Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-11-05 / 45. szám
45-ik szám Cryula, 1882. november 5-én I. évfolyam. f" Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 frt — kr, Fé lévre .............2 | 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. f W POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP,-A. <3-"STTTXJJA.X SPOET-CLTTB XXIV^A.'I'-A.XiOS X^ÖZXjÖXT^TE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jantsovlts Emil. Fömunkatárs: Oláh György. f—:—^ Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések i szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttór sora 10 kr. _________ Hi rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; llaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz>a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Nehány szó a takarékbetétek megadóztatásához. Bámulatos azon könnyüvérüség, melyei némelyek a legfontosabb kérdéseket tárgyalni szokták ; bámulatos az, hogy a dolog mélyére nem tekintve, csattanós szólamokkal a kérdést könnyen elüthető- nek hiszik, még bámulatosabb, hogy az emberek oly gyorsan felednek. Ezt a benyomást tette reám a „Békésmegyei Közlöny“ (T)-vel jelzett czikkezöjének a lap folyó évi 125. számában megjelent s a takarékbetétek megadóztatását tárgyazó czikke. Mielőtt a dolog érdeméhez szóllanánk, emlékezetébe kell idéznünk (T) urnák, hogy a takarékbetétek megadóztatásának eszméje nem uj ; nem emlékezem rá, hogy melyik pénzügyminiszter, — de alighanem Ghiczy — a takarékbetétek megadóztatását már egyszer javaslatba hozta, a javaslatot azonban azon fontos érvek előtt, melyek a. parlamentben ellene felhozattak, kénytelen volt elejteni; híven emlékezem egyúttal arra is, hogy a javaslat legfogasabb ostromlói között, maga Lónyai, az egykori pénzügyminiszter szerepelt. A kérdés tehát mindenekelőtt az : hogy váljon csakugyan úgy áll-e a dolog mint (T) ur hiszi: hogy a takarék- betétek szárazon viselhették bőrüket. Látszólag igen, de a valóságban nem ! Mielőtt azonban ezt kifejte- nők egy megjegyzést kell előre bocsátanunk. Az adóztatás tárgyát képezheti a töb bek között, a személy a maga személyes kereseti adójával, képezheti a fekvő vagyon és tőke. Az adó kérdésével szemben azonban mindenik egy önálló valamit képez, oly formán, hogy p. o. a fekvő vagyon nem adóztatható meg külön azért, mert ő Péternek vagy Pálnak képezi tulajdonát, kinek fekvő vagyona mellett, még személyes keresete is van, épen igy a tőke csak mint tőke adóztatható meg, de nem róható reá adó azért, mert N. N.-nek tulajdonát képezi. Szóval a tőke az adórendszerrel szemben, mint önálló adótárgy szerepel. Már most változtat-e az adó kivetésének kérdésén az : hogy az illető tőke tulajdonosa lemondván bizonyos százalékáról tőke jövedelmének, annak kezeGyulának, a gryuiai ia.rad.alom.nals: és a gyulai várnak keletkezése. — Felolvastatott Gyulán, szept. 18. 1882. — (Folytatás.) Ezeket felelik forrásaink Gyula és a gyulai uradalom keletkezésének történetére. De az utóbbinak, a gyulai uradalom keletkezésének csak épen kezdete az, amit előadtunk. De itt nem állapodott meg, hanem legalább egy ideig folyton gyarapodott és csak később jutott arra a fokra, melyen Mátyás királyunk korában es azután mintegy másfél századig állott. Hogy tehát ezt a gyarapodást figyelemmel kisérhessük, de meg, hogy a harmadik kérdésre, a gyulai várnak eredetére, magunknak az utat egyengessük, megújult erővel térjünk vissza oda, a hol értekezésünket kezdettük, az 1403-ik évre. Egész ide jöhetünk vissza, mert bár a Losonczyak 16 éves birtoklása -és a király keién való létei tekintélyes időszakra terjed, matadót, holott a tulajdonképeni tőkésítés csak a félév végével történik meg. Enynyit a dolognak pusztán pénzügyi oldalát tekintve, nézzük most a dolgot magasabb elvi szempontokból. A törvényhozás a maga kötelességét nem csak akkor teljesiti méltóan, ha az államháztartás kiadásának fedezéséről gondoskodik, de még méllóbban teljesiti akkor, ha a fedezethez szükséges jövedelmi forrásokat akint igyekszik felkutatni s megnyitni, hogy ez által polgárainak tevékenységi ösztöne, inkább fokoztassék, de meg ne bénuljon. — Mert hiszen bár meddig okoskodunk, végre is túl vagyunk már azon nézeten, a mely nézet egykor nagy elismerésnek örvendett, hogy t. i. lazadó a legjobb tőke elhelyezés. Mint szintén túl vagyunk azon nézeten is, hogy az adó elvesz ugyan a polgárok egyikétől, de hasonló összeget ad vissza a másiknak bizonyos szolgálmányok fejében, mely nézetet egy hirneve9 angol — Hamilton — egy meglehetős drastikus hasonlattal czáfolt meg, mondván : „azt állítani, hogy az adózó nem vészit az adó által, mert a kormány, midőn költekezik, ugyanazok közt osztja ki az adóból befolyt jövedelmet a kik azt fizették, — ezt állítani nem kisebb képtelenség, mini ha felakarnók menteni a tolvajt, kire be- bizonyodott, hogy egy kereskedőtől pénzt lopott, mert azzal igazolja magát, hogy Utólag árukat vásárolt attól a kereskedőtől s igy vissza szolgáltatta annak pénzét.“ Hogy az adózási rendszer, menynyi« károsan birja befolyásolni az állam polgárainak munkássági ösztönét sőt erkölcsi alapérzületét, annak Francziaország a mull század közepén igen szomorú példáját nyújtotta, a midőn nem egy ezer, — de százezer holdanként maradt a fold a: egyes megyékben miveletlenül, mert I szegény paraszt nem látta érdemesnél földjét mivelni, a melynek jövedelméből az adóterhek levonása után, alig marad anynyija, hogy belőle magát és családjá tengethesse. — Ugyanakkor történt mej Francziaországban azon sajátságos eset hogy egy földesur Chorseul Gouffier sajá költségén akarta parasztjainak házát cse réppel fedetni, miután nagyon ki voltai téve a tűzveszélynek. Ezek azonban meg köszönték jóságát s arra kérték, hog; haffvia házaikat uev a mint vannak, mer lesz a múlt évihez s feltéve, hogy a békésmegyei takarékpénztár betevői fizetni fogják a 71924 trt kamat után is a javaslatba hozott 10°|0-nyi adót, tehát 7192 frtot : önként következik, hogy nem csak a 3°|0 illetéket képező 2923 írttal, hanem a tiszta jövedelem után tulajdonképen — jogtalanul a betevő kamatjövedelmeiből fizetett 3200 írttal, tehát összesen 6123 írttal vagyis a tulajdonképen köteles 10°|0-nak épen 90°/0-ával fizetnének többet. Az ily eljárást pedig hívják: két bőr nyúlásnak egy rókáról. így tehát in specie a békésmegyei takarék- pénztárnál, az adóztatás egyedüli okszerű tárgyát képezhető tiszta jövedelem s a betétek kamatai adójából, ha csakugyan 10°|0 az adó-maximum, csak is 2 ezer forint hiányzik s az eddigieken felül jogosan és törvényesen csak is ez összeg fizetésére lenne szorítható. így tehát (T) urnák azon állítása, mintha a takarékbetétek ép bőrrel menekültek volna idáig, nemcsak azért téves, mert a 3% illeték . egyenesen a betétek kamatjövedelmei után lett szedve, de téves azért is, mert a takarékpénztárak tiszta jövede' néve vetett, mondhatni busás adók fizetése, akármely oldalról nézzük is a dolgot, mégis csak a betéti tőkék bőrére ment, mert hiszen ha nincs betét, nincs is jövedelem s igy nincs mit megadóztatni. Van azonban a törvényjavaslatnak a takarékpénztárakra nézve egy másik sérelmes része is. Az t. i. hogy a törvény- javaslat a betéti tőkék kamatainak fizetését három havonkint rendeli el. — Pedig ; tudjuk, hogy a takarékpénztáraknál a kamatszámítás és tőkésités csak félévenkint i történik ; tudjuk azt is, hogy p. o. oly : forgalmú takarékpénztárnál, mint a békés- megyei a félév végének közeledtével a t kezelő személyzet jó formán éjjelének egy • részét is az üzlet helyiségeiben tölti, ha i teendőinek lelkiismeretesen akar megfei lelni. Ha már most azon teendő, mely eddig évenként csak kétszer fordult elő, • négyszer ismétlődik, a személyzet szapo- ■ ritásának s egy nagyobb üzleti kiadásnak kényszerűségét idézi elő ugyanazon . jövedelem mellett. Aztán meg az a tör • vényjavaslat, ha a kamatok félévi tőké• sitése, — a mi általában el van fogadva, . — továbbra is meg marad, meg rövidíti a betevőt, mert a törvény talán már az évnegyednél fogja kívánni a tőkésített ka, lését egy erkölcsi személyre p. o. takarékpénztárra bízza, a mely aztán mini ilyen az elhelyezett tőkék után csaknem annyi adót fizet, mint fizettek volna as ■ egyes betevők személyenkint, ha tőkéjükéi : önmaguk kezelik. Felelet : semmit neír i változott, mert fődolog csak az, hogy s 1 tőke a jogos igazságos és méltányos meg ■ adóztatás alul ne meneküljön. És e te 1 kintetben, hogy áll a dolog, vegyünk égj ■ concret esetet. A békésmegyei takarékpénztár brutt< > jövedelme tett az 1881. évben 125,681 1 frtot, leszámítva ebből az adó tárgyát ok > szerüleg nem képezhető üzleti költsége két, marad megadóztatás tárgyául els< , sorban a tiszta jövedelmet képező 3003; j frt, továbbá a betétek után járó tőkési í tett kamatösszeg 71924 frt, végül a ko f roukint folyóvá tett kamat 3127 frt ér 1 tékben. Hogy jár el ezen jövedelemmé t szemben a jelenlegi adórendszer. Felelet 1 úgy, hogy a takarékpénztár fizetett 3003; i frt után 1881-ben 5400 frt adót, tehát ; ■ tiszta jövedelem 17.6°/o-át. — Már pedij- miután az emlitett 30033 frt összeg az > a miről a. betevő tulajdonképen lemondot • s a mely a betét után fizetett 5,— s kölcsönzések után fizetett 8°/0 közötti kü : lömbözetet alkotja, az üzleti költségek le ? vonása után : önként következik, hogy tu- lajdonképen ezen 17.6°/0-nyi adóztatásiéi : hét indirecte a betevők viselik. Ha a ■ adókivetés következetes akar magával ma * radni, s ha a 10°|0 az adó-maximum, ak- kor önként következik továbbá az is, hog^ a békésmegyei takarékpénztár tiszta jőve dehne után nem fizethetne többet, min 8 3000—3200 frtot, miután a tiszta jőve- delem évek óta 30 — 32 ezer frt közöl ingadozik, a miből ismét önként folyik 3 hogy az 5400 írtból 3200 frt kell hog y a betevők adókötelezettségének rovásár i essék. Azonban fizet ezenkívül még a ta- karékpénztár, mint a betétek kamatair , hallgatólagosan rótt úgy nevezett 3°/o-nj- illetéket, a mi a kérdéses intézetnél 1881 e ben 2923 frtot tett. Már pedig ha mind a ezeket fizetni nem kellene, önként kövei- kezik az is, hogy a takarékpénztár a bí- tétek után nagyobb kamatot fizethetni y Azt állitani ennélfogva, hogy a takarék- betétek az adózás elől ép bőrrel ment 5 kültek, valóban meggondolatlanul odadc- bott áílitás. Feltéve már most azt, hog- az intézet folyó évi üzletforgalma hason! mégis hallgatással kell azt mellőznünk, meri az említetteken kívül mást fölhoznunk lehetetlen. Tehát egyszerűen ismételve az eddig; eredményt, mely szerint Gyula az Árpádkor- ban az itt épitett monostor körül keletkezett és az alapitótól neveztetett előbb Gyulamonostorának, és utóbb Gyulának; a gyulai uradalmat pedig Károly király alapította, és az 1 1387-ig a magyar király, 1387—i4o3-ig Losoncz} László és fia János bírták, átmegyünk a Ma- róthyak idejére. Maróthy János folytonos hadjáratai közi eleinte nem igen gondolhatott gyulai uradalmával, egyedül az első években, i4os-ben szerezte meg adományozás utján Szeghalmot és Csökmőt *), később Irázt és Bőkénts). Hog} e helyek a gyulai uradalomhoz csatoltattak volna, arra positiv adat nincs, de csaknen teljes bizonyossággal lehet állitani előszói azért, mert a Maróthyak régibb aradmegye: birtokaikat ide csatolták 3) és másodszor azért, mert Maróthy János i4i8-ban együttesen tiltakozik e birtokoknak és a többi gyulai uradalI Haan i. m. II. k. 86. 1. |j Említi Pesty Fr. .Eltűnt régi j vármegyék.“ I. k, ») Kovacbioh : Formulae styli solemnes. 215. 1. *1 Haan i. m. II. k, 47. 1. mat képező faluknak pusztítása ellen 4). Különben mind a .4 falu csakhamar más urat kapott ; legalább nincs későbbi adat arra, hogy ezek állandóan Maróthy birtokok lettek volna. Nagyobb gondot fordított Maróthy itteni birtokaira i4io. körül, s mikor a háború kissé lecsendesült, de különösen i4i8 után. De volt is rá oka. Mert mig ő honáért harczolva, a török és az azzal szövetkezett Hervoja ellen, fogságba esett és 3 óv>ig abban szenvedett, itteni jó szomszédai kaptak a jó alkalmon, meg a gazdátlan birtokon, ki hol érte, ott élte, pusztította a gyulai uradalom földeit. Maróthy azért a mint visszajött i4i8 augusztus 24-én a Csanádi káptalan előtt összes szomszédait eltiltotta birtokainak elfoglalásától. |j Maróthy a tiltakozó levélben 73 birtokot sorol föl és bár ezek- közül egy jó rész, a mint kimutatható ff csak puszta, erdő, nádas és más határrész volt, s bár továbbá le kell számítani belőle a már azelőtt is meglevő bihar- és arad- megyei falukat, mégis a gyulai uradalom nevezetes gyarapodást mutat. Körülbelül i4u-től i4i8-ig a gyulai uradalom Maróthy keze alatt Belső vagy Dombiratossal, Kevermessel, BodIf Haan i, m. II. 45—48 U. zással, Megygyessel, Lőköshazával, Keszivel, Gerendás egyházával és Tölgygyei, mai Tő- gyével szaporodott, zálogban bírta a Cziba- koktól Apátit. Látszik ebből, hogy Maróthy leginkább a Gyulától délnyugatra eső gazdag helyeket igyekezett kezére keríteni. Már csak Elek és Kétegyháza álltak útban, különben Gyulától Szent-Mártonig és Kúnágotáig mind az ő földe volt. De fend is marádt nevének emléke e helyeken, Bánkamarás, Bánhegyes, Bánkút neveiben; és ez nem szójáték, hanem történeti tény, szükségokozta tény, mert a bán birtokait Kamarást, a másik Csató- Kamarástól, Hegyest a másik Csákó-Hegyestől csak igy különböztették meg. Ebből aztán az is kitűnik, hogy e vidéken az 6 közönséges neve a „Bán“ volt; nem csoda, hisz ö, mint tősgyökeres macsói bán, különben is e czimet viselte. A következő évben Maróthy már pör- lekedik is gyulai uradalmáért a legkiválóbb békésmegyei családdal, az Ábrahámffyakkal, a Fábiánfoka mellett eső kászálók fölött egye- netlenkedtek r), de bennünket csak annyiban érdekel, a mennyiben az ez ügyben kibocsátott királyi oklevél okot és alkalmat nyújt egy
