Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-09-24 / 39. szám
gálatok teljesítése, de a hiviatali állas tekintélyének megőrzése végett is egy csendőrnek alkalmazását engedélyezze. Megengedte a megye közönsége, hogy a 14. sz. huszárezrednek ez idő szerint Orosházán levő 6-ik százada az 1885. évi aug. hava 31-ig Orosháza községében szállásoljon. Múlt számunkban közöltük megyei állandó választmányának a jaminai szőllö telep önálló községgé leendő alakítása tárgyában adott véleményét. Ezen véleményhez képest a megye közönsége beható tárgyalás után a múlt év szept. havában hozott határozatát az abban felhozott | újabban kifejtett indokoknál fogva továbbra is fentartja, | a belügyministert telkérni határozza, hogy a jaminai szöllőtelep lakosainak önálló községgé leendő alakulás iránt beadott kérvényét tagadja meg. A ref. zsinat kisebbség felirata. (Vége.) Nem zárkózunk el annak nyilvánítása elől, hogy ismerjük a külörobséget, mely ezen szövegezés és az ajánlat módosítás közt van. A mi álláspontunk nevezetesen kizárja azt, hogy mostanság vagy a jövőben is oly módon alkottassanak meg az állam iskolai törvényei, hogy azok, a mi alaptörvényeinkben biztosított jogainkat megsértsék, vagy esetleg meg is semmisítsék. Mig ellenben azon felfogás, mely ezen általánosságban tartott szövegezésben nyilvánul „a hazai törvények intézkedéseinek épségben tartásával" egy oly lejtőt tár fel előttünk, mely elébb-utóbb bennünket is- ; kolaügyünk s ennek alaptörvényeire nézve a megsemmisülés örvényébe juttatna. Alaptörvényt, mely- 1 nek előzményei békekötések, mi ezen veszélynek kitenni, múltúnk megtagadása s jövőnk feláldozása s nélkül, lelkiismeretünkkel 8 egyházunk közbizalma által reánk ruházott kötelességünkkel megegyez- hetének nem tartunk; ezt épen és sértetlenül j kívánjuk átadni utódainknak a törvény szavai sze- [ rint „futuris semper temporibus“. Ezek után, midőn a nméltóságod által hoz- • zánk juttatott leiratból azt értettük ki, mintha a közelebb a középiskolai törvény függőben léte z volna akadálya annak, hogy a mi törvényeink r egészben megerősittessenek; erre nézve tisztelettel kijelentjük, hogy mi éppen a fentebbi módo- a sitás beiktatásával ezen akadályt elhárítottuk, h minélfogva jó reményben vagyunk afelől, hogy n most már és ily módon iskolai törvényünk a töb- -í biekkel kapcsolatban megerősíthető lesz. Mert | előttünk világosan áll az, hogy amint mi érintet- e len hagytuk úgy ő felségének legfőbb felügyeleti 6 mint az állami törvényhozásnak az 1790/1. 26. t. a czikkben kifejezett jogát: a mi saját jogainkra h és szükségeinkre vonatkozó zsinati törvénykőny- á vünk, mely egészében egyházunkra nézve annyira e fontos és szükséges, haladék nélkül megerősíthető n s pályára inditható. ,r Ez alkalommal meg nem tehetjük, hogy e azon aggodalmunkat is ki ne fejezzük, miszerint te mi, bár tisztelettel elismerjük úgy a felség! leg- te fensőbb felügyeleti jognak köztörvényekben való z körülírását, mint az állami törvényhozásnak az 7 iskolákra vonatkozó jogát, de mégis ezen kérdé- te sek azok, a melyeknek meg vagy nem oldása e egyházunknak sokszoros sérelmeit képezhetik. A n köztörvényhozás ugyanis a legfőbb felügyeleti jog gyakorlatát, mint ezt a magas kormány b irányzatából eddig is tapasztaltuk, oly szélesre v terjesztheti ki, hogy az önrendelkezés körébe vághat; a mint a koordináczió körébe sok olyan te dolgot felölelhet, mint azt az eddigi középiskolai n törvényjavaslatokban is láttuk, a melyek alap- n törvényileg egyenesen és világosan egyházunk rá- v szére vannak biztosítva. Mindezekre nézve azért, b a mint azt már egyházkerületeink felirataikban t több alkalommal kérvényezték s a mint azt zsi- 1 — Ah tehát pletyka! semmi egyéb ? Ne h adjon rá semmit, ezzel az illetők csak az ön f iránti érdeklődésüket mutatják. Lám, lám, a azt hivém, komolyabb oka van a távozásra! — Becsületbeli kötelesség ez nagysád I.. | s aztán tanári állomásomat is mielőbb el aka- t rom foglalni, ma kaptam meg kinevezésemet 1 Budapestre. t — Ah gratulálok — szóla vidáman ; majd r szomorúan folytatá. j — Tehát, nem jön vissza többé soha? 1 Megfeledkeztem mindenről, csak azt éreztem, hogy öt szeretem, imádom. — Oh nagysád, ha remélnem szabadna! ha — Melánia .... én ... én ... . szeretem, imádom. — Egy meleg kézszoritás volt a válasz. Tovább nem beszélhettünk, a táncz bevégződött. Másnap megkértem kezét, mit a szülőktől oly kikötéssel nyertem el, hogy ha egy év múltán sem változik meg vonzalmunk, akkor egymásé lehetünk. Elváltunk s a viszontlátás örömébe helyeztük minden reményünket. Megfogadtam, hogy méltó leszek kezére. Már tizenegy hó óta voltam budapesti lakos, midőn egy napon azon hírre ébredtem, | natunk is egyhangú határozatával püspökeink és »- fögondnokaink utján kérte és sürgette: most újólag tisztelettel kérjük nagymóltósagodat, mól- 1 tóztassék ezen kéréseinket tekintetbe venni és ö oda működni, hogy az 1790—91-iki alaptörvényt- ben biztosított jogaink semmi újabb köztörvény által csorbát ne szenvedjenek • mert ily körülmé5 nyék egyházunkat oly súlyos és esetleg oly vál- ságos helyzetbe sodorhatnák, hogy lehetetlen lenne • iskoláinkat fentartanunk. Pusztán oly iskolákat 3 tartani fenn, melyekben a rendelkezés nem minket illet, melyek nem az egyháztesthez tartoznak, n gy áldozatok árán, nem tudjuk, hogy állana-e többé egyházunk érdekében ? A történeti- és pozitív alapok féltékeny megőrzése, úgy hisz- szük, nem kevésbbé áll egyházunk mint a magyar állam érdekében ; annál is inkább, mert mi századokon át tettünk tényleges bizonyságot, bogy a nemzet és haza művelődése es szabadságának szent érdekeiben mily önzetlen § önfeláldozó érzelemmel és akarattal szolgáltunk. Mi szolgálni óhajtunk, akarunk továbbra is a hazai közművelődés magas érdekeinek, és e téren, miután országunk súlyos viszonyait ismerjük, megfeszitett erővel és áldozatokkal is készek vagyunk magyar hazánk folytonos előhaladására segédkezet nyújtani, s munkánk és lelkesülésünk- ért múltúnk és jelenünk nyugtató önérzetében nem kérünk egyebet, mint jogainknak sértetlen fentartását és Nagyméltóságodtól egyidejűleg azt, hogy ezen újólag telteijesztett iskolai törvényünket, elősorolt indokainknál fogva ö felségének megerősítés végett benyújtani és ajánlani mél- tóztassék. Áttérve azon nehézségekre, melyek a leirat szerint a többi törvényeink megerősítését is egyelőre gátolták, tisztelettel kijelentjük, miszerint azon kívánalomnak, hogy munkálatunkban „a tör- 1 vény“ szó elébe az „egyházi“ jelzőt tegyük: ezt ! mindenütt megtettük. 1 A mi a 4-ik §-ra tett módosítási javaslatot c illeti, azt azért nem fogadhattuk cl, mert a „jus ^ adovocatiae“ egész egyházi beléletünkre vonatkozik, nem csupán egyes esetekre, melyeket felsorolni nem is lehet. A 7-ik és ezzel kapcsolatban álló 134-ik §-ba r annak beigtatása kívántatik, hogy az erdélyi egyházkerület megválasztott püspöke ő felsége által z megerősittetvén, bűségi esküt tenni tartozzék. 1 -Ezen javallatot nem iktathattuk be, mert eltekintve s azon viszonyoktól, melyek között ezen jogot az erdélyi fejedelmek, mint a reformált egyház leg- r főbb kegyurai gyakorolták; reánk nézve egyház- r alkotmány szervezetünk elvei szükségessé teszik, e hogy az egyesülés után püspökeink egy alapon ^ álljanak: de máskülönben is, miután az erdélyi *• egyházkerület, melynek eddig királyi megerősítés k nélkül is törvényhozási joga volt, s ezen jogát a ^ magyarországi s megerősítést kívánó egyetemes * egyházi törvényekben részben alárendelte: ezen 8 tény által, a püspök megerősítésénél sokkal fon- jf tosabb és Dagyobb biztositékkal biró jogot ruhá- k zott ő felségére. Annak szükségét pedig, hogy a J( 7-ik § ba ezt is beiktassuk: „ő felsége által megerősített,“ nem láttuk azon oknál fogva, mert r ezen megerősítés az egész törvényre különben is ” rávezettetik. A 16. §-t egyebekben fentartván, arra mégis bizonyos módosítást tettünk az egyházi hivatalok viselése alóli felmentést illetőleg. g A mi ezek után az 51, 117, 136. §-ra tett ti telette fontos észrevételeket illeti, azokon egyebet h nem változtathattunk, minthogy a leirat kivá- 1 na.ma szerint szabatosabban es világosabban sző- s végeztük a lelkészekre vonatkozó pontot, a töb- ó bire nézve pedig a §-okat változatlanul fentar- o tani kiváDjuk. Itt ugyanis azon kormány-reode- n letek végrehajtásáról lévén szó, melyek az „egy- i hogy a „Nemzeti szinház“-hoz benyújtott 3 t felvonásos színmüvem egyhangúlag- előadásra t ajánltatott. j Hogy mit éreztem e pillanatban, azt el- z beszelni képes nem vagyok. Fáradozásaim r tehát jutalmazva lesznek? Képzeletben már s láttam darabom előadását. A ház zsúfolásig telve, a függöny végre felgördül, s alakjaim, 1 mikbe beleöntöttem egész lelkemet, élve meg- 1 jelennek. A publikum freneticus tapsban tör ki, kihívnak. Dicsőségemnek tanúja Melánia is. jj . Az izgatottság, a munka kimerített. Be- 1 teg lettem, nagy beteg. Az előadás napja el- 1 érkezett, s én feküdtem. Éhez járult még az is, hogy Melániától rég nem kaptam levelet. Izgatottan forgolódtam ágyamban. Vártam a hírt barátomtól darabom sikeréről. 11 óra lehetett. Kopogtak. Hordár lépett be, levelet hozott. Olyan balsejtelem fogott el, reszketve bontám fel s a következőket olvasám: Szegény barátom! vigasztalódjál, darabod megbukott.“ — Az első pillanatban őrüléssel határos düh fogott el; majd elérkeztek a jótékony könyek, s végig peregtek arezomon. Újólag elolvastam Melánia minden levelét, oda ! vánszorogtam iró asztalomhoz, darabom kéziratát megsemmisítettem, s belátva, hogy tovább nincs miért élnem, elbúcsúztam Melániáház közjogi“ állását érintik és az egybázalkot- mánynyal és hitelveinkkel Összeütközésben vannak — ezen vagy ilyen rendeletek pedig, miután törvényeink meg vannak erősitve, szabad vallásgyakorlatunk törvénybe iktatva: már természetüknél fogva sem lehetnének törvényesek és igy azoknak végrehajtását, püspökeinknek, habár a rendeletek többször ismételtetnének, soha és semmi szin alatt meg nem engedhetnők. E tekintetben, az országos törvények analog eseteit egyházunkra nézve alkalmazhatóknak épen nem tartjuk, mert a mi egyházi életünk és főleg hi- veink nem gátolhatják a kormányzás szabad menetét. A 87. § ra kívánt módosítást fentebb indokolt álláspontoknál fogva, következőkép tettük meg az 1790—91. 26. t. ez. korlátái között. A 174. §-nak azon részét, melyre észrevétel tétetett kirekesztettük. A 221. §-on miután ennek régibb joggyakorlat felel meg, mely a likvidáczió név alatt ismeretes : Módosítást nem tehettünk. — Jelezzük azonban, hogy ezután egy uj szakaszt iktattunk be, mely részletesebben sorolja elő azon esőteket, melyekben a polgári hatóság segélyét igényeljük s ez által eleget véltünk tenni azon kívánalomnak, hogy a 233. §-t szabatosabban fejezzük ki, mint az az uj szövegezésben látható. Az egyházi törvényhozás szervezésére vonatkozó megjegyzéseket hasonlóan gondos figyelembe vévén, a 399. §-ból a kívánt törlést megtettük. Egyidejűleg erre vonatkozólag az alkotmányszervezetbe újabb szakaszt iktattunk be. A 418. §-ra vonatkozólag, tisztelettel adjuk meg azon felvilágosítást, hogy eltekintve az erdélyi házassági bíróságoktól közigazgatási utón gyakoroltattak bírósági ügyek; ilyenek azok, melyek valamely egyházközség és hivatalnoka közötti jogviszonyra vonatkoznak stb., melyeknek elintézései, az erre vonatkozó adatoknak összeszerzéséig és szabályozásáig: az eddigi gyakorlatban hagytunk meg. A 429. és 435, §-okat módosítottuk. A 444. §-on változtatást nem tehettünk. A 460. §-ba a leirat ajánlatát, miután azt máskép nem is érthettük: elfogadván beiktattuk. Mindezen módosításokat vagy uj szövegezéseket törvényeinkbe, az illető helyeken beillesztvén, ily alakban kérjük azoknak megerő- sittetését. Nagym. miniszter ur! Mi a magunk részéről készséggel igyekeztünk azon, hogy a felmerült nehézségeket elhárítsuk; hisszük is, hogy ezt a legfontosabbakbau elérni sikerült, ott pedig, a hol a leirat észrévételci mellett is előbbi felfogásunk és álláspontunk mellett megmaradni kénytelenek voltunk: reményünk van, hogy midőn egyházi törvényeinket az állami érdekekbe ütközőknek nem tartjuk, tiszteletteljes felvilágosításunk után, Nagyméltóságod újabban felterjesztett töryényeinket együtt és összesen leend kegyes 0 Felségének megerősítés végett felterjeszteni és ajánlani. Midőn erre Nagyméltóságodat megkérni szerencsénk van, kiváló tisztelettel stb. TsurLij.g'37-Iskolai értesítés. A B.-Gyulaváros költségén fenntartott s eddig „ismétlőnek“ nevezeti, tettleg azonban iparos tanoncz-iskolává fejlődött háromosztályu fiúiskolában a tanítások f. évi okt. 15-én fognak megkezdetni, s az eddigi gyakorlat szerint vasárnaponként a délutáni órákban 2—5 óráig fognak tartatni, és pedig mind a három osztályban a polgári iskola épületében. Felhivatnak azért a város t. ez. iparosai, hogy tanoncza- ikat a beírás eszközölhetése czéljából már a mai tói, s egyik barátomhoz következő kérést intéztem : „Erdőbe temessetek! Síromat ne jelölje se fa, se virág... Úgy essem vissza közös anyánk bebelébe, mint az erdő énekese, melynek dalát halljuk, de sírját hiáha keressük 1 ... Revolveremet megtöltöttem; bal kezemben Melánia levele szívemen, jobb kezemben megszabaditóm, revolverem. Felhúztam a sárkányt. Egy. . . kettő. .. olyan rémesen csikorgóit a závárzat. De ha! mintha valamit hallottam volna! . . „Éljen“-ek zúgása jutott fü- leimhez. Jól hallok-e? Isten! nagy Isten!? lehetséges-e ez ? ... Borzasztó pillanat!. . Ajtóm felszakad, s dicsőségtől mámorosán barátaim jőnek. — Éljen az iró. Szervusz 1 — — — Óriási siker 1 Hallhatatlanság 1------— Büszkék vagyunk rád 1 — — — Lehetséges-e? — talán sikerült? — istenem beszéljetek, mert megőrülök! . . . Elhallgattak. Egy közülök elém állt, megfogta kezemet, s könyezve a meghatottságtól, elbeszélte, hogy darabom nagy tetszést aratott, hogy a siker óriási. Az ajtó újólag megnyílt, i s egy hordár óriási kosárban bukótokat hozott be. — Nézd, nézd, ezek dicsőséged hirdetői 1 napon d. u. 2—5 óráig a polgári iskola igazgatói irodájában utasítani el ne mulasszák. A beírás a mai napon kívül még okt. 1- és 8-ik napjain is folytatíatni fog, a délutáni órákban 2—5-ig a fentebb megjelölt helyen. Az iskolaszéki elnökség ínegbizásából B.-Gyulán, 1882. szept. 24. Homolya István, polg. iskolai igazgató. Újdonságok. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1882. utolsó évnegyedére. Lapunk mai számával pályafutásának harmadik évnegyedét befejezvén, teljes tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, miszerint becses megrendelésüket még e hét folyamán megújítani szíveskedjenek, hogy a nyomtatandó lappéldányok számáról kellő időben tájékozva legyünk. Egyúttal felkérjük megyei elvtársainkat és lapunk barátait, hogy a „Békés“-t, mint a közjogi ellenzéknek minden irányban független megyei pártköz* lönyét legszélesebb körben terjeszteni, 1 s számára előfizetőket gyűjteni szíveskedjenek, Lapunk előfizetési díja a hátralevő október —deczemberi évnegyedre : 1 fi t 25 kr, mely összeg vidékről a ,, Békés kiadó-hivatalának Gyulán“ czím alatt posta- utalvány utján küldendő be. József föherczeg ö Fensége, lapunk egy előbbi számában jelzett magas kíséretével f. hó 27-én a reggeli vonattal érkezik Gyulára. A vasúti indóháznál a helybeli honvédparancsnokság és polgári részről Gyulavárosa polgármestere fogadják 3 Fenségét, minden egyéb hivatalos fogadtatás mellőztetik. József föherczeg honvódfőhadpa- rancsnoki minőségben már hetek óta minden megszakítás nélkül folytatja hivatalos körútját, mely alatt nem csupán a nagyszabású katonai gyakorlatok fáradalmai, hanem a bár legőszintébb szeretet és hódolat forrásaiból fakadó nagyszabású ünnepélyos fogadtatások is csaknem egészen kimerítették. A sok a jóból is megárt, s ha városunk lakossága ez iránt való tekintetből minden nagyszabású fogadtatástól tartózkodni fog, azt Dem azért teszi, mintha nem viseltetnék ő Fensége iránt oly hódoló tisztelettel, mint más városok közönsége, hanem egyszerű gyöngéd figyelemből az ember iránt, aki szintén alá van vetvn az emberi szervezet phisikai törvényei alá. A békésmegyei régész-művelődéstörténelmi társulat f. hó 18-án tartott évi rendes közgyűlése ezúttal is gyér érdeklődés mellett folyt le. A megyeház diszes terme habár nem is kongott az ürességtől, de negyedrésze sem volt elfoglalva. Jól esik mégis konstatálnunk, hogy a felolvasásokat figyelemmel hallgató kevés közönségnek fele részét a szép nem képezte. Göndöcs Benedek apátlelkész és egyleti elnök megnyitó beszéde a társulat egy évi működésének leírására szoritkozott. Az évi működésnek kimagasló fénypontja az augus- tus 6-án Orosházán tartott vándorgyűlés, amelyen a szomszéd Aradmegye területén alakult „Kölcsey“ egyesület történelmi szakosztálya is képviselve volt küldöttei által. (Eme vándorgyűlésről lapunk kimerítő tudósítást hozván, ezúttal szükségtelennek tartjuk róla bővebben megemlékezni.) Göndöcs Benedek ur megnyitó beszéde befejeztével bemutatja Karácsony János felszentelt fiatal papot, felszólítva őt „Gyulának, a gyulai uradalmak, a gyulai várnak keletkezése“ czimü oknyomozó történelmi értekezésének felolvasására. Karácsony János felolvasása iránt a közönség nagy várakozással nézett elé, s megelégedéssel Írhatjuk, hogy a fiatal pap eme várakozást teljesen kielégítette. Értekezéséhez kevés adatot használhatott fel, de a kezéhez jutott Nézd e gyönyörű nemzetiszín koszorút, mily remek! Nézzük csak, mi van rá írva? Én elgyengülve ismét ágyban feküdtem. — No, nézze meg az ember, ennek a filiszternek még titkos imádói is vannak. Halljátok a felírást: „Emlékül a költőnek. Melánia.“ — Mi? mit mondtál? . . Me... Iá .. . nia? Ah, adjátok ide, hadd öntözöm könyeim záporával. Melániái... Tehát nem feledtél el?!... A fájdalom csak megtört, de az öröm eszméletemet vette el. Csak kevés mondani valóm van még. A boldogság csakhamar felgyógyitott. Barátaimtól megtudtam, hogy az első levél csak csel volt; megakartak tréfálni. Mondhatom rósz tréfa, csaknem életembe került. De a fájdalomért gazdagon vagyok kárpótolva; mert Melánia az észbontó szemű hölgy, a Cson- gorék szemefénye, a megye legszebb lánya, ma már az én kis feleségem, az én boldogságom. S ha tanóráim után fáradtan lakomba térek, otthon egy kedves csevegő asszonyt találok, ki repeső karokkal siet keblemre, s elsimítja az életgond szülte redőket homlokomról. Chriszto Miklós,
