Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-10-10 / 41. szám
Negyedik évfolyam 1875. 41-ik szám. Gyulán október 10-ón. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. 1' Szerkesztőség: B.-Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. 1 A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz G-yu- i Iára czimzendők, és legfeljebb minden péntek estéig beküldendők. TÁRSADALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ HETILAP, TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNÍT EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva kr. vagy vidékre postán küldve 5 frt —* Háromnegyed évre 3 n 75 Félévre . . . . 2 50 Évnegyedre . . . 1 V 25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor Ő kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. ’tj e-Ö>g-=&, « íl Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csuhán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Braun Ede (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsbcn Naftles J. hirdetési irodájában. Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Felhívás Gyula városa polgáraihoz. Polgári iskolánk második osztálya e hó 7-én nyilt meg; növendékeinek száma 73 : a kik két rendes és három si gédianárnak vezetése alatt futják meg az 1875/e évi szorgalom időt. A múlt évnek eredménye méltán feljogosíthat bennünket azon hitre, hogy eme második év mindenben hasonló leend az elsőhöz. Midőn Gyulavárosa polgárai ez intézményt megállapították, gondoskodtak fentartásáról, tovább fejlesztéséről, de egyúttal azon reményüknek is kifejezést adtak, hogy a törvénybiztositotta államsegélyben részesülendnek bármi szerény mérvben is; és ez okból folyomodott az iskolaszék a magas minisztériumhoz, hogy az iskola jövő évi fentartásához államsegéllyel járulni kegyeskednék, mert meglevő pénzkészletét az iskola teljes kiépítése és felszerelésére kívánja fordítani. A válasz — utalással az ország nyomasztó pénzviszonyaira, és Gyulavárosa gazdagságára (?) — tagadó volt; — a referens úgy látszik gazdagságunkat a három állami végrehajtóról cora- binálta. A ministen referensnek eme nyilatkozata megerősít vallott hitünkben, hogy bármi ügyben, bármi körülmények között saját erőnkre támaszkodva küzdjük ki a végczélt, és ne könyörögjünk ott, a hol maguk is szükségről panaszkodnak. Gyulaváros polgáraihoz szólunk, reményijük megfogunk értetni: Az önnön magunk által létesített intézmény fentartása polgári kötelességünk ; — követeli ezt tölünk a jelen tudományra törekvő nemzedéke, hálás leend érte a jövő mely polgári iskolánk emlőin szivta magába az emberiség fejlődő haladásának tejét, és a ielvilágosodottsággal és közműveltséggel e város közönségének jólétre biztos jövőjét is megáilapitandja. Gyulavárosa tanácsa elhatározta, bogy minden utat és módot fel fog használni arra, hogy polgárai által alkotott intézményét biztosítsa, és ép azért már most elég idejekorán törekszik biztosítani ezen intézménye minden jobb érzésüok által óhajtott jövőjét, igyekszik hatni oda, hogy a többi osztályoknak szükséges helyiségeket már a jövő évben létesítse. A helybeli magán dalkör oly sok szépnek és jónak pártoló harezosa, készséggel megígérte közreműködését, és a városi tanácsnak eme törekvésében segédkezet nyujtand, oda törekedvén, hogy közreműködésével közművelődési czélunk sikerét előmozdítsa; készséggel teljesité a tanács abbeli kérelmét, hogy f. é. november hó 6-án egy táncz- estélylyel egybekötött dalelőadást rendez. Gyulavárosa minden rendű és rangú polgárainak jó akaratú buzgalmától függ ez estélynek sikere által a jövőre kiható közmivelődési intézményünkhöz egy homokszemmel járulni, a melyre mindenkor elmondhatja mindegyike azt, hogy;, a jelenkor nyomasztó napjaiban a jövőnek létesítette. Bizalommal bocsájtja e felhívást Gyulavárosa tanácsa e város polgáraihoz azon teljeH hitben, hogy bizalmában csalatkozni nem fog; —■ de teljes bizalommal van az iránt is, hogy ez estélyen egyesülve leendnek e város összes polgárai a bársony bölcső szülöttétől a földész szerény kunyhója gyermekéig, — áldozatot hozni a közmivelődés megtestesítendő eszméjének; — hisz a költő szavai szerint: „mindegy az áldozat, legyen nagy vagy kicsiny — ha mindene az áldozónak.“ Az ez estélyre meghívók e hét folytán fognak kibocsáttatni, s felkérjük azokra előre is e város polgárainak érdeklődő ügyeimét. Gyulán, októberkrf 9-én 1875. Gyula városa tanácsa. A nagy trombita. Reök ur tehát újból kezébe veszi a kor haladó szellemének nagy trombitáját. Mig azonban ez előtt pár évvel a trombita kezében még melodicus hangokat adott, ma már fülsértőleg recseg; még pár évvel ez előtt sirén-hangokkal igyekezett csábitani, ma a hallgató tűiéhez tartja trombitáját, s bele fii amúgy magyar mis- káson, hogy igy hozza rokonszenves együtt rezgésbe a hallgató fülének dobhártyáját. Valóban, mi a kik megszoktuk Reök ur részéről a szigorú tárgyilagosság higgadtságát; kik láttuk, hogy tervének bukásánál sem veszité el a férfias magatar- tás tekintélyt parancsoló nyugodtságát; kik ennélfogva benne a parlamentaris férfiút tiszteltük: nem győztünk eléggé csodálkozni azon, hogy „ Igen-e vagy nem“ czimet viselő czikkében, hirtelen igy ábrándítson ki bennünket, s hogy azokat, kik a megyei székház kérdésénél nézeteit ostromolták s kik ellenében pár évvel ezelőtt a lo- yalis küzdő fél szerepében tűnt lel, — ki védi ugyan nézeteit, de tartózkodik a kihívó sértésektől, — mondom azokat, kik vele egy véleményen nem voltak, ma már az együgyüleg hóbortos politikai zeloía csoport névvel tisztelje meg. Köszönjük uram a bókot, s megfogja engedni, hogy ha szerény reflexiónkat reá megteszszük. Híven emlékezünk rá, hogy a Reök által felvettetett kérdésénél a székház Csabára leendő általié telének, az indítványozó Reök ur után a debattot a Beliczey testvér-pár nyitá meg, folytaták: Ladies György, Göndöcs Benedek, Schiffuer Ede, Keb- lovszky Lajos, Farkas Béla, Dobay János, Kovács István, Bonyhai Benjámin és töb bek, mig Reök ur nézetei mellett az értelmiség osztályából alig emelkedett egy pár hang; maga pedig a megye közönsége, mely a debattot álló két napig a legnagyobb türelemmel hallgatta, melynek ennélfogva mód és alkalom nyujtatott, hogy az érvek az ellenérvek meghallgatása által tisztult nézeteket téve sajátjává, határozhasson, Reök ur indítványát imposans többséggel vétette el. — Es íme, mert mi a kérdést, praecipitálni nem akartuk; mert miafenforgó nyommasztó anyagi viszonyok között, melyek azóta nagyban úgy mint kicsiben folyton súlyosbodnak, nem láttuk Reök ur nemzet gazdasági bölcsességét elfogadhatónak, mely a terheket terhekkel akarta tetézni; mi kik az osztó igazsággal nem láttuk megegyeztethetőnek azt, hogy ha Péternek Gyulán dolga van, s a Gyulára jövetel nehány krajczárjával vagy egy forintjával többe kerül, azt helyette a székház építéséből reá esendő teher alakjában Pál fizesse; mi kik éppen megyei szempontból nem láttuk helyeselhetőnek azt, hogy a megyének bármely községe életképességének bármely tényezőjétől is egy másik előnyére megfosztassék, sőt kik 'épen megyei szempontból egymással ne- iuiesen versenyezni képes, s e nemes ver senyben egymás előnyeit és boldogulását irigy szemekkel nem tekintő, hanem igenis a közérdekben egymással — mert minde- nik erős marad — párhuzamosan haladó tAkcza. 23-ú.cstjlJ ár ok-kelek mintha valamit keresnék, Szanaszét a kertben, az udvaron s házban, S tetetem, mintha még- jó kedvem is volna, Hejh, pedig szivemben lélekölő gyász van! De mért keseritném meg az elválásnak, A búcsúnak úgyis bús perezét előre ? . .. Hallgatok hát itthon, — s fájdalmam könyeit Kinn hullatom inkább — a hideg sirkőre — Kinn a temetőben jó anyám sirhalmán, Ezen a legszentebb, legdrágább oltáron, Ahol | — az áldott lélek — oly rég nyugszik S amelynek nyugalmát én is oly rég várom... Búcsúzni jöttem ki kedvesim hozzátok, Messze hajt a végzet tőletek most újra; — Ki tudja a pálya, a melyre kilépek Boldogabb jövőnek lesz-e váljon útja, Vagy csak ott találom meg a boldogságot Én is majd talán ahol ti: lenn a sírba’, — S végzetem könyvébe kitörülhetlenül Küzdés, nyomor, bánat, szenvedés — vanirva?! De legyen bár mindez, — legyen egész éltem Folytonos küzdések kínos Golgothája — Esküszöm: elesni sohsem fogok többé, Legyen utam bármily síkos, rögös pálya !... S ha szemfedél borul majdan életemre, S ha babér nem is lesz homlokomra tűzve; De tiszta leszen az! s itt hagyott nevemhez Egy jól le élt élet emléke lesz fűzve 1. . . — Hallottad az esküt jó anyám az égben, Hallátok ti néma sírok, sírkeresztek, Ha majd visszajövök egykor, tán sokára, Biráim s tanúim akkoron ti lesztek. Addig a nyugalom csöndes éje lengjen Poraitok felett kedvesim, szelíden, — Isten veletek most rég elköltözőitek j Kik mégis itt éltek mindnyájan e szívben, . .. Talán az én szivem azért is olyan bús. Hogy halottak csöndes nyugvó békehelye, — Érzeményim — a hit, a remény, az öröm, — Szinte kihaltak már régesrégen benne; — Csak egy él még, — s mintha mindeniknek élte Egyesülten élne ez egyetlenegyben — Elfoglalta minden helyét e kebelnek, S ég, forr, lángol szinte, a leghevesebben. A szeretet él még egyedül szivemben, Ölelve azokat, kik szintén szeretnek, Kik megédesiték keserű napjait Számtalanszor már, e rég megunt életnek. ... Szeretlek titeket jó atyám, rokonim, S lelkemnek felei — áldott jó testvérek, Minden imám az ég legszentebb áldását Esdi le reátok, amiglen csak élek! — Szeretlek tégedet ritka neme s férfi, Védje, pártfogója elhagyott éltemnek, S hálásan kívánom, hogy minden óhajod, Szived minden vágya teljék be, legyen meg! — Szeretlek hőn, fórrón, téged barna lányka, Szivemnek imádott oltárképe kincse. Minden gondolatja lelkemnek : imádság, Hogy áldását az ég életedre hintse! — S kiket úgy szeretek, s ti akik engem is Őszinte kebellel szeretve öleltek, — Ah mily kínos, ah mily nehéz ez az óra! I Most hosszú időre tőletek válók meg. De ne búsitsa el értem érző, rokon Kebleteket azért e válás fölöttébb, Hisz a viszontlátás boldogabb reménye Szivárványként dereng bánatunk fölött még. — Emlékezzetek rám majd úgy néha ti is Nehány jó emberem, egy pár jó barátom, Ki tudja majd mikor fogunk kezet ismét Most hát benneteket az Isten megáldjon 1 — (Gyulán, 1875. október 8.) Miskey-Jugovics Béla. községeket óhajtunk; mi kik Reök ur szerelmének tárgya mellett még egyáltalán nem láttuk anynyira elaggottnak, a tisztes dámának nevezett Gyulát, hogy egy fiatalabb családtag javára annak jogait con- fiscalni lehessen, sőt a jogokat mint a messzi múltban gyökerezőket tiszteletben tartani óhajtottuk; mi kik Reök urnák egy társadalmi hatalmas középpontról vázolt freskó-képében csak a rónák délibábját láttuk, mely a mily mérvben közeledünk hozzá, éppen oly mérvben távolodik tőtünk, hogy utoljára is mint ködfátyol kép foszoljék szélyel előttünk; mi kik ennélfogva az adott valót nem dobtuk áldozatul a képzelet játékának, s nem rohantunk — szakitva meggondolatlanul a múlttal — Reök ur jövőjének eldorádójába; mi a kik ennélfogva e téren az okszerű conser- vativismus bölcs politikáját követtük, mi — mondom — mindnyájan együgyüleg hóbortos politikai zelota csoporttá decretaltatunk Reök ur megyerendezési államférfiusága által. — Leghátul emliték egy nevet, korántsem azért mintha nem érdemié vala meg, hogy nevét a legelső helyen említsem meg, azon férfin nevét, kit csendes magányába történt visszavonulásában, mindnyájunk megérdemelt tisztelete kisért, hanem igenis azért, mert e név valamit juttat eszembe. E férfiú nevét Reök ur is annyira tiszteié még pár évvel ezelőtt, hogy a hozzá intézett valóban nemes hangon tartott szavakat a m,-herényi tisztes remetéhez intézé. És ime nézd, m.-berényi tisztes remete. ma már Reök ur előtt te is egy együgyüleg hóbortos politikai zelota vagy! ki ez ügyben korodnak tapasztalataira joggal hivatkozó belátásoddal, és meggyőződésed melegével emeltél szót, kinek bölcs szavai oly szépen illettek ősz fürteidhez, ki tiszteletet parancsolál a múltnak, mert mindnyájunk között te tudád legjobban, mit tesz e múlthoz hűtelennek lenni. — m.-berényi tisztes remete nem rég, I ma már együgyüleg hóbortos politikai zelota! — Valóban úgy látszik, hogy: honores mutant mores! Van azonban Reök ur kifejezésének még egy másik logikája is, ezt is leveretjük tehát kedvéért. Reök ur nézeteit egy csoport együgyüleg hóbortos politikai zelota ostromolta s a megye bizottságának nagy többsége e hóbortos csoport nézeteit fogadta el 1 szentesítette szavazatának túlnyomó nagy többségével. Ennélfogva e többség is mi ma már Reök ur előtt? Felelet: egy csoport együgyüleg hóbortos politikai zelota által félrevezethető, mert hiszen tényleg Reök ur szerint félre is vezetett, gondolkodni nem képes birka nyáj, melylyel Reök ur még csak azt sem birta elhitetni, hogy Endrőd közelebb van Csabához mint Gyulához. — Nem Reök uron múlt, hogy el nem hitték, hanem igenis azon; hogy a kényelmi előnyökből merittetett érvek fontosabb érvekkel voltak ellensúlyozhatók, ennélfogva, ha elhitték is, hogy Endrőd p. o, csakugyan közelebb van Csabához mint Gyulához, s ha mind a mellett még se szavaztak Reök úrral, csak gondolkodási képességüknek adták bizonyítékát, i politikai helyes érzéküket követék. A meggyőződés uram, nem tartozik számolni senkinek csak a lelkiismeretnek. Ez a meggyőződés kiváltsága, mely tiszteletet követel, hogy e tiszteletet viszonozhassa. De ha a kor szellemének nagy trombitájába valaki e meggyőződést ily sértőr
