Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-02-21 / 8. szám

Negyedik évfolyam 1875,

8-ik szám

Gyulán február 21-én.

Iír*—

', Megjelenik í

i hetenkint egyszer, vasárnap. 1

<1 Szerkesztőség: , >

, Békés-Csabán, kastély utcza ,1 t i 8-ik szám.

m— \

i > Kiadó hivatal:

' Gyulán Dobay János könyvnyom- -f

< i dája és Winkle Gábor könyvke- 1

reskedése. 1

‘ 1 A lap szellemi részét illető köz- , > , lemények a szerkesztőhöz Békés- J

< i Csabára czimzendők, és legfeljebb J

minden csötörtökig beküldendők. 4

, t,, r.

I ÉS I

mi

TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

FELELŐS SZERKESZTŐ : ZSILINSZKY MIHÁLY.

Előfizetési feltételek:

Egész évre helyben házhoz hordva

vagy vidékre

postán küldve

5

frt

—

Háromnegyed évre

3

75

Félévre ....

2

50

Évnegyedre . . !

1

7>

25

Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak:

Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tór sora 10 kr.

u_J»zir=%

Hirdetések felvétetnek: B.-Gyuláu Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál.

Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni

— B.-Csabán a nyomdában, megrendelés által „a „Békés“

— Budapesten Haasenstein és Vogler, kiadó hivatalához“ czimezve is.

Melyik útja czélszerübb a leánynevelésnek ?

Mielőtt az utakra térnék, ki kell tűznöm az irányadó czélt s egyúttal megjegyeznem, hogy a feltett kérdés egész fejtegetése alatt a középosztályt s ennek az elemi oktatást meghaladt gyermekeit tartom szemem előtt.

Az állam, hahogy természetesen alakult, nem egyéb, mint a nemzetnek sze- mélyesitése; a nemzet meg nem egyéb, mint az egyéneknek összege ; az állam éle tében tehát nem nyilvánulhat más szokás, más erkölcs, más értelem, más tudomány, más művészet, vagy bármely más tulajdonság, mint a mely a nemzetnek törzsökében, az államot kiválólag alkotó elemben, a középosztály férfiaiban meg van.

Igen, de a férfi a maga értékét, a maga összes tulajdonságát nagyobbára a családban szerezte s családot alkotván ő is, ebbe összes tulajdonságát általviszi.

Ha már ugyanazon szellem alkotja a családot is, a mely a jól x’endezett államot, következik, hogy a jól rendezett család nem lehet más, mint az államnak megki- gebbitett képé.

Azonban a férfinak, mint a ki inkább kívül a családon, mintsem benne él, sem ideje, sem alkalma, sem türelme, sem tapintata nincs arra, hogy az ő saját egyéniségét közvetlenül önmaga ültesse át utódaiba, vagyis, hogy ama kis képnek minden vonását önmaga készítse el; ő csak vázlatot adhat, a melynek minél teljesebb kitöltése aztán a házi asszony feladata, mint a kinek cselekvés terét ezen kis kép kerete határolja.

De hogy a házi asszony az állam életében, illetőleg férjében nyilvánuló mivelt- ségnek közvetítője, terjesztője lehessen, okvetlenül megkivántatik, hogy a miveltség iránt élénk érzéke legyen, hogy a miveltség egyes tényezőit nagyjából ismerje s legédesebb örömét az ő házi asszonyi körének teljes betöltésében találja.

E szerint a házi asszony férjének nem csupán a neje, hanem gondolatainak is élettársa ; nem csupán anyja gyermekeinek, hanem tanitója is; nem csupán szokásbeli, gépies gazdaasszony, hanem oly felhasználója és rendezője a körébe eső anyagiaknak, hogy intézkedéséből értelem, czél- szerüség, Ízlés tűnjék ki ; nem csupán egyik tagja nemének és nemzetének, hanem mindegyik legnemesebb sajátságainak hü képviselője.

Az ilyen házi asszonynak kelléke: nemes érzelmek, erkölcsi öntudat, fejlett értelem, komoly ismeretek, munkásság.

Mivel pedig a természet törvénye szerint minden leány asszonynak született, egyebet és kevesebbet a leánynevelés czél- jául sem tűzhetünk ki, mint a mi és a mennyi a házi asszonynak szükséges.

Eljutván ekkép a leánynevelés czél- jának kitűzéséig, áttérek azon utakra, a melyeken ezen czél felé haladni szoktunk, az az, a házi, a növeldei és az iskolai nevelésre, _

A házi nevelés a szülei házban, nő- tanitó által történik; tehát a nevelés sikere ezen nőtanitó képzettségétől, tapintatától, szorgalmától függ. A tanító egyéniségének ezen fontossága szükségessé teszi, hogy őt közelebbről megnézzük. Tegyük fel a legjobb esetet, tegvük fel azt, hogy a tanító nemzetünkbeli s a mi nőképez- dénkből került ki. Tegyük fel azt is, hogy a tanító bár szegény', de mi veit családból való s igy jó elemi s lehetőleg jó neveidéi, vagy nagy ritkaságképen polgári iskolai oktatásban is részesült. Ezután 14— 15 éves korában belép a képezdébe, három esztendőre. — Három esztendő alatt tizenhárom tantárgygyal kell neki megbirkóznia, sőt, mivel a tanitótul a franczia nyelvet is követelik, tizennégygyel. — Ha igaz is, hogy a leány korábban érik, hogy világosabb öntudattal, szivósabb szorgalommal foglalkozik tantárgyaival, — mint az ugyanazon korú fiú; mindemellett a tizen négy tantárgygyal legfölebb is csak any- nyira mehet, hogy a vizsgát leteheti, de nem annyira, hogy tárgyait egyenként is összefüggésökben áttekinthesse, hogy azokat könnyűséggel kezelhesse; tehát nem annyira, hogy tanitásképes lehessen,

No de nem is lehet a képezdének' az a czélja, hogy tökéletes tanitót bocsásson ki A képezde eleget tett feladatának, ha tanítványait a legszükségesebb ismeretekkel s azon utasítással ellátta, a melynek segélyével az önképzés lehetséges. Ez az oka, hogy azok, a kik közvetlenül a ké- pezdéből kilépett egyén képességével tisztában vannak, nem is alkalmazzák őt önálló tanítónak, — hanem vagy segédnek, vagy, ha szükségből rendesnek, próbált tanítók közé beosztva, a végből hogy igy a gyakorlott erők mellett alkalma és sarkantyúja legyen ismeretkörét tágítani s a tani tás módját elsajátítani.

_____

Eze

n igen jelentékeny, másodfokú képzés egyenesen a képezdéből házi tanítóvá lett egyénnél lehetetlen azért, mert nincs ember, a ki őt botlásaira, fogyatkozásaira figyelmeztesse; mert nincs módjában a szükséges segédeszközöket megszerezni; mert nincs ideje az önképzésre ; — mert nincs ereje, hogy annyiféle tantárgyának mindegyikében kellő jártasságot szerezhessen.

Ebből következik, hogy a házi tani- tónak a képezdéből kihozott ismerete las- san-lassan, ha netalán nem fogyna is, meg- kövesül; tanításából az élet kihal; elkezdődik és növekszik a betűhöz való ragaszkodás; fogy a fejlesztő s nyomába lép a gépies, az a kézmíívesszerü tanitás, mely a komoly ismeretek üresen maradt helyét külsőségekkel igyekszik eltakarni

No igen! de hátha a tanitót cserélgetjük | Akkor a gyermek többnek szolgál kisérleti eszközül, ha lehet, még silányabb eredménnyel. Mert megjegyzendő, hogy a házi tanítóság nem életpálya; következőleg a készült, rendes állásban is szívesen látott ember rendes viszonyok között s a középosztálynál szokásos fizetésért nem is szánja rá magát.

De tegyük fel, hogy a házi tanító egészen megüti a mérteket, hogy tanítása kifogástalan ; még akkor is megmaradnak bizonyos, a házi neveléstől elválaszthatlan bajok. Egyik baj az, hogy a tanuló folyvást ugyanazon egy ember gondolatait, eszméit, véleményeit, Ítéleteit szedegeti magába, ugyanazon egy ember külsőségei tapadnak rá; ugyanazon egy ember szolgál neki mintaképül; ugyanazon egy embernek lesz mintegy másolata. Ezt a bajt ngy hivjuk, hogy egyoldalúság. E Másik baj az hogy a tanító folyvást egy vagy két gyermekkel foglalkozván, figyelmük állandó lekükóse^Utal juuiyira igénybe veszi .őket, hogy ezen nem gyermekeknek való feszültséget a gyakori kimerültségnek kell követnie, a mi pedig testileg, ked'lyileg és szellemi!«^ éppen a leánynak való legkevésbé. — \ harmadik baj meg az, hogy elszigeteltsége fttaatt nincs módjában a gyermeknek hozzá í?&>kni azok társaságához, a kikre őt az élet Későbben mégis csak rászorítja. így vetjük el a magvat az egymással való kölcsönös elégedetlenségnek, fitymálásnak, összeférhetlenségnek, képzelt rang- és képzelt miveltségbeli önámicásnak.

Figyelmet érdemel még azon viszony is, mely a család és a tanító között van.

TARCZA.

Az 1543. észt. febr. II-én Gyulán tart. országgyűlés.1)

(Vége-)

A mi már ezen országgyűlés szellemét illeti, az, a mint feljebb emlitém, egészen elüt az alig öt héttel elébb tartott nagyváradi országgyűlés szellemétől. Míg ott az ország rendjei biztosítják Ferdinandot hűségükről, sőt hozzá követet is me- pesztenek, ki e hűségnyilatkozatukat neki megvigye ! ellenben a gyulai országgyűlésen Ferdinand- ról szó slnos, sőt az itt jelen volt rendek ellenkezőleg a legnagyobb kegyelettel gondoskodnak Izabelláról és annak kiskorú fiáról. Mindez azt mutatja, hogy a gyulai országgyűlésen nem igen voltak jelen Ferdinandpártbeliek, sőt újabb tanúbizonysága annak, a mit már egyik munkámban — „Békés vármegye hajdanában“ jeleztem, hogy a békésmegyei nemesség határozott Zápolyaparti vagy is az akkor úgynevezett nemzeti partbeli volt,

A gyulai országgyűlésen egyébiránt nem is annyira a külpolitika, mint inkább a zilált bel- ügyek rendezése foglalkoztatta a rendeket. Nem bíztak ugyan nagyon Martinuzziban, mint akinek ingadozó jellemét eddig is bőven kiismerhették, mindazonáltal a kormányzás, az igazság kiszolgáltatás és a pénzügy kezelése és igy a legfőbb hatalom továbbra is az ö kezeiben öszpontositta- *ntt- lészint minthogy mindezeknek tényleg birtokában yolt, részint mert János király is halála előtt őt biztá »eg Í ország kormányzatával kiskorú fia nevében. A*>nbau hozzátettek a rendek hogyha fontosabb ügyek merülnek fel, akkor nun

** ww lYI Qi orróm

dég az urak tanácsával járjon el, sőt szükség esetén a királynét is értesítse

Ugyancsak ezen országgyűlésen szintén Mar- tinuzzi elnöklete alatt törvényszék szerveztetett, melyhez a hatalmaskodási pörők a megyei törvényszékektől felebbeztessenek.

Azután kinyilatkoztatták a rendek, hogy ők eddig is készek voltak adó.zni az ország közszükségleteire, ezután sem vonakodnak attól, de felhívták Martinuzzit, hogy az ország jövedelmeinek kezeléséről számot adjon. 0 kinyilatkoztatta, hogy e kívánatnak most eleget nem tehet, azonban indítványozta, hogy jövőre nézve válasszon a gyűlés oldala mellé bizonyos számú biztosokat, kik vele a pénztár kezelésébe befolyjanak. A rendek ebbe beleegyeztek, azon meghagyással, hogy a közjövedelmek egyesegyedül az ország, az özvegy királyné és kiskorú fia szükségeinek fedezésére forditassanak. Hogy kik választattak ily biztosokul, azt fájdalom, az országgyűlés actáiban feljegyezve nem találjuk.

De a mi ezen országgyűlést különösen nevezetessé teszi, az az alsóbb rendű nemességnek erélyes, bátor föllépése, sőt lehet mondani heves kifakadása a főnemesség ellen.

Amint mondám, szomorú idők voltak azok. Ha a mai időkről azt panaszolja a költő, hogy „rósz időket élünk, rósz csillagok járnak“ bizonnyára sokkal inkább ellehetett azt mondani azon időről, melyben a gyulai országgyűlés tartatott, el különösen Erdélyről és a tiszántúli vidékről. A király alig három éves, az özvegy királyné gyenge, tehetetlen, kormányra nem való, a kormányzó ingadozó, alattomos; önérdekét haj- hászó. Ennek következtében az országban legna-?

gyobb mértékben fejetlenség; mindenki azt tette, a mi neki tetszett, parancsolni akart mindenki, engedelmeskedni senki sem. A főurak legnagyobb mértékben éreztették zsarnoki hatalmukat a kisebb nemességei, mit ez viszont azzal torolt meg, hogy vérig zsarolta a szegény jobbágy népet. Az ország pénztárába befolyt adóból a legkevesebb fordittatott vagy a kir. udvar tartására vagy az ország szükségleteinek fedezésére. Mindenki csalta, lopta az országot, amint tudta.

Keserűen panaszolják ezt a Gyulán összegyűlt országos rendek. Kifakadnak a jelen volt főnemesség sőt maga az országgyűlés elnöke Mar- tinuzzi ellen is s kérik a királynét, parancsolná meg neki, azután Petrovics Péter temesi grófnak, a Csanádi püspöknek, a békési tőispánnak Pathó- csy Ferencznek, Losonczynak s más főuraknak, hogy az ország fentartására beszedett közadót ne tartsák vissza s ne fordítsák a magok hasznára. Panaszolják, hogy sokan a főijrak közül a köznemesek birtokait erőszakkal elfoglalják, jobbágyaikat elhajtják, azokat kiállhatatlan adókkal és szolgalmakkal terhelik. Nevezetesen, hogy Petrovics Péter legközelébb erőszakkal elfoglalta Pathócsy Boldizsárnak és Bánífy Gáspárnak kir. adományozás utján nyert birtokait s mit sem gondolva a kir. adománylevél szentségével, az azokon termett gabonanemüiket most csépelteti a maga számára. Hogy a kincstartó Martinuzzi, hasonló módon megfosztotta Toldy Miklóst és Mihályt malmuktól, Losonczy pedig Terényi Mihályt birtokából elűzte és azt most is elfoglalva tartja. De kivált, hogy a békési főispán Pathócsy Ferencz végletekig viszi a dolgot, | köznemesek birtokait sorban foglal- gatja, az ellenszegülőket s jogaikat védni merő-.

két elfogatja és bebörtönözteti, s egyátalában olya- kat követ el, miket tennie nem kellene. Minél fogva kinyilatkoztatják, hogy ők egymást védendők, már is szövetkeztek egymással, és ha ez tovább is igy megy, akkor egyesült erővel az erőszaknak erőszakot vetnek ellenébe, s a zsarnokoskodó főurak ellen jogaik, szabadságaik, birtokaik és jobbágyaik védelmére egyesült erővel fegyvert ragadnak, s azokat, kik ezután is a zsarnokosko- dás és elnyomás utján haladnak, úgy fogják tekinteni, mint a haza ellenségeit. Felhívják tehát a jelenlévő főurakat, hogy az elnyomástól álljanak el, mit azok meg is Ígértek. Végre pedig azt határozták, hogy azok, kik a gyűlés ezen végzésének engedelmeskedni nem fognakj száz forint bírságban, s ha ezt megfizetni vonakodnának, jószág, sőt esetleg fővesztésben marasztaltassanak el. Innen látszik, hogy a gyulai országgyűlés ugyancsak heves lehetett. Körülbelől olyan jelenetek adhatták magokat itt elő, mint az 1Ő24. észt. zajos hatvani, és az 1525. rákosi országgyűléseken. De nem is tévesztette el hatását a köznemességnek ezen erélyes fellépése. Legalább ezután sokkal gyérebben találkozunk az oly erőszakoskodásokkal mint a minőket a gyulai országgyűlés panaszképpen előhoz. Csak a makacs békési főispán, Pathó- czy Ferencz nem szűnt meg ezután sem nyakas- kodni, a népet, úgy miut eddig, zsarolta, a köznemességen zsarnokoskodott, szóval, a/, országgyűlés határozatával mit sem gondolt, úgy, hogy végre Martinuzzi mint az ország főkormányzója, a mint az egykorú Tinódy sejteti velünk, kénytelen volt ezen kényur ellen 1550. táján formális népfólke- lóst rendezni. A mint ennek neszét vette Patbóczy, sietett családjához Gyula várába, s azzal együtt