Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-05-02 / 18. szám

Negyedik évfolyam 1875,

Gyulán május 2-án.

18-ik szám.

Megjelenik

hetenkint egyszer, vasárnap.

Szerkesztőség:

Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám.'

Kiadó hivatal:

Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése.

A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békés- i Csabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők.

BÉKÉS

I ES I

TÖBB BEKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY.

Előfizetési feltételek:

Egész évre helyben házhoz hordva

vagy vidékre postán küldve

5

frt

_

Háromnegyed évre

3

»

75

Félévre . . . .

2

n

50

Évnegyedre . . .

1

»

25

Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak:

Egy 4 hasábos petitsor 6 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — lí.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélben! megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is.

Gyula, május I.

Azon tanulmányféle czikk a „Békés“ f. é. 15. számában: „Mindig csak a nők!“ a sok jó és igaz mellett, mit magába foglal, főkép azért nem fogja még helyes útra terelni a társadalmat, liogy hamis elő- zetekből (praemissákból) indul ki.

A két nem jellemvonásai, melyek ott egyenkint külön a férfi- külön a nőnemnek tulajdonittatnak, nem oly szigorúan külön választhatók, mint ott jeleztenek. Elég férfiút találni korunkban, kit sem „határozott, sem szilárd, sem kitartó, sem egyenesnek“ nem mondhatni, — a mivel nem akarom tagadni, bogy egyébiránt igen is az „önállóság, kutatás, alapos tudás és meggyőződés“ inkább a férfinál mint a nőnél lelhető fel, és azon okból a férfi alapjellemvonása gyanánt tekinthető. Ilyen alapvonás más részről a nőnél „a függőség.“ Azonban kétségbe merném vonni, hogy épen csak „e körül csoportosul a tetsz- vágy, az óvatosság, aggodalmas törekvés a látszat megmentésére“ stb., miután mai nap ritka kivétellel az egész társadalom szenved azon nyavalyában, hogy mihelyt sikerült a „látszatot megmenteni“ : akár férfi akár nő, azt hiszi, már. myert ügye van.

Basolókép nem helyes előzetnek tűnik fel a czik folytatásában, hogy szerző nem a családi élet normális, hanem már ferde irányt vett alakját veszi kiindulási pontul. Normális állapotban ugyanis mind a férfinak mind a nőnek van dolga elég, ha hivatása körét hiven be akajja tölteni. Tetszeni, hogy vágyunk; ez férfinál és nőnél egyiránt nem annyira rosszalni való, miután az inkább rugó minden jóra Itt csak az jöhet azntáu kifogás alá, ha valaki olyan által akar tetszeni, mi a dolog alapját, hivatása körét tekintve, hiba. Váljon a gondos, takarékos, előre látó házi asszony, ki mind férje iránt mint feleség, mind gyermekei iránt mint anya kötelmeinek pontos és hű teljesítése által igyekezik családja jóléiét előmozdítani és ez úton minden józan nézetű emberek becsülését kiérdemelni: nem akar-e mind ez által tetszeni ? És ez főkép társadalmunk

TÁRCZA.

aswt&rvásrrM,

„ Vég-Gyulavára“ czimü költői beszélyhöl.

i

£ Lőnének.

Zivataros kornak rombadölt emléke,

Felkiáltó jelként magaslik az égre,

Szebb napok letüntén búsúlva mogorván;

A vándor-madár is szomorún ül ormán,

S végig néz a tájon, s mintha lelke volna,

S bepillantni tudna a rideg valóba: Fölrezzenve, lomha szárnyakkal odább kél, Merre e romoknál vidorabb tanyát léi.

Még a délibáb is fél jönni e tájra, — Megijedne itt „a puszták szép leánya.“

Csak a költő lelke szeret itt mulatni,

Zajongó keblének vágyván nyugtot adni.

Óh e temetői osönd olyan beszédes I..,

Hasonlít a dajka-dal, s szelíd meséhez,

Melyen elmerengve: álom száll szemünkre,

S tündér képzeteknek ieBZ ez tiszta tükre, —» Szebb a képzeletnél) szebb a délibábnál, Jfétj-olon keresztül mintha mennybe Útnál,

középosztyályát tekintve annyira áll, hogy csak kivételes állapotnak lesz mondható, ha a nő férjének becsületes munka utáni keresetét fényűzésének áldozandja fel, 8 inkább családja körén kívül, mint azon belül kivánandja tetszvágyát érvényesíteni.

Azért mondám, hogy már ferde irányt vett családi élet van kiindulási pontul felvéve, a mennyiben a férfiasság ott jelzett kellékeinek megfelelő férfiút sem tudok képzelni, ki rendes munkakör után ne törekednék, és igy — felesleges idővel rendelkezhetvén — „hasáb-számra hányván a fát a mulatság oltárára, saját élhetetlenségét a nő czifra szoknyájával igyekeznék betakarni. . , '

Hanem igenis van egy mételye mai társadalmi életünknek mely bajainknak is kiapadhatlan kutforrása, és ez mindenben a mihez fogunk, a mit csak teszünk, a mit mondunk, a hiú látszat utáni törekvés, és azzal való megelégedés, ha a látszatot meg menteni sikerült. Mikor valaki már az örvény szélén áll és hátrálni álszemérem miatt becsületével összeférőnek nem tartja; leginkább szokta magát erőltetni, hogy a valót a világ szemei elől eltakarja. A szegény gazdagnak, a rút szépnek, a mi véletlen, miveltnek akar látszani — 1 kevés az, a ki épen olyannak adnáT ki magát, a milyen valóban. Ez a társadalmi hazugság, ez az, mi nőnél a tetsz- vágyat piperőczködésben, fényűzésben, pazarlásban tünteti fel, a férfinál is a pénzbe kerülő mulatságok alkalmával hasonlóul az erején túl való megerőltetésben, más szóval „a látszat megmentése“ végett a saját családja megrontásában akarja magát érvényesíteni — ez a társadalmi hazugság, mely a földmivesek körétől kezdve a középosztályon keresztül a legmagasabb körökig mindenütt fellelhető: ez az, mi mai nap annyi családot tönkre tesz, any- nyi életunt embert mutat fel, hogy nincs már sem fővárosi, sem vidéki lap, melynek majd minden száma öngyilkosságról ne hozna jelentést!

Más mételye mai társadalmunknak, mely szintén indok gyanánt szolgál ezen hazugság ápolására, a hirtelen meggazdagodni akarás. A nő fényűzése, a férfi üres

Mintha a jelennek komor, puszta kópét, Megaranyozottan, rózsaszínbe’ néznéd.

Gyakran üldögéltem e romok tövébe’,

S elvonult elöltem a múltaknak képe,

Midőn telve volt bár hazám 1 a gyász mérték: De „magyar fejekre termett a babér* még; Elvonult a hőskor, s számtalan vitéze,

Kiket a képzelet elibem idéze,

S kiknek neve is már eltűnt az idővel; —

S hol a hősök sirján hitvány moha nőtt fel:

— Megifjodva három század igy előttem — Felépült a várrom, hol pihenni dőltem.

.... Felépült a várrom, népes lön az udvar, Körülvéve sánczczal, s pánczélos kapukkal, — Láttam a várfokon lobogni a zászlót,

Láttam kányaffeöldi Kerechény Lászlót,

Bátor ősök bajnok délczeg ivadékát,....

S aztán képzeletben ö róla menék át Vég-Gyulavárának vesztére; — s eljutván Szerelem ligetjén, barezok véres útján A történethez, mely tárgya lett dalomnak:

Régi dicsőségét, igy zengem a romnak.

Miskey Jugovics Béla.

időtöltése drága mulatságok hajhászása által csak csalétek, horog akar lenni, |hogy a rendes becsületes munka után élő ember, ki — ha nem is nagy vagyonnal, mégis tűrhető jóléttel bir — egyébiránt sorsával megelégszik, lépre kerülhessen, hogy azután az ilyen ingyenélők kibányászhassak ! Ide számíthatók nagy részben — tisztelet a kivételeknek — a biztositó társa ságok részéről kiküldött utazó biztosítási ügynökök és a mindennemű sorsjegyek és „jó forgalmú papirosokat“ kínáló emberek. Ezek rendesen nagyúri külsővel közelegnek hozzád, a legelőkelőbb fogadókba szálnak, ott sok költekezéssel igyekeznek a vendégek figyelmét magukra vonni, tesznek az egyes házakhoz bekopogtatva fényes Ígéreteket — hiszen ezzel úgy sem koczkáztatnak semmit; csak sikerüljön az elámitott közönség pénzét zsebre tenni ! Azonban tapasztalt emberen már mind ez által kinem fognak, miután az tudja, mi szerint az igaz vagyonosodás csak rendes és becsületes munkásság eredménye lehet, és nem fog az oly ámító szavára hallgatni,' ki arról igyekezik őt meggyőzni, hogy mihelyt valamely biztositó társaságba mint biztositó belép , mint eső után a gomba, neki is egy éjen át foga gazdagodás megteremni.

Még szólhatnék egyet mást arról, hogy tánczvigalmak, hangversenyek alkalmával a közönség nagy része hasonlókép ismét csak a látszat- megmentése végett a fényűzést tart|a a leghelyesebb eszköznek és útnak, ha bár előre látja és érzi annak el nem maradható utófájdalmait! Hiába volt az elmúlt téli idényben, szerencsétlen pénzviszonyainkból kiindulva, a főváros részéről az egyszerűség hangsúlyozva. Tudtak annak is oly irányt adni, hogy az kevés költségbe ne kerüljön. Vidéken pedig még az elkerülhetetlen költségeket is igyekeztek a legmagasabb fokra felcsigázni, hogy valahogy olcsón ne lehessen mulatni. „Jótékony czél“ volt a programra ban kitűzve ; azonban épen a fent jelzett társadalmi hazugságnál fogva volt gondoskodva arról, bogy a mulatság fényűzés nélkül végre ne mehessen, s a „jótékony czél“-ra mentői kevesebb maradhasson fel.

Humoros fölolvasás

a szarvasi jérfi-dalkar april hó 3-iki hangversenyén.

Nálunk Magyarországon és meglehet, hogy az egész világon igen ridegen érozhetö az osztáiy- elkülönzöttség társadalmi téren is. Az orvosok, bírák, papok, tanitók, mérnökök, tanárok és ügyvédek az intelligentiában, az egyes iparágak képviselői a közép-osztályban rendeket képeznek. S De csodálkozzunk, ha a földinivolö-gazda többre tartja magát a mester-embernél és viszont, sőt a csizmadia fölkapja fejét a pokrócz-készitővel szemben, a kovács lenézi a timárt, az asztalos megvetéssel van a fésűs iránt: nálunk, szakszerint képzett egyéneknél sem megyen máskép. Ugyanazon társadalom alkotó elemei lévén, az általános hullámzásnak kivagyunk téve és azonos irányban fejlődünk fenn és lenn. Vagy tán a mérnök nem azt hiszi magáról, hogy az ö sarkán fordul a világegyetem ? — Az orvos arczán szinte kitetszik, hogy teljességgel érzi, hogy az általa praeBcribált digitális és cbinin nélkül nem lenne élet, nem lenne ember. A tanitók, tanárok részvéttel tekintenek az emberiségre, hogy az általok képviselt ösmeret- halmazból és tudományból oly kevés fogyott el; míg ellenben a birák valódi megnyugvást tükröz- tetően szemlélik az emberi egyedoket, mint a §• okért létező szegény tatárokat) hogy nem fojtogatMind ezekből csak azt akartom kihozni, hogy korunk betegségéért, „fényűzés, tékozlás“ stb.-ért egyátalában nem csak a nőket lehet felelősekké tenni, mint inkább társadalmi életünk azon ferde irányát, melynél fogva az igazságot szem elől tévesztve, ámítani igyekezünk egymást; és a mesebeli békához hasonlóan, mely ökörré akarva magát felfúni, ketté repedt — ha mink ennyi országos csapás után, mint a mennyi az utolsó 3—4 év alatt hazánkat érte, sem térünk vissza az igazság útjára: veszedelmes lejtőre léptünk, honnan már igen kevés fok kívántatik a végleges bukásra vagy megsemmisülésre !

Még egyszer a gözeke és buzakapálás.

Nem a Fisben-féle ekéről szólok, hanem a gőzekékről átalában és azok alkalmazhatóságáról,

En — e lapokban nyilatkozott vélemény ellenében azt tartom, hogy a gözeke nálunk szükséges gazdasági eszköz, és alkalmazása egyéb nehézségbe nem ütközik, mint épen a kezdet nehézségébe.

Az mondatott, hogy gazd. növényeink legtöbbje 5—7” mélyebb szántást nem igényelnek [gaz, hogy ez igy van, de először szántunk-e mi rendesen 5”? bizony nem szántunk; szántunk-e ü '-rcV nagy ritkán; és 7”-je2 mondhatni soha! hanem igenis szántunk 3—4”-re, ez a mi mértékünk. Nem is lehet másképen; extensiv rendszerünk kevés és satnya igavonó erővel jó, ha a 3—4” szántást meggyőzi.

Először tehát 5—7” mélységben nem szántunk, ennyivel kalászaink igen megelégednének, és nem csak hogy nem szántunk jelenleg, de nem fogunk szántani belátbatlan ideig.

De másodszor: azért, hogy kalászosaink 5—71’ szántással boldogok lennének — mag alá — kétséget nem szenved, hogy kapa alá 8—10”-re mélyített talajban, mely mélyítés hatását 3—4 esztendőre számíthatjuk, még boldogabbak lennének, hát még a jelenleg dívó rendes szántási mélység mellett!

Harmadszor, senki kétségbe nem vonja, hogy here, gyök és kapanövényekre nézve mély lazítással uj aera kezdődnék.

Búzáink kényes voltának okát, rozsda, gyenge szalma stb., részben legalább a rósz mivelésben keresik és ezt concedálnunk kell; nos ha nincs

ják egymást bosszúra növesztett körmökkel és legalább nyilvánosan nem lopják egymás zsebéből a garast. — Nos hát a papok ? — valóban ama méltóságteljes külmodor, lássa tagjártatás, komoly szerahordozás és elkülönítő bajuszirtás, a lehetőleg tévmenteknek hitt nyilatkozatokkal, azon boldog öntudat jelzői, hogy ők bírják a közüdvöt, melyből 'tán a laikusoknak is jut, ha jól viselik magokat, de főkép irányukban és hogy nélkülük már mindnyájan bizonyára az ördög hadainak zsákmányaiul estünk volna. Hanem a ki ez öntetszelgö érzetek ki tudja hányadik hatványából érzi kebelét dagadni, a ki szentül hiszi és tudja, hogy nélküle nem lehet boldogság, nem perpatvar, gazdagodás és tönkre jutás, — a ki semminek látja a világot, és magát mindennek, — a többi szakot orvosostól, papostól a — holdba küldené, lenne maga király és hóhér, tábornok és falu dobosa, e minden lében egyedül való kanál, — a ki nyughatatlan, forrong, vágyik jóra-roszra s tán, ha egymagára marad miniatűr-államnak : az bizonynyal az egység daczára is folytonos revolutiók által dúlatnék, — a kit szidnak szakadatlanul, s néh* mégis vernek, mikor a kaszinóból haza megy, —■ a ki untalan viaskodik, Iótfut, láb alatt van, zsebben kutat, kiabál, nyúlik és hajlik, megtestsgedetl jj. — az nem más, miut az ügyvéd*