Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-05-30 / 22. szám
Negyedik évfolyam 1875. 22-ik szám Gyulán május 30-án. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza Ő-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY tmtttt AT.-y. i^jiu j,i»v Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 írt — kr. Háromnegyed évre 3 | 75 „ Félévre . ... 2 „ 60 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . • . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tór sora 10 kr. ií Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Iparügyek. Lapunk t. olvasói bizonyosan emlékezni fognak arra, hogy mi annak idején, még april 18-án, felszóllaltunk a Szegeden tervezett „nemzetgazdászati congressus“ politikai jellege ellen. Tettük ezt azért, mert komolyan féltünk attól, hogy állami jólétünk egyik legfőbb tényezője, az ipar fog elmerittetni a politikai párttusák hullámaiba. Most, miután ama „congressus“ május 9. és 10. napjain szerényebb „közgazdasági tanácskozmány“ szim alatt a mi óhajunk szerint is a politika mellőzésével tartatott meg : kötelességünknek ismerjük annak az ipart illető eredményét röviden ősz- szefoglalva, t. olvasóinkkal megismertetni Mert tagadhatatlan, hogy ama társadalmi mozgalom, mely az ipar terén most már helyes utón megindult, igen nagy je lentőséggel bir. Úgy tűnik fel előttünk mintha a mi iparosaink a politikai párttu sákba belefáradva, saját életkérdéseik felett csak most kezdenének igazán gondolkodni mintha kóros álmaikból kiábrándítva öntudatra ébrednének, s többé nem czifra sza vakban, hanem valóságban keresik a boldogulás feltételeit. így van ez jól. Senki sem szólhat illetékesebben az iparügyhöz, mint az, a ki azzal folytonosan foglalkozik, a ki ismeri az iparos életnek minden csinját-binját, a ki a hiányok alapos ismerete mellett érzi az igazi haladás szükségét. A szegedi tanácskozna ányban figyelemre méltó az, hogy hozzáértő emberek szállottak a dologhoz a kik a közvetlen tapasztalásból győződtek meg, hogy az 1872-iki ipartörvény, úgy a mint van, nem felel meg a magyar iparo sok igényeinek és szükségeinek, s hogy némely pontjai inkább kárára, mint üdvére szolgálnak az iparnak. TARCZA. SBZSÉBE* *.*) Mély búba’ van — boldogtalan — Endre király lánya ... Halva lelték Csáki Mátét**) Egy véres csatába. Szép Erzsébet keble vérzett, — Köny fakadt szemében, — Megsiratta, — eltemette — A hü vitézt, szépen. Sirba dőlő együtt véle Reménye — mindene I... Hiába vár utána már Magyarok nemzete. A köny árja mind hiába, — Hiába a bánat: Egyik elmegy, — de helyébe Újabb — nagyobb támad. Honfi-vértől ázik a hon Völgye, síkja, balma; Illat helyett füstöt kerget Lágy szellő fuvalma. Ha Ottó győz; ha Károly győz: Testvér-vér az ára ... *) Hogy — Bókért Károly — királyi széke biztosításának semmi hija ne lenne, az, kinek ahoz legtöbb joga lett volna, a már 18 éves, jobb sorsra méltó Erzsébet pi, Endre leánya) iiju szive örömeit hálátlan hona javáért föláldozni kész, a világtól, s igy a koronától is bú- oiút vett. Helvétiáb in Sz. Domonkos Diessenhofeni kolostorában apáoza fátyollal cserélvén fel a bíbort, melyben Mtietelt. — f'éuzely 1, „Magyarok töri,-' ü. darab Sjb. L *’) ’frenoiéni piák) Máté családi neve. Az ipartörvény nyújtott ugyan szabadságot, de nem gondoskodott rendről, mely azt íentartsa. Azt kell tapasztalnunk, hogy az önálló iparosok és segédek száma napról-napra ijesztő módon fogy, mert jövőjükről nincs kellőleg gondoskodva. Testületi szellem nincs, a jótékony intézmények megszűntek, a tanonezok kellő kiké- peztetéséről nincs gondoskodva, a verseny, mely éretlen, könnyelmű iQak vállalkozása által előáll, éppen az iparosok becsületének rovására történik. — Szóval, a magyar ipartörvény készítői nem ismerték a gyakorlati életet, és a mi ennél nagyobb hiba, nem tartották szükségesnek, hogy az iparos osztály véleményét kikérjék. így keletkezett aztán egy szép ideális törvény, a tényleges állapotok s a magyar speciális természet figyelembe vétele nélkül. A szegedi tanácskozmány férfiai az életből merített tapasztalatokkal mérték össze a törvényt, s ahoz képest kívánják, hogy: 1. 1872. ipartörvény III. fejezetében a tanonezok oktatása szigoruabban vétessék, s úgy az elméleti, valamint a gyakorlati tanulmányok igazolása kötelességszerüvé tétessék. 2. Hogy a segédekre nézve a mun kakönyv behozassék. 3. Az ipartörvény IV. fejezete 76-ik §-ában mondassák ki, hogy minden önálló iparos, ki valamely ipart folytat, ipartár sulat tagja lenni tartozik. 4. Hogy a testületek korszerű beteg ápoló intézményei, a segédek és önállók közáldozata folytán helyreállittassanak. 5. Hogy az országos ipar-egyesület,, valamint a vidékenkint szervezendő hasonló egyesületek a kamarák helyét foglalják el 6. Hogy az ipartörvény 2-ik §-a, mely a kiskorúaknak iparüzlet folytatását, az is Szép király lány búsan gondol Pusztuld honára: Hányán álltak mellőle el! — Mondani is szégyen — Hányán vesztek 1.. szive reszket... Zúgó csatavészben. Keble*) dobog — szeme lobog, — Búsan rezeg szava: „Oh ne szenvedj érttem tovább Szegény magyar hazai Karom gyenge, — nőm kell nekem A szent István kardja, — Nem kell nekem a korona, Vér piroslik rajta 1... Ragyogjon a fényes ékszer Róbertnak homlokán. S adja az ég, hogy boldog légy En szép Bzülő-hazám 1“ * * * Csendes zárda magányába, Sápad, — hervad szép apácza, — S el-elmereng hosszan, mélyen — — Kezét szépen összotéve, Fel-felnéz a magas égre £. | — Égi béke ül szemében — Ott vannak mind az Árpádok. Mind oly fényes az orczájok 1.. Oly örömmel néz fel rájok... Hangja zendül, — arcza ragyog — „En Istenem 1 boldog vagyok, — Boldog vagyok... meghallhatok ,,, *) Keble helyett; wbrs. mert módozat mellett megengedi, kiha- gyassék. Ezeken kívül a szegedi tanácskozmány ipar-osztálya azt is óhajtja: Hogy a törvényben érintett ipar-bizottságok kötelező felállitása minden, legalább 10000 lakossal bíró városban elrendeltessék, és hogy a szakministerium föl— hivássék, az iparbizottságok szervezésére vonatkozó törvényjavaslatnak a képviselőház elé mielőbb való beterjesztésére; hogy a vidéki kis városokban egységes iparegyesületek létesittessenek; hogy az iparosok minden szegődési s egyéb beligazgatási ügyei, úgy a békéltetés is az egyesületek elé ; a komolyabb súrlódások az ipar-bizottságok elé; az országos iparérdektí dolgok a kerületi, illetve az országos iparegyesület elé tartozzanak; hogy az ipar-törvény végrehajtása úgy fölfelé, mint lefelé végre valahára erélyesen eszközöltessék ; hogy a honvédség fölszerelése lehetőleg egészben, a közös hadsereg fölszerelési szükségletei pedig legalább a quota arányában, végül az állami és közmunkák is a magyar ipar verseny-képességéhez mérten a hazai ipar által födöztessék ; hogy a vásáriigy szabályozása egy dolog-értő enquete által tanácskozás tárgyává tétessék. íme, ezekben öszpontosult a szeged tauácskozmány nézete. Azt hisszük, hogy a dolog fontosságát senki sem fogja ki csíny lem, kölönösen a mostani időben, mi kor a nemzetgazdasági viszonyainkba mélyen bevágó szerződések ideje lejár, mikor a jő vőben foganatosítandó intézkedések helyes sége a tényleges állapotok helyes ismere tétöl van föltételezve, és mikor ezeknek földerítése éppen a küszöbön álló képvi selő választások előtt kettős jelentőséget nyer Drága honom nagy, szép, szabad I Mint szent István s László alatt.“ Z. M. Mutatvány Hajóssy Otto „Művelődéstörté net s a művelődés Békésmegyében“ czi- mű müvéből. (Vége.) Ilyen érdeme — a többek között — megyénk azon időbeli rendéinek, hogy a nemzeti művelődés s különösen a nemzeti nyelv ügyét később vagyis 1810 körül, épp oly buzgósággal kezdték felkarolni, mint a mily közönyt tanúsítottak iránta 1793—94-ben. Az 1805-ik törvényezikk alapján elhatározták, hogy lel- és lefelé csak magyar nyelven fognak levelezni; elrendelték, hogy a lelkészek a nem magyar ajkú községekben mentül gyakrabban magyar nyelven tartsanak prédikációkat, hogy ugyanazon községek iskoláiban a magyar nyelvre- kiváló gond fordittassék. A magyar színészet áilandösitása a fővárosban nem kevésbé foglalkodtatá megyénket; e czélra magán adakozást rendezett, országgyűlési követeinek pedig utasításul adta, hogy a czél elérésére munkáljanak az országgyűlésen, „mert — úgymond az ide vonatkozó végzés — a magyar játszó színnek megállapítása és dotatiója olyan tárgy, mely a nemzeti culturának és literaturának előmozdító eszközei közzé tartozik. “8S) Hasonló buzgalmat fejtettek ki a nemzeti múzeum létesítése körül a József nádor felhívására országszerte támadt mozgalom alkalmából.89) Ugyan ezen időben egy magyar ka") Megyei jkönyv 1811, *‘4 U esi 1803, Az iparos osztály igen bölcsen cselekszik, midőn önérdekében az iparviszonyok javításán ily módon munkálkodik. Ez nemcsak joga, de kötelessége is. Ez által nem csak a maga életrevalóságát bizonyítja be, hanem jólétét is biztosítja. De midőn a társadalmi téren felmerült ezen iparos mozgalmat szívből üdvözölj ők, lehetetlen, hogy az iparosok egyik fő bajára legalább rá ne mutassunk. Nagyobb részük mód nélkül szereti a politizálást. Ez pedig sokkal nagyobb baj, mint némelyek gondolnák. Ugyanazért az „Alföldi iparlap“ egyik derék szerkesztőjének jó tanácsú szavaival zárjuk be sorainkat, a ki ezt mondja az iparosoknak : „Óvakodjanak a politizálástól! Történetileg be van bizonyítva, hogy soha nem ártott semmi auuyira az iparügyek tejlődésének, mint a politika ; de belátják ezt magnk az iparosok is — és lassanként feluagynak vele. Legyen minden iparos honpolgár, teljesítse alkotmányos kötelességét, de ha iparról van szó, ne bocsátkozzék a magasabb politizálásba, sőt oda kell törekedni, hogy azon iparosok is, kik némileg értenének hozzá, mint iparosok ne politizáljanak, mert ezáltal mindig az iparügy huzza a rö- videbbet. Ha mi íokonkint foglalkozunk azon módokkal és eszközökkkel, melyekkel iparunkon átalában és majdan egyes iparágakon segítve leend, gyakorlati tanácskoz- mányok által elérjük és sokkal hamarébb megvalósithatjük czéljainkat, mert titkos czélok rejtegetésével sohasem jutunk a kívánt eredményhez. Legyünk őszinték egymás irányában, mellőzzük a politikát és maradjunk a gyakorlati téren!“ tonai akadémiának (a később csakugyan létrejött Ludoviceumnak) felállitása is terveztetett, s megyénk itt nem késett a kitüzütt célt szóval és tettel előmozdítani.30) Elismeréssel kell megemlékeznünk megyénk rendéinek azon buzgólkodásáról is, melyet a megye javának közvetlen előmozdítása czéljából, a selyemtenyésztésnek meghonosítása és felvirágoztatása körül kifejtettek. A múlt Bzázad végén egy állandó küldöttség neveztetett ki, melynek feladata volt a megyében némileg űzött selyemtenyésztést minél jobb lábra állítani, s annak előmeneteléről időnkint a megyének jelentést tenni. E küldöttség egyik tagja a nagyhírű Tessedik Sámuel volt. Elrendeltetett továbbá, hogy a mely községekben azelőtt epreskertek voltak, azok újból állíttassanak vissza, s bennök a községek által hozzáértő kertészek tartassanak.31) Megemlítést érdemel, hogy a megye azon időbeli selyembiztosa: Blaskovics József, „A selyemtenyésztésnek módjáról és hasznáról való beszélgetés“ czimü könyvet irt, mely a kormány által, mint hasznos és jeles munka, a megyéknek pártfogásába s a közönség figyelmébe ajánltatott. A selyemtenyésztés érdekében kifejtett buzgalom azonban sem akkor, sem a későbbi időkben nevezetes sikerrel nem járt, s e téren megyénkben csak is Tessedik volt képes feltűnő eredményeket felmutatni.38) Az érdeklődés átalá- nos volt ugyan minden időben a selyemtenyésztés ••) U. o. ** Megyei jkönyv 1796. aug. 30. *2) Zsilinszky M. idézett munkája 90 L többször id. munkája 76 1. — Haaa L,
