Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-03-14 / 11. szám
Gyulán márczius 14-én. Negyedik évfolyam 1875. 11-ik szám. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. * . I Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békés- Csabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. it BÉKÉS. I IS I TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 írt — kr. Háromnegyed érre 3 „ 76 „ Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. #0 Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. Bécsben Nafbles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni — B -Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás. Márczius végén lapunk ez évi folyamának első évnegyede lejár. A_ n. é. közönség idáig tájékozhatta magát arra. nézve, mit várhat tőlünk a jövőre is. Uj igéretst nem teszünk. Munkatársaink tevékenysége és kiadónk áldozatkészsége, mint eddig, úgy ezután is is oda fog irányulni, hogy lapunk a legjobb vidéki lapokkal kiállja a versenyt. Felhivjuk évnegyedes t. előfizetőinket e hó végével lejárandó előfizetéseik megújítására, hogy a szétküldésben fenakadás ne történjék; felhívjuk egyúttal lapunk minden barátait, hogy azt ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Egy évnegyedre . . . . I frt 25 kr. Félévre :jiwj ......................2 „ 50 „ Hár omnegyedévre . . . 3 „ 75 „ Végül felkérjük azon lapkollegá- inkat, kik cserepéldányaikat eddig Gyulára czimezték, hogy azokat ezentúl B.-Csabára a „Békés“ szerkeztő- ségéhez küldeni méltóztassanak. A szerkesztőség. Napi kérdéshez. A legújabb politkiai eseményekkel szemben a megyebeli pártok minő állást fog- lalandnak el, arról ma, mielőtt ezek nyilatkoztak volna, szólni idő előtti volna. Valószínűséggel bir, hogy a deákpárt és a balközép a központban kitűzött zászló alá sorakozandnak ; de valószínű az is, bogy ha Békéssel tüzetesen nem foglalkozunk, ott az alsó rendűek, kik noha számban az uj összeirás után szintén erősen megfogyatkoztak, de igy is még többséget képeznek a 48-as zászló alatt megmaradnak, és nem egy jel arra mutat, hogy az orosházi hasonrétegű választók a 48-asokhoz szegődtek át. Valószínű mondom, hogy a megyebeli számot tevő két párt, a lakosság érteim esb- jei fusionálódnak. En részemről, a ki egyedül képviseltem és képeztem pártomat, azt az ellenzéket, mely a kiegyezést kezdettől fogva elfogadta, már most kijelentem, bogy a fu- sioval legélénkebb óhajtásomat teljesedve látván, ahhoz fenntartás nélkül csatlakozom. Valószínű, hogy a hét éven át folytatott ádáz küzdelem, mely valamint az országnak kiszámithatlan kárára volt, úgy megyénkben is a legsajnosabb eredményeket szülte, valahára véget ér, Jánus templom ajtaját betesszük, és ügyeink örven- detesebb fordulatot veendnek. Valószínű, -fc de nem bizonyos, — nem azért, mert a keserű hárcz a vidéken sokkal intensi- yebb volt, hogysem annak nyomai oly könnyen elsimithatók volnának, itt személyes érdekek képződtek azzal, s ezeket nem oly könnyen szoktuk áldozatul hozni. Ha ezen érdekeket továbbra is fentartjuk, ha továbbra is személyes, és nem közérdeki tekintetek fognak cselekményeinknek alapul szolgálni — úgy a változás csak alaki leend, és állandóság nélkül való nevet cserélünk, a lényeg ugyan az marad. Igen sok fog ezentúl is a vezérlettől függni, ha vajjan az a szétfeszités helyett, az egybeolvadást czélozadja-e, a személyes ambitio és érdek helyett a valódi közjót aspirálandja-e; ügyekvendik-e a társadalmon ütött sebek hegesztésén, azon lesz-e az, hogy a társadalom ujfent elévülhetlen jogainak gyakorlatába lépjen. Valószínű, mondom a megyebeli két párt fusioja, s ezzel némileg el lesz érve azon óhajtásom, hogy a megye a politikai pártok bajvivásaitól megkiméltessék, mert ha egy polit. párton leszünk, a pártküzdelemnek tárgy hiányában szünetelni kell. Némileg lesz ezzel czélom elérve mondom, mert annak lényege nem ez. Én három szempontból tekintem, a megyét, mint kormányközeget, mint az alkotmány őrét és mint a megyei érdekek képviselőjét. Mint administrativ közegnek, a megyének minden időben ministerial!s- nak, kormánypártinak kell lenni azaz : a törvény hű végrehajtójának. Mint az alkotmány őre a megye politikai párthoz nem szegődhet. Mint a megyei érdekek képvi- sielője, a megye szintén nem oszolhat politikai pártokká, mert azok nem politikai, hanem helyi szempontból megítélendők. E. szerint rendes utón, visszaélés nélkül á megyében, a bizottmányban politikai pártok helyet nem foglalhatnak ; csak ezek nélkül képzelhető egy qualificált, ellenőrzött, munkás, correct tisztikar, csak igy válik a pontos administratio lehetségessé, csak igy lehet a megyerendszernek jövője, mely különben már annyira compro- mittálva van, mikép nem bizonyos, ha vájjon a mai megye is jó fogadásokkal megmenthető lesz-e. A pártoskodó megye egyéb képtelenségeken kívül a társadalmat is demoralizálja, a mi mindennél rosszabb. Ezért mondom, hogy a fusioval megyei szempontból óhajtásom csak némileg teljesül, mert én a megyét semmi féle potitikai pártinak nem óhajtom ; s adja isten, hogy e felfogás, mely szerintem, az egyedül helyes és egészséges, valahára érvényre jusson most, midőn arra az idő kiválóan kedvező. Reök. Hirdetmény! Miután legutóbbi időkben az ország több vidékein, a szomszéd megyék és innen átszárma- zólag Békésmegye területén is feltűnő száma rablók vakmerő garázdálkodásaikat annyira űzik, miszerint az általános közbiztonság állapota alapjában tetemesen megrendittetett; Békésmegye közönségének fölterjesztése következtében a nm. m. k. belügyministerinm által folyó évi márczitu hó 6-án 11419. száma rendel vény nyel a rablók, rablógyilkosok, gyujtogatók, s mindezek bűnrészeseire kiterjesztett rögtönitélé bíráskodásra (Statárium) szükségelt felhatalmazás Békésmegye területére nézve félévi időtartamra megadatott. E szerint a rögtönitélő bíráskodás (Statárium) alá a következő gonosztevők tartoznak, és pedig: 1- szÖr. Rablók, azaz: kik mást valamely ingó vagyonától vagy személye elleni tettleges erőszakkal, vagy erőszakkal való fenyegetések által jogtalanul megfosztanak, habár a tettleg erőszak, vagy azzal fenyegetés nem közvetlen a kirabolt egyén, hanem máa jelenlevők ellen volt ii intézve. 2- szor. Rablógyilkosok, kik a rablásnál valakit életétől is megfosztanak. 3- szor. Gyujtogatók, kik kártételre irányzott számitó rósz akarattal oly tettet követnek el, melyből idegen tulajdonon tűz támadt. 4- szer. És mindezek bűnrészesei. Mindezen gonosztevők, bármily polgári állású s foglalkozású egyének legyenek is, beleértetvén az azon bűnöket elkövető szolgálatban álló, vagy szabadságos és szökött katonák is; ha ax előTÁRCZA. jKsmrjs, Itt a csöndes este, elpihen a fáradt Intenek szelíden nyugodalmas álmák. A dajkáló szender karjait kitárva Bágyadt gyermekeit kebelére zárja. Én szivem ily ébren mért vagy a homályban? Ismerőst kutatva a csapongó árnyban... Kire vársz remegve gyermekes reménnyel? Mikor minden elszállt az utolsó fénnyel. Oh hát mégsem érzed mint el vagy feledve, Régmúlt, vágyrakeltő perczeken merengve. Oh hát most is őrződ azt az emlék-képet, Melyben együtt midfen: — üdvöd, szenvedésed. Most is várod, várod, a mi régen veszve, Hogy valóra válik az a boldog eszme. Hogy a f jiv meleg még melyből üdvöd áradt, . S visszajőnek újra a mosolygó álmák. Édes altatással úgy elringsz magadban, Mintha nem a bánat árnya ülne abban I Leplezed a fájót, s mint a nagy betegnek: A szép életvágyak mind elédbe kelnek. ' Visszaszállsz a múltba, a jelent feledve, Mintha abból ujra üdvösség eredne — S gyorsan, mint a csillag ott fenn a magasban, Szerelmed a régi fényes lángra lobban. S mintha zengne halkai az a bűvös ének, Rég elhalt varázsa annyi édes éjnek I Csendesen, merengő... szállva szellők szárnyán, Majd epedve szóló suttogóra válván... Én szivem remegve mit kutatsz az árnyban? Mi lebeg amott a sejtelmes homályban... Kire vársz epedve törhetlen reménnyel ? Mért nem nyughatál el az utolsó fénnyel I.. Szalai Sándor emlékezete. (Szül. 1828. meghalt 1875. év február 26-án.) A boldogult gyomai ref. néptanitó Somogy megye Molvány községében született, 1828-ban Szalai István községi jegyző és Sarkadi Mária szülőktől. Szülőfalujából, az elemi iskolák bevégzése után, a csurgói gymnasium, majd innen a debrenczeni főiskola növendéke lőu, hol, biven követve geniusát, mely őt a tudományos pálya felé ellenállhatlan erővel vonzotta, állandóan a kitűnő tanulótársak sorában foglalt méltó helyet. Itt érte a lánglelkti ifjút a szabadságharca nagyszerű időszaka, midőn a nemzet megmentésének szent eszméje, a költő e dalában: „talpra magyar hi a haza, itt az idő most vagy sohal“ őt is a küzdők táborába inté, hol ő mint önkéntes tüzér, önfeláldozó hűséggel szolgálta drága hazáját, egészen a gyászemlékü világosi catastropháig. Ekkor ő is bujdosóvá lett, keresve a hont, melyet nem talált, b küzdve előbb titokban, majd pedig nyilvánosan, ismét, azon eszméjéért lángoló lelkének, mely, még a szabadságharca csatáinak zajában is szüntelen előtte lebegett. „Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa vak reményi kit teremt magának a boldogtalan s mint védangyalának bókol untalan: sima száddal mit kecsegtetsz, mért nevetsz felém, kéteB kedvet mért csepegtetsz még most is belém ?!„ Elmúltak az idők, s visszahozhatatlanok a kedvező körülmények is, melyek lehetővé tehették hogy a kitűzött életpálya mindenekfelett drága földét lábai valaha érinthették volna. De mit tehetett róla, hogy jobban szerette hazáját, mint saját életét, s hogy ö nemcsak ajkain hordá, de ,mélyen érzé szivében és tetteiben is bizonyságot tőn, hogy „a haza minden előtt“ nem a költői ábránd világában, de a gyakorlati életben is megtestesült eszmét képvisel. És ez volt az a fényes, de egyszersmind sötét fordulópontja az ő életének, mely időtől fogva egyéni boldogságának útjára, melyről letért hazája javáért, lépni többé soha nem tudott. Volt mérnök segéd, tanitó, kántor és ismét tanító, s ily minőségben tiz évig egyházunkban is; volt szive szerint választott neje és kedves gyermekei... mindez azonban nem birta kárpótolni lelke előtt, azon veszteséget, melynek kínjait, az örökre elvesztett pályára méltónak érzett szellemi erő öntudatában szenvedte egészen sírja széléig. Voltak ugyan vidám órái is, midőn a baráti társaskörök éltető lelke volt, a szó legszebb értelmében, -s szikrázó eszének ragyogásával, mindnyájunkat személyéhez bűvölt: csakhogy mi volt más, mint ismét áldozat a barátokért, s a mosoly is arczán mint hideg sirpompája a szív fenekén nyngvó élet csalódás nagy halottjának. Mindenesetre azonban, ezek voltak mégis életének enyhültebb órái, s szellemi egyénisége e pontokon hagyott maga után kedves és talán még igen sokáig el nem feledhető emlékeket. Azon napoknak emlékezetét pedig, midőn a reményteljes szép mait feilobbanó emlékénél, látva a csalódott szív sivár jelenét, megkeseredve, életfájdalmának orvosságát, a böszült szenvedély poharában kereste és vélte feltalálni, fedezzék el a sírnak hantjai.. Midőn végnapjai egyikén, utoiszoi- látogattam meg: ah 1 mintha e szavakban sírta volna fájó szive kínos hattyúdalát : Ha a gyenge mindenható volna, És a csalódást romok. „Legyen" szavára felépülnének Megértenéd mórt roskadok... Olvasd a csillagok költészetét! Az öröktttzü vágyakat; Az égboltnak fényes betűiből Megértheted bus sorsomat!!! Valóban Szalai Sándor, valóságos lélektani tanulmány tárgya volt; és én agy szántam búsult óráiban e szerencsétlen embert, és oly sókssor megfeszítem minden erőmet, hogy a halál poharát kivegyem kezeiből: de hasztalan volt minden igyekezet. 0 nem volt ura többé sorsának; hasonló volt az önsúlya alatt letörtfáklyáhos, melynek lángja többé nem égfelé lobog,de önmagát égetve emésztődik fel. Aztképselte a boldogtalan, hogy az ember számára a boldogságnak csak egy virága nyílik, s itt a lélektani kulcsa ama kérdésnek: „az előtte nyitott rózsát miért taposta el, és mi lehetett oka, hogy mindég oly messze néztek as ö szemei? Ki a sziklás vidéket, egy tekintettel nési keresztül, nem veszi észre a völgyeknek rejtett ligeteit, s az üdítő források tiszta italát nem Ízlelheti; s ki boldogságát, a „bevégzett tudomány“ (a mi pedig osakis az álmok világában kereshető 1) siktengerén indul birtokába ejteni: — mint hajdan a hazáját kereső Odysseüs, sokszor elhalad boldogságának szigethona mellett, a nélkül, hogy azt észrevette, Bőt még csak sejtette volna is .... Most már csalódott »sí* 'parte értői, h >1 nyugalmat talai megtört testűd, léikéi pe.jig mi,* immár az élet boldogságának draga szigetit o- nát, melyet kerülgettél, a nélkül, hogy az ég áldását benne csak sejtetted volna is. Sírodon nem tudjuk, téged sirassunk-e, ki alászáltál a szenveSipos Soma. Mai számunkhoz Göndöcs Benedek apát urnák „A békésmegyei politikai pártokhoz“ intézett proklamatioja van csatolva.
