Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-09 / 28. szám
1 arra is használta fel ezen alkalmat, hogy az önálló magyar hadsereg felállítását sürgesse, ebbeli kívánságát a többi közt a közös hadsereg, különösen pedig a tisztikar magyar ellenes szellemével indokolván. Ugyanazon oknál fogva ellene nyilatkozott pártunk ama másik törvényjavaslatnak is, mely szerint 120 alapítványi hely szerveztetik oly magyarországi ifjak számára, a kiket szüleik a cs. és k. katonai iskolában állami költségen képeztetni ' kívánnak, e helyett azt követelvén, hogy külön magvar tisztképzö intézet állíttassák fel, a hol ifjaink nemzeti és alkotmányos szellemben fognának neveltetni. Hogy úgy ezen, mint egyéb kivánsá gaink siket fülekre találtak, azt alig szűk séges mondanom; a kormány mindent oll< nézvén, a mi a bécsi magas köröknek tel szésével nem találkozik, a többség pedi; mindent helyeselvén a mit a ministere akarnak vagy nem akarnak. T. polgársak! Mialatt e szerint sok történt, ami a nemzet érdekeivel ellenke zik, másrészt sok elmaradt, ami a létezi bajok legalább enyhítésére szolgálna. így, hogy egyebeket ne említsek, a közadók kezeléséről és a pénzügyi közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavas latok, melyek az adókezelésnél uralkodó botrányos visszaéléseknek gátat vetni hi vatvák, benyújtva ugyan igen, de tárgyalva nem lettek. Hasonló sors érte a polgár házasságról és a Curiának a választási ügyekben való bíráskodásról készített tör vényjavaslatokat is, amaz azért halasztat- ván évek óta, nehogy' a papság megne hezteljen miatta, emez, mert a jelen rendszer, t. i. a ház bíráló bizottságainak fen tartása, ámbár az erkölcsiség rovására, a kormánynak a többséget biztosítja. És elmaradt az uzsora és káros hitelügyletek ellen kidolgozott törvényjavaslat tárgyalása is. Ezekből úgy hiszem meggyőződtek t. polgártársaim, hogy teljességgel nincs okunk megelégedni sem a kormánynyal, sem a többséggel, a mely támogatja. Nem állítom agyán hogy mi jót sem tett, annál kevésbé pedig hogy szándékosan, kiszámítva ártott a nemzetnek; de igen is azt mondom, hogy a jó, amit köszönhetünk neki, nem ér fel a rosszal, amit cselekedett. S ha ennek okát kutatjuk, azt egyfelől a hatalomhoz való ragaszkodásban s á bécsi döntő körök iránti túlságos engedékenységben, másfelől magában a közösügyi rendszerben találjuk. Jobbau kormányozni lehetne ugyan a jelen alapon is, de a nemzet érdekeinek mindenben megfelelő módon nem lehet. Az a szoros kapcsolat, a mely köztünk és Austria között létezik, oly nyomást gyakorol még a jóakaratu ministerekre is, hogy annak folytonosan áldozatokat hoznak. Alkotmányunk, szabadságunk, jövőnk pedig mindaddig egyátalán biztosítva nincs, mig önálló hadsereggel nem rendelkezünk, sőt mig teljes önállóságunkat vissza nem szerezzük. Ez uraim a tanulság az utolsó év alatt történtekből is, miként ugyanazt menthettük már a régibb tapasztalatokból is. Azért az ország mai szomorú helyzetének közepette is nekünk legalább az szolgálhat vigasztalásul, hogy midőn a 48-as elvekért harczolunk, igaz, helyes utón járunk. S ha széjjel nézünk az országban és látjuk, hogy elveink mindinkább terjednek, I vigasztaláson kívül még az a remény is táplál, hogy azok végre is a nemzet többségét meg fogják hódítani. De bármiként forduljanak is a dolgok, mi szilárdul meg fogunk ál Inni elveink alapján, meg fogunk állani jó és balszerencse között, miként tenger közepeit a szikla, akár a nap sugara mo- solyogjon, akár sötét éj homálya boruljon reá, akár simán terüljön el körülötte a viz tükre, akár a szélvihartól felkorbácsolva dühösen ostromolják oldalait a habok. A szónok beszéde alatt síri csend uralkodott I nagy néptöraeg között; az egyes mondatok befejezése után minden alkalommal felhangzott lelkes éljenzés, de rögtön lecsillapult, a midőn a szónok beszédét folytatni kezdte, a beszéd végén perczekig tartó dörgő éljenzés rázkódtatá meg a levegőt. Ezután Yincze Sándor pártelnök úr kö vetkező beszédet mondotta: „Mélyen tisztel képtviselő úr! Midőn önnek, imént elmondott, az elvi tiszta meggyőződés, az önzéstelen hazaszeretet sugalta hamisithatlan tanait ékesen tolmácsoló, s általunk komoly figyelemmel végig hallgatott szokásosan szép beszédéért. — s általában a bezárult törvényhozási ülésszak folyamán is, úgy a közhaza, mint városunk érdekében kifejtett ernyedetlen buzgó hazafias működéséért, e választó közönség nevében hálás elismerésünknek a legmelegebben átérzett y szavakban adnék kifejezéseket: engedje meg 1 m. I képvisolö úr, hogy ma, midőn alig pár na választel bennünket, ama reánk nézve örökké ft j? ledhetlen időpontból, mióta szerencsénk van, ti a éven át egyfolytában Ön által képviseltetnünk 1 törvényhozó testületben, ezen kimagasló időpont 1 ján legbensöbb szívszövetségünknek, ezen szerén, családias ünneppé emelt alkalom édes behatás . alatt, ne maradhassunk, a bár legmelegebben ér 1 zett hálás elismerés puszta, egyszerű szavainál I tényeinél. Mélyen tisztelt képviselő úr! bármennyin I ismerjük, s méltányolva tiszteljük is, általánosai ismert s férfias jellemének egyik fénylő vonásé képező szerénységét; bár mennyire meg vagyunl ‘ is győződve, hogy igénytelen lelkének egyedül 5 becsvágya: a közügyeknek, a szeretett hazánas minél nagyobb szolgálatokat, honfitársainak^ s vá- . lasztó polgátársainak minél nagyobb megelégedésére tehetni: mégis engedje meg nekünk, hogy ez által ne tekintsük kizárva azon óhajtásunk követ- hetését, hogy ezen ránk nézve oly örömteljes pol gári ünnepély alkalmával, szerény kültanu jelét adhassuk tiszteletünknek, szeretelünknek, ragaszkodásunknak ; engedje meg nékünk, hogy ezen ünnepélyes alkalomból kifolyólag, nagyrabecsült egyéniségével, pár perczig közelebbről foglalkozhassunk. Ki és mi volt Ön, m. t. képviselő úr mi ránk nézve, a velünk való Jegédesebb viszonyban lefolyt tiz év, mondjuk egy tizedszázadban? Elmondom nyíltan, a valódi érdemnek hódoló tisztelettel. Mint polgár: hangzatos név fényes születési előjogok nélkül, testünkből való test, vérünkből való vér: nagyért, nemesért lángoló szív, tenni kész lélek,, első mindig a polgári kötelességek teljesítésének mezején; utolsó mindig s mindannyiszor, valahányszor polgári érdemei méltatásánál, az unszoló közelismerés koszorúját nyujtá felé! Miut ember: az emberben az embert tisztelő, lelkes bajnoka a velünk született emberi szabadságnak I a tölü nk elidegenithetlen emberi jogoknak ! Mint országgyűlési képviselő: az ország tanácsházában, miveit lélek, mély tudomány, férfias komolyság, ildom és tapintat által ékeskedő bölcs;! nép-nemzet-honszabadság magasztos igéinek szó-| zatos ajkú apostola, öuzéstelen és rendithetlen lelkű bajnoka; választó kerületének ezen a sorsi által oly sokszorosan sújtott városnak, bajaiban véde, gyámola, legmelegebb érzetü barátja ! ! Ki és mi Ön, mint hazafi mint államférfi ? Erre nekünk nincsenek kellő szavaink;! itt mi elnémulunk. . . Azt majd azon dicső nagyja-1 ink, halhatatlanaink sorában, kik legközelebbi! három évtizedes múltúnk fölemelő történelmét, I Önnek oly kiváló hozzájárásával alkották azt, majd korszakalkotó szabadságharczunk, függet-1 lenségi küzdelmeink világgá szétszórt hősei fénylő sorában, kik a száműzetés sanyarú kenyerén, Önnek kiváló részvétele mellett, honfi bánatban, de soha nem csüggedőleg, mint éber őrszemek virasztottak a hazai közszellem folytonos föllángolása fölött, I megvigyázták gondosan s előkésziték az alkalmat, a kényuralom alatt szenvedett haza lánczainak széttörésére: mindezeket majd a történelem ko-1 moly szavú Músája irandja föl enyészhetlen ra-1 gyogó vonásokkal, hazánk történelmének örök lapjaira 1 1 Ily eszmék, gondolatok hazafiasán meleg át- érzése vezetett minket a m t. képviselő ur választó közönsége egyetemét, hogy e mai napot családi kegyeletes ünneppé emeljük. Ily érzésektől áthatva! van szerencsém Önnek, a választó közönség ne-| vében, egy egyszerű de a kegyelettel áldozok szivének mindenét tevő albumot hódoló tisztelettel átnyújtani. Fogadja Ön m. t. képviselő ur a legőszin- i tébb tisztelet I kegyelet emez adományát, törvényhozói honatyai mélyenható bölcseség, em-l beriség szent ügyéért hevülő fennkölt lelkűiét párt különbség nélkül, országosan tisztelt nemesen 1 férfias jellem, helyi érdekeinkért kifejtett er- ayedetlen buzgalom által, s általában a köz- cselekvés pályáján szerzett hazafiui fényes érdemei szerény méltatásául, választó kerülete tiszteletének és tántoritbatlan hű ragaszkodásának nyilvános! tanujeléül. Fogadja Ön ez alkalommal is, ama keblünk mélyéből fakadó legöszintébb üdvkivánatunkat, I hogy Önt. mint a magyar haza ünnepelt nagy I itját. | nemzet és haza díszére, boldogitására, városunk örömére, javára, dicsőségére a Magyarok Istene, még igen sokáig, boldogul éltesse ül, A szónok, szűnni nem akaró éljenzések kö-1 zött, melyek beszéde folyamán is több Ízben fel-1 hangzottak, fejezte be szívből átérzett, és az egész közörség valódi érzelmét tolmácsoló jeles beszé-| (let, mely után megható látvány volt, amidőn a| mélyen meghatott képviselő szónokkal kezet fogott I és őt megcsókoló. Sokan, igen sokan nem tudták I könnyeiket visszafojtani, és az éljeuzés lecsilla- pultával Irányi Dániel, a lapunk múlt heti I számában úgy kül mint beltartalmilag leirt díszes | albumot átvévén i kebléhez szorítván, csak másod- perczek után tudta túláradó érzelmeit leküzdeni, az igaz meghatottságnak előbb halk s csak később erősödő hangján, a közönségnek mondhatni visszafojtott lélekzete mellett siri csendben következőleg válaszolt: Meghatott lélekkel fogadom ezaján- ékot. és szorítom keblemre, a mely, bármily díszes legy.enis külsőkép, mindenesetre becsesebb belső tartalma miatt. Velenczében a köztársaság idejében, étezett egy arany könyv, a melyben a nemesek nevei voltak beirva. Nekem, aki, mint szónokuk, az ént. barátom mondá,vér vagyok az Önök véréből, ez lessz az aranykönyvem, üem azért mivel az én nevem, hanem, mert “ I ~ — — — — ---------- —----- ---O J Pl azért, mert irántam való bizodalnmkns fényes tanúsága. Midőn 1863-ban arra kértem G-ariba Idit, szólítaná fel honfitársait, hogy az aszál y sulytotta I éhínséget szenvedő magyaré a [részére adakozzanak, a nagy hős a töbl " közt e szavakkal buzdította az olaszokai s| Ha Olaszország valaha elfelejtené, mivel ta a főzik Magyarországnak a nemes vérér i| melyet fiai a mi csatamezőinkön ontotta! t lakkor hálátlansága nagyobb «lenne Austri í| hálátlanságánál." Uraim, ha én valamiké ’(elfelejthetném, mily hálával tartozom Önöl 4nek bizodalmuk, jóakaratuk, szeretetökér akkor az én hálátlanságom a legfeketébl lés megbocsáthatatlan fenne. Ne adja Iste I hogy ezt valaha szememre vethessék. E’ I örökké háládatos leszek irántam való jó (indulatukért, s köszönetét mondok annal le becses ajándékban nyilvánított kifejezd sért is. Isten áldja meg mindnyáj'oka (tartsanak meg ezután is szives baráti ér zelmeikben. Ez egyszerű rövid beszéd leirhatlan nag | hatást keltett. A könyekig terjedő meghatottsá már nem „Éljen“-ekben nyilvánult, hanem vala | mely inegnevezhetlen érzésben, amelynek szint | van hangja, de az nem hallható, csak érezheti Közvetlenül szívből fakadó hangok e/ek, melyei |a rokonszenvező szívhurokat hozzák rezgésbi | Ritkán érezzük hatását, de ha érezzük, akko [ hatása maradandó, soká, igen soká, bizonyár | örökké. Eme névtelen érzés volt az ünnepélyei fénypontja, s ennek behatása alatt oszlott szét i legnagyobb csendben, legszebb rendben a nagy számú közönség. Irányi képviselő ur, kíséretévé lakására tért, s bizalmasai környezetében számo tisztelgőt fogadott, többek közt a gyulai 48 a! párt 5 tagú küldöttségét is, akiknek a szívei megemlékezést megköszönve, felkérte őket, hogj a gyulai 48-as párt előtt legjobb indulatát éi nagyrabecsülését tolmácsolják. A bankett. A beszámoló beszéd után, melynek az ide is kedvezett, amennyiben az eső szünetelt, megeredtek az ég csatornái, és csaknem egész délután szakadt — ezúttal nem az áldás, mert a küszöbein levő aratásra misem volt kevésbé kívánatos az esőnél. Ez egy kissé nyomott hangulatot keltett a túlnyomóan földmivelő választó közönségben, de koczkára tette, sőt részben meg is akadályozta a nap ünnepélyességeit is. A népünnep egészen elmaradt. A bankett mindazáltai meglehetősen, sőt a kedélyhangulatot illetőleg bátran írhatjuk, hogy kitűnően sikerűit. Mintegy százan gyülekeztek a Wallinger-féle kávéház födött színkörébe, ezek között a várös értelmisége és elöljárósága, ugyszinte vidéki vendégek teljes, a kiválóbb kereskedő és iparos polgárok pedig nagy számban. Egy órakor harsány éljenzések között megjelent Irányi Dániel, az ünnepelt képviselő és helyet foglalt az asztalfőn, mely a legdíszesebb virágcsokrokkal a szó szoros értelmében el volt halmozva. A buzgó rendezőség ezenkívül a színkört is szépen feldiszité zöld gályákkal. A bankett prózai részéről elég annyi, hogy az ételek minősége távol mögötte maradt az ételek kielégítő mennyiségének, a kiszolgáltatásról pedig legjobb akarat mellett sem írhatunk dicséröleg. Igazán szükség volt rá, hogy a felköszöntök „fűszerezzék" a menu fogyatkozásait. A bankett alatt a színkör födelén zuhogott az 11 ö, belsejében pedig a t o a s z t - z á p o r. Első felköszöntöt nt. Szegedy Károly helv. bitv. lelkész ur mondta ,a legelső magyar emberire, a királyra. Utánna Asztaloslstván szbiró és Füchsel Armin (M.-Berény- ből) mindketten magasröptű szellemes toasztok- ban az ünnepeltre, Irányi Dánielre emelték poharukat. Mindkét felköszöntőre harsány éljenzések között nagy lelkesedés mellett koczczantak össze a poharak. Ekkor az asztali társaság mély figyelme között Irányi Dániel emelkedett fel és következőleg szólt : „Tisztelt polgártársaim és barátaim! 11a visszagondolok a napra, midőn tíz évvel ezelőtt először volt szerencsém megjelenni közöttük, és a fogadtatást, a melyben akkor részesültem, összehasonlítom azzal, a melyre tegnap és ma méltatni szívesek voltak, azt találom, hogy irántam való rokonszenvök, bai’átságuk nemhogy csökkent volna, hanem inkább fokozódott. Viszont magam részéről biztosíthatom, hogy önök iránti tiszteletem és hálám, lia lehet, hasonlóképen még nagyobb mint volt eleinte. Ha e tények okát keresem, azt találom, hogy ez úgy az elvrokonság, mint a kölcsönös bizalomnak is az eredménye. Mikor az ország lüggetlenségeért küzdők, mikor a personal-uniót alkotmányos úton ejérni törekszem, akkor tudóin, hogy Önök t. polgártársaim ugyanazt a czélt tartják szem előtt. Mikor a szabadság és törvény előtti egyenlőség elvét hirdetem, születés, vallás és nemzet különbsége nélkül, akkor meg vagyok győződve, hogy Önök nézeteit is tolmácsolom. Mikor a polgárisodás, a haladás, a huma- nismus szószólója vagyok, akkor nem ké telkedem, hogy lelkem az Önökével találkozik. Mikor hol simábban, hol élesebben ostorozom az erkölcstelenséget és az erkölcsök tisztasága mellett szólalok fel, a mely nemcsak a magán, hanem a közéletnek is legerősebb támasza, akkor jól tudom, hogy Önök tökéletesen egyetértenek velem. Viszont Önök is uraim, midőn valamely ügyben, mely Önöket, mely a várost illeti, hozzám fordulnak, nem kételkednek hogy kívánságukat, a mennyire tőlem függ, teljesíteni fogom. De más részt — | ezt örömmel említem meg — Önök nemcsak mint hatóság, hanem mint egyesek is, semmit sem kívánnak tőlem, a mi akár a törvény és igazsággal, akár elveimmel ellenkezik. Ezen elvegység s ezen kölcsönös bizalom t. polgártársaim az, a mi egymás iránti jó érzelmeinket, ha lehet fokozta, az én hálám és becsülésemet irántuk évről- évre növeli, isten áldja és tartsa meg Önöket, s tartsanak meg Önök is engem jóindulatukban. A meghatottan meleg hangon mondott fel- köszöntőnek végszavai a helyéről felállt közönség viharos éljenei között hangzottak el, mindenki sietett az ünnepeltet üdvözölni és vele poharat koczczintani. Mondottak még felköszöntőket J ants o v i t s Emil (Gyuláról) hazánk legnagyobb fiára, Kossuth Lajosra, mely után háromszor törtek ki szív mélyéből a lelkes „Éljen“- zések, Vincze Sándor ur Jantsovits Emil és Oláh Györgyre, mint a megzei 48-as párt közlönyének, a „Bókés“nek szerkesztőire, ugyanő Asztalos István szolgabiróra, a 48 as elvek rendithetlen örök ifjú bajnokára, Szegedy Károly elkészre, Dapsy Gézára, Békés társadalmának eme igazán nélkiilözhetlenné vált tevékeny ügybuzgó s t'áradhatlan tagjára, akinek az ünnepély endezésében is oroszlánrésze van, Asztalos István a város érdemes birájára, Csonka Jánosra és az elöljáróságra, Tóth Ede Irányira, Nagy Gábor szellemes és tréfás szavakban Tóth Edére, mint a 48-as pártnak legujabbi szerencsés aquisitiójára, ismét Szegedy Ká- o 1 y Vincéé Sándorra a pártelnökre, utóbbi sonkoly Jenőre, a handeristákra és azok vezetőjére Nagy Gáborra, Húszba Kálmán a honvédség képviseletében Dörner Ferencz huszár- főhadnagyra, Csató Gábor az iparosok nevében Irányira, Kovács József ügyvéd fenkölt toaszthan a Hazára, Tóth Ede Biharme- gyéből jött vándorvendégünkre, Sánta Laczi bátyánkra, utóbbi az asztali társaságra, ismét Tóth Ede Sipos Sándorra, mint az „Alföldi Újság“ szerkesztőjére, mire Sipos Sándor mint szerkesztő humorosan rögtönzött hirlapro- vataival replikázott. Mondottak még sikerült fel- köszöntőket Kerepeczki, a békési „víg czimborák“ érdemes kompániájának kiér- demült elnöke, s többen, akiket már nem volt alkalmunk megjegyezni. Az ebéd alatt, mely délutáni 5 óráig tartott, amikor Irányi ur környezetével a Rákóczy-induló hangjai mellett az asztali társaság éljenzései között eltávozott, Purcsi Jancsi csabai kitűnő zenekara és egy fúvó trombitakar felváltva játszottak igen szép darabokat. Megjegyezzük még, hogy Irányi ur ugyszinte a 48-as párt a nap folyamán az.ország legtávolabbi részeiről is számos üdvözlő táviratokat kaptak, amelyek közül az ebéd folyamán érkezettek, nevezetesen azérsekujvári, nagyváradi stb. 48-as pártok táviratai felolvastatván, nagy lelkesedést keltettek. Továbbá megható látvány volt, amidőn az ebéd kezdetén egy őt éves kis leányka csinos verses üdvözletét mondott fel az ünnepeknek egy díszes virágbokréta átnyujtása mellett. Irányi ur csókjaival köszönte meg a derék leányka bátor fellépését. A tánczvigalom. A bankett után tervezett népünnepélyt elmosta az eső, mely a szó szoros értelmében zuhogott mintegy esti 8 óráig, a legnagyobb optimisták is kételkedni kezdtek, ha váljon a bál is hasonló sorsra nem jut-e, de 8 óra után az ég könyörülni látszott és Békés város derék hölgyeit nem tartotta vissza a tengernyi sár sem, hogy ők is hozzájáruljanak vigalmukkal képviselőjük ünnepléséhez. Valódi resignatióval indultunk í a bálba, hogy ott ugyan aligha nem magunk leszünk, de soha boldogabb csalódást, édesebb meglepetést; a mi restségünket már a leggyönyörűbb hölgykoszorú előzte meg ugyananm táncz- helyiséggé szépen átalakított színkörben, ahol pár órával azelőtt még étvágyunknak adóztunk. A békési bálák általában sikerültek, kedélyesek, fesztelenek, s mint ilyenek, régóta megérdemelt jó hírnévvel dicsekedhetnek, de a mostani még kivételesen is kitünően sikerült. A jókedv különösen szünóra után érte el tetőpontját, I nem is' lankadt el egész kivilágos kivirradtig. Irányi ur sziutén megtisztelte megjelenésével a bálát és huzamosan tartózkodott ott. láthatólag gyönyörködve a fiatalság hamisítatlan kedélyében. Ugyanekkor a szomszéd ház udvarán fedett sátorban a nép fiai nem kevésbé kedélyesen mulattak. Szeretett képviselőjük őket is meglátogatta, és csak éjfél után vonult vissza lakására, az iránta társadalmi és rangkülönbség nélkül lépten nyomon nvilváuult és kiérdemelt igaz ragaszkodás, mély tisztelet, őszinte szeretet számtalan lélekemelő jeleinek bizonyára előtte legbecsesebb emlékével piheni ki a szép nap fáradalmait. Békésmegye közigazgatási bizottsága 1882 julius 4-én Beliczey István főispán elnöklete mellett, Jancsovits Pál alispán, Márki Lajos főjegyző, Kertay Zsigmond t. ügyész, Nagy Károly árvaszéki elnök, Dr. Kovács István megyei főorvos, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haasz József kir. főmérnök, Cziffra Imre kir. ügyész, Orosz László kir. adófelügyelöi helyettes, Ambrus Lajos, Fejér Béla, Haviár Dániel, Dr. Hajnal István,
