Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-03-21 / 12. szám

Negyedik évfolyam 1875. Gyulán márczius 21-én. 12-ik szám. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­reskedése. A. lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Békés- > Csabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY tvtttt á t.-v. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 | 76 „ Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél ... 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tór sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Récsben Naffcles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélben!, megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás. Márczius végén lapunk ez évi fo­lyamának első évnegyede lejár. A n é. közönség idáig tájékozhatta magát arra nézve, mit várhat tőlünk a jö vőre is. Uj ígéretet nem teszünk. Mun­katársaink tevékenysége és kiadónk áldozatkészsége, mint eddig, úgy ez­után is oda fog irányulni, hogy lapunk a legjobb vidéki lapokkal ki állja a versenyt. Felhívjuk évnegyedes t. előfizetőinket e hó végével lejárandó előfizetéseik megújítására, hogy a szét­küldésben fenakadás ne történjék; fel­hívjuk egyúttal lapunk minden bará­tait, hogy azt ismerőseik körében ter­jeszteni szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Egy évnegyedre . . . . I frt 25 kr Félévre ...............................2 „ 50 „ Há romnegyedévre . . . 3 „ 75 „ Végül felkérjük azon , lapkollegá­inkat, kik cserepéldányaikat eddig Gyulára czimezték, hogy azokat ezen­túl B.-Csabára a „Békés“ szerkeztő- ségéhez küldeni méltóztassanak. A szerkesztőség. Vegyük számba a jelenségeket. Az ember nem lehet jobb egymás után következett bizonyos számú tetteinek összegé nél; — viszont ezen tettek összege sem lehet rosszabb magánál a cselekvő embernél. Ezért, a midőn valakiről ítélni akarunk, jó dolog azon lennünk, hogy íté­letünk magokban a megítélendőnek tettei­ben hajtson gyökeret. TARCZA. sss-bä. mm masa*,') Szép volt, tagadhattalan, Tündéri szép alak; Elsők a hódolatban Szüié< voltának. Nem szűnt raagasztalások Még kis leány korába, .......Fejét csóválta rá sok. Hiába, mind hiába 1 Szegény volt atyja, anyja. De mit a kincs, vagyon ■S mind a világ aranyja Hol ennyi báj vagyon! Egy pillantás ez arezra: S dúsgazdagok leánya Jöhet versenyre, harezra, Hiába, mind hiába! S midőn a kort elérte S világba léphetett: Hányán rajongtak érte! S hozott sok hü szivet. De mind, — az isten-adta! Szerény knnyhót kinála...... A lány ka osak kaczagta: Hiába, mind hiába! Tettnek veszem a szavakat, az Írást is, már a mennyiben számba vehető ered ményök van; tettnek veszem különösen azon férfiaknál, a kik hatásuk erejét nem a külső, jogi vagy anyagi hatalomból, ha nem kiváltképen szellemökből merítik. Ilyen férfiak a szegény protestáns su perintendensek; ilyen tehát a bányai ke rület superintendense, dr. Szeberényi Gusz táv isi De azért a hatást, a melyet ezen fér fiák híveikre gyakorolhatnak, nincs miért kicsinylenünk. A protestáns egyházban lel késszé, esperessé, superintendenssé lenn annyi, mint a hívek többségének bizalmát birni; már pedig a ki iránt bizalommal vagyunk a lelkiekben, annak a szava alá- rendeltebb dolgokban sem lehet előttünk súlytalan. Ezen általános igazságot legkéz zelíoghatóbbá ott teszi az élet, a hol i papnál műveltebb egyházias ember nem igen akad, az az, a bányai egyházkerület alföldi részén. Ha ezen körülményhez még azt is hozzátesszük, hogy a bányai kerü let 210 papjának vezetése alatt összesen 337,9831 élek van ; meg azt is, hogy ezek között a magyar csak 42032 ; meg azt is hogy a nemzetiségi izgalmak — hatóság jelentések szerint — már az alföldön sem ismeretlenek; meg azt is, hogy a nemze­tiségi törekvések a magyar nemzet politi kai fennsőbbségével, tehát a magyar állam egységével, kiegyenlithetetlen ellentétben vannak : megtaláltuk azt az álláspontot, a melyről dr. Szeberényi Gusztáv superin tendens tetteit nekünk magyaroknak vizs­gálnunk kell. Midőn az ember jelentékeny hivatal­ba lép, lépéseinek mértéke és határozott­sága kénytelen egyenes arányban lenn: azon bizalom minőségével, a mely őt hi vatalába emelte. A most megnevezett fő­pásztornak nem volt meg az a szerencséje hogy magas hivatalának elfoglalásakor 1872-hon, osztatlan bizalommal találkozott volna; következőleg nem volt itt az ideje E báj, ez arcz, e termet Nem ily szegény lakot, De fényes, úri termet Diszítui hivatott; S a kunyhó, — bár szeretné, — Mit ér, ha ajtajába Szép homlokát megütné?..., Hiába, mind hiába 1 Mind elmaradt e kérő, S nem bánta a leány; O tudta: fényt Ígérő Kopog majd ajtaján. A szemben ennyi szépség, Az arcz nyiló virága Csak nem lesz, — semmi kétség — Hiába, mind hiába! S jött is sok úri lepke, S a bájos rózsaszált Köröl-körül lebegte, És szót alig talált. Magasztalá, dicsérte, Epedve nézve rája: — De nőül egy se kérte; Hiába, mind hiába I E közben év az évnek Nyit új meg új utat; S a tükör, im, szemének Lassanként mást mutat. Megdöbben; úgy szeretné Ha az idő megállna, — annak sem, hogy cselekvését nemzetiségi és politikai meggyőződéséhez azonnal és hiánytalanul hozzászabja. Neki mindenek­előtt működése terét és községeit kellett megismernie. A két év alatt három Ízben megejtett egyházi látogatás nyilván ez ok­ból is történt. Ezen felfogást szem előtt tartva könnyű lesz megérteni azon jelen­ségek fokozatos ságát, a melyek a tisztelt főpásztornak huszonkilencz hónapos hiva­taloskodásából, magyar szempontból, meg­figyelni valók. Felavatása alkalmával még csak any- nyit mondott, hogy bár nem magyarnak született, magyar kíván lenni és maradni. Ez volt a legelső hivatalos nyilatkozata, elég azoknak, a kik a dolgok sorára vá­rakozni tudnak, — üres szavak azoknak, a kik lehetségesnek hiszik, hogy egy érett férfiú életének leg ünnepélyesebb pillanatá­ban üres szavakkal piszkolja be magát. Ugyanezen kerületi gyűlésen történt, hogy egy tót férfiakból álló, úgynevezett Zpewnik bizottmány küldetett ki a végett, hogy az egyházi élet terén szükséges köny­vek javításáról, illetőleg kiadásáról gon­doskodjék, tévén ezen bizottmány elnöké­vé magát a superintendenst. Mivel az el­nök meg a bizottmány közt azon lényeges vélemény különbség mutatkozott, hogy a bizottmány csak a tót érdekeket, az elnök pedig ezek mellett a magyar érdekeket is irányadókul óhajtotta tekintetni jj a bizott­mány máig sem kezdte meg a működéséi s merném állitani, hogy dr. Sz. G. super- intendens alatt nem is fogja megkezdeni. Igaz, ez csak nemleges érdem; de a ki a népies művek hatását számba veszi, az bi zonyosan szívesen tesz ezen érdemnek is igenleges jegyet elibe. Ugyazon időben, a midőn a tót gym- nasiumok ügye kezdett bennünket boszan- tani, egyszer csak eltűnt a főpásztor Csa­báról. Az ok és czél későbben, máshon­nan szivárgott ki. Az ok az volt, hogy hi­vatalos utón nemzetiségi mozgalmakra fi­Oh bárcsak ö tehetné!. Hiába, mind hiába! De vesztve semmi sincs még, Ki a világba, ki! Elég, elég a kincs még A síkra szállani. Ruhát a viadalra! Virágot a hajába! ........Mosolygott jobbra, balra. Hiá ba, mind hiába! S midőn fogyott a szépség, lm a kevély madár: Leszállna a reménység A kis kunyhóra már. De nem jön onnan ember Hogy ajtaját kitárja..... Rá csak gondolni sem mer, Hiába, mind hiába! S lön a vagyonka rommá, Koldussá a szülő; A jelen fájdalommá, És kínná a jövö. Rózsák, remény lehulltak, S a büszkeség leánya Megátkozá a múltat...... Hiába, mind hiába 1 gyelmeztették a főpásztort, ott a Maros vidékén előfordultakra; a czél az volt, hogy ezen mozgalmaknak nyomára jöjjön s nekik véget vessen. Volt-e minek véget vetnie, nem- e ? nem tartozik a dologhoz : de már az hozzátartozik, hogy a Maros vi­dékére vonatkozó panaszok megszűntek, | hogy dr. Sz. Gr. superintended készséggel és minden halogatás nélkül engedett egy éppen olyan természetű felszólításnak, a minői, egy másik, igen jó nevű superinten­ded határozottan elutasított magától. Azonban a most említettem panasz megszüntetésével még nem elégedett meg a tőpásztor. Maros vidéki útja alapján rög­tön körlevelet bocsátott ki, melyben a bá­nyakerületi papságot hazafias kötelességé­nek teljesítésére s a nemzetiségi fészkelő- dések kerülésére és megakadályozására igen komolyan serkenti. Ezen körlevelet a nagy lapok is meghozták s saját belátásuk ro­vására, jutalmul, meg is hurczolták. Következett a tót gymnasiumok ügyé­nek közgyűlési tárgyalása. Támpontul szük­séges ijfct egy pár körülményre rámutatnom : az egyetemes felügyelő, jóval a közgyűlés előtt elrendelte volt, hogy ez ügyben s az erre vonatkozó iratok tárgyalása a vélemé­nyek tömörítése végett esperességi gyűlé­sek tartassanak ; ama jó nevű superinten­ded pedig közrebocsátotta a maga vádira­tát. A fent kitett népességi adatok megfog- hatóvá teszik, hogy, ha az esperességi gyű­lések megtartását a superintendens is sür­geti s ha azok aztán minden esperességben csakugyan meg is tartatnak, a vélemények tömörülése nem a tót gymnasiumoknak ár­tott volna s hogy az esperességi küldöt­teknek, a kerületi gyűlés jogosult tagjai­nak vélemény-szabadsága némtí korlátozást szenvedett volna, számba sem véve a szen­vedélyek előleges fel korbácsolását. A láng anyagának ezen elsZedegetését fitogtatás nélkül, de következetesen folytatta tovább a főpásztor egész a döntő perczig. Így vált aztán lehetségessé, hogy az ügy nagyságához mérten igen csekély el- lentállás mellett buktak meg a kerületen a tót gymnasiumok. Hogy magába a vitába bele nem elegyedett, nincs miért rósz né­ven venni neki, mivelhogy a vitázás nem az elnök dolga s mivelhogy a kerületi uta­sítások, a melyeknek megtartására ő meg­esküdött, a tanárok kihágását nem a köz­gyűlés, hanem az egyházi biróság elé uta­sítják ; neki tehát vagy ezen értelemben kell vala szólnia, vagy hallgatnia. Mivel, érdekünkben, az utóbbit választotta, azok az ngynevezett hazafias élczlapok torzké­pekkel jutalmazták meg. Oda sem nézve a hírlapok csipdezé- seinek, sőt mintegy válaszul azoknak, a f. év elején egy újabb körlevele jelent meg a tisztelt íőpásztomak, a melyben annak egyengeti az útját, hogy a bányakerület összes anyakönyvei az állam nyelvén, ma­gyarul szerkesztessenek. Ezért meg Húr­ban lapja átkozta ki, okulására a magyar lapoknak s mindazoknak, a kik dr. Sz. Gr. superintendensben erőnek erejével pan- slavot akarnak látni. Ezen körlevél még jóformán meg sem járta az útját, mát utánna indult egy má­sik, még nagyobb horderejű. Okul erre a „Hon“ által kürtőit, itt-ott hitelre talált és ismételgetett azon vád szolgált, hogy az ágost. hitvallásnak, különösen a papok, meg- megbizhatlan hazafiak. Ezen, kétség kívül a hírlapokba is eljutandó körlevél nem ke­vesebbet akar, mint színt vallatni a bá* isza van meüákelva. Györy Vilmos. i) {^olvastatott f. hó 13-kán az orosházi hangversenyen . .. Mai számunkhoz Sztraka Ernő „Felelet az élővíz csatorna cikksorozat tett észrevételekre“ czimű viszonválasza van mellékelve.

Next

/
Thumbnails
Contents