Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

A bírói ládában talált régi kötvények át­vizsgálásával, és a behajtható követelések behaj­tásával elöljárók megbizatnak. Községi közmunka előirányzat az 1875-ik évre tárgyalás alá vétetvén, annak végösszege a következőkben fogadtatott el: i kiadás .......................23,110'frt 32 kr, be vétel........................12,017 frt 52 kr, a hiá ny 11,092 frt 80 kr, mely az egyes lakosokra következő arányban lesz kivetendő.: 52348 hold földre,holdanként 8 kr 4187 frt 84 kr, 2366 zselér házra, egyenként 2 frt 4732 „ — „ 1956 házattan zsellérre, „ 1 „ 1956 „ - „ kereskedőkre: 11 első oszt. fejenként 6 » 66 „ — „ 26 másod oszt. fejenként 4 , 104 „ - „ 31 harmad oszt. fejenként 2 „ 62 1 ■ 1 összesen 11107 „ — jj az előirányzat 14 napra közszemlére kitéte­tik, azontúl a megye számvevőséghez terjesztetik. Községi pénztár számadása az 1874-ik évről előterjesztetvén, annak végső összegei a követ­kezőkben állapíttattak meg: bevételnek kellett volna lenni 68,645 frt 49Y2 kr, bevétetett valósággal 42,607 „ 73 „ követelésben maradt 26,037 »76 » Kiadásnak kellett lenni 83,767 „ 6‘/a „ 40,546 „ 40 >/2 „ valósággal kiadatott 'kiadandó még 43,220 »66 „ a közszemlére ]4 napra kiteendő eme szá­madások, a netán felmerülendő észrevételekkel, a megyei számvevőséghez lesznek terjesztendök. Előterjesztetett a községi közmunka pénz­tárnak 1874-ik évről készített számadása, mely tételenként tárgyaltatván, annak végeredménye a következőkben állapitatott meg : bevételnek kellett volna lenni 33,108 frt 44 kr. valóságos bevétel volt 24,403 »98 » felmaradt további követelés kiadásnak kellett volna lenni valóságos kiadás 8704 » 45V2 „ 48,667 » 72* * */, » 24,371 » 84Va 1 kiadandó még 24,295 88 | a számadás 14 napi közszemlére kitétele után, a felmerülhető nehézségekkel együtt a megyei szám­vevőséghez terjesztetik. Olvastatott a helybeli katonai lakoknak a megye által elrendelt eladására vonatkozó árve­rési hirdetmény. A város e telkek vételébe nem bocsájtkozik. Végül több magány kérvény tárgyaltatott. A szarvasi nőegylet alapszabályai. JL §. Az egylet neve e's cze'lja. Neve: Szarvasi nöegylet. Czélja : Jótékonyság, és pedig : a) szülődén, vagyontalan és pártfogók nélküli árvák és gyá­moltalan családok segélyezése; b) árva gyerme­kek, különösen leánykák neveltetése; c) nemzeti mivelödési intézmények pártfogolása. 2. §. Az egylet köre. Az egylet jótékonyságát kiterjeszti Szarvas városa és területére. 3. §. Az egylet tagjai. Az egyletet alkotják: a) alapitó tagok, kik legalább .40 forint alapítványt tesznek lé, s mig azt le nem űzették, utánna 8°/0 kamatot szol-l gáltatnak az egylet pénztárába; b) rendes tagok kik három évre kötelezik magokat évenként leg­kevesebb 2 forintot az egylet pénztárába fizetni c) pártfogó tagok, kik tetszés szerinti adománya­ikkal az egyletet segélyezik. 4. §. A tagok jogai. Az egylet alapitó és rendes tagjai a köz. gyűléseken egyenlő szavazati joggal birnak, vá Iasztók s az egylet tisztviselőivé választhatók; a pártfogók az egylet közgyűléseinek szívesen látott vendégei s véleménynyilvánítási joggal birnak.-v 5. §. Az egylet vagyona. Az egylet oda törekszik, hogy a jótékony czéljának megfelelő helyiségről, esetleg helyisé, gekről gondoskodjék, s olyanokat örök áron meg. szerezzen, mig azonban ez megtörténhetnék, a szűk Béghez képest helyiséget béről, s azt fölszereli. To. vábbá az egylet az alapítványokból s az évi ka matok és évdijak összegének egy harmadrészéből egyleti tökét alkot, mindaddig, mig az tizezer fo rintra nem növekszik; e gyarapodó pénzösszeget mint alaptőkét kamatozásra biztosan kihelyezi. 6. §. Az igazgatás. Az egylet igyeit a közgyűlés, az igazgató választmány s a tisztviselők intézik. 7. §. A közgyűlés. Évi közgyűlést az elnök hiv minden év ju nius havában össze, s az ott jelenlevők szótöbbsé ge határoz, a szavazatok egyenlősége esetében az -elnök szava dönt. Érvényes határozat hozatalára az összes tagok egy ötödrésze szükséges, ha any. nyian sem jelennének meg, a kitűzött naptól két hétre ismét összehívandó, amidőn a megjelenői! minden esetben érvényesen határoznak. — Sürgős esetekben a választmány rendkivüli közgyűlést is vatliat egybe az elnök által. A közgyűlés jogai: tisztviselők megválasztá­sa, az egylet működés irányának kijelölése, az évi számadások felülvizsgálása, s a számadónak fel- entése és esetleg az egylet feloszlásának elha­tározása. 8. §. Az egylet tisztviselői. Az egylet tisztviselői: elnök, alclnök, két titkár, pénztárnok, gondnok s ezeken kivül tizén­él választmányi tag. A titkári helyek egyikére férfi választatik. 9. §. Az egyleti elnök és álelnök. Az egyleti elnök vagy ennek akadályozta­tása esetén az alelnök: a) az egyletet hatóságok magánosok irányában képviseli; b) a közgyű­léseket s a választmány üléseit összehívja s azo­kon elnököl, a pénztárra felügyel, szükség esetén 20 forint erejéig az egyleti pénztárból utalványoz. Elnököt és alelnököt a közgyűlés választ három évre. 10. §-.■ Az igazgató választmány. Az igazgató választmány áll a tisztviselőkön Ívül tizenkét rendes és négy pót választmányi gból, üléseit legalább negyedévenként s ha szük- égos havon kint az elnök vagy alelnök vezetése mellett tartja. Jogköréhez tartozik : a) az alapsza­bályok áltál kitűzött czélnak a közgyűlés által jelölt irányban foganatosítása; b) czélszerü ja- aslatok készitése s a közgyűlés elé terjesztése; az egylet vagyonának gondozása, ennélfogva a pénzkezeléséről szóló kimutatásoknak negyedéven- kint átvizsgálása és a számadások évi eredményé­nek a közgyűlés elé terjesztése; d) a szolgálati személyzetnek — ha szükségessé válik — felfo- adása; e) az egyletet érdeklő jogügyletek aláí­rása (az elnök és titkár aláírása mellett legalább két tagja által;) f) s ezeken felül a rendes folyó gyek elintézése. Érvényes határozathozatalra a választmányi tagok egy harmadrészének jelenléte szükséges, ha azon másodszori összehívásnál sem jelennék meg kellő szám, a jelenlevők jogérvényesen határoz- ak. Az időközben netán megürült rendes választ­mányi tagok helyeit választási sorrendben a pót­tagok töltik be. A választmányi tagokat a közgyűlés választ­ja egy évre. 11. §. A titkárok. A titkárok vezetik a közgyűlések és választ­mányi ülések jegyzőkönyveit, az egylet levelezé­seit az egylet iratait és okmányait őrzik. A titkárokat a közgyűlés egy évre választja 12. §. A pénztárnok. A pénztárnök az egylet tökepénzeit és jöve­delmeit kezelit az igazgató választmány által meg­határozott folyó s az elnök által ntalváoyozott ondkivüli fizetéseket teljesíti, rendes naplót vezet havonkinti zárlattal, melyet mindig a legközelebbi választmányi ülésen beterjeszteni tartozik, az év végével a számadásokat elkészíti, s azokat az igaz­gató választmány utján a közgyűlésnek beterjeszti egészben véve a pénzkezelésről felelős. A pénztárnokot a közgyűlés egy évre vá­lasztja. 13. §. A gondnok. A gondnok vagy gazdanő minden nem pénz­beli adományt bevesz s határozatok értelmében vagy az elnök utalványozása szerint ily adomá- yokat kiad, ezekről számadást vezet, az intézeti helyiségre felügyel s annak felszerelését leltár mellett kezeli. A gondnokot a közgyűlés ogy évre választja. 14. §. Záradék. Ha legalább 25 tag által az egylet felosz- ása hozatnék javaslatba, akkor a közgyűlés hiva- tik össze s a feloszlás csak úgy vétetik foganatba ha a közgyűlés tagjainak legalább 2/a része sza­vaz reá, mely esetben az egylet vagyona a köz­gyűlés által elhatározandó városi jótékonyczélra foróittatik. Kelt a szarvasi nőegylet alakító közgyűlésé' bői október 4. 1874. Tomcsiny Károlyné, elnök. özv. Tassy Farenczné, pénztáritok. özv. Danes Lászlómé, . titkár. Sárkány Jánosná, alelnök. Mihálfi Józsefné, választmányi tag. Mihálfi József, titkár. Levelezés. Szarvas april 21. 1875. Tekintetes szerkesztő ur 1 A jótét önmagában hordja jutalmát, nem igényli tehát azt, hogy akár hálából akár kérkedésből a világ előtt kürtöltes' sék. Ki élő hitének inditásábó! osztja meg földi javait a szükölködőkkel, azt jótetteiben a hango san kürtölö elismerés nem fogja elszéditeni, s i hallgatás nem fogja megakasztani. Ily meggyőző dés mellett midőn a szarvasi nőegylet jótétemé' nmeiről akarunk megemlékezni, tesszük azt nett azon indokból, mintha hinnök, hogy azon jótétek nem lennének mint a nemeskebltíségnek szép nyi­latkozatai megbecsülhetetlen értékűek nyilvánossá- tétel nélkül is ; hanem szólunk róluk azért, hogy a nemes példát látva különösen nagyobb közsé­geink hölgyei hasonlókra buzduljanak. A mi nő- egyletünk valóban megérdemli, hogy buzdító pél­dául szolgáljon. Alig hogy a kezdet nehézségeivel megküzdött, azonnal hozzá fogott a jótékonyság gyakorlásához több oldalulag. A lefolyt télen — mikor annyi sokan küzdtek a nyomorral — leves osztó iutézetet nyitott. Január 25-töl márczius 22- ig 27 család lett naponkint leves és kenyérrel el­látva. Midőn az utolsó nap következett, akkor még a jótóteményesek mindenike külön kapott fő­zeléket, kenyeret, lisztet és zsírt, hogy még az ünnepekre is ne szenvedjen szükséget. Ezen kívül különféle folyamodók ruhanomüek és élelmi sze­rekkel lettek ollátva. Egy nohány inségesebb csa­lád — elhagyatott özvegyek és árvák — még ma is folyton segélyeztetnek. Egy szerencsétlen béna árva az intézet költségén tartatik és varrásra ta- nittatik. Az egylet figyelmét oda is kiterjesztette, hogy a mi tőkéi kihelyzendök voltak, azokat olya­noknak juttassa, kik midőn elegendő biztosítékot nyújtanak, a kölcsön által másrészt segélyben ré­szesülnek. Mindezek oly tények, melyek mindnyá­junk elismerését érdemlik ki s utánzandó például szolgálnak. Az egylet e jótékony működésében részesek az egyleti tagok kivétel nélkül mind, de közelebbről a bizottmányi tagok, kik a leves-osz­tás alkalmaikor naponként felváltva megjelentek s a laves kiosztásánál arczukról leolvasható jó akarattal is fűszerezték az ételeket, de kiválólag az egylet alelnöke nt. Sárkány Jánosné, gondno­ka Chován Zsigmondné, pénztárnoka özv. Tassy Ferenczné és titkára özv. Danes Lászlóné, kik az egylet ügyeit oly önzetlenül és buzgóan s fárad- hatlanul vezetik. Az egyleti elnök inéit. Toracsá- nyi Károlyné grófhölgyet fenkölt gondolkozást! ál­talánosan tisztelt férjével az egyletnek szükebb köre nem korlátozza abban, hogy a maga jótéte­ményeit messzebbre is ki ne terjessze. Alig múlik nap, midőn újabb és újabb oly nemes tetteikről ne értesülnénk, melyek arról tanúskodnak, hogy ők mentő kezeikkel ott vannak legközelebb, bol szükség a legnagyobb. Mind e jóltevöket egye­temben áldja meg a jó Isten, ez forrón rebegett imájok a szegényeknek, ez a miénk is I r. 1. B.-Csaba, april 22-én. T. szerkesztő ur ! Röviden bár, de tudósítani kívánom a „Békés“ t. olvasóit, a gőzeke-verseny, illetőleg kísérlet napjának nagy fontosságáról. Mond­hatom, hogy megyénkben már régen nem volt oly nagy élénkség tapasztalható, mint e napon B.-Csaba városában. A rendezőség már napok előtt izzadt és fáradott, hogy az ország minden vidékéről je­lentkező vendégeknek tisztességes ellátása és ké­nyelme biztosítva legyen. Már szerdán a délutáni és éjjeli vasúti vonatokkal sokan érkeztek meg, s részint a vendéglőkbe, részint pedig az egyes pol­gárok privát vendégszerető házaiba szálltak. De a vendégek zöme csak osötörtök reggel érkezett meg. Csaba város négy fogata, az összes bérkocsik és egyeseknek fogatai a vendégek rendelkezésére ál­lottak, kik aztán szakadatlan sorban, a nemzeti zászlók által jelzett irányban robogtak ki, a város közelében füstölgő gözraozdony és gőzeke műkö­dési színhelyére. Az embernek szinte jól esett azokat a jó, igészséges alföldi arezokat látnia, melyeken szinte olvasni lehetett a vágyat, hogy a hazai gözgazda- ságon segítsenek, s e czélból az emberi ész által előállítható legtökéletesebb eszközöket felhasznál­hassák. Voltak itt pestiek, a m. k. minisztériumtól, debreczeniek, az ottani gazdasági intézettől, aradiak, szegediek, h.-m.-vásárhelyiek, s megyénk minden időkéről oly számban, minőben alig lehetett még látni valaha. A kísérlet színhelye hasonló volt egy kis tá borhoz, hol az étel és itallal bővelkedő sátrak kö­rül, zeneszó lelkesítő hangjai mellett látni lehetett a legtarkább közönségből álló népséget, a csabai paraszt-asszonyoktól és gyerekektől kezdve fel, a vidéki gazdákon, iparosokon, kereskedőkön, pa­pokon, tanítókon, katonákon és gazdatiszteken fc@ resztül fel a főúri rend méltóságos tagjaiig a leg­szebb barátságban összevegyitve, és hol mindenki saját geniusa, saját miveltségi foka és saját kör­nyezetéhez képest mondta el véleményét a látott gépek hasznos volta felett. Pont 9 órakor felszólalt a békésmegyei gaz dasági egyesületnek igen tisztelt elnöke Beliczey István ur, nehány lelkes és szabatos szóval kör vonatozván a gőz hatalmának legújabb vívmányait a közgazdaság minden terén, s üdvözölvén a rop pant számban megjelent szép közönséget, a szán­tás megkezdődött. Mindenki a megindult ekék felé sietett, úgy, hogy az illető eke-vezetők alig voltak képesek a kellő joloket egymással küíüloi. Mindet által a legnagyobb rend volt tapasztalható min­denütt, mi főleg a rendezőségnek, jelesül: T. Bar­tók}- László és István, Sztraka György, Fábry János, Achim János és Filipinyi Károly uraknak volt köszönhető, kik előzékeny figyelmességük ál­tal általános elismerést vivtak ki maguknak. A kisérlet eredményének bírálatába nem me­rek belebocsátkozni, mert arra nállainnál sokkal okosabb emberek voltak felhiva, akik annak ide-, jén bizonyosan be fogják küldeni jelentésüket a t. szerkesztő urnák is, hogy a közönség tudomást szerezhessen magának róla; és mindenki a maga egyéni nézetét összevethesse vele. Végül még csak azt említem meg, hogy a nap befejező koronáját a csabai műkedvelők szini előadása, és az azt követő tánczmulatság képezte, — melyről azonban szerkesztő ur engedőiméből a jövő számban leszek bátor Írni.“) Gyoma, 1875. april 20-án. Ismeretes dolog e lapok t. olvasói előtt, hogy a gyomai ref. egyház kebeléből a közel múltban két néptanítót ragadott ki a halál, vala­mint az is, hogy mindkét tanitó szegény özve­gyet és számos gyámolnélkttli árvát hagyott hátra. Miután már e lapok hasábjain fájdalom ! olvastuk, hogy egy egyházi elöljáróság ilyen szavakkal fogadta, illetve utasította el a fizetését kérvénye­ző tanitót, hogy: „menjen el tanitó úr, zárja be az iskolát, hagyjon itt bennünket,“ jól esik és nagyon időszérüuek látszik, itt a nyilvánosság terén, kebelbeni egyháztanácsunkna k az elhunyt tanitók özvegyeivel szemben kimutatott kegyele­tét és méltányos eljárását tudomásra hozni. Egy­háztanácsunk az egyik elhunyt tanitó özvegyének 30 köböl és a' másiknak 25 köböl terményben állapította meg kegyadományát, alapul a hivatali esztendő mennyiségét vevén fel. Ezen kegyeletes eljárás annyival inkább megérdemli a dicséretet, mert mig egy részről a mostoha idők miatt né­pűnk egyházi tartozását a kivánalmaknak megfe- lelöleg fizetni képtelen, s igy az egyház anyagi viszonyai jelenben kedvezőtlenek; addig más rész­ről a kegyeletes adományozásra felállított szabály nincs, csakis „jó szokás“ ez. Éltesse tehát az ég az egyháztanács tagjait, s tartsa meg kegyeletes jó szokását számos évekig,- az özvegyek és ár­vák részéről pedig fogadja nemes szive sugalla­tából eredt adományozásáért a legforróbb köszö­netét 1!! (b) Szent-andrási utolsó levél a boldogságról. IV. Nehéz vajúdások között ez évnek is meg­született ifjú szép leánykája a kedves tavasz, de ki még nem lévén bemutatva a nagyvilágnak bá­jait kellemeit folyton elrejti szemeink elől s bár­mi forró vágyai óhajtanánk már gyönyörködni azokban, még is kérlelhetlen hidegséggel rejtezke- dik előttünk, mig majd ő is neki melegül s meg­szelídül, s akkor „ a virágnak megtiltani nem le­het ....“ De már annak tadata is, hogy bár még lá­tatlanul — de mégis csakugyan megszületett már e becses és kedves teremtés, vidám érzelmekre örömre és szép reményekre hangolja szivünket, — és minthogy tisztes fáradságunkkal kell ke­nyerünket keresnünk, uj erőt is ád, s munka' kedv­re lelkesít jelenléte, ez az oka tehát hogy én is a kapa kasza után nyúlok most s leteszem a tol­lat, melyet télen rá értem forgatni s irom ez utol­só levelemet, melyei még adós maradtam, mert sokat csevegtem a boldogságról; de azt még ed­dig nem mondtam meg, csak ígértem kigyelme- teknek édes véreim 1 liőgy miben áll hát igazán a boldogság? csakis ezt cselekszem meg‘most, — azután megyek krumplit és knkuriczát kapál­ni én is inert a harangozásból meg nem élhetek nagy famíliámmal... Majd ha aztán ismét másik oldalára fordul a világ, hogy egy hosszút aludjék lebullanak a fák levelei, s négy fal közzé zárand a tél szele, hava hidege, s jól fog esni vén tes­tünknek a kandalló melege, akkor ismét találkoz­hatunk itt egymással, — addig pedig isteh 'áldja meg a kentek becsületes munkáját verítékét, s oltalmazza meg egészségét mindnyájuknak !*) Most pedig már hogy megfelelhessek ígére­temnek, s a feltetti kérdésnek, csak annyit mon­dok még: Hogy boldoggá lehess Három kincset kötess. Hidj, remélj, és szeress) Bütyök Matyi. Nyilatkozat. A »Békésmegyei Közlönyének f. hó 16-én megjelent 31-ik számában az „Újdonságok“ ro­*) Szívesen vesszük. Szeri, *) A kapálást hagyja csak a famíliának Bütyök bá­csi, ilyep qrsjj embernek könnyebb a toll, mint kapa!

Next

/
Thumbnails
Contents