Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

/

zet hatalma és ereje felöl ábrándos illusi- ókba ringatjuk magunkat; de Wébsfér Dániel az amerikai Egyesült Államok volt / államtitkára (miuiszterelnoke, külügy-nfi- nisztere) ezen gyánusitássat nem illethető" azért tehát az ö szavait fogom idézni.

Webster ugyanis az amerikai cong ressus mindkét házának tagjai által nag hazánkfia tiszteletére tartott ünnepélyes banquetten Washingtonban 1852. évi jan 5-én többek közt ezeket monda: „Magyar- ország kiterjedése körülbelül olyan, mint 1 agy-Brittaniáé s Ausztria egész uralmi területének közel felét teszi.

Népessége egy tekintélyes kútfő szerint tizennégy és , félmillió, mig Angliáé 1841-ben közel tizenöt, Poroszországé mint egy tizenhat millió volt.

Világos tehát, hogy hatalom tekinte tében, a mennyire a hatalom a népesség számától függ, Magyarország ép annyi ha falómmal bir, mint a tulajdonképeni Anglia, vagy Poroszország. Tehát a népesség elegendő ] nép van elég. És minő j az a nép? Különböző az őt környező nemze tektől: különbözik az osztráktól nyugaton a töröktől keleten. S ez a nemzet felvilágosodott nemzet; van saját történelme, vannak saját hagyományai s ragaszkodik intézményeihez, melyek több mint egy ezredév óta fennállanak.

Uraim, nevezetes dolog az, hogy Europa nyugati partján politikai világosság létezik. Van ott egy nap a politikai égboltozaton, mely világát kiárasztja azokra, kik azt élvezni képesek. De keleti Európában, általában szólva, s keleti Európa és Ázsia határain ily politikai nap az égen nincs. Az a világrész a politikai élet jeges öve. Azon fénygömb, mely a földet felvilágositja, ott csak ritkáu emelkedik a láthatár folibe. A világosság, melylyel ott bírnak, legfölebb amolyan szlirkü- letes; ott a népeknek tapogatózniok kell a homályban, hogy a napvilágnak néhány téveteg csillámát megragadhassák. De azon ország uraim, mely Önök mai vendégének szülőföldje, nevezetes kivételt képez. A magyar nemzet egész történelmén keresztül, sok századon át bizonyságot adott a polgári szabadság, törvény és rend elveihez ragaszkodása s azon alkotO -------------------O ~ --------Lt —-----j- a nagy többség akarata megalapított. Ez a tényállás, és ennek köztudomásúnak kellene válni mindenütt, hol a magyar szabadság és függetlenség gyakorlatiasságának kérdése szóba kerül; köztudomásúnak kellene lenni, hogy Magyarország fennen kimagaslik szomszédjai felett mindenben, a mi szabad intézvényekre, alkotmányos kormányzatra s örökletes szabadságszere- tetre vonatkozik.

Uraim, az én érzelmeim Magyarország utóbbi (1848-iki) erőfeszítésére elég jól ki vannak fejezve abban, a mit most idézni fogok. Lord John Russelhez és lord Pal- merstonhoz egy emlékirat adatott be; szerzőjének lord Fitzwilliam mondatik, s általa s több más lordok és parlamenti tagok által volt aláírva. Az emlékirat Anglia közbenjárását sürgette Magyarország javára s benne a következők olvashatók:

„Mialatt Európa nemzetei közt annyian forradalmakba bonyolódtak s kétséges politikájú s még kétségesebb' sikerű tervekkel foglalatoskodnak, ' — jólesik az ahl- Iröttáknak lördságtokat biztosíthatni, hogy a magyarok semmi egyebet nem követelnek, mint azt, hogy ősi jogaik elismertessenek s öröklött alkotmányosságuk teijes épségben és állandóságban fenntartásaik.“ Szónok következő szavakkal fejezi be kitörő lelkesedéssel fogadott beszédét: „Első imánk az, hogy Magyarország minden idegen hatalomtól függetlenné legyen, s hogy sorsa saját kezeibe legyen letéve. Nem negélyzem érteni a fajok társadalmi viszonyait s összeköttetéseit, mint sok egyebet is, a mi Magyarország közintézvénjeire befolyással lehet; de arról bizonyos vagyok, hogy mindezen dolgokat és viszonyokat maga Magyarország végtelenül jobban szabályozhatja, mint a hogy számára Ausztria teheti; és azért én jelenben aspiratióimat ezen egy pontra szorítom: Magyarország függetlensége! Azért ürítem poharamat, Magyarország legyen független! Rendelkezzék szabadon sorsa felett, s mint önálló külön nemzet foglaljon állást Európa nem zetei között!“

Ez a mi változhatatlan programmunk is Mit szól ehez T—gy. ur a B. K. reális alapon álló politikusa? Vájjon ez a magyar nemzet még éretlen-e a függetlenségre, s a reális politika egy uj nemzedéket kiván-e, mely megérett legyen a füg getlenség áldásaira? és ezt az uj nemze dókét a Tisza-kormány nevelő intézetéből várja-e ?

Igaz, meg van ezen iskolának a maga jellemvonását magán viselő nemzedéke — a kishitűség nyomorával lelkében, a korrup- czió bélyegével homlokán.

Ezen iskolából kikerülő, a húsos fazék politikájával táplált nemzedék, mely a laza függetlenségéről mint merő ideálizmusról beszél, sohasem fogja a haza függet- enségét kivivni.

Ha azt akarjuk, hogy hamvaink a iiiggetlen haza földében nyugodjanak, ne fizzuk unokáinkra annak függetlenné té- elét, hanem tegyük meg e tekintetben ha- zafiui kötelességünket; mert a mely nemzet bármily szin alatt is le tud mondani függetlenségéről, az bizonyára nem méltó függetlenségre, nem méltó arra, hogy alaha függetlenné legyen.

függetlenségre képesnek, méltónak, sőt olyannak ismerjük, mint a mely mióta itt a Kárpátoktól koszoruzott Tisza, Duna mentében hazát alkotott magának, mindig önálló és független volt, — mely önállóságról és függetlenségéről soha le nem mondott, — mely királyaitól minden időben és ma is megköveteli, hogy önállósága és függetlenségének tiszteletben tartására magukat esküvel kötelezzék: mi attól, hogy Magyarország ne csak a papiroson, hanem a valóságban is önálló és független legyen élállani, — programmunkból Magyar- ország függetlenségét kitörölni, s egyezkedési alapul ezenkívül más alapot elfogadni, s mindaddig, mig ezt el nem érjük, a küzdelemmel felhagyni nem fogunk; és bízva a nemzet önfentartási ösztönében, bízva a jog és igazság diadalában, hisszük és reméljük, hogy a nemzet színe java zászlónk alá csoportosuland.

Sárréti.

_^llspá.rLi jelentés.

Méltóságos Főispán ur!

Tekintetes közigazgatási bizottság!

A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak állapotáról szóló rendszerinti jelentésemet a f. év július havára vonatkozólag, az 1876. évi VI. t. c. alapján van Szerencsem tisztelettel következőkben előterjeszteni.

I. Közegészségügy.

A közegészségi viszonyokat elvégre teljesen kielégithetőkuek jelezhetem ; a mennyiben, az előző hónapokban uralkodott ragályos és járványos kórok a múlt hó folyamán teljesen megszűntek. A coléra nostras egyes esetei, a mint az a nyári forróság miatt más években is történt Békésen, Csabán és Gyulán előfordultak ugyan mind a mellett azokra nézve különös óvintézkedések életbeléptetésének szüksége fenn nem forgott.

Az állategészségügy megyeszerte szintén kielégítőnek mondható Szarvas községet kivéve, hol az ott elhelyezett huszár század lóállományában kiterjedt hurutos betegség uralkodik; mi miatt az említett huszárszázad f. hó 15-ére tervezett tovavonulása bizonytalan időre elhalasztatott,

II. Közbiztonság.

A személybiztonság a lefolyt hóban egy esetben sem lön megbáboritva. A vagyonbizton ság ellen, a járásokban 16, Gyula város területén 1 bűncselekmény követtetett él, melyekből kidé rittetett 10, nyomozás alatt maradt 6 eset. A régibb keletű kiderített bűnesetek száma 10. A felmerült vagyonbiztonság elleni bűncselekmények közül jelentékenyebbek :

a) Nagy Bálint csabai jaminai korcsmáros házának feltörése, A Lakatos Janos és Mihály kóborczigányok személyében felfedezett, azonban szökésben lévő tettesek feltaláltatása iránt azon nal intézkedvén, egyúttal ezen esetből kifolyólag alkalomszerűnek találtam a járási szolgabirákat és Gyula város polgármesterét a kóbor-czigányok vándorlásának megakadályozása, letelepitese és folytonos rendőri ügyelet alatt tartása tárgyában kibocsátott felsőbb rendeletek szigorított végrehajtására ismételve utasítani;

b) a békési kültelkeken előfordult gyakoribb lótolvajlási esetek, melyek tettesei mind eddig eredménytelenül nyomoztattak.

A megyei főceendbiztos nyári körútját a múlt hóban megtartván, annak során kielégítő

cieuuiouj gjaiiam jcíouu, uvgj » vwvUai

összes szerelvényei hiánytalanoknak és tisztán tartottaknak, lovaikat szolgálat képeseknek találta ; a legénység szolgálati és fegyelmi viszonyai tekintetében panasz fel nem merült; az irodai ügykezelés mindenütt rendben. — A legénység lőfegyverei javítást igényelnének ugyan ; az állami csendőrségi intézmény küszöbön álló szervezése miatt azonban, ezen javítás most már csak indokolatlan terhet okozna a megyének

Tűzveszély két esetben fordult elő, mindkettő Gynlán, mely körülmény »lkaimul szolgált arra, hogy a gyakori s a legnagyobb valószínűség szerint roszakaratu gyújtásból támadt tüzesetek által remegtetett úgynevezett németvárosi részen polgárok éjjel-nappali őrködése, hatósági ellenőrzés mellett életbeléptetlessék.

A közerkölcsiség lazulásának kétségtelen jele az öngyilkossági esetek egyre nagyobbodó száma, mely csupán Gyoma községben három esetben fordult elő a múlt hó folyamán.

i (Vege köv.)

engedte — a befásított udvar-térre gyűltek jobbágyai, a mindkét nemű fiatalság fesztelen jókedvvel járta a tüzes csárdásokat, s a jó gróf kedvtelve nézte vendégeivel a nép mulatságát.

Lakószobája a legegyszerűbben volt berendezve, természetes színű tölgyfa-asztal, szék és egyszerű pamlag képezték minden bútorait, s ez utóbbi egyszersmind fekhelyéül is szolgált.

Pénzt sohasem tartott magánál, s ha valakinek valamire pénzt kellett adni: az összeget felirta egy darab papírra, s ezí inasával a tiszttartóhoz küldé, a ki aztán az igy utalványozott összeget kifizette. A. mi aranyja és értékpapírja volt, a másik szobában egy asztal fiókjába szokta zárni, de a szoba ajtaja, ablaka nyitva állt, s midőn én gyakran figyel- meztetém, hogy jó lenne óvatosabbnak lenni, azt felelte rá: „nem kell félni 1 mert a hol nincs minden erősen elzárva, ott nem is gyanít senki semmi elvihető! I

S ezen elméletének nem is vallotta kárát, mert soha meg nem lopták. Pedig abban az időben még jó világuk volt a „szegény legényekének, s a híres pusztai betyárok : Becs- kereki, Palatinszki, Sobri, Rózsa Sándor, nem egyszer ellátogattak Kígyósra, ha már végső szükségben voltak, — a gróf aztán ilyenkor is a szokott módon írt a tiszttartónak, s kiutalványozta a mit a rablók kívántak, csakhogy a nagyobb kár és bajtól megszabaduljon, mert pusztán lakva, nem tehette ki magát a betyárok boszújának, de ezek sem bántottak soha semmit, tudva, hogy végső szük- ségökben a gróf — habár kénytelenül is — mindig segít rajtok.

Tisztán, de nagyon egyszerűen öltözködött; s megszokott viselt ruháitól nem egyr könnyen vált meg; úgy hogy midőn második neje egyízben már restelte, hogy a gróf oly ócska, kopott köpenyt használ, s _egy nagycjn szép és drága uj köpenynyel lepte meg,' a gróf szépen megköszönte, s aztán — a árkai újdonatúj felsőt egyik gazdatisztjének ajándékozta, mert az új ruhát egyáltalán nem szepétte.

Mindennap éjfélig olvasott, szép könyvtára volt, hírlapokra és könyvekre sok^t költött, s mindig szívesen pártolta az ifodalmat: általában magas műveltséggel, nag$r olvasottsággal birt, a magyaron kívül folyékonyan beszélt németül, francziául, s ^gész classikus volt a latin nyelvben. Vitatkozni is nagyon szeretett, s meg volt benne Az a ritka nemes vonás, hogy ha olykor tévesen állított és vitatott valamit, később ggS utána gondolva, belátta és beismerte tévedéseit, s maga áilt pártjára annak, a mi aüen előbb a leghevesebben vitatkozott. j

(Végei köv.)

Békésről.

Békés, 1882. aug. 17.

Tekintetes szerkesztő úr!

A „Békés“ 33. számának. „Nyílt terében“ Grósz Ignácz aláírásával ellátott czikk jelent meg, melynek éle ellenem /án irányozva azon alkalomból, hogy a Marosi tanács felhívása folytán nevezett regálc fiérlő ur által kiszolgáltatott italokat a korcsmákban hivatalosan összeszedetvén Benéclicty és Debreczeni gyógyszerész urakkal együtt megvizsgáltam, s élvezhetleneknek, moslék- szemeknek, sőt kénsavanyt tartalmazóknak találtam, s azok felöl ily értelmű szakértői véleményt adtam. Grószt nem akarom a gorombáskodás és sértegetés terére követni, úgy hiszem ő is, ha komolyan megfontolja a dolgot, beismeri, hogy művelt emberhez nem illő eljárást követett irányomban, 8 talán sajnálni fogja, hogy indulatos természetű s hirtelen haragú ügyvédére hallgatott, illetőleg legtöbb helyen érthetetlen irmodoru nyilatkozatát aláírta, s ezt annyival inkább megteheti, mert biztosítom, hogy a neheztelt hírlapi czikket, mely Grósz ur italait az „Alföldi Ujság“- ban bírálta, nem én írtam, s annak írására befolyással nem voltam.

Nekem Grósz úrral semmi bajom, s az sem sokat geniroz, hogy felőlem milyen véleménnyel van; de már ahhoz van közöm, ha hivatalos eljárásom gyanu8)ttatik akár általa, akár ügyvéde által. Én az Elöljáróság felhívására a békési korcsmákban hivatalosan összeszedett italokat Benedicty s Debreczeni gyógyszerész urakkal együtt megvizsgáltam, azokat élvezhetleneknek, mosleksze- rüeknek, sőt Uénsavannyal hamisitottaknak találtam, a vizsgálatról ily értelmű bizonyítványt adtam, s intézkedtem, hogy azon italok részletesebb megvizsgálás végett az országos vegyészi hivatalhoz felküldessenek. Az én véleményemet gorotn- báskodás által nem lehet megczáfolni, azt csak szakértői felülvizsgálat s vélemény döntheti meg, s én, — ha azon italok küldettek fel Budapestre, aminthogy azok fel is küldettek, melyek a korcsmákból hozattak, melyeket én s nevezett gyógyszerész urak vizsgáltunk: nem kétlem, hogy a felülvéleményezés reám kedvező leend, s az általain mondottakat beigazolja. Azt azonban nem állítom, hogy Grósz ur pinczéjében levő italok rosszak volnának, mert azokat nem vizsgáltam, de ígérem, hogy ezentúl azokra is ki fogom figyelmemet terjeszteni; ha ezen italokból küldetett fel Budapestre, meglehet, a legjobb bizonyítvánnyal fognak visszajönni az ő pinezójébe. Azt azonban határozottan mondhatom, hogy azon italai, melyeket korcsmárosaitól az elöljáróság közelebb elhozatott, minden korcsmában egyformán rosszak, élvezbetlenok, s az egészségre nem közömbösek voltak.

Különben majd fog dönteni közöttünk a felülvizsgáló vélemény, — addig pedig, s azontúl is az indulatoskodás helyett, mely önnek is megárthat, ajánlom, hogy az eddiginél jobb italokat szíveskedjék méretni. — Különben béke velünk !

Dr. Henszelman Elek, Békés város orvosa.

Ta-rLijLgr^„A békési ágost. hitv. ev. egyházmegye patronátusa alatt allé szarvasi fögyniuásium évi jeleutése 188y2-röi. Közzéteszi: Tatay István igazgató.“ 64 lap, nagy nyolezadrét; nyomatott Gyulán, 1882. Dobay J. nyomdájában.

Külső kiállítása csinos, ízléses, mint általában Dobay J. nyomdájának majdnem mindenik terméke. Úgy e jelentés, mint a gyulai polg. iskolának szintén e nyomdában készült Értesítése, becsületére válnék akármelyik fővárosi, nyomdának is. Az alak, a külső tehát teljesen kifogástalan a kezünk alatti füzetnél. Sajnos, hogy a tartalom, a belső, messze maradt a külalak mögött. Különösen nyelvezetét kell a legkomolyabban kifogásolnunk. — De ne előlegezzük a dolgot; menjünk mindennek a sorján.

Tartalma: „Programmi értekezés Benka Gy.

tauditO'it Úvi j vyl&uhóoyU c* ta.«árlz ártól, ílldtvfí lg£i&gatóságtól, még pedig: I. Tiszti személyzet. II. A bekeblezettifjúság névsora. III. A népesség átnézető. IV. Előadott t. tárgyak vázlata. V. Jelentés a tanítóképzőről. VI. Stílfeladványok vázlata. VII. Taneszközök ez évi gyarapodása. Vili. Aluru- neum. IX. Évi események.“ — A „programmi értekezés“ helyett jobbnak láttuk volua az értekezés czirnét tenni ki a tartalomba.

Benka Gyula tanár ur értekezése „Tanítóképzés főgymnasiumunkkapcsá- ban“ czim alatt sok figyelemre méltó eszmét pendít meg; természetesen folyó, egyszerű, világos nyelvezettel írva, és a mi fő: egy pár csekélyebb jelentőségű kifejezési szokatlanság leszámításával, élvezetes magyarsággal, a mint ezt a t. tanár úrtól már egészen megszoktuk nyilvánosság elé bocsátott dolgozataiban. Elmondja értekezésében a szarvasi tanítóképző intézet fejlődését, jelen állását, azután rámutat annak hiányaira, szükségeire, s végül kijeleli ^zon legközelebb.’ sürgős teendőket^ melyek az intézet korszerűbb berendezés^ érdekében elodázhatlanul szükségesek. — Anélkül, hogy ez értekezés becséből valamit le akarnánk vonni, ki kell mondanunk, bogy a szarvasi tanitóképzö intézet nagy hiányait, s lehet mondani: nyomor uságosállapo tát még olyan ügyes értekezéssel sem lehet meggyógyítani mint a t. tanár űré. Mert kérdjük : szelíden szólva is, nem hiú és hálátlan erőködés-e az, mikor a külön, sajátos czélu tanitóképezdét, a szintén sajátos czélu gymnasium kapcsában (!) természetellenesen összezsugoritva, olyképen próbálják Szarvason dédelgetni, hogy a gymnasium tanárai közül kettő, egy pár specifics praeparandiai stúdiumot előadva, a többi stúdiumokra nézve a képezdei növendékeket összecsapjákagymuasium V—VIII. osztályainak növendékeivel? No már ilyen „egy rókáról két bör“-féle mixtum compositum, csakugyan páratlan valami az ige megtestesülése XIX. századának vége felé Magyarországon; abban az országban, ahol még 1868-ban meghozták a népnevelésröl szóló XXXVIII. t. czikket. — És igaza van értekezőnek, midőn azt mondja, hogy a szarvasi tanitóképezde ezen, — mint ö nevezi: „a g y m n'á siumba beoltott szervezetében“ (11?) az országszerte létező tanítóképzőktől (értsd : tanitóképezdék vagy tanítóképző intézetektől. Szarvason nagyon szeretik a szógyártást. Tanügyelő.) már e tekintetben is annyira eltér, hogy sokak által kicsinylőleg félreismertetik. Bizony, nem csoda, ha kicsinylőleg szólanak róla; megérdemli, hogy jelen szervezetében a legkeményebb bírálattal találkozzék a