Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

2G-ik szám Gyula, 1882. junius 25-én 1. évfolyam. r Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ........5 írt — kr. Fél évre ............2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. » ^ A r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP,-A. O-Sr-U-L-A-I SPOF.m-CLUB HIVülTülLOS KOZLOITTE. MEGJELELIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: «Jantsovits Emil. Főmunkatárs: Oláh György. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L. Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetési felhívás. Lapunk mai számával fejezi be pá­lyafutásának második évnegyedét. Őszin­tén be kell vallanunk, hogy ezen rövid idő alatt is a kezdet nehézségein kívül tömérdek akadályt kellett legyőznünk kü­lönösen, hogy lapunkat a tartalom érde­kessége tekintetében ígéretünkhöz képest adhassuk ki. A fő akadályt e részben vi­déki elv-, és munkatársaink közönyösége képezi, kik ugyan anyagilag és er­kölcsileg reményen felül biztosítják a lap fenállását s azt szívesen olvassák és a szerkesztésről elismeréssel is nyilatkoz­nak, de szellemileg nem részesitik oly mérvű pártolásban, a milyent tőlük az ügy érdekében jogosan várhattunk. Midőn tehát tisztelt olvasóinkat ezennel felkérjük előfizetéseiknek mielőbb való szi­ves megújítására, nem mulaszthatjuk el őket, különösen pedig vidéki elv- és mun­katársainkat egész tisztelettel felkérni, hogy sok phisikai időt és szellemi munkásságot igénylő szerkesztői feladatunkban bennün­ket irányunknak megfelelő politikai és tár- cza czikkeikkel támogatni s különösen azon eseményekről, melyeket akár poli­tikai, akár társadalmi, tanügyi, gazdászati vagy pusztán ujdonsági szempontból a köz­lésre érdemesnek tartanak, levél vagy egy­szerű újdonság alakjában gyorsan ér­tesíteni szíveskedjenek. Lapunk előfizetési ára: Félévre............................2 frt 50 kr. Negyedévre . . . . 1 „ 25 „ mely a „Békés“ kiadóhivatalába czimezve legkényelmesebben postautalvány mellett küldhető be. A Csahosér és Élővizcsatorna kérdése. Lapunk múlt heti számában egész terjedelmében közöltük a közmunka és közlekedési ministeriumnak a pél-gyulai élővizvezető csatorna elzárására és Csahos- érnek nyílt csatornává leendő átalakítására vonatkozó leiratát. A ministeri leirat sze­rint a munkálatokra vonatkozó tervek el­készülvén. azok Kiszely Károly min. osz­tálytanácsos elnöklete alatt az összes ér­dekeltek közreműködése mellett még múlt évi deczember hóban letárgyaltattak. Eme tárgyalás alkalmával felmerült s figyelmet Uéh.. Hajnal Abel emlékezete. t 1882. junius 18-án. Junius hó 18-án a kora délutáni órákban villámgyorsan futotta be Békés városát a leverő gyászhir : nagy tiszteletű Hajnal Ab él ref. lel­kész ur megszűnt élni 11 Bár rég készítettük ma­gunkat e fájdalmas veszteség bekövetkeztére, mi­után az elhunyt régebb idő óta szenvedett, mégis lesujtólag hatott az reák. Csakhamar a központi caszinő is gyászlobogó kitűzésével hirdeté alapitó tagjának elhunytát, majd a békési ref. egyház elöljárósága jelenté, 41 éven keresztül sze­retve tisztelt lelkipásztorának, a békés-bánáti egy­házmegye nyugalomba lépett esperessének gyászos kimultát s tűzé ki a gyászlobogót templomár ; majd megindulva olvassuk a bánatos özvegy szül. Sipos Eszter asszony, a szerető gyermekek: dr. Hajnal István, Antal kir. főmérnök, Eszter férj. Kovács Lászlóné, Albert orvostudor és Elek kar- czagi ref. lelkész mind köztiszteletben álló egyé­nek, 16 unoka, valamint a rokonok gyászjelentését, a forrón szeretett férj, páratlan gondos atya és gyöngéden szerető nagyatya, a jó rokonnak, a Ferencz József rend lovagjának, boldog házassá­gának épen47-ik évfordulati napján, érdemlő észrevételekhez képest szükséges­nek bizonyult többi munkákra vonatkozó tervezet is időközben elkészülvén, annak szüksége merült fel, hogy a kérdéses mun­káknak, kik által és mily arányban törté­nendő viselése szintén megállapittassék. Eme költségek hozzájárulási arányának megállapitása végett Loveczky Adolf mi­nisten osztálytanácsos elnöklete alatt Békés, Csaba és Gyula városok küldötteinek rész­vétele mellett f. hó 26-án Budapesten ta­nácskozás fog tartatni. A minister a költ­ségek viselését illető álláspontját különben már leiratában is érinti, habár csak hozzá­vetőleg, amennyiben azt mondja, hogy „bár az állam a jelzett és Békés, Csaba, Gyula városok veszélyeztetett helyzetének meg­szüntetése czéljából okvetlenül szükséges munkák aránylagos költségeinek viselését hajlandó átvállalni, de ép azon indoknál fogva, hogy az ezen munkák elő­nyeit első sorban a nevezett vá­rosok élvezendik, méltányos, (jól jegyezzük meg e kifejezést: méltányos) miszerint azok az e czimen felmerü­lendő költségekhez szintén hoz­zájáruljanak. A kérdésnek a költségek viselését érintő eme tulajdonképen jogi része az, mely ezúttali felszólamlásunkat provokálja. Szükségesnek tartjuk azonban min­denekelőtt kijelenteni, hogy mi — s azt hisszük, hogy ezzel Békés, Csaba és Gyula városa közönségének nézetét is tolmácsol­juk — a Csahosérnek nyilt csatornává le­endő átalakításában, továbbá a Csahosér balparti töltéseinek oly karba hozatalá­ban, hogy az teljes biztonságot nyújtson úgy az aradmegyei belvizek, mint különö­sen és főleg az aradmegyei Fehér-Körös esetleges balparti kiszakadásából Békés­megye területét elárasztó, sőt a három vá­ros belterületét is fenyegető árvizek elle­nében, végül pedig az Elővizcsatorna teljes és végleges megszüntetésében a kérdés műszaki oldalát illetőleg, mint e me­gye közönségének többször s eddigelé — sajnos — eredménytelenül hangoztatott álláspontjának teljesen megfelelő megoldá­sát helyeseljük, s ezért nem habo­zunk ezúttal is ismételten teljes elismeré­sünket és köszönetünket kinyilvánítani. — Csupán ama óhajunknak adunk még kife­jezést, hogy a műszaki terv sikerének a műszaki kivitel sikere is minden- jen megfeleljen. Ennek előrebocsátása után áttérve a cérdés jogi részének tárgyalásába, sajná- attal kell kinyilvánítanunk, hogy nem va-1’ gyünk szerencsések a költségek viselését illetőleg is a ministeri leirat álláspontjával azonos véleményen lehetni. Mert mi történik a Csahosérnél? Semmi egyéb, mint az Elővizcsatorna expediens veszélyes voltának végre valahára a kor­mány által is szerencsés beismerése folytán a régi természetes állapotnak egyszerű visszaállítása. Csupán eme, az igazságnak és tény- eges valónak beismerése az egyedüli íelyes álláspont, amelyből a költsé­geknek kik által és mily arányban leendő viselése elbírálható. Okmányokkal igazolja a békésmegyei érdekeltség, hogy az „Elővizcsatorna“ ke- etkezése idejében nemcsak hogy nem ké­relmezte annak kiásását, nemcsak hogy hallgatag nem járult hozzá, hanem való­ságosan tiltakozott is ellene; tiltako­zott már akkor, amidőn — száraz eszten­dők lévén, s ezenfelül az aradmegyei bel­vizek sem jutva oly nagy mennyiségben a Nádormalom csatornába — fogalma sem volt ama nagymérvű veszélyekről, amelyek a hetvenes évek eleje óta csaknem minden esztendőben hetekig valódi Damokles kard­jaként függnek három nagy városa létele fölött; ismételjük, tiltakozott már akkor, amidőn az Elővizcsatornának — nevének megfelelőleg is — csak az volt czélja, hogy a buttyini vízválasztónál a Nádormalom csatornába folyó természetes élővi­zet, és kizárólag élővizet a nyilt Csahos helyett magába fogadva Békés alatt a Körösbe ismét bevezesse. A pro- visorium alatt történt, nem respektálták sem a városok sem az érdekelt uradalmak til­takozását, tehát az Elővizcsatorna, kelet­kezése óta mai napig s illetőleg végleges beszüntetéséig Békésmegye érdekeltségének folytonos sérelme, sőt több: a kormánynak Békésvármegye érdekeltségével éreztetett legnagyobb fokú önkénye. A Csahosér, természetes rendeltetésé­nek megfelelőleg van hivatva úgy az arad­megyei belvizeknek, mint a Nádormalom csatorna vizének a Körösbe levezetésére ; a Csahosér eme rendeltetésének az Élőviz­C8atorna ásásáig meg is felelt, s az arad­megyei érdekeltség van hivatva és köte- ezve a Csahoseret, mint természetes 1' oly ót oly töltések közé szorítani, hogy az sem ő reá, sem a szomszéd Békés vár­megye érdekeltségére gátszakitás folytán veszélyt ne hozhasson; ép oly kötelessége az, mint aminő kötelessége az aradmegyei í’ehér-Körös (mint szinte természetes fo- yónak) biztos védelmet nyújtó gátak közé szorítása, s hogy analog példát hozzunk fel, ép oly kötelessége Békésmegye illető érdekeltségének a Körösök mint a Hosszú- Toki csatorna gátjaiuak biztos karba ho­zatala. Ugyanama jogczimen, amelyen a békésmegyai érdekeltség az aradmegyei Fehér-Körös gátjai költségeinek viselésére nem volt kötelezhető, az Aradmegye vizeit levezető Csahosér gátjainak kiépítésére s jókarba tartására s illetőleg költségeinek viselésére sem szorítható. Arad vármegye illető érdekeltségének kizárólagos Ugye ez, mely iránt Békés vármegye csupán annyi­ban érdeklődhetik, hogy Arad vármegye, kötelezettségének mindig s oly mértékben feleljen meg, nehogy hanyagsága vagy vétkes mulasztása folytán Békés várme­gyére veszély háramoljék. A közmunka és közlekedésügyi mi­nister ur, ki bizonyára ép oly jól ismeri az „Élővizcsatorna* ügyét genesisétől kezdve a mai álláspontig, mint a békés­megyei érdekeltség, már leiratában is ta­núságot ád róla, hogy jogilag nem tartja kötelezhetőnek Békés, Csaba és Gyula városát oly munkálatok költségeinek hoz­zájárulásához, mely munkálat egy épen eme városok által évek óta számtalanszor hangoztatott önkény és sérelem orvoslását s illetőleg a régi természetes állapot visz- szaállitását van hivatva eszközölni, tisztá­ban van a jogi kérdés esetleges felvetésé­ből okvetlen kifolyó eredménynyel, s épen azért nem hangsúlyozza a jogot, hanem — bocsánat a kifejezésért — egy kis róka ravaszsággal csak méltányos­ságot említ, azt mondván, hogy „az ezen munkák előnyeit első sorban a nevezett városok élvezendik, méltányos, misze­rint azok ez e czimen felmerülendő költ­ségekhez szintén hozzájáruljanak.“ Nem tagadható, nem is tagadjuk, hogy ezen munkák előnyeit Békés, Csaba és Gyula is fogják élvezni, hanem az ügy végelgyengülésben élte 81-ik évében történt gyá­szos elhunytáról! Szomorúan konganak a békési templomok összes harangjai — s hivják fel gyásztisztesség- tételre az összes híveket, polgárságot, melynek az elhunyt oly derék, tisztelt, tevékeny, úgyszólván nélkülözhetlen tagja volt. Ki ne siratná az elhuny­tat ? egyik mint jóbarátját, ismerősét, másik mini pártfogóját, a harmadik és negyedik mint jóaka­róját s lelkipásztorát, és a többiek mindnyájan, de mindnyájan mint egy buzgó és tettdús életi: szíves és örökjó kedélyű polgártársát 11 Fájdalommal keblünkben, könynyel szemünk ben gyülekeztünk össze junius 20-ának d. e. 1( órájára a papiak udvarára, hol emelt ravataloi volt elhelyezve az egyszerű feketév«.' bevont ko­porsó, tetején a szentirással, körülvéve a gyászok családtól, az egyházmegye lelkészeitől; megjeleni testületileg a helybeli tanári s tanítói kar, városi s egyházi elöljáróság, központi caszino, h.-m.-vá sárhelyi s békési dalárdák, ott voltak: a megye alispán Jancsovics Pál ur, Asztalos István szol- gabiró, Bonyhai B,, Haan Lajos csabai leikés: urak stb. stb. A koporsó előtt voltak elhelyezve a díszes koszorúk ékes feliratos szalagokkal — köztök; „A h.-m.-vásárhelyi egyház felejthetetlei érdemű esperestjének; a békési ref. egyház prés- byteriuma a hű lelkipásztornak ; a felejthetetlei __l'Jlí!"_1_ _Á_- nyod és unokád, örökre élsz emlékünkben, Hajna Antal; Asztalos István és családja, áldó imád­- sággal; Hálás tisztelet s szeretet jeléül, Cs. M . és neje; Hálájok és tiszteletök jeléül Békési Gyula . és Elek Lajos, 1882. junius 20.“ stb. Elő sem , sorolhatjuk egyenkint a kegyelet és tiszteletet ta­núsító mindama virágkoszorukat. t Az udvaron a békési dalárda énekével nyi­■ tóttá meg a gyászszertartást, majd ennek végez- , tével a lelkészek emelték fel a boldogult kopor i sóját, s vitték át a ref. templomba — elbelyezvi annak előcsarnokában ; a tágas templom mindéi zuga megtelt díszes, válogatott közönséggel, mely ) ben kivétel nélkül minden vallásfelekezet képvi ! selve volt; — rövid templomi énekléssel vetti . itt kezdetét a gyász isteni tisztelet, majd a vá ■ sárhelyi dalárda emelé fel hatalmas énekét, gya . korlatra mutató összhangzó előadásával megragad [ ván a hallgatóságot. Most nt. Szabó János ez idő szerinti espere > s k.-tarcsai lelkész ur ment fel a feketével bevon- szószékbe, tartva egy mindenkit kivétel nólkü 5 megható könyörgést és magvas, fenkölt szellemtő i áthatott gyászbeszédet, terünk nem engedi — di- nehéz feladat is volna csak kivonatosan is ismer > tetni a szép müvet, csak elragadtatásunknak él- meghatottságunknak adunk kifejezést, melye i éreztünk s talán mindenki érezett a gyönyörűéi- előadott beszéd alatt. A gyászbeszéd bevégzés! után ismét a vásárhelyi dalárda énekelt, majd Tatár János szeghalmi lelkész olvasá fel a szépen összeállított emlékbeszédet, melyben azonban — mint mondá — a boldogult végakarata szerint, csakis életrajzi adatok felsorolására szorítkozott. Ebből közöljük a következőket: Néh. Hajnal Ábel 1802. april 6-án pestme­gyei Szent-Márton-Káta községben született Haj­nal István és Nagy Borbála jó polg. állású szü­leitől, már gyermek korában, — mint alig öt éves — feltűnt eszességével egy canoni vizsgálat alkalmával az esperesnek, ki is hathatósan aján­lotta a szintén jelenlevő apának gyermeke tanítta­tását, az apa engedve ennek, csakhamar a szom­szédos akkor jóhirü pándi iskolába vitte el, hol harmadféléven át tanult, innét Debreczenbe ment, hol a gymnasiumi osztályokat, majd a bölcsészeti, jogi és theologiai tanfolyamot kitűnő sikerrel vé­gezte, ezután 2 évig mint köztanitó működött, később esküdt diák lett s a Kenessey-Szindy ala­pítványon levő ifjak ephorusává neveztetett ki, — harmadfélévig volt a debreczeni főiskolai énekkar vezető elnöke, 1829-ben a pesti ref. templom fel­szentelésénél is, a debreczeni cantus az ő vezér­lete alatt szerepelt. Debreczenből nem várva be a seniori hivatal reá következését, 1831-ben a békési ref. egyházba ment ki academicus rektor­nak. Harmadik évben már a makói egyház ta­nárul választotta meg, de ő csak azon feltétel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents