Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

leg provocaló hangon fújja bele, a trombita hangjai nem a békét hirdetik, hanem a harcz riadójává lesznek, a ki pedig har- czot provocal, legyen elkészülve arra, hogy a csatát el is vesztheti, s a győztes Brennus kardját e szavakkal veti a mérlegbe: Vae victis!

Visszhang és felhívás.

E lapok múlt héten megjelent 40-ik számában, a Csorvásról U—i aláírással közölt vczérczikk, a kertipar fejlesztése s ebből folyólag a gyümölcs kiállítások rendezésével mint igen figyelemre méltó, s ipar-gazdászati tekintetben különösen korszerű és követésre érdemes eszmével foglalkozott.

Alapjául szolgált ennek a Csabán megejtett múlt heti gyümölcskiállitás, melyet érintve, igy szól az említett közlemény :

„Szép volna ha Csaba példáját megyénk többi községei is követnék, különösen Gyula, a me- gyei gyümölcstenyésztés legjelentékenyebb fészke.“

Üdvözöljük az eszmét, melynek nem csekély fontosságot tulajdonítunk úgy gyümölcstermelésünk, valamint kerti iparunk kívánt fejlődésére nézve is.

Helyesen jegyzi meg a nevezett czikk, hogy Gyulavárosának igen jelentékeny gyümölcstenyésztése van, — csakhogy e tenyésztés általában véve nem rendszeresen, nem okszerű gazdászatilag kezelt, — mert bár szőllöskertjeink tele vannak gyümölcsfákkal rakva, csakhogy itt majdnem a hány fa annyiféle fajú gyümölcsöt terem, s gyakran alig érdemes, hogy a helyet is foglalja; — legtöbb gyümölcseinknek nem ismerjük valódi tudományos gyömölcsészeti — pomologiai — nevét sem, — s igy raegkülönböztetésök igen nehéz, vagy épen lehetetlenné válik, — s nem ritkán ha szeretnénk valami jelesebb fajra szert tenni, megtörténik hogy nagy utánjárás és költséggel messzebb vidékről elhozatjuk, pedig meglehet talán a közel szomszédban sokkal könynyebben megszerezhetnénk.

Mindezen hiányokat legalább részben pótolni segítenének a gyümölcs kiállítások.

Czélja ezeknek — hogy ezáltal minden jó és nemes gyümölcs fajt, — főleg pedig azokat melyek földtalajunkat leginkább kedvelik, legbővebben teremnek, s igy legjobban megérdemlik a tenyésztést és szaporítást — felismerni lehessen, hogy aztán e kitűnő fajú fákat és gyümölcs fajokat megszerezvén, azokat általánosan terjeszszük, czélja továbbá a gyümölcsöket osztályozni, neveiket tudományosan meghatározni, s ily módon a gyümölcsiparnak lendületet adni; mely egyébiránt hogy mily nevezetes iparág és jövedelmi forrást képez, arról meggyőződhetünk ha hírnevesebb gyümölcstermelő városaink — pl. Czegléd, Nagy- Körös, Kecskemétnek, a gyümölcskereskedésből befolyó statisticailag kimutatott évenkénti jövedelmeit tekintjük.

S főleg most midőn ez évben mindennemű gyümölcsből oly kitűnő, szép és bö termésünk volt, a gyümölcs kiállítás rendezése mig egyrészt igen érdekes és tanulságos, — másrészt nagyon könnyűvé is válik.

Azért tehát üdvözöljük a felvetett eszmét és részünkről szívesen elfogadjuk a felhívást, — melynek kivitelére, bátor vagyok Gyulaváros érdemes közönségét, és gyümölcstermelőit ezennel felkérni, hogy a csabaiak példájára, rendezzünk mi gyulaiak is egy gyümölcskiállitást.

Legczélszerübbnek tartom a kiállítás napjául folyó hó október 24-ikét kitűzni, helyiségül a városháza nagytermét választván.

Akik tehát a kiállításban részt lienpi szívesek lesznek, ezennel tisztelettel felkéretnek általam, hogy a kiállítani szándékolt gyümölcsökből 3—4 darabot, a kiállító nevével, s ha lehetséges a gyümölcsfajának megnevezésével, folyó október 20-lkától bezárólag 23-áig a városháza nagy termébe szállítani szíveskedjenek; — a mely gyümölcsök neve a kiállítók által nein tudatik, azoknak a szakértőkből alakult bíráló bizottság folyó hó 23-án fogja tudományos gyümölcsészeti nevét meghatározni; 24-én azaz vasárnap reggel 9 órakor fog megkezdődni a kiállítás, tartván Hétfőn egész napon át; a kiállításhoz belépti dij liz krajezár; a kiállított gyümölcsök elárverelése 25-én hétfőn délután leend, s úgy az ebből, valamint a belépti dijakból befolyó jövedelem, a gyulai polgári iskola javára tog átadatni.

Azon kellemes reményben élek, hogy Gyulavárosának minden hasznos ügyet pártolni kész érdemes közönsége, ezen ipargazdászatilag is nevezetes kezdeményezést, úgy nagyobb mennyiségű gyümölcskiállitás, valamint a kiállításon minél nagyobb számmal leendő megjelenéssel pártolni kegyes leend, mint oly ügyet, mely a figyelmet, tanulmányozást és érdeklődést teljes mértékben megérdemli.

Kelt Gyulán, 1875. október 6-án.

Göndöcs Benedek,

apát és lelkész.

Gyula városa építkezési rendszabályai.

Folytatás.

Régibb épületeknél néha előforduló, a földszinti helyiségek ablakainál egész 1’ (0. 30 mtj- uyira kirugó vasrostélyzatok egyrészt a járda teljes kihasználhatása, másrészt szépészeti szempontból meg nem engedhetők; kitoló redőnyök csak is ott alkalmazhatók, hol az ablak 7'-al (2-3 mt.) a járda felett áll.

54. §. Ha valamely épületben oly helyiségek

fordulnak elő, hol nagyobb gyülekezetek tartása várható, a szellőztetésről kellő módon gondoskodni kell. X. zUn

55. §. Kémények az egész város területén csak is szilárd anyagból (téglából) engedhetők meg; a még meglevő uádkémények az épület kellő szilárdsága esetében, ezen építkezési szabályok életbe léptétől számítandó egy év alatt szilárdakkal cserélendők fel.

56. §. A kéménynek a fedélzeten felül legalább is 6’ (2 int.) a ház gerinezén felül 2’ (0*65 mt.) hosszúnak kell lenni.

Kovács, lakatos stb. hasonló nagyobb tüzet igénylő műhelyek kéményei a ház gerinczénél 1° (2 int.)-el legyenek magasabbak, és minden esetben tüzfogóval látandók el.

Gyártelepek kéményei (gőzmalom, szeszgyár, serfőzöde, stb.) legalább is 10° (20 mt.) magasak legyenek szikra-fogó-kosárral és villámhárítóval ellátva.

57. §. Rendes kémény alakja négyszög, és 18” (0*45 mt.) bel világi oldalhoszszal kell birníok, kivételes esetekben a négyszöglettől eltérő alakú is lehet ugyan, de átellenes oldalán legkisebb mérete 18” (0-45 mt.) legyen. Egy kéménybe 3 csőnél több nem vezettethetik be.

Henger kémények (cylinder) 9” (0’23 mt.) átmérőjüek legyenek, és úgy a padláson, mint földszint és emeletben, kettős vasajtókkal látandók el. Henger kéményekbe különféle emeletek kályha csövei nem vezethetők; ép úgy oda kell törekedni, hogy azok függőlegesen vezettessenek, de hajlásúk a 60 fokot semmi szín alatt túl nem haladhatja.

A fedél szerkezetnek 21 §. b. pontja szerint a bemutatott terven kitüntetve kell lenni, és méreteik á szilárdsági feltételeknek megfeleljenek.

59 §, Falkötőkül felhasználandó vasaknak elég hosszuknak és a czélnak megfelelő méretekkel kell birniok. Falkötőknéli kereszlvasak legalább is 3’ (1*0 mt.) hosszuk legyenek.

A falazatok vassali összeköttetése ajánltatik.

60. §. Háztetőknéli fódanyagul a lehetőségig tűzbiztos anyag (cserép, bádog) használtassák. — Újból épült házak a belvárosban, illetőleg a

14. §. a, és a 79-ik § 1. 2. és 3 osztálya alatti házak csak is egész tűzbiztos anyaggal fedhetők, mindazonáltal zsindelytető is megengedhető, de annak a tervben külön jelölve kell lenni.

Szalma, kóró, náddali fedés, vagy javitás a belváros azaz a 14-dik §. a) pontja és 79-ik §, 1. 2. és 3-ik osztályába sorozott épületeken egyáltalán meg nem engedhető, a többi városrészekben a náddali fedéshez újbóli építkezéseknél a tanács engedélye szükséges, mi végett az ily fedél az építkezési terven vagy folyamodványban kitüntetendő.

61. §. Kovács, lakatos, és hasonló nagyobb tűzzel járó műheiyek csak is egészen tűzbiztos anyaggal födött házakban alkalmazhatók; hasonló műhelyekkel biró, jelenleg náddal födött házak, ha mindjárt a külvárosban fekszenek is, náddal kinem javíthatók.

62. §. A tűzfalban semminemű nyílásnak hely nem adatik; mindég önálló legyen, és legalább 6” (0 15 mt.) tiszta fal vastagsággal kell bírnia.

Lépcsők, melyek pinezébe vagy emeletbe vezetnek, 3’ (1 mt.)-nél keskenyebbek nem lehetnek, szélességük legalább 9” (0.23 mt.) magasságuk 6” 015 mt.)-nél több nem lehet.

Csiga lépcsőknél a közép szélesség 8” (0-21 mt.) legyen.

64- §. Belvárosban! háztetők utczai oldala csatornával látandó el, hogy a hó, vagy esővíz sem a járdát, melynek tisztántartásáról az illető háztulajdonosának kell gondoskodni, ne lepje el — sem a járó kelő közönségre alkalmatlan ne legyen.

A jelenleg meglevő csatornával nem biró belvárosi házak egy év alatt azzal ellátandók.

VH L Fejezet.

A mellék épületekről.

65. §. Istállók, színek, sat. az utczai vonal ban nem építhetők, kivételével annak, ha a hyd- raulcus mésszel készítve, lecsapolásuk az udvar felé van irányítva, és a szépészeti szabályoknak megfelelő csinos külalakkal bírnak.

66. §. Kutak mindég az udvar belső részére fektetendők, s úgy építendők, hogy eső vagy piszok víz abba ne folyhassék.

Jelenleg oly sok belyt az utcza felül alkalmazott kútgemek az utczán járó közönség biztonsága szempontjából o szabályok helybenhagyása után 3 hó alatt az udvar felé teendők.

67. §. A kútnak az árnyékszék, emésztő vagy szemét gödörtől legalább is 3 ölre (6 mt.) távol kell feküdnie, és lehetőleg a homok, de mindenesetre a sárgaföld rétekbe hatolnia.

(Vége köv.)

Levelezés.

Endröd, 1875. okt. 5-én.

Tekintetes Szerkesztőség.

A „legnagyobb magyar“ látnoki szavainak részben ismét megható érvényesülését szemléltük Endrödön is e hó 3-án. A „gőzhajó“ a „Hármas- Köröst“ is az országos nagyobb folyók közé avatta tel. . . Volt lelkesülés! . . . Bizonnyal gr. Széchenyi István ily jeleneket látott a jövőben, mely immár jelenné válik vala, midőn bölcselvo és tanítva, reménykedőkig lelkesítve irá: hogy „minden jelenetek jövendő fényt mutatnak nemzetünknek, minek megjövendölésére semmivel több jóslói tulajdon (tehetség) nem kell, mint előre megmondani, hogy a kisded makkból, ha meg nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja.11 . . I Volt Ielkesülés! ! . . mozsarak dördültek, lengett a nemzeti zászló! . . . Községünk minden rendű, rangú és korú lakossága imposans, ünnepélyes számban volt képviselve.

Igaz ugyan, hogy a szívesen várt vendég: „a gőzhajó“, részint a viz (az anya-körös) sekély állása, részint a csatorna keskenysége miatt községünk alá egészen azon pontig, aholott ünnepélyes fogadtatás várt reá, föl nem jöhetett, — de már annyira igen, ahol ideiglenes állomáshely állítható, t. i. a Kisfokig, mely igen közel — és eléggé ezélszerü — helyiség volna, tekintve a szarvas-gyomai országutat, mely egyszersmind Endrödöt is leghosszabb (Selyem) utczáján érinti.

Endrőd kifejezett öröme s lelkesültsége megérdemli vala ezt addig is, mig Gyoméig a Körös járhatóvá lesz téve. Bállá Mátyás.

Békés-Sz-András, okt. 5. 1875.

Sok vajúdások után községünkben is megalakult az ipartársulat; azonban mint sok más dolgokban előfordul az egyenetlenség, úgy itt is csakhamar kitört a viszály. A megalakult ipartársulat alapszabályait alig terjesztő fel a nm. magyar minisztériumhoz megerősítés végett, azonnal egy másik ipartársulat is alakult s most alapszabályait ez is szándékozik felterjeszteni, s igy a különben is gyenge erő szétforgácsoltatván, a 40 vagy 50 iparos két részre oszlott.

Hogy két ipartársulat fog-é egyenként czél- szerübb intézkedéseket eszközölni, vagy ha a kettő egyesülne, e öszpontositott erővel működnének? azt a jövő fogja megmutatni, azonban e szét szakadásnál önkéntelenül eszünkbe jutnak a költő eme szavai:

„Egyesülés diadalmat arat „Párthaladás romlásra vezet „Vállat a válhoz a nap alatt „Nincs ki ledöntse a szikla-falat.“

Zih Károly.

( Gyoma, október 5. 1875.

Garzó, a megtámadott egyik gyomai ref. lelkész helyet kér a tisztelt szerkesztőségtől, hogy szemben azon határozottan rósz akaratú tendenti- ával, melynek fegyvere a „Békés“ legközelebbi, illetőleg 40-ik számában van ellene megvillogtatva, felvehesse a neki dobott keztyüt, s megszellőztetve a kérdéses ügyet, kellő világosságba helyezze ennek meritumát.

Gyomán ugyanis, múlt hó 19-én, a tanitdi- szakkönyvtár javára dalestélyt rendoztetett. Ez alkalomból történt már, midőn két békési, névszerint Varga György és Kovács László tanitó urak előtt a „clerus clerum non taxat“-féle elv felett, egyéni reflexiómat megtettem, s szemben — a Gyomán legalább, ma már minden ratiot nélkülöző régi szokással, kimondottam, miként azon pompázó szeszélyt,*) melynek némely tanitó urak, a családaik körében történő temetések alkalmával, a papot alárendelni kívánják, nőm helyeselhetem, s mint általában, úgy különösen az ily eseteknél — mit már egyszer tettem is**) — a stóla el vagy el nem fogadásának kérdését, nem a hivatali állás de az illető tanitó tanügyi érdemei, s irántam nyilatkozó magaviseleté szempontjából kivánom eldönteni. lm ebből állt az egész reflexió! Tettem pedig ezt, nevezett tanítókkal társalogva, azon gondolatban, hogy müveit emberekkel állok szembe,

+) Érdekes megjegyezni, hogy pompaharangszóért is, pap, tanitó, szóval mindenki fizet egyházunkban, mely rendeletét idejövetemkor már ususban találtam.

*•) Egyik tanítónk polgárirendű atyja hárompapos temetésénél.

kik elég emelkedett szelleműek leendőnek az ily eszroecserejelentöségét átérteni. Fájdalom csalódtam. Az egyikkel szembe ugyanis erkölcsi érzetem nem engedte csak feltételezni is — miről később mások figyelmeztetése folytán kell.e pirulva meggyőződnöm, hagy t. i. agyveleje nem épen csekély borgöz nyomása alatt szenvedett, — a másiknak sima modora és mosolygó arcza pedig egészen kiütő emlékezetemből, mit pedig felednem nem lett volna szabad, hogy ö meg — egy testvérével küzdött régi polémiám miatt, titkos gyölölség- gel viseltetik személyem iránt. Modjak e többet ? Ok tehát ily alapokon állva, illetőleg szavaimat nem értve és félremagyarázva, már még a dalestélyt megelőzőleg meginditák a lovagiatlan agi- tatiot ellenein, s habár több oldalról fel voltak is világosítva az ügy tukjdonkóponi állása felöl, kár- örvondve jelentették ki mégis, hogy a „Békésben“ meg fogják hurczoltalni nevemet. I iS tor vük ime csakugyan valósult!

Tisztelt olvasóm! Négy éve múltjulius 9-ón, hogy Gyomán lolkészi hivatalt viselek, s ezen idő lefolyása alatt, nyolez gyász functiót végeztem tanítói családok körébon, alávetve egyszer magamat még azon szeszélynek is, hogy szobában — nyitott koporsó felett tegyem tisztemet. Keresztelési szertartást pedig — ha nem csal emlékezetem ? ! ötöt teljesiték, s mint ezeket, úgy a gyászfunctió- kat is minden stóla nélkül, noha pedig a temetéseknél fele szolgálat lelkésztársamat illette volna. S mi lett — tisztelet a kivételeknok! többrészről jutalmam ? A legegyszerűbb köszönotet sem érdemeltem, sőt nemcsak, de — mert az egyházunkban már annyira szükségessé vált iskolai télügy sletel egy kissé rendezni bátorkodtam ! gonosz áskálódá- sokat intézett nem egy tanitó ellenem. Ezen szomorú tapasztalat kényszeritett már azután engemet arra, hogy, a „clerus clerum non taxat“-fólo elv felett kissé behatólag gondolkodjam, s juttatott el ennek következtében azon meggyőződésre, mikép jövőre a stóla el vagy el nem logadásának kérdését, ne a hivatal — az egyházunkbau nem is létező clerus szempontjából mérlegeljem. Mart kérdezem : titok-e támadók előtt, hogy „jus et obligatio pari passu ambulant ? S igy ha Gyomán, a tanitó sem templomi, sem semminemű functiót nem tesz a pap helyett, a mi különben, az én nózpontomról tekintve, igen helyes dolog; ha továbbá, a gyermekem tanításáért járó tanítói honorárimot, mindenkor készséggel és pontosan fizetem: ki fog tőlem józan ésszel viszontszolgálatot követelni ? Bizonyára senki. De a kegyelet kérdése — mondják önök talán ? Hisz a kegyelet — mintán a stóla elfogadásának kérdése feltételes ! az én álláspontom sem zárja ki, sőt e szónak magasabb értelemben vett erkölcsi tartalmat kölcsönöz, miután a functió, ott hol azt a pompa szeszélye vagy az ezt követelő fél érdemhiánya terhessé teszi, kegyelet functiójának nem nevezhető.

Mindezek alapján tehát, a „hallomásunk“ és „meggyőződésünk“ hangján beszélő támadóknak, nemcsak a gyűlölet füzében melegített, s borgözben kovácsolt rágalmát, de szörnyű önmegfeledkezésröl tanúskodó erkölcsi leckéjüket — a lucus’(a non, Iucendo 1) e szánalmat ébresztő sötétségét is, erkölcsiönérzetem férfias komolyságával utasítom vissza.

(Közöltük e levelet, s midőn kijelentjük, hogy értesülésünket nem az abban megnevezett egyénektől nyertük, — egyúttal a tiszteletos lelkész ur eme levelében közrebocsátott s szenvedélyt lehelő nyilatkozatainak alapján ismételve kifejezést adunk azon meggyőződésünknek, bogy a gyűlölet sehogy-, sem illik a krisztusi szelídséghez, melylyel minden lelkésznek bírnia kell. Szerk.)

TA.KTÉja-'ST.

A b.-gyulai polgári fitanodában f. hó 6-án rekesztettek be a beírások. Beíratott összesen 73 növendék, kik közül helybeli 65, vidéki 8; latin nyelvet tanul 57, latint nem tanul 16 ; első oszt. 37, másod oszt. 36; r kath. 28, g. kel. 8, prot. 19, mézes vall. 18. A tanév 7-ón nyittatott meg. A megnyitási ünnepélyt — melyen iskolaszéki tagok, városi tisztviselők és pzülök szép számmal voltak jelen — iskolaszóki elnök Ambrus Lajos ur egy emelkedett hangulatban tartott megnyitó beszéddel kezdé meg, melyben városunk nagyérdemű közönségének ezen intézet alapítására és fentartására irányuló áldozatkészségét elismerőleg említve föl: szorgalomra buzditá a növendékeket s végül a közelebb választott tanárt, Pivár János urat bemutatá. Majd Dobay János polgármester ur hangsulyozá a szellemi előhaladás mellett az erkölcsi netnesedés szükségét. Ezek után a rendes előadások megkezdődtek.

Újdonságok.

/\ Király ő Felségének névünnepe a szokásos egyházi szertartásokkal ünnepeltetett meg az idén is városunkban; — az ünnepélyes nagy mi- so teljes egyházi segédlet és diszszel végeztetett^