Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-22 / 43. szám

3

kezesére állanak s ezek között leginkább a tőke hatalmában ; mert mint (Dr. B.) ellenfelem mondja: a zsidó érezvén eleitől fogva, hogy csak annyit ért, a mennyiben és a mennyi pénze volt, — gondoskodott is róla, hogy pénzének értékével egyenlítse ki nu. mericus hátrányát. — Hiszen, uram, meglehetősen nyilt titok az, hogy a Rotschild és Bontoux czég legközelebb lefolyt harcza, melynek egy Rotschild áldozatul is esett, végelemzésben az utóbbi czég s társai részéről oda volt irányozva, megtörni a pénzvilág zsarnoki egyeduradalmát, melyet az előbbi czég képviselt — s lerázni, ha lehet, azon békót, mely a keresztyén államok minden mozdulásánál megcsörren, s szomorúan tudatja velük, hogy anyagi érdekeik idegen szolgaság jármában nyögnek ! Érteném uram az alliance izraelite létét, ha az nem volna universelle, ha volna külön magyar, franczia, vagy német alliance izraelite, hogy segélyezze, ha úgy tetszik, saját területén azokat, kiknek arra szükségek van ; de egy alliance universelle léte nemcsak előttem, de mondhatom, igen-igen sok ember előtt, egészen más jelentőséggel bir, s akaratlanul azon benyomást kelti, hogy a humini- tarius czél csak a faji érdekközösség takarója, mely faji érdek- közösség bizony héber szónoklati iskolák felállítása nélkül is megállhat. — De épen az a baj a mi részünkről, hogy mig ezt csaknem kivétel nélkül igy érezzük, ezredikünknek sincs elég bátorsága ezt nyíltan kimondani, — pedig hát e nyíltság izraelita polgártársainknak is iránytűül szolgálhatna a modus vivendire nézve. Végre is, uram, egy franczia német, vagy magyar zsidónak, ha az csakugyan testtel lélekkel franczia,- német,- vagy magyarrá lett, — vagy a mint ön is mondja: assimilálódott, — nincs semmi köze többé egymáshoz, és ha mégis van köze egymáshoz, — a minthogy e közösséget az alliance izraelite universelle nagyon is praegnanter fejezi ki: akkor ki kell jelentenem, hogy az assimilatio csak fictio s hogy bennük a specificus hazafi elvész a cosmopol'ia mellett. Nem az üres ellenszenv sandított ki ennélfogva szavaimból, uram, a mely ellenszenv előttem ismeretlen, hanem az igazság szilárd érzete ; mert hiszen végre is, reméllem, hogy a közöttünk folyó eszmehareznak lesz talán annyi sikere, hogy tisztázván az eszméket, ön is be fogja látni, hogy a zsidó, ki őszintén hivatkozik hazafiságára, az alliance izraelite universelle-féle nem sanditgathat a nélkül, hogy hazafisága legalább is praecáriusnak ne legyen tekinthető. Mert hát uram hazafi s a hazafitul külön vált fajérdek, — bármeddig okoskodjunk is, incompatíbilis.

És miután a fajérdekről beszélünk, ugyan mondja meg nekem, hogy midőn a fajjellegben rejlő vádat hozza fel, nem mosolygott egy jóizüet- azon válasz felett, melyet adott, midőn azt mondja, hogy ennek nem a zsidóság az oka, hanem az a titkos valami, a mit úgy hinak, hogy természet. Hát mióta lett külön két dologgá a zsidó, és a természet, mely beleszorult ? a mely beleszorult természetet ha tőle elgondoljuk, hát nem lesz zsidód a mikor aztán nem is volna zsidókérdés. Önmagától értetik, hogy kiveszem azokat kik e természetből kivetkőztek. Hát aztán akkor, midőn azt mondja, hogy e természetet conservativismusában elősegítette az a valami, a mit úgy hinak, hogy türelmetlenség ; nem látja be, hogy teljesen jogosulttá tette azon kérdést: hogy vájjon a türelmetlenség fejtette-e hát ki tulajdonképen e conserva- tivismust, vagy megfordítva épen e conservativismus fejtette ki a nemzeteknél a zsidósággal szemben a türelmetlenséget ? Megvallom, én e tárgy felett sokat gondolkoztam s elgondolva e nemzetnek Egyiptomban volt helyzetét, szereplését a római birodalomban, azon üldözéseket, melyeknek ki voltak téve századokon át mindenütt, s mely az újabb időben újból lángra lobbant, azon végeredményhez jutottam : miként lehetetlen feltennem, hogy a nemzeteknek mindannyia bűnös lehessen egygyel a zsidósággal szembens észszerűbb azon feltevés, hogy a nemzetekkel, szemben ö volt mindig a ki vétkezett ! ! És ezt sok jelenséggel lehetne uram igazolni, de az efféle dolog aztán nem arra való, hogy a contraversiákat kiegyenlítse, hanem hogy a hangulatot még ingerültebbé tegye, a mire pedig semmi szükség !

Nem lehet válaszomnak e részétől a nélkül megválnom, hogy egy nagyhangú kijelentésre ne reflectáljak, a melyről Dr. Fükszel ur azt látszik hinni, hogy vele engemet mennyire leko- hintott, midőn azt mondja, hogy az én, — persze szerinte, — beteges agyamban, hogy alakul védlevéllé a törvénygyűjtemény. 'Bevezeti pedig ezen nagyhangú kijelentését Bagehot-ra történő hivatkozással, a ki Fükszel ur szerint úgy nyilatkozik : hogy az emberiségnek első szükséglete a törvény, a szigorú, pontosan megszabott törvény; ez az a mire mindenek előtt szüksegök van, a mivel birniok kell, mielőtt másegyebet elérhetnének. Nagyon tisztelem a tekintélyekre való hivatkozást; de gondolkozó embertől elvárom, hogy ne hidjen mindent, a mi fekete betűkkel fehér papírra nyomtatva van, hanem mindenek előtt nézze meg, hogy úgy elméletileg, mint gyakorlatilag véve a dolgot, elfogadható-e minden aggály nélkül a kérdéses állítás s van-e ennélfogva a vitában bizonyító ereje. Mert én előre is kijelentem, hogy ha Bagehot ur még százszor megszületik Bagehotnak, fentebbi állítását úgy, mint az oda van dobva: el nem fogadhatom. Hiszen uram, az én józan eszem azt diktálja, hogy egy nemzet sem jön ki készen a népek nagy Istenének kezéből; fejük mint a növény. A nemzetségekké, a nemzetségeknek ismét törzsekké, vagy ezeknek nemzetté alakulásának rudimentalis folyama az első dolog; e folyamat igen sokáig tart s csak akkor kezdenek kifejleni bizonyos szükségletek s viszonyok, melyek szabályozásának kényszerűsége csak későbben merül fel. Ugyan, kérem p. o. volt-e addig váltótörvény, mig nem volt váltó, — volt-e addig váltó, mig az erős- bödött hitel-forgalom e pénzhelyettesítő eszközt ki nem gondolta ? De nézzük mit mond maga a történelem, az élet tanítómestere? Menes Memphist Kr. előtt 4—5000 évvel alapitja, Egyiptom már hatalmas állammá nő s csak Kr. e. 850-ben, tehát 3150 vagy 4150 évvel későbben lép fel a bölcsnek nevezett Bochoris törvényhozó. Körülbelül ezen időben jelennek meg a pelásgok Görögországban ; már a gyarmatosítás nagy processusa is csaknem befejeződik; harezok folynak jobbra és balra, s Lycurgos 888- ban, Drako 620-ban s Solon 594-ben K. e. jelenik meg közöttük, mint törvényhozó. Róma alapítását a buvárló történelem K. e. 753-ra teszi s a tulajdonképeni törvényhozás a decent tabula- rum leges 451-re, tehát 302 évvel későbbre esik s csak későbben jöttek és fejlettek: a telektörvények, melyek folyton módosultak s még sokkal későbben jöttek a pandecták. De hát mi nálunk hogy állt tényleg a dolog ? Csaknem 1000 évig megvoltunk pontosan körülirt büntető törvények nélkül, s a magyar polgári törvénykönyv pedig még ma sem született még. A még idézhető sok példából elég legyen ennyi! Nem állítom azonban korántsem, hogy szigorú, s pontosan megszabott törvény hiánya, előnyös állapot volna valamely államra nézve; de igenis, az idézett tények alapján kimondom, hogy a Bagehot Fükszel consortium fentebbi állítását olyanul tekintem, melynek ellene mond a népek fejlődési folyamata az elméletben, ellene a tapasztalat a gyakorlatban De hát végre is Bagehot fentebbi állítása mit bizonyít az ellen, a mit a Békés 35. sz. megjelent czikkemben mondottam. Felelet: semmit. Nem a törvényalkotás abstract ténye az, a mit én, mint a nép erkölcsi érzületének hőmérőjét oda vetettem, hanem a megalkotott törvények szelleme; azt hiszem pedig, hogy e kettő között levő különséget önnek törvénytudománya is meg fogja engedni. És itt aztán előre is kijelentem, uram, hogy önnek nagyhangú rám zúdított azon kijelentését: hogy t. i. az én agyamban a megalkotott törvények milyensége csakugyan vádlevél, nemcsak hogy vissza nem utasítom, hanem határozottan, visszavonhatlanul s minden legkisebb tétova nélkül mint olyat fogadom el, melyet nincs okom megbánni még akkor sem, ha ön ezt, mint az agy betegségének egyik diagnosticus jelét akarná reám erőszakolni 1 Hát uram, nem vádlevél az, ha a szülők iránt mintegy az emberi természetben rejlő tiszteletet parancs alakjában kell kicsikarni egy nemzettől, és pedig a kicsikarást mintegy Ígérettel fűszerezve, mondván : tiszteljed apáidat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, mélyet megád neked az Ur ! ? Mennyivel nemesebb ezzel szemben a spártainak azon tisztelete, ki positiv törvény

nélkül is érezte azon reverantiát, melyet az ősz fő iránt tanúsított, még ha szülője nem volt is. Hát nem vádlevél az, ha egy nemzet gyermekeinek azt kell mondani: ne ölj, a helyett hogy

érezné. hogy senkitől nem veheti el azt a mit ő többé vissza

nem adhat ? Hát nem vádlevél az, ha azt kell mondani egy nemzetnek : hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen ne tégy, mert a törvényhozó látja, hogy ez erkölcsi gyilkosság is lehető ? Hát nem vádlevél azon törvény, mely azt mondja : de st.rygis, quae non sunt, nulla quaestie fiat, s nem bizonyítja azt, hogy azon korban, melyben e törvény alkotva lett, még boszorkányper is lehető volt?! Hát nem vádlevél azon törvény, mely ezt mondotta : Lutherani autem comburantur, s nem bizonyítéka azon sötét fanatismusnak, mely e törvény alkotásának korát jellemezte ? Hát a gyermek- és az apagyilkos ellen alkotott törvény nem vádlevél, mely végre is azt bizonyltja, hogy az embernek nevezett lény, vadállat módjára képes széttépni a természet legszentebb kötelékeit? Hát nem vádlevél a csalás és sikkasztás ellen alkotott törvény, melylyel az enyém és tied fogalmának aberratióit kell megfékezni ? Hát nem vádlevél azon törvény, mely az emberi szabadság egyik legjelentősebb biztosítékát, a sajtószabadságot megfékezni kénytelen ? s mely ismét csak annak erős bizonyi-