Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-06-20 / 25. szám

Következő levelemben bátor leszek el­mondani, miket gondolnék én — tekintet­tel anyagi szűk helyzetünkre — a prog­ramodba bevonandóknak és annak követ­kezetes foganatosítását mely utón, minő eszközökkel létesítendőnek. Holnap, a „libamars után — igy ne­vezik a kurgasztok sormeneteit a források felé, melyek reggeli 6 — 7 óra közt p. a mühl- brunnál, mely leglátogatottabb, több száz öfnyire elnyúlik s mivel ily hosszan egye­nes volnalban ki nem terjeszkedhetik, hát kotillon figuraszem alakban kigyózva ha­lad — folytatom, már hogy a levelet Addig is isten veled! B.-Csabán az 1875-ik év junius 8-án tartott községi képviselő gyűlés tárgyai. A királyi meghívó levél, az e f. év augus- tus 28-án megnyitandó országgyűlésre, hódoló tisz­telettel kihirdettetett. Az építkezési rendszabály, a megye bizottsá­gi felhíváshoz képest azon ponttal bővíttetett ki, hogy az üres terekből alakítandó házhelyek után, a város belsejében 40 írt, — a város szélein 20 frt, — a régi, és a jaminai szőlőkből alakult vá­ros részekben 10 frt taxa lesz kivetendő, mely a szabályozási pénztár gyarapítására fordittatik, Az egyházi segélyezésre szükséges 2068 frt 48 krnak, a községi adóba utólag kivethetése a megye által megengedtetvén az, az 1-sö csoport­beli országos adónemek után lesz kivetendő. A ministeri leirat, melyszerint a ki lovat, általában marhát vesz, az, a marháslevélre saját nevét Íratni köteles; mert ba ezt nein teszi, s a marháhozi tulajdoni jogát hét nap alatt nem iga­zolja, a marha, mint bitang, hatóságilag elárve- reztetik, s ára a kir. adópénztárba fizettetik, — kihirdettetett. Rosenthal gözmalmosnak a Körös-parton en- gedélytelenül épült kútja ügyében hozott, és a me­gyéhez fellebbezett határozat, a megye által meg- erösittetik, minek folytán az elöljárók — a hatá­rozat végrehajtására, feltételesen — elutasittatnak. A községi közmunka előirányzatra hozott megyei határozat, melyszerint a közmunka kive­tése, a község saját belügyi jogát képezvén, abba a törvényhatóság befolyást gyakorolni nem illeté­kes alkalmazásai szolgál. Az erdélyi gazdasági egylet által a földm. ministeriumhoz terjesztett, s a községekkel, véle­ményadás végett közölt azon terv, melyszerint a vásárokban a marha, kor és nem szerint, úgy az adó mint a vevő közönség érdekében külön csoportokban lenne felállítandó, — elvben helyes­nek — de gyakorlatban kivihetetlennek nyilvá- nittatik. Az okadatolt véleményes jelentés ily ér­telemben lesz felterjesztendő, Olvastatott a nmgu belügy minister urnák az egyletek alakítására vonatkozó ujabbi intézménye, melysserint minden egylet feltétlenül, csak a kor­mány által megerősített alapszabályok mellett áll­hat fenn. A szegények pénztáráról szerkesztett 1874- ik évi számadás, melyszerint a bevétel 3452 frt 25 kr. — a kiadás 27ö& frt 92 krt tesz, tizenöt napra közszemlére tétetni, azontúl, ba észrevétel nem merülne fel, további tárgyalás nélkül, felül­vizsgálat végett, a megyéhez terjesztetni határoztatik. Elöljárók jelentése szerint Fercsik Györgyné, szőlőjének 50 írtért, Faragó Márton házának 91 írtért, a város mint jelzálogos hitelező részére — árverésen lett megvétele, helyesléssel, s azon meg­bízással fogadtatik, hogy a mint vevő akad, ki a város követelését biztosítja — a vett birtokok újra azormal eladattassanak. A fényesi 107 hold legelőnek, 235 frt 50 kr, — s ugyanott 20 hold szántóföldnek 213 frt 50 kr évi bér melletti bérbeadásáról előterjesztett jelentés, helyesléssel tudomásul vétetik. A Körösön túli szőlősök kérelme, melyszerint ott háztclket alakíthassanak, a szakosztály indokolt­nak talált jelentése alapján ez időre nem telje­síthető. A különféle pénztárak megvizsgálásáról, s azoknak kifogáson kívüli jó rendben léteiéről szó­ló jelentés megnyugtatásul szolgál. Kemény M. volt országgyűlési képviselőnek egy községi könyvtár alapjául tett, 118 darab politikai és közgazdászat! könyvekből álló ado­mánya, szives köszönettel fogadtatik. Városháza megrongált palakő fedelének ki­javítása elrendeltetik, A téglajárdákon, talicskákkal való járás, a járdák ekénti koptatása, s a szabad járás-kelés akadályoztatása ellen tiltó határozat hozatott. A város, és a Körösön túli szőlők összeköt­tetése, s a közlekedés megkönnyitése czéljából, egy gyalog hídnak felállithatása iránt beadott fo­lyamodvány, további intézkedés végett az építé­szeti szakosztálynak kiadatik. Végül több magány folyamodvány tárgyal­tatott. Ezek között, a lakositásérti kérvények kö­vetkező határozattal látottak el: Folyamodó, az 1871-ik évi XVIII. t. czikk 12 §-a értelmében egyelőre csupán települtnek vétetik, ha később a község kötelékébe kíván felvétetni, az idézett tör­vény 15. §-a értelmében járjon el. Körrendelet a királyi törvényszékek elnökeinek és járásbiróinak. Több oldalról panasz emeltetvén a miatt, hogy a posta hivatalok a biróságok részére czimzett mindennemű értékes küldeményeket a czimzett bí­róság mellőzésével a bíróság székhelyén létező ki­rályi adóhivatalnak kézbesítik, s ez által a meny­nyiben a küldemények bírói letétet nem tartalmaz­nak — az ügyfelek hátrányt szenvednek, a biró­ságok és adóhivatalok pedig fölösleges munkával terbeltetnek, — értesítem elnök s járásbiró urakat, hogy megkeresésem folytáu a földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi királyi miniszter nr folyó hó 22:10780 szám alatt 'kelt rendeletével arra utasí­totta a posta hivatalokat, hogy a bíróságoknak czimzett pénz és érték küldemények közzül csak azokat kézbesítsék a bíróság székhelyén létező ki­rályi adóhivatalnak, melyek borítékán az, hogy azok „bírói letétet“ tartalmaznak — feljegyezve van, minden egyéb küldemény pedig a czimzett bíróságnak kézbesítendő; felhívom ennek folytán elnök s járásbiró urat, hogy ezen intézkedést a bíróság hivatalos helyiségeiben kifüggesztendő hir­detményben köztudomásra hozza, s az illető ügy­feleket arra hivja fel, hogy a bíróságokhoz czim­zett posta utján szállított, és bírói letétet maguk­ban foglaló küldemények borítékára azt, hogy bí­rói letétet tartalmaznak világosan és szembeötlöleg jegyezzék fel. Budapesten, 1875. május 26. Per- czel m. k. ' Jelen magas miniszteri rendelet tudomás és ahhoz leendő alkalmazkodás végett hiteles másolat­ban közöltetik a gyulai m. k. adóhivatallal, a polg- és tkkvi tszéki iktató hivatalának vezetőivel, egyéb­ként pedig ezen magas ministeri rendelet ugyan­csak hiteles másolatban a törvényszék mindkét fe­kete táblájára, a két iktató hivatalban és a per­tárban kifüggesztetni, minél szélesebb körben leen­dő közhírré tétel végett pedig a törvényszék te­rületén levő városok és községek tisztelt elöljá­róival közöltetni ; végül a „Békés“ és „Bókésme- gyei közlöny“ tisztelt szerkesztőinek a nevezett lapokban leendő szives (elvétel végett megküldet- I ni rendeltetik. B.-Gyulán, 1875. Junius 13. No vált Kamii, elnök. Felhívás. T. gyűjtőimet felkérem, hogy „ Buzanemestíés“ czimű, sajtó alatt lévő mun­kámra az előfizetéseket legkésőbben e hó végéig hozzám, Gerendásra, u. p. Apácza, beküldeni szíveskedjenek. A munka álta­lam utánvéttel is megküldethetik. M o k r y Sámuel. Meghívás. A békésru. gazd. egylet igazg. választmánya f. hó 27-én d. e. 9 ó B.-Csabán egy általános gőzeke — és egy járgányos cséplő-gép-verseny ügyében ülést tartandván, arra az illetők megjelenni ké­retnek. Az elnökség megbízásából Mokry Sá­muel egyl. titkár. Fölhívás. A b.-csabai választó kerület szabadelvű pártja 1875. évi junius 20-án vasárnap délelőtt II óra­kor a „Fiume“ szálloda táneztermében közgyűlést tart, melynek tárgya: képviselő jelölés. A párthoz tartozó választók tisztelettel telhivatnak a megje­lenésre. A szabadelvű párt választmánya határzatából. Csaba junius 13. 1875. Fejér Béla, Félix Ákos, jegyző. elnök. Levelezés. Békés juniushó 1875. Ritka jelensége volt az írási viszketegnek, midőn Zib Károly ur a „Békésmegyei Közlöny“- ben a feletti fájdalmainak adott kifejezést, hogy a szent-andrási postamester Békésre tétetik át. A czikk lényege minden alapot nélkülöző volt; — de eltekintve attól is csak szánó mosoly­ra méltathatom azon megjegyzését: „Boldog bé- bésiek!“ — mely másra a legjobb akárat mellett sem magyarázható, mint hogy Z. K. ur a béké­siek boldogságát azon körülménytől teszi függővé, ha a szent-andrási postamester ur a békési pÓBta- hivatalhoz neveztetik ki. — Mintha Békés város közönsége nem lenne a szó legszigorúbb értelmé­ben megelégedve azon buzgó postamesterével, ki lelkének egész öntudatos erejével igyekszik fölötte terhes hivatalával járó kötelességének eleget ten­ni. — Azon pósta mesterrel mondom, ki Békés városának haladásában oly jelentékeny factorként szerepelt, — a ki szerény anyagi vagyonához ké­pest mondhatni áldozatot hozott Békés város kö­zönségének azáltal, hogy a 20 .évvel ezelőtt — az ő kezdeményezése s fárndhatlan törekvése folytán. A Békésen felállított postahivatallal járó terhes kötelességek teljesítését csekély 80 frt fizetés mel­lett vállalta magára, ugyanakkor egy sürgöny hi­vatalnak adakozás utján felállításában fáradozott, mely nagyszerű reform eszméjének kivitelét azon­ban a pártolás bijány hiúsította meg. — Legújab­ban is csináltatott ogy igen költséges s czélszerü üvegfalat, mely által a közönség kényelmesen s akadálytalanul közlekedhet a postahivatallal. D) hisz pleonasmusnak tartom Sebők Sán­dor békést póslarnester ur mellett kardoskodni, mert az ö érdemei sokkal hathatósabban szólnak mellette, mintsem azt én tehetném. — Csak arra kívánok még rcflectálni, hogy azon siralmas je- remiadjávál, Z. K. ur felette sértette a békési mü­veit körök érzületét; mert előttünk ismeretlen in­dokokból a dolgot oly színben igyekezett feltün­tetni, mintha Sebők Sándor urat a n.-váradi pos­taigazgatóság hivatalától — melyei járó köteles­ségeit 20 év leforgása alatt kifogástalan ritka be­csületességgel s pontossággal teljesítette — tény­leg elmozdítván, —. ezzel egyidejűleg helyébe a szent-andrási postamester urat nevezte volna ki, holott köztudomású dolog, miszerént bármely meg- üresült postahivatal pályázat útján töltetik be, mely mindenesetre néhány hetet vesz igénybe. Persze az egén légből kapott planum, s az ilyen dolognak hirlaphani szellőztetése, — bárha később ki is sül, hogy izetlen füllentés egy önér­zetes emberre nézve mindenesetre sértő. Végül azt kivánom megjegyezni, miszerént jelen reflexió megtételét Sebők Sándor ur iránti tiszteletből s a méltányosság iránti tartozásból véli tem szükségesnek, mely reflexió korántsem akar rósz vért előidézni s egyátalában nem polemisa- lási viszketegség kifolyása, — hanem minden egyebektől eltekintve egyedül azt czélozza, misze­rént egy köztisztelet és szeretetben álló várósunk- beli férfiúnak megszereztessék azon erkölcsi elég­tétel, melyei neki mindenki, — ki az igazi pol­gári érdemnek becsülője tartozik. r. 1. Szarvas, junius 16. 1875. T. szerkeszttő ur! Városunk ismét háborog. Tetszik tudni, hogy Szarvas viszálkodásairól mesz- sze vidéken hires ; szinte jól ereztük magunkat, hogy egy óv óta csendesebb életünk volt, s ve­szett hírünk kissé csökenni kezdett. De újabb idő­ben a régi agitátorok ismét találtak anyagot a visszavonásra. Legelőször egyházi téren kezdtek ámítani a népet azzal, hogy a tanítóknak kisebb fizetés is elég. Erre alkalmat adott az a körül­mény, hogy két elhalálozott és egy elmozdított tanítónk helyét a nép három uj tanítóval* töltötte be; s a presbyterium többsége sokalta a régi hi- ványokat, mert felfogása szerint a tanító nem ur, hanem szolga, — miből természet szerint az kö­vetkezik, hogy fizetése sem legyen nagyobb, mint a szolgáé. „Kapunk mi olcsóbb tanitdkat is ele­get“ ez nálunk a jelszó, melyet tájdalom az egy­ház ez idő szerinti felügyelője is magáévá tett. De az esperesség — mint halljuk — nem fogadta M ám nemannyira élet — mint inkább : ökör fi­lozófiának mondható tudomány, mert az emberek számára meg van írva: különb ember légy apád­nál 1 Jaj, de mikor némelyek ennek ellenében töb­bet adnak ama másik közmondásunkra: hogy most is maga kárán, tudatlanságán szükség tanulni a magyarnak, mint kellett apaiaknak is rendesen, — de azért Isten nyugaBztalja őket! minket pedig kergessen ki a csökönyösség puha ágyából, — a jóra való restség karjából. Kérgesünk ób Benedekünk végre belépett a múzsák Vlll-ik osztályába is, melynek végeztével már többféle pálya választásra léphetett az ifjú, ha nem akart fel menni a jogi folyamra, de olébb ki kellett állani a próbát, ba félig vagy egészen késs ember e már arra, hogy valamihez kezdhessen. Szét is nézett am már ekkor Bencze urfi a nagyvilágban, s iskolai elevenségét a nagy publi­kumnak is bemutatta, s másokat is gyönyörköd­tetett kedélye pajzánságával nem csak egyes ki­választott tanárait és iskola társait. Ma de azért ezekről sem feledkezett meg há­látlanul, hanem kiválasztotta szerelme tárgyául a fizika világi rendii tanárát, egy igen becsületes, de igen erélytelen szakférfiút, kinek leczke órájára mindég csak az utóisó fertályban rukkoltak be a Bencze-féle népségek mindaddig, míg ezt az öreg ézare nem vette, hogy ezek a lurkók osak azért pillantanak be és zavarják öt, bogy absentiát ne kapjanak, mutatván és jelentvén a kurátornak, hogy íme ők is jelen voltak. Jjkkor aztán ki adta | parancsot, bogy a ki nem lesz ott, mikor ö bejön, ki kell csukni mindnyáját s absensiát kell róni reájuk, ez meg is történt s ekként szépen ki is togott rajtok a mint dukál a tanárjuk. Ez az állapot sehogy sem tetszett Benczének s tel is tette magában, hogy a tanár ur tromfjait mihelyt alkalom mutatkozik reá, hasonló tromffal lógja elütni, — meg is tette a szentem — és nem is kellett soká varnia a jó szerencsére, bogy meg­tehesse. Ugyanis párnap múlva a tele krétázott táb­lán valami problémát akart megfejteni a tanár ur, — s ez okból kiküldé a kurátort, hogy nedvesít­se meg a szivacsot, — alig lép ki az öreg len­gyel legény — kit nagy népszerűségéért a Bencze keresztelése után csak: „vin huncznt“-nak czim­zett a classis — urfink azonnal oda lopózkodik az ajtóhoz s azt csendesen be riglizi, — visszaérkez­vén a kurátor nyomja a kilincset erősen, — de az ajtó csak nem akar megnyílni. A tanár ur hall­va a zörejt s már elfeledvén (igen szórakozott volt szegény mindég) hogy ö küldé ki emberét exoffo, azt mondja ; abó ! megint egy kapakerülö akarna be jönni — kívül tágas — csak tessék tovább is kint mulatni. — Ezt a szegény öreg nem hallván, de azt tudván, hogy igaz járatban van és sejtvén hogy ez valami attentatum légyen ellene, iszo­nyúan kezd dörömbözni s rugdaiózni az ajtón. Erre a Clarissimus felindulva szál le cathed- rájából s megy az ajtónak — ezen fenyegetéssel; „ejnye bestelólek I már azt csak meg kell néznem, ki meri cselekedni ez aotus majorié potentiát és violentiát“ mire kinyitván az ajtót a dühössen be­rohanó vin hunczfuttal olyan carambolt csinált, milyet nem látott még egy billiárd sem, ha 100 évig élt is. — E borzasztó eseményre a tanár csak úgy ájuldozott és keservesen kiáltozott. Et tu mi üli brute! hát még maga is, kinek a rend­re kötelessége vigyázni igy törvényteleníjfédik ? de be is csukatom 2 napra s kicsapatom a kurátor- ságból örökre. Bencze rögtön sietett interveniálni: ne hagy­ja magát tekintetes ur! hanem üsse agyon — de ne nagyon — csakhogy el ne szaladjon. *: Végül mégis csak bölcs capatitácionálás, bo­csánatkérés után, minden vérontás, becsukás és kicsapás nélkül végződött ezen hadjárat, melynek vívmánya az lett, hogy többé nem zárták el a szabad közlekedést a nagyvilággal, — s ezzel el oszlatták a fekete pontot, mely Európa békéjét fenyegette. A jó és bölcstanárnak eszébe jutván ezután, hogy a kinek a háza ég az kiabál legjobban, sze­let kapott, s az ajtóhoz közelülő Benczét bekvár- télyozta a centrum kellő közepébe, hogy elinter- náíja az ajtótól s egyúttal szeme előtt is legyen szüntelen, mert nagy gyönyönyörüségét találta lát­hatásában. Itt azután 3 napig nagy megerőltetéssel igen szépen viselte magát — s rettenetes példás figyel­met mutatott az előadások iránt, sokszor félhan­gosan integetvén környezetét, hogy ne lármázza­nak és ne turkálják öt, mert ö imádja a fizikát és doktorátust akar tenni abból. A tanár csodálkozott és örvendett e szeren­csés változás felett, mert hinni tudott a romlatlan kebel megtérítésében, de a pajtások sejtették, hogy végre is valami fog ebből kipukkadni, a mi csak­hamar meg is történt; mert a mint 4 ed napra háttal fordulva tanítványainak a táblán vesződnék a jó öreg — egyszer csak réinJetsst ordit Bencze a centrumban, mire a szakmájába egész lélekkel elmerült tanár ijjedve fordul vissza, s első szavai­val mondja: Kérges Benedek ur nem tette ezt mert ö most jó útra tért; de mégis mintha arról a tájról hangzott volna e hang — riadal, mire Bencze tisztelettel feleié: Kérem alássan nem hang volt ez, hanem bögés vagy valami explossio, mint­ha a szagát is érezném és meg is sántnltam belé, kérem tessék inauguráltatni a dolgot, mert itt körü­löttem történt s még reám is Inghatná a ki tette és ba még egyszer ismétlik bele pusztulok. Igenis inquírálni fogjuk ezt délután mert én is nagyon mogijjedtem tölle. — Ekkor ezután el- kapatván tudománya iránti szenvedélyétől, igy foly­tató : „hanem Dominiinei ez a riadal szép alkal­mat ád nekem most, hogy a hang minemüsége mivoltának valóságáról, annak természetéről, ter­jedelméről, bétájáról, nótájáról stb. szóljak önök­höz s ekkor egy egész óráig prolegált e théraáról oly emelkedett szellemben — hogy mi kis embe­rek hijjába kapaszkodtunk utánna, hogy megért­hessük. — Alantabb pedig nem árulta soha á tu­dományát. Délutánra aztán szokás szerint elfelejtette az Ígért inquisitiót megtartani. — Isten áldja érte szegényt még a haló földjében íb, — de sokszor fenyegetett a Carcerrel, sokat ijjesztelt vele,,— de ő soha sem tétetett bele, hanem egy másik pro- fo6sorom annál gyakrabban. (Folytatása a más világom) \ I ■■ 1.1. L IH'"W

Next

/
Thumbnails
Contents