Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-20 / 34. szám
34-ik szám. Gyula, 1882. augusztus 20-án. !• évfolyam. f Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre .............2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. # ^ A BÉKÉS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP,-A. a-'Z'TTILi^A.I S^OIRT-CI/CTIB HITT-A-T’^-IjOS KIÖZXjÖISr2"E. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős, szerkesztő: Junt^ovits X2m.il» Fónrunkéitá,rs! Oláh ftyörgy. r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. A Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Hmsenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Jogfeladás, és nem politika. A közös-ügyes kiegyezés megalkotói, az opportunisms hivei legalább bírtak annyi őszinteséggel, miszerint nyíltan bevallották, hogy ez nem felel meg a nemzet jogos követeléseinek és végelemzésében nem egyéb, mint első lépés, első nyert csata a nemzet jogaiért való küzdelemben; nem megállapodási stadium, hanem csak kiindulási pont, honnan, miként egy erődített várból kiinduló s folyton meg-megujuló küzdelmek által végtére is elidegenithetlen jogainkat : teljes önállóságunkat és függetlenségünket visszahódíthatjuk. Ez volt a vezérférfiak eljárásának program mja. S mi történt? — A közös-ügyes kiegyezés bivei e programmról egészen megfeledkezve az Ígéreteikben bizó s ezek által elámított nemzet cserbenhagyásával lemondottak a nemzet jogaiért való minden további küzdelemről, megelégedtek az első nyert csatával, és annak csekélyke vívmányát, mely nekik bársony' széket, méltóságokat és hivatalokat ád, a maguk részéről untig elégségesnek tartják arra, hogy a felett dicséneket zengedezzenek, *— és nem törődnek a lépre csalt nemzet felháborodásával, nem törődnék a nemzet aruDa bocsájtott jogaival. Hallatlan, a nemzetek és népek történetében egyedül álló eset az, hogy egy nemzet szent és sérthetlen jogairól, önállóságáról és függetlenségéről önkényt lemondjon, és a jogai helyett kapott mézes madzagon oly elégült- séggel, oly kéjelegve nyalakodjék, mint a közös-ügyes kiegyezés hivei ezt egészen czinikus arczátlausággal teszik a magyar nemzet nevében! Ézsau óta, ki elsöszülöttségi jogát egy tál lencséért eladta, ily könnyelmű tékozlást nem látott a világ! De Ezsau a tál lencsével éhét csillapítván, megbánta könnyelműségét; esztelen pazarlását egész borzasz- tóságában belátva mindent elkövetett, hogy eltékozolt elsöszülöttségi jogát visszanyerje. És a mi Ézsauink, jogainkat, önállóságunkat és függetlenségünket a kiegyezés nyomorult tál lencséjéért eladó politikusaink, — ezek, kik Ezsaut esztelenségében követték, nem követik őt a kijózanodásNéhai gróf Wenckheim József-Antal emlékezete. A német-római birodalom legrégibb és legnevezetesebb családainak egyike, a Hunt- Wenckheim familia, melynek ősi fészke Thü- ringiának Wenck nevű helysége volt, honnan nevét is nyerte. A család egyik ága Géjza fejedelem alatt költözött hazánkba, s itt letelepedve, idővel több jeles magyar családnak lön ősévé. A grófi czímet 1802-ben, I. Ferenez magyar királytól nyerte a családnak egyik ága, a Wenckheim József-Ágoston és báró Haru- ckern Czecziliától származott Wenckheim József tábornok személyében, Szabács és Bel- grád ostromainál kitüntetett hősi vitézségéért. Ezen Wenckheim Józsefnek báró Gruber Terézia nejétől született a mi gróf Wenckheim József-Antalunk 1780-ban. Korán árvaságra jutván, előbb Somogyi János referendárius, később Révay Pál gyámsága alatt nyert gondos nevelést. Tanulmányait bevégezve, kezdetben — mint Aradmegye aljegyzője — a nyilvános pályán szerepelt; fölötte nagy zenekedvelő lévén, saját kitűnő zenekart tartott, s az aradi ban, magához térésben, nem követik elté- kozolt jogainak visszaszerzésére irányzott törekvéseiben. Ha a „Békésmegyei Közlöny“ „Idealismus és-nem politika“ ez. vezérczikkéb<*n* ezeket és ily értelemben nevezi reális politikusoknak, semmi kifogásunk ellene; de határozottan tagadjuk, hogy ezek reális alapon állanának; mert a reális alapnak megvan azon tulajdonsága, hogy nem súlyod. Ugyde a mi dicső Ézsauink napról- napra, évről-évre mind mélyebbre sülyed- nek, és pedig nemcsak a jogfeladás ingo- ványában, hanem — hála az égnek! — a közvélemény igazságos mérlegén is; — sülyednek, s maholnap már csak egy buborék s a nemzet átka fogja jelezni a helyet, hol elsiilyedtek. Facilis descensus averni. — Ki lejtőre lép, s azon megteszi az első lépést, az kénytelen megtenni a másodikat is s lélekszakadva fog azon lefelé rohanni. Ily lerohanásban látjuk most a Tisza-kormányt a kiegyezés meredek lejtőjén. Ennek feje és személyesitője azon, dicsélyes kijelentéssel lépett a közös-ügyes kiegyezés lejtőjére, hogy elveinek nem feladásával, hanem csupán szegreakasztásával járó ezen áldozatot azért hozza meg az orszagnaa, nogy ennea pénzügy* vleányait rendezze, s á mennyire ezen alapon lehetséges, a nemzet jogainak visszaszerzésére segitse. A paradicsomi kígyó nem beszélhetett simábban, nem járhatott el ravaszabbul. — A kik a szavakban hittek, azok a tettekben csalódtak; mert az ország pénzügyei még szomorúbb állapotban vannak, mint valaha voltak, jogaink visszaszerzéséről pedig annyira megfeledkezett a dicső kormányelnök, miszerint elmondhatjuk, hogy alázatosabb, készségesebb és engedelmesebb szolgája a bécsi kamarillának Magyarországon sohasem volt, mint Tisza Kálmán. Avagy csalódnám? Mutasson fel bárki 8 évi kormányzata alatt egyetlen tényt, mely az ellenkező feltevést lehetővé teszi! Nem mutathat fel. A jelenlegi kormány nem független és felelős magyar minisz téri um, hanem a valóságban a bécsi káina* Megjelent a „B. K.' f. é. 88. számában. idősebb emberek máig is dicsőitőleg emlegetik é zenekart, melynek tagjai közül többen- később n,>nt conservatoriumi tanárok nyertek alkalmazást. j£4sőbb testvérével, Ferenczczel megosztozva a bái ó, Haruckern család férfiágának kihalása folytáp nagyanyjok: báró Haruckern Czecziliára szá’lott költ roppant nagyterjedelmü csaj ö nemes szivüségének ekkor i példáját adva: a birtok elosztását szülöttségi joga daczára — testvérére biz;' választást, aki a családi székhelyt: a gyulai pompás kastélyt és uradalmat választá, ő pex dig visszavonult a magánéletbe, az ó-kigyósi pusztát választva állandó lakásául. Gróf Wenckheim József-Antal főjellemvonása a nemesszívüség és jótékonyság volt; legnagyobb örömét és boldogságát a mások örömében és boldogitásában találta. ö — az ország egyik legrégibb arisztokrata családjának ivadéka, s hetvenezer hold legjobb minőségű föld dúsgazdag birtokosa: valódi demokrata volt, a szó legnemesebb, legteljesebb értelmében. Róla méltán el lehet mondani, hogy korát megelőzte, mert demokrata volt már akkor, midün főrgngú kortársai közül a legtöbben ezt még csaknem bűnül tekinték. Szinte bámulatos az a jellemkülönbség és ellentét, mely az ugyanazon szülőktől származott grófi testvéreket egymástól megkülönvilla Magyarországon állcmclósitott végrehajtó . közege. Csakis ily kormányzat mellett lehetséges az, hogy Magyarország az érdekeivel legellentétesebb kalandos váltatokkal szo- lidáritásba sodortatik, hogy összes ipara az Osztrák ipar vígan haladó hajójának vontató kötelébe fogatik, hogy ifjúságának virága, csaknem fél millió, alkotmányon kívül helyeztetik, idegen vezényszóval idegen zászló alá hajtatik! Ily sors nem önálló és független szabad nemzetek, hanem a leigázott rabszolga népek sorsa. A | Békésmegyei Közlöny“ áldásnak mondja Magyarországra nézve az 1867-iki kiegyezést, és azt a magyar hazafiság egyik legragyogóbb bizonyítékának nevezvén ömlengéseit igy folytatja ; „Leliet-e magasztosabb valami annál, mint mikór egy nemzet, hogy a jövő nemzedék szá*. mára hazát biztosítson, sok tekintetben megfeledkezik magáról ?‘* és ismét tovább : „Ausztria védve alatt megerősödni és meg- magyarosodni ? Ez a czél a jövő-é.“ „Az őrültségben is van rendszer;“ de czikkező ezen észjárásában még a rendszer is hiányzik. — Ha a 67-iki kiegyezés áldás, úgy áz egyedül Ausztriára nézve áldás, melynek fentartása czéljából, mint czikk- íru 1o ueismerr, magy sok tekintetben megfeledkezett. — Fájdalom, — sok tekintetben! — Hogy a Kő- nigrätz után szétmállásnak indult Ausztriát össze- és a dinásztiának megtartsa, Magyarország önállóságának és függetlenségének koronáját — a kárhozatos kiegyezésért cserében — letette! Nohát ezt a „Békésmegyei Közlöny“ nevezheti áldozatnak, de higye el czikkiró, hogy ha a dolgok még sokáig a 67-iki kiegyezés ásta mederben folynak, úgy a történelem rólunk, hajdani magyarokról írván, ezen sok tekintet- beni megfeledkezést nem áldozatnak fogja nevezni, hanem nemzeti öngyilkosságnak bélyeg- zendi. „Ausztria védve alatt!“ — Tehát ugy-e bizony, önök sem tagadhatják, hogy Ausztria védve alatt állunk? hogy nincs önállóságunk és függetlenségünk, hanem alatta állunk azon Ausztriának, ki védői, protek- tori czime alatt jogosítva érzi magát Magyarország ügyeit vezetni? — Bizony, tabözteté. Wenckheim Ferencz gróf büszke, kimért viseletű főúr, s igazi „méltóságos“ aris- tokrata volt,—Wenckheim József-Antal gróf ellenben valódi patriarchalis nemes jellem vala, szívélyes és leereszkedő mindenkivel szemben, egyszerű beszédében, viseletében, szokásaiban s egész életmódjában, de annál kimagaslobb és magasztosabb elveiben, gondolkozásában és érzületében. Egész élete nyílt és fényes bizonysága annak, hogy ö a társadalmi előítéleteken felülemelkedve, mint a demokratismus nemes híve, a népnek igazi barátja és joltevője volt. Háromszor nősült életében, s mindhárom peje a polgári osztályhoz tartozott, mert ezek választásában nem a magas születést, fényes neVet és nagy vagyont kereste, hanem egye- dQ]\gzivének vonzalmára hallgatott és igazi szeretőiből nősült. Első neje : Klempay Regina özvegy Törökné, második: Feicht Anna s a harmadik; Schercz Krisztina volt. Ó-kigj'ósi földszintes grófi háza — melyet ő kedélyeseit csak „tanyádnak, s benne magát „tanyás“-flak szokta mondani — nem emelkedett ki magasan a környék felett, de az egyszerű fedél alatt édes otthona volt az a boldog elégültségi életkedv és derült kedélynek, szentélye a bfarátságnak, s nyílt tanyája a magyar vendégszeretetnek. Sok fényes ünnepélyt, sok boldog napot látott ez az egyszerű kis grófi lak; az arisz- tokratia, a nemessé)!* a papság, a polgárság, gadhatatlanul igy áll a dolog a valóságban; de ne hidje a „B. K.“ czikkirója, hogy Magyarország ezen protektorátus alatt valaha megerősödjék; gondja van arra annak a protektornak, nehogy valami képen az ő védnöksége, gyámsága alól kikerüljünk, s bizony nem az ő érdeme, vagy hibája lesz, ha valamiképen mégis kikerülünk. E beismerésért köszönettel tartozom ugyan czikkírónak, de nem hagyhatom megjegyzés nélkül, miszerint ezen viszony sehogysem illik Ausztria és Magyarországra; ez ép oly természetellenes valami, mintha egy feloszlásához közeledő erőtlen beteg biztatná az erősebbet és egészségesebbet s szivre nézve is bátrabbat: „Ne félj semmitől, én megvédelek!“ — Nemde ez egy kissé nevetséges volna? Nem oly régen mérkőztünk össze Ausztriával, mely azóta úgy erő mint tekintélyben hányát lőtt, — nem oly régen volt 48, hogy el- felejtettük volna, ki közülünk az erősebb? Tellát Ausztria védve alá helyezni Magyar- országot még is csak nevetséges valami! T—gy ur úgy beszél a pártunk által követelt függetlenségről, mint valami va- ■lósithatlan ideálról, mely valóságban sehol a földön nem, hanem legfeljebb a mi raTw“ ---1----------------- ----- -----» ho gy ezt nem komolyan mondotta; mert kissé felebb azt Írja, hogy a szabadelvű párt oda működik, hogy egy leendő független Magyarország feltételeit megszerezze. Ne ámitsuk magunkat és a világot : a független Magyarország feltételei megvannak, és pedig nem a Tisza-kormány jóvoltából, hanem inkább a Tisza-kormány daczára is. Ezen feltételek megvoltak már ezredév előtt is, a midőn a magyar nemzet hazát alapitott, a polgárosult nemzetek családjába lépett s hatalmát idegen népekre is kiterjesztvén, azok felett nem a hóditó fegyverével, hanem a bölcsesség tapintatával atyailag uralkodott, s azokat szolgák helyett polgárokká telte; de megvannak ezen feltételek most is. Szokása a kormánypárti Sajtónak, mint ezt a „Békésmegyei Közlöny“ is teszi, minket elfogultsággal vádolni s olyanokul feltüntetni, kik a magyar nemis a közelben állomásozott katonatiszti kar igen gyakran megfordultak itt; egy Ízben egy egész uhlánus ezred tartá Kígyóson nagy hadgyakorlatát, s a gróf az egész ezredet megvendégelte ; a megyei választások, föispáni instellátiók és nagygyűlések után egész testületileg vonult ki a megyei tisztikar és nemesség Ó-Kigyósra, víg kedélylyel fűszerezett, ízletes, magyaros lakomákra, — de a gróf azért ilyenkor is mindig hú maradt etel—italban az ö egyszerű szokásához, s a lagnagyobb vendégségek alkalmával épen úgy mint közönségesen mindennap, ott ült a grófi asztalnál egész környezete, az utolsó Írnokig, sőt kedvelt ügyes kőműves mestere : a becsületes jó öreg Cziegler Antal is„ s a gróf maga mindig legutoljára vett az ételekből, annyira megbecsülte vendégeit; és midőn egyízben kérdőm tőle : miért teszi magát a legutolsóvá ? „azért — válaszolá — mert ha én szedek utoljára az ételekből, akkor tudom, lesznek any- nyi figyelemmel a konyhán, hogy minden vendég jól el legyen látva.“ A vendégszeretetet különben a legnagyobb mértékben gyakorolta, házánál rang- különbség nélkül — szívesen látott mindig minden becsületes embert, s asztalánál mindig volt hat-nyolez vendégre terítve, a kiknek jövetelére előre nem számithatott. Vasárnaponként czigány zenekar játszott az ebéd ideje alatt, s ebéd után — ha az idő
