Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-02-21 / 8. szám

A család a tanítót nagyobbára alig-alig veszi egyébnek, mint első cselédnek, vagy ha ritka humanusságánál fogva ennél többnek veszi is, a család tagjának semmi esetre sem tekinti, iránta bizalmas nem lesz, ragaszkodására nem törekszik, idegen és fizetéses voltát érezteti vele. Ezen lealázó helyzet és velebánás különösen a finomabb érzésű, miveltebb. talán magánál a családnál is miyeltebb s természetnél fogva ki- válólag az érzelmek világára alkotott nö- tanitót lehangolja, leveri, magába zárkóztatja, munkakedvét csökkenti, tépelödések- re készteti, benne a család gyermekei iránt szükséges szeretet lábra kapni s a tanítás segédeszközéül szolgálni nem engedi. Pedig a tanitó és a tanitvány közti meleg vonzalom nélkül még magában a puszta tudásban is nehéz boldogulni; az érzelmek nemesbítéséről, a nó'iség ezen leglényegesebb alkatrészéről pedig még csak szó sem lehet; mert az elkeseredett szívből megnyerő, szivbeható hangokat kisajtolni a legjobb, legertísb akaratnak is lehetetlen.

Hátha még a tanitó nem is nemzetünkben, ha a mi számunkra egyetlen-egy érütése sincs, ha reá a mi nemzeti geniu- sunk még csak rá sem lehelt, mi történik akkor ? honnan kerül elő a honleány ak kor? honnan kerül elő a házi asszony akkor, az a házi asszouy, a ki nemzetének legnemesb sajátságait a családban képviselje, ápolja, gyermekeibe átültesse ? Mert hát minden nemzetnek meg van a maga genuisa; két geniusu embert képzelni is képtelenség. A bonne vagy gonvemante a mi geniusunkat a legjobb esetben alva hagyja; aludni pedig miveltségi szempontból annyi, mint nem lenni.

(Folyt, köv.)

Bekésmegye bizottságának f. évi február hó 8-án s folytatva tartott közgyűléséből.

(Második s utolsó közlés.)

Olvastatott a vallás és közoktatási minister- nek rendelete, melylyel a nazarenusok, mint tényleg létező, de törvény által el nem ismert felekezet irányában gyakorlandó hatósági felügyelet, a törvényhozás ez ügybeni intézkedéséig szabályoz- tatik. — E rendelet foganatosítás végett már időközben alispánilag a szolgabiráknak kiadva lévén, a közgyűlés által tudomásul vétetik. Kapcsolatban ez ügyel azonban, az alispán indítványt tesz: kéressék fel az országgyűlés, hogy a vallás szabad gyakorlatának törvény által leendő mielőbbi szabályozása iránt intézkedjék. Elnöklő főispán felemlíti, hogy egy ily felirat intézése teljesen feleslegesleges azon mindönki által ismert ténynél fogva, miszerint a vallás szabad gyakorlatának biztosítása értelmében a képviselöház kebelében épen most folynak a bizottsági tárgyalások; do indítványozó nemes hevét nem lohasztja e megnyugtató kijelentés, köti magát indítványa elfogadásához, s igy a szent békesség kedvéért elhatározta- tik a felírás, nehány jelenvolt nazarenus pedig nagy megnyugvással távozik a gyűlésből.

hajóra ülvén, a Körös vizén Sarkad felé vette uw ját, itt kiszállott, valószínűleg, hogy valamely váj rába menekülhessen, de Kölesér táján elfogatott! s Nagyváradra kisértetvén, ott börtönbe vettetett! Erről igy ir az egykorú Tinódy Sebestyén: Pathóczy Ferencz Gyula várába érte, Feleségét, gyermekét ő hamar felkölte,

A vízre rakodék Sarkadon kiszálla, Kölesérett a fold népe rátalála,

Ott ő mind népével akada fogságba,

Fogva öt bevivék az jó Bihar Váradba, íme igy folyt le a gyulai országgyűlés, a ezek voltak határozatai s határozatainak, erélyes fellépésének következményei Szomorú képét nyújtja ezen országgyűlés a haza akkori zilált állapotának. És mindezt az önérdek, a bazafiatlauság, s a magyarnak azon százados átka: az egyenetlenség és visszavonás, pártoskodás okozta s csak az isteni gondviselés mentette meg hazánkat ily állapotok közt a végképem elpusztulástól.

Adjunk hálát az istennek, hogy ezen gyászidők már hátunk megett vannak, s legyen jelszavunk, — ne az, mit a gyulai országgyűlés méltán megrótt, a rút önérdek, — hanem az, a mit koszorús költőnk ajánl:

„A haza minden előtt.“

Nekem pedig örömömre szolgál, hogy ezen eddig ismeretlen országgyűlést békésmegyei honfitársaimmal megismertethettem. Ha eddig kegyelettel tekintettünk a fenmaradt gyulai várnégyszög mohos falaira, ezóta egygyel több okunk lesz an nak tiszteletre méltó romjaihoz a kegyelet érze teivel közelednünk, mint olyanokhoz, melyeknek falai közt országgyűlés is, és pedig nevezetes or- pzággyülés tartatott

Tárgyalás alá vétetik a íöldmivelés- ipar és kereskedelmi ministernek a mértékhitelesitö hivatalok felállítására vonatkozó rendelete. — A megye már régebben elhatározta, hogy ilyetén hivatalt a megyében egy helyen: Gyulán állít fel, s a mértékminták beszerzése iránt is intézkedett. — Most már a hivatali személyzet Létszáma és a fizetése lévén megállapítandó, e tekintetben határoz- tatik, hogy hitelesítő 500 írt, egy segéd 300 frt s egy szolga 160 frt fizetéssel rendszeresittessék, kimondatván, hogy a hitelesítő és a segédi hivatalra véglegesen csak oly egyén alkalmazható, a ki a mértékhitelesitési vizsgát már letette, vagy egy év leforgása alatt leteendi. A személyzet kinevezése s a hivatali helyiség iránti gondoskodás az alispánra bizatik.

A megye 1875-ik évre szóló költségvetését a m. kir. belügyminister megállapítva visszaküldi. E költségvetés a megye által 83026 írtban terveztetett, a minister azonban 81130 frtban állapítja meg. A költségvetés ekként tudomás és alkalmazkodásul az alispánnak, a pénztárnak s a számvevőségnek adatik ki.

A főispán előterjeszti Foltényi Ignácz orosházi járási szolgabirónak az állomásról leköszönését tárgyazó jelentését. — A leköszönés tudomásul vétetvén, szolgabiróul Eördögh Lajos aljegyző ennek helyére Justh Gyula t. aljegyző egyhangúlag megválasztattak.

A törvényhatósági megkeresések kerülvén tárgyalás alá, ezek között kiválóbb érdekű egy sem volt, s igy a közgyűlés is tudomásul vette azokat. A küldöttség! jelentések közül felemlítjük:

A megyei székház kibővítése tárgyában mü-. ködött küldöttségét, mely mellett az építési tervek s a költségvetés terjesztetik be. E tárgy hosszasabb vitára adott alkalmat; némelyek az építés elhalasztását kívánták, mások sürgették az építkezést, s a többség az utóbbi nézet mellett nyilatkozott. — Ekként a kiépítés hosszú vajúdás után elhatároztatott, s a további szükséges teendőkre nézve egy számos tagból álló küldöttség neveztetett ki, élén az e végre felkért főispánnal, s oly hatáskörrel, hogy az építésre szükséges tökepénze- ket felmondhassa, atal vány ózhasson, szerződéseket köthessen, mindezt persze a megye nevében s utólagos számadás mellett. Az építkezés egyébiránt a költségvetés szerint 42000 írtba kerülne, s csak akkor kezdethetik meg, ha erre a belügyminister engedélyt ad.

Az 1875-ik évi közmunka miképeni felhasználására vonatkozó tervezetek vétetvén fel, az állandó választmány véleménye nyomán a váltsági bevétel 38823 frt 30 krban, a kiadás 18110 írt 2 krban, s igy a maradvány 20183 frt 28 krban állapíttatott meg. A rendelkezésre álló természetbeni közmunkaerő 9127 igás és 69608 kézi napszámból áll.

Az igazoló választmány jelentése alapján a kisorsolás folytán késett megyebizottsági tagok helyett választottak névsora végleg megállapittatott. E névsor, illetőleg a megyei bizottság valamony- nyi tagjának névsora, külön lenyomatban is meg fog jelenni.

A 34 tagból álló állandó választmány is újból megalákittatott; a fegyelmi választmány tagjai sorában beállott hézag betöltetett.

A legközelebbi közgyűlés határidejéül f. évi május hó 10-ik s következő napjai tűzettek ki.

A békésmegyei okszerű méhész-egylet közgyűlése.

(Gyulán 1875. február 10.)

(M.) A megyeháza nagy terme, az elmúlt héten változatos események,színhelye volt. A megyebizottsági komoly tanácskozásoknak mondhatni egyhangú menetét, délutánonként más jellegű gyülésezések váltották fel, — melyeken nem ellenzék eskedés, és egyoldalú felfogás, hanem a közjó előmozdítása ügyében, egyenlő jóakaratu buzgalom, és a folytonos előre törekvés nemes szándéka, valának a fő motívumok. — És ez igen helyesen és jól van igy. — Ha már politikai közéletünknek egyes eseteinél szétszakítva, s egymással szemközt állani vagyunk kénytelenek, kell, hogy más tekintetekben tömörülésünk általános legyen. A hétfőn délutáni müvelődéstörténelmi egyleti gyűlés a szellemnek, a szerdán délutáni méhész-egyleti közgyűlés a megye anyagi helyzetének, egy hasznos iparág általi emelésének volt ünnepélye.

A méhész-egylet, bár lassan, de biztosan és következetesen halad saját pályáján, megtéve a siker elérhetésére nézve mindazt, a mi időnként szükségszerűnek tűnik fel, i mely által az egylet, eddigi jó nevét, még jobbá tenni képes lehet.

A jelen közgyűlés is, több életre való eszmét fejtegetett, s azok létesítését határozta el.

Jelen voltak az egyleti tagok közül Göndöcs Benedek apát és lelkész egyleti elnök, — Nieder- mayer Antal pénztárnok, - Brózik Károly megválasztott uj titkár, — Jaocsovics Pál, — Beliczey István, Kalmár Mihály, Plank Alajos, Berndt János, Herberth Alajos, igazgató választmányi tagok ; továbbá Hajóssy Ottó, Justh Gyula, Szánthó Albert, Pollner Lajos, Róth János, Metz József, Popp Alajos, Miskey-Jugovics Béla, Gróh Jakab, Gróh Mátyás, Kutschera Jakab, Becker Antal, Kneifel János, Japport József, Balog Sándor, Somogyi József sat. egyleti tagok.

Göndöcs Benedek egyleti elnök ur, szívélyesen üdvözölvén az egybegyűlteket, elnöki jelentését következőkben terjeszté elő :

Elnöki beszéd

a békésmegyei méhész egylet 1875. február 10-én tartott közgyűlésen.

Igen tisztelt közgyűlés! Az 1873. év deczem- ber 4-én, a békésmegyei okszerű méhész-egylet megalakult; s az egyleti alapszabályok értelmében voltara bátor ma összehívni a tisztelt közgyűlést, hogy elősoroljam mindazt, ami a megalakulás óta, a méhész-egylet ügyében történt, — s hogy felhívjam a tisztelt közgyűlést, a további szükséges teendők feletti tanácskozás végett.

Sajnosán vagyok kénytelen jelezni, hogy méhész-egyletünk, fen állása első évében nem hozha- tá létre mindazt, amit óhajtott volna; — nem pedig azért, mert az 1874-ik száraz, virágtalan év, a méh tenyésztésre alkalmatlan volta miatt, a szorgalmas méhecskéknek igen kevés táplálékot nyújtott; — úgy annyira, hogy a legkitűnőbb méhészetekben is, a méhcsaládok nem hogy gyarapodtak volna, hanem a táplálék hiány miatt igen sok kihalt és fogyott.

S az elemi csapáson kívül, egy másik érzékeny veszteség is sujtá egyletünket, — és pedig a szakképzett minta-méhész, és derék egyleti helyettes titkár — Merkl Alajos uj-kigyósi tanítónak, 1874. november 26-án, váratlanul és hirtelen történt elhalálozása ; —' ki Domonkos János tanitó és egyleti titkár urnák leköszönése után, az egyleti választmányi gyűlés által, egyhangúlag lön helyettes titkárnak megválasztva.

Úgy a tanügy és népnevelés, valamint méhész-egyletünk, — egy alapos készültségü, szakképzett, derék férfiút veszte el a boldogultban; — s midőn ezt a közgyűlésnek méltán szomorú tudomására hozom: áldást kívánok a korán elhunytnak emlékezetére!

Azonban — egyletünk veszteségeit felemlítve, nem mulaszthatom el megemlékezni egyleti életünk szebb, derultebb napjairól is, melyek a méhész egyletnek életrevalóságáról a legszebb bizonyítványt adák.

Ezen örvendetes tény, a méhész egyletnek nagy eredményű kiállítása volt, — Gyulán, a vár- megyeháza nagy kertjében, 1874. év október 11-én.

Különféle rendszerű és szerkezetű méhlakok, Iegczélszerü'bb kezelési eszközök, legszebb méz- és viasz termények, a legkitűnőbb szakkönyvek és szaklapok, a legtöbb méz-, viasz-, és bimport tartalmazó virágok magvai, és csinos méhész-házak tei'vei voltak út a nagy közönségnek bemutatva; e kiállításnak különösen neveié érdekét a megjelent szaktudósoknak értekezései és magyarázó előadásaik. — így a délmagyarországi méhész egylet, Grand Miklós titkárja által, — a biharmegyei gazdasági egylet méhészeti szakosztálya Gobóczy Károly titkárja által, — saját egyletünk pedig boldogult néhai Merkl Alajos, Brózik Károly és Zih Károly által volt képviselve.

Nevezetteknek tanulságos és érdekes értekezéseit követé a tekintélyes bíráló bizottság szemléje; melynek tagjai voltak — Kalmár Mihály ügyvéd ur elnöklete alatt: Brózik Károly, Gobóczy Károly, Grand Miklós, néb. Merkl Alajos, Para- deyser Lajos, és Zih Károly urak, — kik azonban az önmaguk által kiállított tárgyak bírálásakor visszavonultak, és ezen esetekben a bírálatba nem folytak be.

A bíráló bizottság által jutalmazandóknak találtattak — és dicsérő okmánnyal kitüntetést nyertek: Grand Miklósnak — különösen a nép számára olcsósága — és czélszerüségénél fogva ajánlt kaptárja egy darab aranyat; — Steier Ferencz legkitűnőbb csorgatott mézterméke egy db aranyat; — Batta György — a méhekkeli rendszeres bánásmódja — és czélszerü kezeléséért 1 db 2 frtos ezüst tallért; — Göndöcs Benedek apát mézcsorgató készüléke, és táblás mézterméke dicsérő oklevelet; — Merkl Alajosnak, | brüni rendszer után általa módosított kaptárja dicsérő oklevelet; — Kövér Gusztáv kaptárja s méz és viasz terméke dicsérő oklevelet; — a délmagyarországi méhész-egyletnek Berlepsch-féle kaptárja dicsérő oklevelet, —viasz olvasztó készüléke pedig elismerő oklevelet; Grand Miklósnak here-fogó készüléke dicsérő oklevelet; — Gobóczy Károlynak kaptárja dicsérő oklevelet; — Brózik Károlynak kaptárja dicsérő oklevelet; Steyer Ferencznek Schmiedl-féle szalmakaptárja elismerő oklevelet; Felsmann Jánosnak méz és viasz csorgató-készü- Iéke elismerő oklevelet.

Délelőtt 10 órától az est beálltáig egész nap, a társadalom minden osztályához tartozó diszes és nagy számú közönség Iátogatá a kiállítást.

Ezen fényesen sikerült első egyleti kiállításon, a biráló bizottság által Grand Miklós kaptárja találtatott a Iegczélszerübbnek, — s megyei méhterraelö közönségünk számára ez ajánltatik leginkább; melyet egyletünk, tagjai közül bárkinek kivánatára, a legnagyobb készséggel, és jutányosnak mondható áron megkészittet.

Fölemlitendönek tartom még, miszerint egyletünk pénzerejének és jelenleg még szükebb anyagi helyzetének tekintetbe vételével, kórvényileg megkerestem a földművelés- ipar- és kereskedelemügyi minister urat, hogy egyletünk hivatalos levelei és szállítmányaira, a posta dij fizetése alóli fölment- vényt kegyeskednék megadni, — mit azonban azon indokolással tagadott meg, hogj’ hasonló kedvezményben csakis az állam által fentartott és segélyezett egyletek részesülhetnek.

Ennyiben lehet körvonalozni röviden, egyletünk egy évi működését; s ezeket előterjesztve, ezennel felkérem a tisztelt közgyűlést, méltóztatnék egy uj titkárt választani, megbízván öt, jelen gyűlésünk jegyzőkönyvének vezetésével.

En ezen állásra bátor vagyok két szakképzett, jeles méhészt, u. m. Brózik Károly és Zih Károly urakat ajánlani; — meg lévén győződve

arról, hogy bármelyiknek megválasztásával, egyleti ügyeink szellemi vezetése, a legjobb kezekben leend letéve.

Göndöcs Benedek

apát és lelkész egyleti elnök (Folytatás).

Levelezés.

Nyílt levél a szerkesztőhöz.

Kedves barátom ! a „Békésmegyei Közlöny “- nek szerkesztője lapjának idei 7. számában reád koppint: miért közlöttél, megegyezésiek ellenére, oly tárgyat, „melynek előzménye a másik lapban jelent meg.“ Az ütést, a mennyiben magyarázatod után még ütés marad, mivel én okoztam, magamra vállalom s ezzel neked szívesen elégtételt szolgáltatok.

Engedd meg azonban, hogy az általatok kötött „holt békét“ elvileg helytelenítsem. Igaz ugyan és őszintén előre bocsátom, — hogy ezen „sly“- be személyes indok is vegyül, a menynyiben már most Rinder urnák a buzanemesités ügyében ellenem intézett megrovására, haosak azt más lapban nem ismétli, válaszolnom teljes lehetetlen és igy kellemetlenül tűrnöm kell, hogy a „paródia“ rajtam száradjon. De ez indokot meggyongiti Rimler ur lovagiassága iránt táplált azon jogos várakozásom, mely szerint támadásával ezentúl más lapban, pl. a „Békés“-ben, tisztel étid meg.

A személyes — általam mindig hitványolt — indokon kivül azonban egy sokkal raagasb „elv“ látszik kárhoztatni azon alakot és feltételt, melyek alatt a két csabai lap egymással előre „örök békét“ kötött.

Ne érts félre. Tisztult ízlésre nézve nincs kellemetlenebb látvány, mint két lapot kakas módra, kipirult tarajjal, a megsemmisítés ádáz dühével egymás ellen megújulva ágaskodni látni; én legalább nem irigylem azok Ízlését, a kik ebben gyönyörködnek, mert a sajtó nemesb feladatának vagyok tudatábau s tudom, te is azt tartod, hogy a mely szerkesztő lapjának a személyeskedés rendszerével akar érdeket és elterjedést szerezni, jobban tenné, ha rokka mellé ülne. Ámde, ha a harc nemesb oldalát tekintjük, ép oly szomorú, sőt még szomorúbb lesz az a látvány melyet „a szellemek közti örök béke“ támaszt.

Mivé lenne a szellemi fejlődés s nem maradnának-e eltemetve a szellemnek gyémántjai az igazságok, ba megszüntetünk az eszme súrlódásokat ?! És hol folynak e súrlódások a közönségnek általánosb érdekével és okulásával, mint a sajtó terén ? Ily eszmevitát is lehetetlenné tenni két lap között, ezt én „

áldástalan, holt békének“ tartom. Köztetek pedig ily béke lett kötve, mert közmegegyezéstek szerint tilos oly közleményt venni fel, melynek előzménye a másik lapban jelent meg.

Igaz, hogy egy feltétel van hozzá kötve: ha a másik lap a közlést meg nem tagadta. Azonban engedd meg, hogy e feltételnek helytelenségét is kimutassam. Gyarlók vagyunk, szerkesztők és munkatársak egyetemben E gyarlóságnak egyszerre megszűnését követelni botorság, e helyett —f szerintem — inkább e gyarlóság számbavételével kell munkálkodni az igazságok felderítésén. Ha egy különben becses munkatárs, vagy még inkább, ba maga a szerkesztő véletlenül nagy bolondot mond (a mi bizony megeshetik édes mindnyájunkon), ugyan kérlek, melyik szerkesztő veszi fel a Ieg- objectivebb, de kérlelhetlen kritikát szívesen s melyik nem tompítja el sonverain vörös ironjával annak élét annnyira, hogy lesz belőle; ha akaróim