Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
szertől Világosig, s ha volt is Sajónk, ha volt is Mohácsunk nagyjaink önzése és viszálykodása miatt; ha volt is egy lelteié elnémetesedett íélszázadunk nagyjaink ön- íeledtsége miatt: maga a nemzet törzsöké, mindég kész volt munkát, vagyont, életet annyit tenni a haza oltárára, amennyit épen tehetett, Bizonyítsam? Ott az irás, olvassátok ; itt apáitok földje, szabadon bírjátok; itt az önként felszabadított nép, közte jártok; itt fejlődésnek indult nyelvetek, terjesztitek. Volt-e Világosig polgári iskola? Ápoltuk-e Világosig a hazaszeretetei? Egyfelől az 1848-ik évi törvények, más felül az ugyanakkor neki vadult nemzetiségi rajongások múlhatatlanná tették, hogy a magyar tekintete kiválólag a jövő télé forduljon, hogy állami életének biztositására uj és állandó alapot keressen, s a hazaszeretetnek is ezen uj alapon jeleljen ki a körülményektől független táplálékot. Az uj alap a művelődés, az uj táplálék a nemzet földjének, népének, nyelvének megismertetése lön. Helyesen! mert a szeretni valónak szeretetre méltósága megismerése arányában növekszik. így jutottunk el va- lahára oda, hogy hazánk föld — és természetrajza, története és a magyar nyelv minden magyar iskolának fontos tantárgyává vált 8 hogy ezen tantárgyakban többet haladtunk az utolsó két évtized alatt, mint a megelőző századokon át összesen. Volt-e a hazaszeretet ezen uj táplálékának felismerése és alkalmazásakor polgári iskola ? Ha áll az, hogy a haza földjének, népének, nyelvének megismerése alkalmatos tápláléka a hazaszeretetnek; ha áll az, hogy a hazaszeretet ezen megismerés arányában mé- lyebbül; ha áll az, hogy ezen megismerés hosszabb időn át, érettebb korban, képzettebb tanítók segélyeivel teljesebb lehet: állania kell annak is, hogy a magasabb tanintézet sikeresebb ápolója a hazaszeretetnek, mint az alacsonyabb. Ha áll az, hogy a hazaszeretet erény; ha áll az, hogy a rokon tárgyak támogatják, elősegítik egymást: akkor annak az iskolának kell leghazafiasabbnak, a hazaszeretet legtermékenyebb talajának lennie, a mely minden kor és minden nemzet nagy jellemeivel legtöbbet foglalkozik, az-az, a gym- nasiumoknak. Gondoljatok csak vissza a 48-iki diákhonvédekre. Ha áll az, hogy Magyarország a 16-ik századtól fogva sem szorult meg soha sem a hazaszeretet dolgában; ha áll az, hogy minden szabadság-harczot felekezeti különbség nélkül együtt küzdöttünk keresztül; ha áll az, hogy minden hazai és egyéb közös hu- manisticus czélra felekezeti különbség nélkül raktuk össze filléreinket: ha áll az, hogy irodalomban,társadalomban,politikában minden felekezetnek kijutotta maga dicsőséges része; ha áll az, hogy a hazaszeretetei támogató tantárgyak minden felekezet iskolájában egyenlő fontosságúak: nem határtalan könnyelmüség-e — nem akarom saját nevén nevezni — nyilvánosan azt állítani, högy „csak a polgári iskola van hivatva a hazaszeretet ápolására ?“ Állítja pedig ezt Braun Jónás a ..Békésmegyei Közlöny“ 86-ik számában. És a midőn ezt állítja, mit is állit ő akkor tulajdonképen? Azt, hogy a törvényhozó testület vagy ostoba, s ostobaságában nem látja, hogy a meglevő, legfölebb har- mincz polgári iskolán kívül, a többinek mindnek, nem véve ki még az állami iskolákat sem, se hajlama, se képessége a haza- fiság ápolására, — vagy hazafiatlan, nem törődvén a hazafiasság elhanyagolásával; azt állítja, hogy a felekezeti hatóságok nem tartják összeegyeztethetőnek a hazaszeretetet a felekezet érdekeivel és így csaknem másfél millió gyermeket — tehát ma még az egész nemzetet — hazafiatlanná tesznek; azt állítja, hogy a felekezetek körül-belül 23000 tanítója mind kevesebbre becsüli a hazafiságot fizetésénél; s miután mi mindnyájan felekezeti iskolából kerültünk ki, azt is állítja, hogy mindnyájunk bazafisága nem ér egy fakovát. És kicsoda az, a ki ily súlyos vádat vág mindazok szemébe, a kik hosszú munkával, hosszú szenvedéssel, vagyonuk és jövőjök feláldozásával, hulló vérökkel pecsételték meg hazaszeretető két ? Hitközségi tanító. Ha hitközségi tanító, ha „csak a polgári iskola van hivatva a hazaszeretet ápolására;“ mit is mond akkor még ezen bölcs férfiú? Azt, hogy biz őt sem a hazaszeretet, sem a becsület nem valami erősen gyötri. Mert vagy ápolhatja hitközségi iskolájában a hazaszeretetet, vagy nem. Ha nem, eladta hazaszeretetét, a midőn hitközségi tanítóvá lett; ha igen, rágalommal, árulással fizet azon hitközségnek, a mely őt a hazaszeretet ápolásával is megbízta. Mivel pedig becsület és hazaszeretet egy tőrül szakadt, összenőtt testvérek, világos, hogy a ki elrúgta az egyiket, nem tarthatja meg a másikat. Megyei közgyűlés. (vége.) Majd kifeledtünk egy érdekes epizódot. A miniszterelnökhöz intézet üdvözlő feliratot Reök István ur hozta indítványba oly értelemben, mint az határozatba is ment: t. i. hogy a megye kifejezést ad azon várakozásának, miszerint a kormány kiváló, feladatának ismerendi az országos közgazdászati kérdéseknek Ausztriával szemben való előnyös megoldását. Nagy Károly ur sietett a dologhoz szólani, s a feliratot olykép kívánta praccisiroztatni, hogy mondassák ki, mikép az ország üdve a külön vámterületben fekszik. Hozzá tette, hogy ő ugyan nem ért a dologhoz, de azt hiszi, hogy a külön vámterület nagyon jó lesz nekünk. Erre Szerető Imre bizottsági tag Gyomáról azon felettébb találó s osztatlan helyesléssel fogadott megjegyzést tövé, hogy nem vél derogálni a közgyűlésnek, ha kimondja, hogy aligha ért közülünk más valaki is a dologhoz, s igy sajátságos lenne, ha olyanok adnának hozzá tanácsot, a kik nem értenek hozzá. E kis kitérés után folytassuk referádánkat; azonban csak oly tárgyakat érintvén meg, a melyeknek kiválóbb fontosságot tulajdonítunk. A honvédelmi miniszter értesíti a megyét,, hogy területére lovas katonaság fog elszállásoltatni s evégböl rendeli, hogy az elszállásolási helyekül kiszemelt községekben tartandó helyszíni vizsgálatokra kirendelt katonai klüdöttek mellé, a megye is nevezzen küldötteket. A közgyűlés kijelenti, hogy a katonaság elszállásolása fenálló hazai törvényeink szerint a megye kizárólagos jogát képezvén, ezt a jelen esetben is fentartja. Egyébiránt nem kíván az elrendelt vizsgálat elé akadályokat gördíteni s annak a katonai küldöttekkel egyetér- tíjleg leendő mogejtését, az alispán elnöklete alatt, Beliczey Istvánt, s a békési járás szolgabiróját küldi ki; megjegyezvén, hogy említett jogából folyólag, a vegyes küldöttség által nemcsak a miniszter rendeletében nevezett községekbe kívánja kívánja a vizsgálatot kiterjeszteni, hanem azon községekre is, a melyek saját küldötte által fognának inditványoztatni. A belügyminiszter felhívja a megyét: adna véleményt az erdélyi gazdasági egylet azon indítványára nézve, hogy a vásárakon a barmok évjárat és használati czél szerint helyeztessenek el. Az alispán már tett e tárgyban véleményes jelentést a miniszterhez, s igy az feloívastatván, egyhangúlag elfogadtatott. Ezon alispáni jelentés szerint az erdélyi gazd. egylet indítványa a gyakorlati kivitelbe ütközőnek mondatik, nemcsak azért mert az egyes marhatulajdonosok barmai együvé lóvén szokva, a vásárban egymástól való elkülönítésük által megvadittatnának, hanem azért is, mert a különféle marháknak a vásárban elkülönített őrzése s árusítása több egyént igényelne, s a tulajdonos a különböző helyeken kiállított marháinál egyszerre ott nem lehet az alku megkötése végett. A megyei kórház állandó bizottságának előterjesztése folytán, következő szabályzat léptette- tik életbe: Miután a nyilvános betegápolás költségei fedezéséről szóló 1875. évi III. törvényczikk szerint, a községek a vagyontalan ápoltak költségeit megtéríteni nem tartoznak és a megyék is csak a nyilvános kórházakban gyógykezelt egyének utáni költségeket kötelesek viselni, s miután továbbá az elmebeteg utáni költségek az állam által meg nem téríttetnek, s végül miután a megyei kórházban ápolt vagyontalan betegek után felmerült behajthatlan költségekért a megyei betegápolási pénzalap sem kezeskedik, — a kórházi tőkevagyon épségben való tartása tekintetéből a betegek felvétele a következő feltételekről tétetik függővé: A megyei kórházba egyedül békésmegyei illetőségű betegek vehetők fel; de 2. ezek is csak úgy, ha az utánuk felmerülendő ápolási és temetkezési költségekért az illető községek kezes- ségot vállalnak, vagy ha a beteg különben elegendő biztosítékot nyújtani képes, 3. Elmebetegek ugyanily feltétel mellett vétetnek fel. 4. Cselédek és tanonezok csak akkor vehetők fel, ha a költségekért gazdáik illetőleg mestereik jót állanak. 5. Gyógyithatlan betegek fel nem vétetnek. 6. Az öt ingyenes ágy kizárólag az alapítványi betegeknek tartatván fen, ezek csak illetékes ajánlatra vehetők fel. 7. Harmincznál több beteg fel nem vétetik. A megye tulajdonát képező epreskertek tervezett eladása tárgyában határoztatok, hogy tekintve a több évi rósz termést s ebből folyó pénztelenséget, mely az ingatlanok értékét tetemesen alászállitotta, a csabai, orosházi és tótkomlósi epreskertek eladása kedvezőbb időkre halasztatik, s egyedül a Gyulán levő epreskert — mint a moly- nek olönyös eladása a helyi viszonyoknál fogva remélhető — bocsáttatik árverés alá, ennek teljesítésével az alispán, a tiszti ügyész s a gyulai polgármester bízatván meg. A jövő 1876 évi közmunkerő összeírása is elrondehett. E teondö a szolgabirák által janu ár hó végéig befejezendő; a váltságrajelentkezés ideje ugyanő hó 15. napjáig tart; a váltsági árak az eddig gyakorlathoz képest igásnapszáintól 1 frtban kézi napszámtól 30 krban állapíttatott meg. A járási catasteri (bizottságok némely leköszönt tagjai helyére, a csaba-gyulai járási bizottságába rendes tagul Wieland Károly, a békési járás bizottságába póttagokul Borsothy József és G. Nagy Sándor, a a szarvasi járási bizottságba rendes tagul Gazsó János, póttagokul Fekete Mihály választattak meg. A központi s a csabai, békési és szarvasi mértékhitelesitési hivatalok végleges betöltésére pályázat fog hirdettetni. A közegészségügyről tekintettel csekély mérvű szaporodásunk okaira. (Dr. Molnár Antaltól.)*) Újabb időben a napi sajtó kissé többet foglalkozik a közegészségügy fontos kérdésével, mint azt eddigelé tévé; főkép azonban a főváros népmozgalmi viszonya az, mi kiváló figyelnie tárgyát képezi, s méltán mert hiszen a legközelebb is kimutatott halálozási rangfokozata a 26 legnagyobb európai város között a legutolsó. E tudat aunál inkább leverölog hathat reánk, mivel a vidék népesedési viszonya alig, vagy tán épen nem jobb a fővárosénál. Ez okból nem csak időszerűnek, de mintegy elodázhatlan feladatunkul tekintjük, közegészségügyi viszonyaink részletes taglalása után átalánosan elösmert csekély mérvű szaporodásunk okait megjelölni, ne hogy azokat még talán keleti eredetünk egyik speczialis tulajdonságából származtassuk, mint a hogy azt sokan igyekeztek magukkal elhitetni; mint tételt állitván fel, a magyar faj szaporátlanságát. E tévhitből azonban mindenkit kiébrándit a statisztika. — A magyar tud. academia márczius 1-én tartott ülésén ugyanis Keleti Károly Magyarország népesedési viszonyairól értekezvén, s az 1864—1874. közti 10 évi időköz hiteles népesedési adatait tüntetvén elő, azokból a következőket olvassuk : A házasságok statistikája összehasonlítva más országokéval Magyarországra nézve üt ki legkedvezőbben. A születések statisztikájából fölemlíti, hogy az átlagos évi születés 552,000 volt a múlt évtizedben : esik tehát 24 lélekre 1 születés ; mig Austriában és Németországban 25, Fran- cziaországban 39 lélekre esik egy. Legérdekesebb, de egyszersmind legszotnori- tóbb is reánk nézve a halálozási statistika. — A rnnlt évtizedben elhalt ugyanis átlag 1 évben 505,000; 8 igy 26 élőre esik 1 halott. E halálozási arány óriási nagysága csak a többi országokkal való összehasonlításból tűnik ki. — így esik Ausztriában 32 élőre 1 halott, Bajor- Szász és Németországban 34-re, Olaszországban 33-ra Fran cziaországban 36-ra, Belgiumban 43-ra, Angliában 44-re. 1873-ban a kolera évben nálunk 15 élőre esett 1 halott. A legtömegesebb halálozás az 5 éven alóli gyermekekre esik. A űz évi szaporodási többlet 463,700, vagy is ezer lélek után 35, mig Ausztriában ezer lélek után 84, Szászországban 112, Németországban 97, Olaszországban 72, Fmncziaországban 32, Belgiumban 76, Angliában 125. Nem tartottam feleslegesnek hazánk népesedési viszonyainak fentebbi általános s más álla- mokkali párhuzamos fetemlitését annál is inkább, mivel azok a leghitelesebb forrásból erednek. Minthogy azonban egyletünknek alapszabályig is megállapított egyik czélja : a megyét közegészség! szempontból minden irányban beható tanulmány tárgyává tenni, bátor leszek Békésmegye 4 évi (1870—1873) népmozgalmi viszonyainak (eltüntetése után, legnagyobb részt közegészségi intézményünk hiányossága folytán fenálló azon okokat részletezni, melyek mig egy részt a közegészségügyet ártalmasán befolyásolják, másrészt a nagyobb mérvű halálozásnak legfőbb eszközlői. A népmozgalmi viszony Békésmegye területén az 1870—1873 közti 4 évi időközben következőleg alakult: *) Felolvastatott a békésmegyei orvos-gyógyszerész egyletnek f. évi október hó 11-én B.-Csabán tartott közgyűlésén. születés halál szaporulat 1870 10,735 7370 3365 1871 11,079 8904 2175 1872 10,480 8931 1549 cholera év veBztesség 1873 10,071 18,455 8384 E szerint esik ezer létekre születés halál születés 1870 50-63 34-76 15-87 1871 52-25 42-00 10-25 1872 49-40 42-10 7-30 cholera év vesztesség 1873 47-50 87-50 40-00 vagyis esett egy születés egy halál 0 1870 18-74 28 76 1871 1900 2300 0 1872 2000 23-00 H D H 1873 2100 11-00 Összeliasonlitván e tételeket Magyarország általános népesedési viszonyainak tételeivel az 1864—1874 közti 10 évről, mikor is 24 lélekre egy születés s 26 élőre egy halálozás esett, meggyőződünk, miszerint mig Békésmegye születési viszonya az ország általános születési statistikáját igen előnyösen befolyásolja, addig ezt végkép lerombolja óriási halálozási aránya. Megyénk születési viszonya egyike a lehetőleg legjobbaknak, s összehasonlítva ezt külállamok születési viszonyával, azokat nagyban túlszárnyalja. így pl. minden ezer lakosra jutott évenkint születés : Angolországban 1840—1867 ! 32—35 8 Francziaországbnn 1844—1853 ! 27 Poroszországban 1844—1853 ! 37 Ausztriában 1842—1852 . 38 (I. Fodor tr. közegészségügy Angolországban c. müvének 26 i.) Mint curiosumot felemlitem egyiket a legnagyobb születési viszonynak, ez volt 1860-ban Ung és Szabolcsmegyékben, 1000 lélekre esett 62-3 születés. A fentebbi adatok elég világosan mutatják, miszerint nálunk az igen kedvező születési viszonynyal, óriási halálozási viszony áll szemközt 1 ebben rejlik az oka csekély mérvű szaporodásunknak. Által ánosan elfogadott elv, valamely állam egészségügyi állapotának megítélésénél a halálozási viszonyt venni alapul; hol ez kedvezőtlen, bizton állíthatjuk, kogy ottan a közegészségi intézmény hiányos, habár a halálozási viszony ala- lására lényeges befolyással van a többi között a lakosság műveltségi foka is, s fürkészve megyénk nagyobb mérvű halálozásának okait, azokat szintén az említett két tényezőre vihetjük vissza. Ez állításunk igazolása czéljából megkísértjük közegészségügyi intézményünk jelen állását röviden ecsetelni, illetőleg a nagyobb mérvű halálozást feltételező hiányokat felsorolni. Ezek a következők: Először is az egészségügyi rendőrségnek teljes hiánya, elannyira, hogy e tekintetben még a látszatért sem tétetik semmi, mintha e teendőkre sem a községeknek, som a thatóságnak egyetlen közege sem lenne, legalább egy sem látszik azt hivatalos kötelességei közé sorolni. Innen van aztán, hogy pl. utczáink árkai állandóan piszkosak, sokszov bűzös eső vizzel tel— vék. A községek belsejében és körülöttük levő pocsolyák a helyett hogy levezettetnének, vagy kiszámíttatnának, inkább kenderáztatóul használtatnak; pedig bár kinek helyről-helyre megmutathatjuk, miszerint pl. Csaba városában az 1873-ik évi cholera-járvány azon utczák lakói közül vette a logtöbb áldozatot, mely utczák Iegösmertebbok bűzös vizű árkaik és pocsolyáikról. Ugyan e helyeken volt a legtöbb váltó lázi eset az az előtti években. S okultunk-e mindezeken ? épen nem, s úgy látszik, hogy mérvadó körökben még most sem akarják tudni mennyire megfertőzik e bűzös vizű árkok és pocsolyák a talajt és légkört, | mennyi betegségnek, mennyi járványnak okozói. Minden udvaron a kút tőszomszédságában egy mesterségesen készitett gödör található, úgynevezett sertésfüresztö, mely soha nem tisztittatván, undorító bűzzel tölti be a légkört 1 megfertőzi a kút- vizét. Egészségi rendőrség teljes hiánya folytán piaczunk minden időben el van árasztva éretlen és túlérett romlott gyümölcscsei, mi olcsóbb lévén a jónál, a szegényebb néposztály által mohon vá- sároltatik. Köznépünk építkezési módjánál nem csakhogy semmi figyelemmel nincs az egészség követelményeire, de sőt számtalanszor tapasztaljuk hogy azzal határozott ellentétbe jő; igy pl. vajmi sokszor látjuk udvarán gödröt ásni, hogy az építendő ól vagy kerítéshez főidet nyerjen, mely gödör aztán éveken át — mig t. i. betelik, — minden állati és növényi hulladék rakhelyéül szolgál, melyek itt felbomolván, bő anyagot szolgáltatnak a typhus méreg képződésére. Ha az ily gödrök
