Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-06-20 / 25. szám

25-ik szám Gyulán junius 20-án. Negyedik évfolyam 1875. , 'if“"'" %JI ^ Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke- reskedése. ■A. lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Békés­csabára czimzendők, és legfeljebb minden csötőrtökig beküldendők. I ÉS I TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . . . 2 | 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 | Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Ilaasenstein és Vogler, — Bécsbcn Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélben! megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás a f. évi folyamának második felére. Előfizetési feltételek: Postán küldve és házhoz hordva jul.—deczemberre......................2 frt 50 kr. jul.—szeptemberre .... I frt 25 kr. Az előfizetési pénzek Gyulára a kiadóhivatalba intézendők — egyszerűen 5 krajczáros postautal­ványok mellett. A „Békés“ kiadóhivatala. Beliczey Istvánnak, mint ni. gazd. egy­let elnökének barátja Reök István. Karlsbad, junius 16. A gazd. egylet közgyűlésén mondott elnöki beszéded „kurgasti álláspontomból“ kibillentett s koraellenes merényletre csá­bit. Ismered t. i. ezen méltán világhírű gyógyhely szigorú fegyelmét, mely nem tűri, a mi forrásainak csodahatását meghiúsít­hatná, tehát a komoly foglalkozást se. Itt a betegek adják a tónust, nem úgy mint a mi fürdőinkben, hol a kúra a fonák szel­lemnek nagy részben áldozatul esik. — A szigorú regulát az itteni „kurgast“-ok se viselik teljes megadással, jele ennek ama mondat, melynek bizonyosan ők a fundá- lói, miszerint Karlsbadban kettő van, a mi jó: a reggeli és — a bucsuzás. A hálát­lanok. Beszéded — mondom — kurgasti mi­nőségemből pár órára kiforgatott, hogy ez úttal ne azért fogjak tollat, hogy kérdést tegyek, ha vájjon volt-e nálunk is eső. a dohányt ültetik e már ? hanem, hogy hoz­zád, beszéded alkalmából, közviszonyaink­ról, nehány baráti sort intézzek. Mindenek előtt beszéded végszavaira reflektálok megjegyezvén, hogy jobban sze­rettem volna, ha a bizalmi szavazat iránti indítvány elmaradt volna nem egyébért. hanem azért, mert jöhet helyzet, melyben hasonló indítvány az egyletben polit. ter­mészetű hullámokat vethetne: principiis obsta. Egyébként szavaidat készséggel aláí­rom. Kétséget nem szenved u. i. hogy az állam interventiója nélkül iparunk, keres­kedésünk nem fejlődhetnék, tehát nincs jo­gosultabb, mint hogy a nemzet tevékeny­sége úgy belreformok, intézmények, mint nemzetközi compromisssumok által erélye­sen támogattassék. Elő példa erre a lajtháninneni részek ipargazdagsága, mely az osztrák közgazd. politika védő szárnyai alatt fejlődött ennyire. Valóban itt az ideje, hogy a kik szom­szédaink felvirágzásához, önkénytelenül, oly tetemes áldozattal járultunk, elvégre saját érdekeinkről a legkomolyabban gon­doskodjunk. Reméljük hogy ezt jó szom­szédaink is belátandják, belátandják neve­zetesen azt: hogy valamint mi, alkotmá­nyunkat csak oly feltétellel láttuk biztosí­tottnak, ha ilyen nekik is megadatik: úgy viszont, jólétüket s a mi abból folyik, ők is biztosan csak oty feltétellel gyarapíthat­ják, ha a fejlődés alapjai tőlünk is el nem vonatnak. Ez, mondom, tagadhatlan; ámde szint- oly igaz az, hogy anyagi felvirágzásunk­nak, culturánk egész vonalon való elha­ladásának feltétele első sorban — a nem­zet ernyedetlen tevékenysége, mely nélkül a legczélszerűbb közintézvények, a leghat- hatósb állami támogatás is kellő eredmény nélkül maradnának. Ezen köztevékenységnek pedig egyik alapfeltétele: egészséges házi politika, egész­séges társadalmi viszonyok, hogy az erők a követendő iránytól el ne tartóztassanak, hogy az erők mesterségesen ne paralysal- tassanak, sőt kölcsönösen támogattassanak és támogatva, fokoztassanak. „Prókátor nemzet vagyunk“ igy a mondás, ezt említetted te is : igaz s benne nagy jelentősség van. Igaz, hogy próká­tor nemzet vagyunk, de a mint hogy ezt közviszonyaink, sokára fenmaradt ősi in­tézményeink okozták, úgy e bajon, javult közviszonyainkkal, modern intézvényekkel segitve lesz. Hanem van egy másik mon­dat, szinten minket vádoló: hogy pártosak vagyunk s ezt aztán magunkból könnye­dén kicodificálni bajosabb lesz. Hogy ezt az ördögöt kiugrasszuk, arra nézve mind­nyájunk közvetlen jóakaratára van szükség, mi hogy meglegyen ez, érdekeink összes­ségének sürgős követelménye. De nem csupáu átalános elmélkedés levelem czélja, hanetn az főleg, hogy mert a gazd. egylet gyűlésében képzelem ma­gam, földmivelésünk érdekében egy s mást szóba hozzak. Mezőgazdasági nyerstermékeink kelen­dősége tekintetében ma, meglehetősen kri­tikus helyzetben vagynnk. A külföldnek tavalyról felmaradt még mindig tetemes készletei (1. a nagy buzapiaczok árhanyat­lását) ugyancsak a külföldön mutatkozó gazdag aratási kilátások ; a vasúti, hajózási tarifánknak búzánkra nézve kétszeresen kedvezőtlen volta nyersterményeink ver­senyképességét valóban erős próbára te­szik ; az örökös tartományok s köztünk fennforgó vám és keresk. kérdések sincse­nek megoldva stb. De minél kritikusabb a helyzet, an­nál inkább szükséges nekünk gazdáknak minden erőnket oda irányoznunk, hogy e helyzettel megküzdhessünk, hogy termé­nyeinket lehetőleg értékessé, olcsó kiállí­tásúvá tegyük, a mit részben azzal érhetünk el, ha azoknak úgy minőségét, mint sza- poruságát emelni törekszünk. Örömmel constatálhatjuk, hogy mező- gazdaságunk, mióta vele annyi intellec- tualis erő foglalkozik, tetemes haladást tett. All ez külöuösen megyénkről. De a buvár- lat, a kísérlet tere, csekély kivétellel, mond­hatni parlagon van máig, s haladásunk, mondhatni, abban foglaltatik, hogy a ta- ált u. n. paraszt gazdaságot tökélyesbi­tettük jobb munka, jobb eszközök alkal­mazásával. Már pedig lényeges haladás buvárlat, kisérlés nélkül valamint más téren nem, úgy a mezőgazdaságén se várható, sőt épen itt nem, a hol a talaj, geol. egyéb viszonyok, éghajlat, légtünetek különböző gyakorlatot tartanak fenn s ilyet követelnek. Hogy e tér máig parlagon hever, ez azt tartom nagy egyoldalúság, melyet to­vábbra fenn nem tarthatunk. A vegytan, mondhatni napról napra folytatja a mező- gazdaságra is kiható epochalis felfedezé­seit, napról napra el-elles egy titkot a ter­mészet nagy gazdaságából, igy a többi tu­dományok is több kevesebb eredménnyel, csak mi — in specie alföldi — gazdák vesztegeljünk fatalistikus nyugalommal, ho­lott a nyugaton folyton emelkedő gazd. cultura, holott Oroszország, Amerika, Aust­ralia rengeteg térségei, melyeken évről- évre tetemesebb foglalást tesz az eke — évről-évre óriásiabb búza tömegeikkel fe­nyegetnek bennünket, melyeknek útját a közlekedési csatornák mindinkább egyen­getik. oartelszerződések pedig jutányosit- ják, úgy, hogy ha haladék nélkül vállvet­ve munkához nem látunk, ujfent előáll bi­zonnyal az az idő, melyben saját zsírunk­ban fuldokoltunk, azzal a különbséggel, hogy hasonló idő a mostani viszonyok közt bennünket végképen megfojthatna. Itt tehát az ideje, a legnagyobb idő, ugy-e barátom, hogy valamint kormányunk­tól a leghathatósabb támogatást elvárjuk, minmagunk is mindent megtegyünk, hogy ama támogatás sikeressé váljék vagyis: hogy nyerstermékeink versenyképességűk alapfeltételeit már ide haza bírják. Buvárolnuuk kell és kisérlenünk er- nyedetlenül, a mint hogy beszédedben meg is emlékeztél róla, hogy az egylet kebelé­ben már is alakult egy kisérlö osztály, melynek azonban én, megvallom program­ját — itt ilyenre igenis szükség van — nem ismerem. TÁRCZA. Ugy víg plébános életéből. (Jóízű visszaemlékezések, hanem mégis, az elmúlt jó na­pok után, bánatos sóhajokkal spékelt elbeszélése egy ved­lett harangozónak, kit neveznek: Buty. Maty, bá-nak és Vén Sasnak.) (Vége.) Miként a hadseregnél káplár lehetett a köz­legényből, — s ekkor az ki addig bot alatt állott és feküdt s csak íb fotográfiában a bőrén viselhet­te hivatalosan a hatalom és fegyelem e jelvényét már azután kezében díszeleghet az, hasonlóul: a VI-dik osztály után a logikába, a gymnasiumból az akadémiába avansirozván a deák ember, fel­szabadult a páloza alól, azt bátran viselhető ke­zében, s már nem is tegezik tanárai, hanem do­mine czimmel tisztelik meg, hogy önérzetre éb­resszék, e tanúsítsák, hogy már tanultabb és éret­tebb ifjúnak tekintik, kiknek becsület érzetökre •olyt mernek már fektetni. Ez a helyzet nagyon tetszett domine Bene­deknek — s miután egy professor helyett ötöt nyert egyszerre, volt alkalma válogatni bennök, hogy melyikbe szeressen bele, s melyiket boldo­gítsa kegyeivel, — s választása a mathesis pro­fessor! sserencséltette (nem azért mintha e dicső reáitadomány kedvenose lett volna — mert ezt éppen nem szenvedhette nem is tanulta — meg is litalk rajta) ea a szára* tudomány úgy megaszalta | »»igény professor! is, mini egy barosenosei szil* vát a kemencze száraz melege. — És ezen szelíd jó ember szinte megkedvelte Benczét s meg is külömböztette csakhamar a többitöl megtoldván az őcompetens czirnét ekképen: domine spectaculum Kérges Benedek uram 1 Ezzel szeretett hősünk folyton pajkoskodni b türelmét edzeni a gyakorlat által; — a többek között az öreg a feje fölötti táblán szokta elméle­teit gyakorlatilag érvényesíteni s midőn elvégezte, ezt szokta mondani: quod erat demonstrandum, ergo nunc delebimus, s gépileg megszokottan nyúlt hátra asztalfiókját kihúzni és a szivacsot elő venni, — Benedek az ármányos, egy ízben a spongiát el- berhelvén helyére egy jó csomó lágy tököt csem­pészett, s az öreg ur csakugyan belamarkolt abin- visis e miasmába, mire meghökkenve nézé beara­nyozott újait — mosolyogva mondta : na a ki ezt cselekedted gyeride hadd másszak vele a képedre. — Mire Bencze elfeledkezvén magáról, felkiáltott: nem megyek biz ónl Nem is ment oda, de e he­lyett bele másztatták ám a secunda kellő közepé­be, a honnan aztán következő furosa praktikával tudta ki eviczkélni magát, a Sekunda mélységes mélyéből: Megírta tatájának, hogy baj van a hazában tehát jöjjön segitsógóre fiának, de ez azt felelte neki > a ki csinálta a bajt lásson utánna önmaga hogyan másszon ki belölle eléggé nagy kamasz már erre, mert másként suszternek adja. Erre aztán minden terv nélkül egy maga in­ául! meg kedves mathesis professora lakása felé, azon bizalommal és hittel vértezve keblét, bogy z szentlélek ott ihlet a hol akar, s akkor segit jó tanácscsal, mikor neki tetszik, és nem is csalatko­zott hitében, mert ezen mennyei fő professornak tetszett párttogásába venni megbukott bivét (íme ez is egy újabb bizonylata annak : hogy a hit bol­dogít I s a ki Istenben bízik, az nem hagyatik el általa: Ugyanis közel érve útja czéljához meglát két jó ápolt termetes disznót az utczán, melyek vala­melyik udvarból jöttek ki szét nézni a nagy vi­lágba, kapja magát a domine, hogy a hazát meg­mentse meghozza az áldozatot, be áll kanásznak s szépen behajtja a sőréket a professor ur udva­rába, — ezután pedig bemegy a tekintetes asszony­hoz ki nagy pátrónája volt az ügyefogyott diákok­nak s hatalmas szószóllásával szívesen segített raj­tok, ha előre is láthatta háládatosságuk bizony­latait. Csakhamar ki is perelte Benczét a secnndá- ból azon szívre és gyomorra ható argu men tómra: hogy édes atyja épen most küldte e csékélységet a ténsasszonynak ajándékul mert nemes leikéről előre is feltette, hogy kegyesen segíteni fog a fián. Lett is aztán öröm mind két részről, b az egyik részről még vidám készülődés is a másnapi torra, — de hijába már itt az a rendes sorsunk, hogy örömünk többnyire csalóka és mindig rövid életű legyen 1 így történt itt is, mert csakhamar feltalálta az elsétáltatott jószágokat igaz tnlajdo- nossuk cselédje, s nem minden replika, duplica s utravaló áldások nélkül utaztatta őket haza. Másnap aztán a tanár n»gy nyájasan meg. simogatva Kérges logicus ur arczát igy szóllott hozzá : Drágalátos barátom ! jobban meggondolva a dolgot, önnek derék atyját egészen megvigasz­talni kívánván a tegnap prímára javított calculus- sát eminentiára fogom igazítani, tehát adja ide a tegnap kapott testimoniumot,“ — do Bencze érezve az illatot Dániában, nagy alázattal ezt válaszold: Oh az én tatám, mamám és én is nagyon megva­gyunk elégedve a prímával is, jó nekem az is — köszönöm jóságát domine clarissime és nem is fe­lejtem el soha 1 — mire a jó tanár e mély hála és szerénység felett elérzékenyülten csak ennyit tudott felelni: „én sem önt és a disznókat* E szerint világosan látható, hogy humanissi- me Kérges Benedek logikus ur a VII-dik iskolát — mely azon időben a bölcsészeti folyam első osztályának is hivatott — nem úszta át minden maradandó becsű haszon nélkül, mert el tudott ott sajátítani egy kis életfilozófiát — a mi, hogy mennyire szükséges az élet terhei könnyebitése- és boldogságára, azok érezik legjobban, kiknek belölle egy makulányiok sincs, mert nem voltak logikasok és ama legjobb iskolában az életben, ama legbölcsebb tanítótól : a tapasztalástól sem akar­nak belőle leczkét venni, — nagy Mohamedán fá­sultsággal mondogatván: apám sem tudott többet mégis csak megélt, s a ki többet tanult is, mégia csak meghalt.*) Erre aztán jogosan lehetne felelni neked édes atyámfia Árpádban 1 ki igy beszélsz > +) Például Xáatus, kiről a Csízió mondj* hogy: Xántm filozófus volt utoljára még is megholt«

Next

/
Thumbnails
Contents