgatja. 20) (Folyt, köv.) ,7) Fábián : Aradvármsgye leírása. 72. 1. *•) Ü. a. u 0. n) Fábián i. m. 72. 1. ”) Századok 1875. évf. királyának érczszobor utján való megörö­kítésében, mert a konzolidált keresztény magyar állam megalakulásának a társa­dalmi és politikai rend, úgyszintén mo- narchius alkotmányunk hathatósabb kifej­tésének eszméje Szent István nevéhez és — személyéhez fűződik. Ámde lelhetünk-e hazánk egész tör­ténelmében ezen korszakhoz méltóbbat, mint az 1848—49-iki szabadságharczot, mely társadalmi és politikai átalakulásunk­nak dicsőségteljes mesgyéje, mely a kivált­ságos és szabad demokratikus társadalom, a tized és szabad föld, a czenzura és saj­tószabadság, az arisztokratikus rendi alkot­mány és parlamentáris felelős kormányzat között, szóval a közép és újkor között epo- chalis határvonalként emelkedik ki. Lehet, hogy vannak ezredéves múltúnkban ese­mények, melyeket a dicsőségnek nagyobb ténye, s a gyásznak sötétebb árnya kör­nyez, de a mely nemzetünk életében na­gyobb forduló pontot képezne, oly ese­ményt a magyar királyság megalakulásától fogva hiába keresünk. Legyen tehát a honalapitási millenium megünneplésének egyik részlete a szabad­ságharcz művészi megörökítése, vegye ke­zébe ezen ügyet Budapest főváros közön­sége s a tanács meg van győződve arról, hogy a törvényhatóságok, testületek és egyesek méltán lógnak sorakozni hozzá tettben és áldozatkészségben Ezen hazafias meggyőződéstől áthatva a tanács az előadói javaslatot egész terje­delmében magáévá teszi és elfogadás vé­gett a mélyen tisztelt közgyűlésnek mele­gen ajánlja.“ Dr. Nagy Lajos indítványát a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta, s a szobor bizottságot Gerlóczy Károly elnök- ete alatt a főváros negyvennyolcz előkelő s ügybuzgó polgárból nyomban megalakította. Hisszük, hogy a fővárost megyénk s városunk és polgártársaink is örömmel fogják kezdeményezésében adományaikkal támogatni, hogy „azok emléke maradjon láthatólag is örök, a kiknek mulhatlan di­csőségét a történelem lapjai hirdetik az ifjú nemzedéknek s hirdeti minden intézmény, mit az ő vérük váltott meg számunkra.“ Mi is szivesen elvállaljuk az adomá­nyok közvetítését és nyilvános nyugtá­zását. jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigazgatási bizottságának 1882. nov- 6-án tartott ülésében. Móltóságos főispán ur ! Tek. közigazgatási bizottság ! A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak f. évi okt. havi állapotáról szóló rendszerinti je­lentésemet az 1876. évi VI. t. ez. alapján van szerencsém tisztelettel következőkben előterjesz­teni : I. Közegészségügy. A megye területén, a lefolyt hóban ragályos és járványos kórok nem uralkodtak s a halálo­zási viszonyok a rendes százalékok korlátái kö­zött maradtak; kivételt e tekintetben csupán K.-Ladány képez, hol a már hónapok előtt fel­lépett vörheny járvány mindezidáig sem szűnt meg, noha az utóbbi 8 nap alatt már csak négy újabb betegedési eset merült fel. Egyébiránt a járvány mérvének megítélésénél szolgáljanak ala­pul a következő adatok. A járvány tartama alatt felmerült 117 betegedési esetből gyógyulással végződött 72, halálozással 42 eset; gyógykezelés alatt maradt 3 egyén. A Csabán szórványosan jelentkezett vör- henyesetek lehető szelíd lefolyással, a múlt hó­ban véget értek. A hasznos házi és gazdasági állatok között egyedül Orosháza község Ióállományában fordul­tak elő egyes taknyossági esetek, melyek azon­ban az ott állomásozó cs. és kir. huszárszázad parancsnokságával egyetértőleg alkalmazott óv- rendszabályok mellett járványossá nem fejlőd­hettek. II. Közbiztonság. A személybiztonság a múlt hóban sem lön megháboritva ; a vagyonbiztonság ellen elkövetett bűnesetek száma pedig oly csekély, tárgyuk oly jelentéktelen volt, hogy azok eddigelé kedvező közbiztonsági viszonyainkra zavarólag nem ha­tottak. Különben számszerűleg a vagyonbiztonság ellen elkövettetett 15 lopási eset, melyből kide- rittetett 14, nyomozás alatt maradt 1 eset. A régibb keletű lopásokból pedig 4 eset deritte- tett ki. E rovat alatt meg kell emlitenem, hogy f. évi 107. elnöki sz. a. kibocsátott rendelkezésem folytán Doboz, Gyula-Vári, Gyoma, Endrőd, K.- Tarcsa, Szeghalom és Füzes-Gyarmat községek­ben a községi rendőrség, az 1878. évben meg­állapított általános szabályzat alapján időközben szintén kelleően szerveztetek ; azon községekre nézve pedig, — minők Szarvas, Szent-András, K.-Ladány és Vésztő községek — melyekben a rendőrség szervezése különösen a felíegyvrzés tekintetében, még kívánni valókat hagy fenn, intézkedtem, miszerint a megyei bizottság rendel­kezései mielébb teljes végrehajtást nyerjenek. III. Közutak. Hidak. Védtöltések. 1. A közutak megszemlélését, a múlt hó­ban folytatván szerzett tapasztalataimat és tett intézkedéseimet következőkben ismertetem meg a tek. bizottsággal. a) A gyomai vasúti indóháztól a községbe vezető utat a közlekedésre teljesen alkalmatlan állapotban levőnek találtam. Ámbár ezen útvonal feltöltése csak az idén fejeztetett be, s igy a fris töltés rongáltsága, az esős időjárásban némi mentséget lelt, mindazonáltal tekintve, hogy az ott alkalmazott utkaparó a mély kerékvágá­sokat okkal-móddal betöltheti s igy az út jár­hatóságát biztosíthatta volna : a járási szolgabi- rót, az uj jelzett módú helyreállítására nyomban felhívtam ; intézkedtem továbbá, hogy a gyoma­k.-ladányi megyei útban levő Hosszugát helyre­állítására engedélyezett, de még igénybe nem vett 586 kézi napszám ugyanott felhasználtassék. b) A szeghalmi járás közutai fentartásánál az utkaparók működésének figyelemre méltó nyomát egyáltalán fel nem fedezhettem ; minek folytán utasítottam a járási szolgabirót s általa az útfelügyelőt, hogy az utkaparókat kötelességük teljesítésében kellően ellenőrizzék s hanyagság esetén őket állásuktól azonnal mozditsák el, mi a k.-ladányi utkaparóval szemben nyomban fo­ganatosítást is nyert. Ugyanezen járásban a k.- ladány-dévaványai útvonalnak K.-Ladány közsé­gen keresztül vonuló részére nézve akként in­tézkedtem, hogy annak elült helyei község erő­vel kellő mérték szerint felemeltessenek. c) A békési járási utak állapotáról múlt hóban tett jelentésem kiegészítéséül megjegyzem, hogy a M.-Berény-k.-tárcsái útvonalon alkalma­zott utkaparót, tevéketlensége miatt elmozdítot­tam s intézkedtem, hogy az elhanyagolt útrész, az elmozdított utkaparó terhére helyreállittassék. 2. A hidak közül a békési nagycsatornán lévő hid és a Békés város belterületén átvonuló élővizcsatorna hídja a múlt hóban helyreállittat- tak; folyik a munka a 33. számú átmetszés) hid újonnan építése körül is, a közlekedés hátráltatása nélkül. A szeghalmi szolgabiró, a vésztői úgyne­vezett Németi-hid állapotát szakértőleg megvizs­gáltatván, azt a közlekedésre veszélyesnek tartja s azon vagylagos véleményének ad kifejezést, hogy vagy erősittessék meg a hid segédgerendákkal, vagy pedig a hid s illetőleg az ó-meder betöltése iránt 1881. évi 1457. kb. sz. a. hozott közigazga­tási bizottsági határozat 6. pontjának végrehaj­tása elrendeltessék, mert jóllehet a kérdéses ó* medernek fokköz alatt, a hosszúfoki ármentesitő társulat által megindított elzárása ismétlődött áradások miatt még nem fejeztetett be teljesen, miután azonban ezen munkálat teljesítése csak rövid idő kérdése: alig lehet okát találni annak, hogy a Németi-hid eltöltése, a mennyiben azt a szakértelem Vésztő községre nézve veszélytelennek véli, tovább is késleltessék. A békési határban lévő védgátak némely egyes alkatrészeinek kiegészítése folyton munká­ban van s lülönösen a békési élővizcsatorna zsi­lip biztosítására tervezett zárkészűlék munkába vétele még csak most kezdeményeztetik. A sebeskörösi munkálatok a szarka szigeti ; vonalon kellő erővel folytattatnak; úgyszintén munkában van az ivánfenéki és bosszúfoki öblö- zetek védtöltéseinek kiépítése; a Berettyó öblözet pedig, jelenleg csakis a belvizek levezetésére szolgáló zsilipek létesítésére szorítkozik. A gyula-vári és dobozi községi körtöltések kiépítési munkálatainak újbóli megindítását jelez­vén a gyulai szolgabiró az eredményről, a hely­színén magam fogok meggyőződni. IV. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak a múlt hóban is megvizsgáltatván, azok kifogástalan rendben voltak. 2. A törvényhatósági bizottság f. évi 2. bgy. sz. a. hozott határozatához képest az újabban Békés, M.-Berény és K.-Tarcsa község tettek je­lentést utcáik szabályozásáról és vizmentesitéséről. Ezek közül a Békés város által benyújtott terve­zetet, felülvizsgálás végett a kir. építészeti hiva­talhoz tettem át; egyúttal utasítván nevezett köz­ség elöljáróit, hogy a mennyiben utcáik földöm-

Next

/
Thumbnails
Contents