Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-09 / 28. szám
38-lk szám Gyula, 1882. julius 9-én I. évfolyam Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 irt — kr. Félévre ..............2 , 50 „ Évnegyedre .. .. 1 | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. > ív Ja POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. spobt-cltjb hivatalos hözlöltve. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő \ *9siti tsov its Emil» Főnumkátárs: Ols&li Cryörgy. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang L/ipót Dorottya utcza 8. sz. a., — Becsben. Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes JUT. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Irányi Dániel Békésen. Békés városa örömünnepet ült e hó 1-8Ő és 2-ik napján. A napokban tölt' be 10 éve annak, hogy Békés városát— mint választó kerületet — választói osztatlan bizalmából, a hongyülésen Irányi Dániel, a nagy, önzetlen jellemű hazafi képviseli tiszta elvekkel, hozzáférhetlen elvhüséggel, választói büszkeségére. A békési választó közönség ez alkalommal külső jeleit is akará adni tiszteletteljes ragaszkodásának, őszinte vonzalmának. Az országgyűlési időszaknak váratlanul előbb történt berekesztése röviddé tette az időt, a junius elején megindított rendezési munkálatokra, de azért az ünnepélyességek várakozáson felül jól sikerültek, még a 2-ik napon bekövetkezett szakadó eső sem volt képes lehűteni a lelkesedést, ha pedig közbe nem jő a kellemetlen idő: az ünnepélyek valóban nagyszerűek lettek volna. A meg nem szűnő tisztelet és ragaszkodás nyil- vánulása őszinte szívből fakadt, a lelkesedés valódi, mesterkéletlen, előkészítés nélküli volt; talán minden a mit nyújtottunk, kevés az országosan — pártkülönbség nélkül tisztelt nagy hazafi érdemei méltánylására, de hisz oly nagyok az érdemek és oly kicsinyek vagyunk mi az érdemek méltánylásának tényezői. Bandérium. A ni.-herényi állomásnál. Bevonulás. Tűzijáték. Szombaton julius 1-én reggel raozsárlövé- sekkel jeleztetett az ünnepélyességek kezdete. Csakhamar gyülekezni kezdtek a vásártéren; a lovas bandérium és fogatok vezetőjén, ifj. Nagy Gábor uron kívül 48 lovas legény vonult ki, mind fehér gatyában lobogós ingben, még az úri fiatal emberek is, kik különben vörös, pitykés mellényeikkel is feltűntek. A bandérium vezetése mellett, a kocsik bosszú sora 10V2 órakor indult meg a m.-herényi vasútállomáshoz, utközbeo a határnál üdvőzöltetve a m.-herényi 48-as párt küldöttjei által, kik szintén zászlókkal és lovasokkal vonultak ki. Zeneszóval vártuk az induló házban a vonat megérkezését, hol a vörös mellényes lovagok gyalog, zászlókkal képeztek sorfalat. A szép számú közönség dörgő éljenzéssel fogadta a kilépő képviselőt, ki szívélyesen szorított kezet, az őt üdvözlő városi elöljárókkal és fogadó küldöttség tagjaival, két szép virágbokrétát herényi hölgyek nyújtottak itt át, majd az induióház előtti árnyas térre vezettük őt, a nagyszámú m.-berényi polgárok és nők dörgő éljenei között, hol megállapodván Vincze Sándor a békési 48-as párt elnöke a következő beszéddel üdvözölte a nagy hazafit: „Mélyen tisztelt képviselő úri Üdvözölve, melegen üdvözölve legyen általam a Békésváros választók egyetemében I a hozzánk csatlakozott mező-berényi elvtársak nevében. Eljöttünk ide a szomszédváros határába, hogy önt osztatlan tiszteletünk s nagyrabecsülésünk tárgyát, itt e szomszédváros kapujánál egy szívélyes „Isten hozott“-al üdvözöljük, s vele melegen, hazafias jobbot szoríthassunk! Eljöttünk ide most is, mint 10 év előtt, ép e napokban; de most nem egyedül azért, hogy magunknak megnyerhessük: hanem hogy mint már 10 óv óta folyvást sajátunkat, örvendő keblünkre ölelve, nemcsak részeseivé, hanem fénylő központjává tegyük azon családias örőraünnepnek, melyet Békés város — ezen, az ön bírásáért oly méltán irigyelt választókerület — ama 10 éves polgári legbensőbb kapcsolat emlékére, hazafias lelkesedéssel rendezett, hazafias kegyelettel ül és szentel. IsmerVe irányunkban nyilatkozó meleg ro- konszenvét, semmi kétségünk az iránt, hogy a legszívesebb készséggel osztozik sziveink öröm- érzetónek egyszerű, önzéstelenül nemes fellángolásában. Nekünk pedig itt e helyen tisztelőinek engedje meg, hogy megelőzve az általános örömnyilatkozatot, tisztán áradozó hazafias örömérze- künknek emez üdvkivánatban adhassunk kifejezést : hogy Önt a pártkülönbség nélkül tisztelt nagy hazafit, nemes lelke és szive fényes tulajdonainál fogva, egy egész ország tiszteletének oly méltó tárgyát, a magyarok Istene sokáig éltessel11 Száz meg száz hang dörögve viszonzá az óljent, mire képviselő ur válaszolt szívélyes szavakkal, az elérzékenyült — őt üdvözlő választóknak és m.-berényi lelkes közönségnek, kifejezvén a többi közt örömét a felett, hogy őt 10 évvel ezelőtt Békés városa mint bukott képviselőjelöltet felkarolta, — szivében azóta is megtartá; üdvözlé a m.-herényieket is; beszédét többször lelkes éljenzés szakitá meg, mely beszéde végével szűnni sem akart. Rövid ebéd elköltése § a lovas ban deriumnak díszelvonulása után felült képviselő ur Békés város 4-es fogatára és több herényi kocsi kísérete mellett indult Békésre, az utóbbiak a békési határon váltak el tőlünk, hol Braun József ur intézett búcsúszót képviselőnkhöz. A legszebb rendben vonult be a menet Békésre, a szőllőskertektől a városházáig, a népek ezreinek sorfala és dörgő éljenei közt, elől jött a bandérium, a fogatok sorát a pártelnökség kocsija nyitván meg, azután jött képviselő ur fogata, melyben a városi biró is ült, ezután következett bO—60 fogat, köztük számos díszes úri kocsi. Merre a menet bevonult, az üzletek ön- kénytesen bezárattak, a házak szintén így fel- lobogóztattak, képviselő ur kocsija pedig a szó szoros értelmében virágokkal borittatott el, igy ért be a menet a városházához, melynek udvarát csakhamar ellepte a nézők nagy tömege, itt üdvözlé a képviselőt Asztalos István szolgabiró ur, a városi elöljáróság, A tanácsteremből — hová képviselő ur nehány perezre bement — kijőve, nehány szíves szóval megköszöníe a lelkesült fogadtatást, & csak azután kisértetett szállására, Asztalos István ur vendégszerető lakára, hol azonban kevés ideig pihent, s csakhamar elment a templomtéréül rövid sétára, illetve az ottani térzene meghallgatására, majd este a vásártéren ügyesen rendezett tűzijáték megtekintésére, melynek azonban idő előtt véget szakított a hirtelen kitört orkánszerü szélvész, de a mely jó ideig nem volt képes kioltani a tűzjáték sorrendjének utolsó számát: a fénylő betűkkel égő „Éljen Irányi Dániel 1848“ felírást és elfojtani az erre kitört eget verő éljenzést. A zuhogó zápor menekülni kényszeritette a közönséget, maga képviselő ur is kíséretével, Sebők S. postamester ur közellevő üzletébe vonult, s itt várta meg a vihar csillapultát. A beszámoló beszéd. Albumátadás. A szombat esti nagy zivatar után vasárnap reggelre borongós esős idő következett. Reggeli 5 órakor díszlövósek ébresztették fel a lakosságot álmából, az egész város talpon állt, a nagy sár megrongálta utak daczára vidékiek, túlnyomó számban Gyuláról, M.-Berényből, Csabáról és a Sárrétről nagy számban érkeztek Békésre, a város, különösen pedig a főtér és főbb utczák lobogókkal voltak felékesitve. A városház udvara már jóval 10 óra előtt kezdett népesedni, később nemcsak az udvar, hanem a folyosók is zsúfolva voltak a választóközöuség és vidéki vendégektől, a város díszes hölgyközönsége is tekintélyes számban volt képviselve. Tíz óra után néhány perczczel az utczárél felhangzó lelkes éljenek jelezték az ünnepelt férfiú jövetelét, kinek kíséretében voltak: Asztalos István szolgabiró, Vincze Sándor pártelnök, Beliczey Rezső, Konkoly Jenő, Dapsy Géza stb. urak. Irányi Dániel képviselő ur fekete magyar ruhában jelent meg a rögtönzött emelvényen; szűnni nem akaró „Éljen“ kiáltások fogadták megjelenését, s a lelkesedés csillapultával a képviselő ur az egész udvart betöltő s mindenki által hallható rokonszenves hangjával következő beszédet tartott : Tisztelt polgártársak! Miként minden évben, ez idén is megjelentem becses körükben, hogy előadjam főbb vonásaiban ágy a kormány mint az országgyűlés újabb működését, valamint ennek irányában követett magamtartását. Megjelentem hogy, ámbár a távolból is figyelemmel kisérem, a helyszínén vegyek tudomást szükségeikről és kívánságaikról, ezeket — a mennyiben a közérdekkel nem ellenkeznek — tehetségemhez képest teljesítendő. Megjelentem, hogy ismét szerencsém legyen találkozni és kezet szorítani Önökkel, barátaimmal, a kiknek részéről tegnap is a szeretet és ragaszkodás annyi és oly kétségtelen jeleit tapasztaltam. Fájdalom, a hírek, a melyeket Budapestről hoztam, nem épen örvendetesek. A kép, melyet az ország állapotáról vázolni fogok, nem alkalmas arra, hogy derült hangulatot keltsen, ámbár a valóságnak megfelelő s épen nem túlságosan sötét szilieket fogok használni. Úgy az kevés kivétellel — amit tett a kormány, mint az, amit elmulasztott tenni, érzékenyen sérti a hazafiúi érzelmeket. T. polgártársak! A nép leghangosabb panaszai régóta az elviselhetetlen közterhek ellen nyilvánulnak, s a panaszok nem alap nélkül valók. Én, bár több mint har- mincz esztendeje a közgazdasági tudománynyal foglalkozom s a legtöbb polgárisult állam adóviszonyait ismerem, nem ismerek a kerek földön országot, melynek lakosai aránylag oly súlyos terheket viselnének mint a minőket mi viselünk. S a kormány mégis a most lefolyt ülésszak alatt is újabb terheket rakott a nép vállaira. Az a minis- terium, amelynek elnöke állítólag azért vette át az ügyek vezetését s azért függesztette fel, mint mondá, közjogi elveit, hogy zilált pénzügyeinket rendbehozza, az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítsa, távol attól, hogy e czélt hét évi kormányzása alatt elérte avagy csak megközelítette volna is, daczára az adók időközben 30 millióval történt felemelése illetőleg növekedésének, csak akkora, ha nem nagyobb hiánynyal zárja le évi számadásait, mint a minővel az előbbi kormányok a legroszabb években tették. Az 1882-ki költségvetésben ugyanis 299 milliónyi bevétellel szemben 325 millió kiadás irányoztatott ugyan elő csak, úgy hogy e szerint a hiány csupán 26 millióra rúgna, de ha helyesebben számítunk s azon összegeket is hozzávesszük, a melyek oda tartoznak, a hiány az 50 milliót is megüti, sőt meghaladja. Ezt részint adóemeléssel, nevezetesen a petroleumváru és fogyasztási adó feljebbemelésével, részint még pedig nagyobbára hitelművelettel kel lend fedezni, a felemelt adó csakis az uj kölcsön kamatainak fizetésére lévén elegendő, az állami összes adósságok kamataira és törlesztésére immár nem kevesebb mint 107 millió írt kivántatván. Ily óriási terheket Magyarország nem bir meg, ily terhek alatt előbb-utóbb össze kell roskadnia. Pedig a kormány által követett politika mellett alig van remény az adók leszállításához. Bosznia és Herczego- vina birtoklása nem engedi ezt meg. Ugyanis alig hogy meghódittatott sok vér- és pénzáldozattal a kél tartomány 1878-ban, ez év elején máris fegyvert fogott az uj uralom ellen, úgy, hogy 70 —80 ezer főre kellett emelnünk ottani csapataink létszámát, hogy a különben nem is nagy terjedelmű felkelést leverjék. S aligha nem csalódik a ki azt hiszi, hogy most már örökké béke fog uralkodni a délszláv hegyek közt. Az a nép nem egy könyen fog megbarátkozni avval a gondolattal, hogy az úgynevezett osztrák-magyar monarchia alattvalója legyen, pedig minden jelenség arra mutat, hogy mihelyt a körülmények engedik, a két tartomány be fog kébeleztetui. Nem fog megbarátkozni, sőt ellenkezőleg, amint akár maga teheti, akár pedig bizonyos hatalmasságoknak tetszeni fog, újra ki fogja tűzni a lázadás zászlóját. Eddig a két tartomány, nem számítva a kiontott vért, nem a kétszeri megszállás által úgy a családi életben mint közgazdasági viszonyainkban okozott zavarokat, nekünk magunknak legalább 60 millió írtunkba került; a jövőben megkivántató költségek összege előre nem határozható meg, de az, hogy ilyenekre szükség lesz, alig szenved kétséget. így pazarolja a kormány a nemzet vérét és vagyonát, pazarolja a nemzetnek csaknem egyhangú tiltakozása ellenére, pazarolja oly tartományokra, melyeknek birtoklása létérdekeinkkel ellenkezik, a melyeket megnyerni nem leszünk képesek, sőt a melyek külháboru esetén erőnk nagy részét lekötve tartani s az orszég védelmét legalább is igen megneheziteni, talán sikerét kétségessé tenni fogják. És pazarolja erőnket akkor, mikor idehaza a legszükségesebb dolgokra, iskolák, utak, folyószabályozás, a közigazgatás és igazságszolgáltatás javítására is szűkén telik, s mikor azt is nagyrészt csak végrehajtással lehet előteremteni. Sok hibát követtek el a különféle kormányok 1867 óta: Bosznia és Herczego- vina elfoglalásánál nagyobbat egy sem követett el. S ne adja Isten, hogy az eddigi veszteségeket még súlyosabbak kövessék, s úgy járjunk, mint a mesebeli állat, a amely mig a vizben megpillantott árnyék után kapott, a szájában levő falatot elejtette. S a mig ily módon egyre szaporítja a kormány a terheket s kimeríti a nép anyagi erejét, addig nem igyekszik elég hathatósan azt legalább más utón növelni. Elég hathatósan, mondom, mert a mit ez irányban tesz is, azt más intézkedések által csekély értékre szállítja alá. így a vámszabályzat, melyet ez évben elfogadtatott az országgyűléssel, mig aránylag kevés előnyt nyújt a hazai mezőgazdaságnak, az eddiginél nagyobb hasznot biztosit az osztrák iparnak. S azon előny is, melyet nyers termelésünk számára kiköt, a fennálló viszonyok mellett alig lesz észrevehető. Mert ha 50 kr. behozatali vám van is szóban a külföldi búzára métermázsánként, Romániából a létező szerződés lejártáig a búza tovább is vámmentesen fog bejönni. Ellenben az iparczikkek vámja feljebb lévén emelve, ezeket annál drágábban fogjuk fizetni osztrák szomszédainknak. A hazai iparosok az ipartörvény revi- siojától, átvizsgálásától várják sorsuk javu- 1 ását. Megengedem, hogy az, ha t. i. az illető minister, miként megígérte, a javaslatot a jövő ülésszak alatt beadja, fog némi könyebbülést, némi haladást idézni elő. Lényeges változást azonban hiába remél bárki is ily javaslattól. Az csak külön vámterület felállítása mellett következhetik be. Mindaddig mig Austriából, a mely a miénknél sokkal fejlettebb iparral bir, szabadon jöhetnek be az ipartermékek, ami iparunk igen nehéz akadályokkal fog küzdeni, valaminthogy mindaddig pénzügyeink rendezése is a jámbor óhajtások közé tar tozik. Javítás gyanánt nyújtotta be a honvédelmi minister a véderőtörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot is, a nélkül hogy az a várakozásnak megfelelt volna. Ennek értelmében t. i. jövőre nem három, hanem szükség esetén négy korosztály kerül sorozás alá, a negyedik azonban csak addig, mig úgy a sorhad mint a honvédség kiegészítésén megkivántató ujonezok száma ki nem telt. Ezen újítást avval indokolta, a minister egyrészt, hogy némely sorozó kerületekben nem telvén ki a három korosztályból a kivetett szám, azt a többi kerületek s különösen a magyarfaj lakta vidékek kénytelenek pótolni; másrészt azzal támogatta, hogy jelen rendszer mellett a honvédség számára elegendő legénység nem jut. — Az ellenzék azonban ezen rendszabályban a nép újabb megterhelését látván, annak ellene mondott, a mi pártunk pedig
