Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
Negyedik évfolyam 1875. 47-ik szám. Gyulán november 21-én §r Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.-Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvke- reskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulán czimzendők, és legfeljebb minden péntek estéig beküldendők. TÍRS1MUII ÉS ISMERETTERJESZTŐ KW. TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr.-a? Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és “Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Braun Ede (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. A békésvármegyei régészeti és művelődés- történelmi társulat múlt év juniushó 18-án tartá alakulási közgyűlését s bogy ama naptól a mai napig terjedő rövid időköz alatt hivatásának megfelelni teljes erőből törekedett: bizonyitja ifjú de már is figyelmet érdemlő múzeumi gyűjteménye, bizonyítják az általa rendezett nyilvános felolvasások, melyek mindannyiszor a nagy közönség általános érdeklődése közben folytak le, — bizonyitja közelebb megjelent tartalmas évkönyve. Az egyesület igazgató választmánya áthatva megyénk s ezáltal közvetve hazánk szellemi elö- haladásának buzgó óhajától, beható tanácskozása tárgyává tévé azon’kérdést: mimódon lehetne egyesületünk jövőjét egyszermindenkorra biztosítani s az általa elért eredményeket hovatovább fokoz- ni, hogy kitűzött magasztos feladatának megfelelhessen ? E tekintetben nagy súlyt fektet a választmány azon édes reményének teljesülésére, hogy megyénknek mindazon fiai és leányai, kik a szellemi elöhaladásnak őszinte barátai, s kiket még ez- ideig egyletünk tagjai között nem tisztelheténk — az egyletbe történendő belépésük által kegyesek lesznek annak szellemi és anyagi erejét gyarapítani. Ha a kezdet nehézségeivel küzdő egylet működése nem vélt eredménytelen a múltban, midőn összesen 264 tagja vélt: a fejlődésnek mily eredménydús jeleit adhatja a jövőben, midőn az általa kitűzött czél megvalósítása végett megyénk mindazon gyermekei egyesülnek,kiket a közjó érdekel? Tiszteletteljesen fölbivjuk ugyanazért a választmány nevében és megbízása folytán megyénk- nek a jó és nemes pártolására mindenkor hajlandó nagyérdemű közönségét, illetőleg annak azon részét, mely egyesületünkbe eddigelé be nem lépett, hogy kegyeskedjenek az egylet tagjai közzé beiratkozni. Az egyletbe történendő belépés egyszerűsítése czcljábél a választmány községenkint egyes buzgó egyleti tagokat kért [föl arra, hogy mint bizottsági tagok a jelentkezőket az egylet tagjai közzé iktassák. E bizottsági tagok következők : Gyulán: Vinkle Gábor, Kratochvill József, ifj. Trucker József. Szarvason.: Dr. Fux Ede, Mihálfi József. — Békésen: Dr. Hajnal István, Benedict}* József. Csorváson: Grócz Béla. Kétegylíázán: Anrl- rássy Kálmán. M-Berényben: Horváth János. Orosházán : Dr. László Eleír, Eördög Lajos, utóbbi Sz. Tornyán is Gyomán: Garzó Gyula. Veidinger György O-Kigyóson: Pándy István. Uj-Kigyóson: Becker Oszkár kapitány. Dobozon : Kéry Kálmán. Gerendáson IBeliczey István Endrödön: Bállá Mátyás. Kovács ni. István. Tót-Komlóson: Horváth Sámuel. Tatay János. Gerlán : Gr. Wenckheim Géza. Bánkegyesen : Gremsperger József.K.-Tarcsán: Szabó János. K.- Ladányban: Farkas Gábor. Dr. Vajda Géza, Sz.- Andrásán: Lehóczky János. Zih Károly. — Öcsödön: Oláh Károly, Vitályos Márton. Szeghalmon'. Kovács Mihály. Tatár János. F.-Gyarmaton. Kor- nizs Béla. Gy.-Váriban: Bán Károly. Vésztőn: Csák János. Kondoroson: Zlinszky István. Csákón: Petőfi István. A közönség s a bizottsági Jagok tájékozása czéljából e lapok hasábjain közrebocsátjuk egyletünk tagjainak névsorát és pedig községenkint csoportosítva. — Kelt B.-Gynlán 1875. november 16. A választmány nevében Cröndöcs Benedek, egyleti elnök Elek Lajos, másod titkár. Tehát mi nem szeretjük hazánkat! Akár a sziklás hegyük, akár a gazdag rónák, akár a vizenyős lapályok lakosait figyeljük meg: mindegyiknél tapasztaljuk, hogy azt a földet szereti kiválólag, a mely őt szülte, nevelte. Akár valamely kiművelt, akár vala mely művelődni kezdő, akár valamely teljesen műveletlen nemzet tagját hallgassuk az ő nemzetéről beszélni: mindegyiknél tapasztaljuk, hogy azok az ő legátérzettebb, legmelegebb szavai, a melyek saját nemzetére vonatkoznak. Akár hány nyelvet g akár mily jól tudjon is valamely nemzet tagja: igaz sze- retete vagy igaz gyűlölete számára mindig csak egy nyelve van — az anyai Ezzel az van mondva, hogy földünkhöz, népünkhöz, nyelvünkhöz maga a természet köt bennünket oly ellenállhatatlan s egyúttal oly édes erővel, hogy tőle szabadulni sem nem tudunk, sem nem akarunk ; nem azért, mert hazánk, népünk, | nyelvünk ilyen vagy amolyan, hanem mert a mienk. Ezen természeti vonzalmat hívjuk hazaszeretetnek. E szerint a hazaszeretet csak úgy kény- szerűségből terem, mint a mező vad virága; azért oly régi mint maga a határ, azért tart mindaddig, a mig ember lesz és ennek hazája. De nemesíteni lehet a vad virágot \ lehet is kell is nemesíteni a kebel legszebb virágát, a hazaszeretetet is; lehet és kell öntudatosabbá, bensőbbé, ez által cselek- vőbbé tenni. A mi terem, annak csak gondozás, kellő táplálás kell, hogy a természete szerint lehetséges legielső fejlettségig eljuttassuk. Gondozás és táplálás kell a hazaszeretetnek is. A ki belénk adta az önfentartás ösztöneit, megtanított egyúttal arra is: mikor hogy tápláljuk a hazaszeretetet. A mikor még karddal feküdtünk, karddal keltünk ott volt a példa, mely a gyermek szivét megdobogtatta, benne az óhajtást, felverte: „Istenem, csak nagyobb volnék!“ Mikor egy kis békére tehettünk szert: „Beszédessé lett az öreg ajka, lángra kaptak a cselédi rajta.“ Ha pedig se kard, se béke: „Szivét bubánat epeszti, könybe merült szemét a múltra függeszti, s a dicső múltakról megemlékeztében újra támad a honszerelem szivébeu.“ Így ápoltuk a hazaszeretetet PnsztaKatona dal... Barna kis lány kökény szeme Hej! minek is néztem bele ? Se nappalom — sem éjjelem . . . Megvert engem a szerelem. Hull a levél — hull a fáról. Most búcsúzom a rózsámtól: Két szép szeme ki van sírva. Katonának vagyok Írva. Húll a levél — hull a fáról. El kell válnom a rózsámtól, Hideg eső omlik szakad, Fáj a szivem 1 majd meghasad. Nagyon boldog voltam.. Nagyon boldog voltam 1 mig meg nem láttalak, Olyan volt életem, — mint egy csendes patak, Partjain nyilottak kis öröm virágok, Könnyű hab fodrain nap sugára játszott. * * * Mintha villám villan, zivatar zúg harsog. S a megdagadt hullám verdesi a partot; Olyan lett életem . . . mikor megláttalak. Csevegő patakból — rohanó zuhatagl Z.-M. Levelek Katinkához. VIIL Kedves Katinkám 1 Tartok ugyan tőle, hogy leveleimmel e lapok olvasóinak unalmat szerzek; s egyhangú zsörtölö- déseimmel kiszorítom e tárczából az élvezetesebb olvasmányokat, — de mivel soraidból látom, hogy az eddig érintett kérdésekben elfoglalt álláspontom helyesléseddel találkozik, s miután ismét több kérdéseket tettél ölömbe: folytatni fogom leveleimet, illetőleg azoknak nyilvánosságra hozatalát, — és pedig elsőben is kérdéseidre igyekszem megfelelni. „Honnan van az, hogy a kis városi nők fényűzése sokkal szembetűnőbb, mint a nagy városiaké ?“ — ezt a kérdést intézed hozzám a többek közt. Erre kedvesem bajos hamarjában megfelelni. Kérdésedben állítasz is egyszersmind, s igy először íb az állítás valódiságát kell mérlegelnünk. Kétségenkivül meglepett engem is, p. o. a bécsi nők egyszerűsége. Jó módú iparosok, kereskedők, vagyonos polgárok nejei egyszerű karton ruhában járnak teljes életükben, — selymet, bársonyt csakis főrangú hölgyeken lehet látni, kik fényes czimeres fogatokon járnak. Magát a királynét is gyakran a legegyszerűbb toilettben láthatni. Már Budapesten nagyobb a fényűzés, Izrael hölgyei, vidéki úrnők, helybeli magánzók és birtokosok, tőkepénzesek és kereskedők nejei déli egy óra' körül a dunaparton csak úgy csillognak az ékszerektől. Természetesen nagy szerepet játszik a talmi ékszer is. Minden nő csupa selyem és bársony itt! úgy hogy nem is ajánlom senkinek valami olcsó karton ruhában ilyenkor a corsóra menni, összeperzselné ratja az a sok fényes szemsugár. — Ha egy idegen végig tekint itt hölgyeinken, látva a keletij fényűzést, vagy a kanaáni bőséget, nagy balgatagságot tételezhet fel hazánkról. Hát ha egy kis vidéki várost tekintünk meg ? Ott pláne elérte a fényűzés a legvégső határt. Egy iparos, kereskedő, fizetéses hivatalnok neje selyemruha nélkül kinem léphet az utczára, mert megszólják érette ! Függök, gyűrűk, karpereczek, méltók, óra és nehéz arany láncz, s ki tudja még mik ? elraaradhatatlanok egy vidéki hölgy toilett- jéből. Es ha egy nő minél magasabb összeget ölthet és rakhat fel magára ruhákban és ékszerekben annál nagyobb a tekintélye, — holott bátran elmondhatnék sokszor: quanta species 1 stb. Szerintem is tehát nagy igazságot állítasz kedvesem ama fentebbi kérdésedben. Minél kis- sabb a város, annál szembetűnőbb a nők fényűt zése. De hát honnan van ez ? azt kérded. Megbocsáss, ha erős - kifejezést használok, de egyetlen szóval akarok felelni, — ennek oka az álmivelt- ség. Minden olyan erőlködés, mely szerint valak a külsővel igyekszik imponálni, legyen az akár esti erő, akár testi szépség, vagy dokorált öltöny: — bizonyos mértékben magán hordja a gyenge elinéjűség bélyegét. Miért van az, hogy minden bárgyú toliakkal, szalagokkal ékesíti felmagát, s minden gyöngeelmü örül a csörgő sapkának ? És miért van az, hogy minden valódi nagy szellemet igénytelen külső fedez ? Nem szükség felelnem e kérdésekre, csak azt jegyzem meg, mint lélektani igazságot, hogy minél magasabb fokara jut valaki a valódi műveltségnek, annál kedvesebb oka van fényes külsővel fedezni el lelki fogyatko' zásait. Megvallom, hogy a mondottakat nem alkalmazhatjuk betű szerint hölgyeink fényűzés! túlkapásaira, mert azt nem mondhatjuk, hogy a nök- fónyüzése gyöngelmüség jele. De azt igen is állíthatjuk, hogy álmiveltségre mutat. Hiúság, könnyel mŰ8ég, hiányos nevelés, előítélet s több ilyen indokok azok, melyek a fényűzést eredményezik. Egy világvárosban egyik ember a másikkal nem törődik, úgy szóllván, még azt sem íadja, ki lakik túl szobája falán, egy kis városban pedig azt is szokták tudni az asszonyok, hogy kinél mit főztek tegnap. El sem prüsazentheti valaki magát a nélkül, hogy a fél város „kedves egészségére“ ne kivánja. Itt mindenki a más bajával vesződik, mig a magáéra rá sem gondol. Itt mindenki tudja, hogy X. asszonynak hány selyem ruhája van, milyen divat szerint készültek, mennyibe kerültek. stb. íme ez is egyik oka a kisvárosi mizerábilis állapotoknak, — a nők fényüzési túlkapásainak. Egyik sem akar a másiknál hátrább maradni a másiknál, még 100°/o-is váltók mellett sem. Nagyon sajnos jelenség ez hölgyeim, — társadalmi betegségnek a jele ez, melyet orvosolni kell. Kisértse meg kiki magán, hogy addig nyújtózkodjék, meddig a takaró ér, sőt igyekezzék az activák és passivák közti eddigi arányt megfor- ditni, kevesebbet költeni, mint a mennyit bevesz: azonnal nem kell panaszkodnunk, hogy nincs töke hazánkban, hogy az uzsorások megesznek bennűn- megesznek bennünket, — mert akkor lesz tőke s nem szorulunk uzsorára. De mind addig, mig X. iparos vagy kereskedő neje utánozni erőlködik gróf Y.—né fényes toilet tjét, mindaddig a csődök és árverések hínárjából ki nem Iábolonk. Tudják és érzik ezen visszás helyzet következményeit igen sokan, talán azok is, kik azt előidézik, de nincs elég erejök, nincs elég erkölcsi bátorságuk azt megszüntetni akarni. Csak egy kis városi bálban is csupa selyem és bársonyból áll a női öltözet, nem, mintha mindenkitől telnók, de mert a kartont lenézik ! „Nézd csak kedvesem — szólt egyik hölgy a másikhoz — Z.—né azt a ruhát most hozatta Altertöl, rongyos 300 forintba került, s bizonyosan megböjtöl érette!“ — „Hát ez a polgárleány — válaszol a másik — nem szégyen! ilyen helyre jönni abba a moll ruhába ? 1.. olyan jámbor portraithoz csakis ilyen ruha illik 1* — Nem akarok keserű lenni hölgyeim, pedig méltó okom volna önöknek szemökbe mondanom, hogy minden szivtelen, minden álmüveit nö úgy beszól, mint a kiket fentebb idéztem. A ki a születést, az öltözetet b több ilyen haszontalanságokat tesz ítélete alapjává valamely egyénnel szemközt, az olyan ember mindennek inkább, csak műveltnek nem nevezhető. Most veszem észre kedvesem, hogy hosszasan időztem ezen kérdésednél, megbocsáss ha néha olyan áradozó vagyok, hiszen ez rendes hibám a hölgyekkel szemközt. Sajnálom, hogy többi kérdéseidre most nem válaszolhattok, de talán a térből is ki fogynánk, pedig nagyon érdekesek ezen kérdéseid is: „mit tartasz a nö írókról ? mi különbség van a nők sorsa között a müveit és műveletlen népeknél stb. Ezekről közelebbi heteken, addig is üdvözöl a távolból igaz rokonod Gáthalmi.
