Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-10-03 / 40. szám
40-ik szám Gyulán október 3-án. Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőseg: B.-Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése.-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulára czimzendők, és legfelj ebb minden péntek estéig beküldendők. nun Es »nut hetilap. rÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — Háromnegyed évre 3 » 75 Félévre .... 2 íj 50 Évnegyedre . . . 1 n 25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Braun Ede (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) — Becsben Names.J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás 1875-dlk évi 4-dilc évnegyedére. Előfizetési ár szeptemb.—deczemberre 1 írt 25 kr. Az előfizetéseket kérjük postai utalványnyal beküldeni; helyben előfizethetni Winkle Gábor könyvárusnál. A „BÉKÉS“ kiadó hivatala. Csorvás szept. 30-án. 1875. Csabán egy életrevaló ügy nyert felkarolást, gyümölcsészetünknek sajnálatosan elhanyagolt ügye. Mire ugyanis e lap jelenlegi száma az olvasó kezébe kerül, akkorra Csabán, a „Fiume“ vendéglő nagytermében megnyílik sztp.-rsendeson rendezett gyiimöléskiáliitásj mely 4-én bi- -ráflatlal! fog bezáfálni. Czéljii: a Csabán és környékén termált gyümölcsfajokat megösiuerni, neveiket tudományosan meg- határpzni, \s igy utat egyengetni ahoz, hogy azon fájok, melyük a vidék talajában legjobban diszleiiek, legbővebben termenek, kiválasztassanak, s tenyésztésük általánosításával lendület adassák a vidéki gyümölcs-iparnak. — Gyakorlati gondolat! A mint Kecskemétnek meg van az ő pogácsa-almája és kajszibaraczkja, Nagy-KőBORDALOK. I. Bort barátim, bort énnekem szaporán! Minek is van a világon szép leány ?! Belém ütött a szerelem menyköve : Bort ide hát, e lángot hadd öntse le! Átkozott bor ! szivem egyre jobban ég, Mint nagy tűzre olajat ha öntenék, Szivem lángol, bor sem enyhít már azon, S a bort mégis egyre jobban szomjazom. Bort ide, bort! hadd égjen hát e kebel, Mig leánykám jégkeble nem olvad fel, Vagy mig szivem villámmá nem válik át, Hadd gyűljön meg tőle aztán a világ! II. Aranyesőt játszik a bor gyöngye, __ Fö l barátim a poharunk töltve, Csengjen össze gyöngyöt-verő kebele, S dalunk véle hadd szövődjék egybe! Patakokban folyjon itt az ó-bor, Melytől szivem, eszem már is kóbor, Hej nem is a bor zavarta meg tán ?... . Hej a barna, hej a csalfa kis lány! Hő szerelmünk hogyha semmivé lett, Üres hordó ez a földi élet; Töltsük meg hát uj érzettel, rajta 1 •Éljünk újra, kancsónk lesz a dajka! Föl barátim! éljen az uj élet, Bor mossa el a régi emléket, S uj éltünkre gyöngyöt a bor hintsen....... Ig yatok hát áldjon meg az Isten! Mai számunkhoz rösnek az | megygye, melyek mint kivi viteli czikkek ezreket jövedelmeznek, úgy megvan minden talajnak az ő egy, vagy több sajátos faja, melyeket ha fölfedeznek, a jólét forrásaivá válhatnak a vidék népe számára. Ez iránt most minden felé megindult a hasznos mozgalom ; hazánk minden vidékén rendeznek érv ümölcs kiállításokat, vagy kóstolókat, melyek zajtalanul, de szép eredménynyel közelednek a kitűzött ezél felé. Ideje, hogy ezen mozgalom hullámai minket is érintsenek, kiknél a kertipar mindeddig meglehetős mostoha gyermekként tengődik. Szép volna, ha Csaba példáját megyénk többi községei is követnék, különösen Gyula, a megyei gyümölcstenyésztéslegjelentékenyebbfészke. Nem rég volt a lapokban olvasható, hogy Kecskemétről az idén már eddig hány ezer mázsa gyümölcsöt szállítottak bel-, de különösen külföldre ? mily érdekes volna tudni legalább hozzávetőleg, hogy Gyula is hány ezer mázsát, vagy vékát és minő fajokat bocsátott forgalomba ? Az ily hangosan beszélő példák a legjobb buzditók volnának arra nézve, hogy népünk a kertipart mindenütt élénkebben karolja fel. — Elkésve a dolog még* nine's. Budapesten október 14 17-én lesz a kerripar- termények országos kiállítása Nagyváradon minden vasárnap tartanak úgynevezett gyü- mölcskóstolöt, minden nagy szabású előkészület nélkül. A jó ügyhöz nem kell humbug, sallangós bevezetés . . a magyar embernek minden vállalatát ez szokta szal- matííz füstjébe fojtani. Három négy ügy- barát, a minő minden községben akad, összebeszél; helyiséget keresnek ; a termelőket szóval vagy levelező lappal felhívják, hogy a jövő vasárnap, vagy bármikor terményeikből mutatót küldjenek; a közönséget magán vagy hírlapi utón figyelmessé teszik s kész van a kostoló, mely kezdetben ugyan szerény arányú, de az életrevalóság csiráját magában hordja, s ez csakhamar kipattan, fejlődik és üdvös gyümölcsöt terem; mert nem mesterséges zaj, nem valamely külső tekintélynek nim- busa, hanem jól átérzett nemes érdek a mozgalom rugója. Ha az idén elmulasztjuk, ki tudja, mikor fordul elő ismét ily kedvező alkalom, melylyel majdnem valamennyi fánknak terményét belé vonhatjuk bírálatunk, összehasoulitásunk és osztályozásunk körébe. Pedig ez idő rohamosan halad s minden mulasztás, melyet nemzet- gazdászatnnk bármely tényezője körül elkövetünk, érzékenyen megboszulja magát jólétünknek a fokozódó igényekkel szemben való folytonos csökkenésével. Nem a politizálás fogja nemzeti létünk jövőjét megszilárdítani, hanem a társadalmi erények, a tevékenység szelleme, az okszerű gazdálkodás, melyeket hiányaink és szükségeink felismerése, s a gyakorlati élet minden terén való üdvös eszmesurlódás és érintkezések fognak sajátainkká tenni. Tartsunk Tehát még októberhó folytán minden községben gyümölcskiállilásokat, határozzuk meg a nagyobb sikerrel tenyésző nemesebb fajokat, s ezzel oly adatoknak jutunk birtokába, melyek sokáig bő anyagot szolgáltatnak kezünkbe az okszerű gyümölcsészet ügyének sikeres megindításához és czélszerű előmozdításához. U—i. A megyebizottsági közgyűlés. 1875. szeptember 27-én. Ha valaki figyelemmel kisérné megyei közigazgatási állapotainkat, s végig hallgatna ogy-egy olyan semmit mondó beszédekkel fűszerezett közgyűlést, mint amilyen ez is volt, nem csodálnánk ha mindjárt azok táborához szegődnék, akik a megyei rendszert tüzzel-vassal szeretnék a fold- szinéröl kiirtani; — és ha egy megye bizottsági tagjai csak olyan lelkülettel fogják fel magasztos hivatásukat, és úgy adnak kifejezést meggyőződé- sök, és legszentebb erkölcsi kötelességüknek, mely oda állitá őket őrt átlani, vigyázni ezrek érdekei fölön, védni jogaikat, orvosolni panaszaikat, köny- nyitni terheiket, és mindezeket csak oly czifra szavak, és körmönfont szónoklatok vaktöltéseivel védenék, rettenetes „nemtörödöm“-féle arczokkal, a helyett hogy az elharapódzó nyavalyának elejét venni sietnének, ha kell csontig égetve és kivágva a fekélyes sebet: akkor bizony ne csodálkozzunk azon, ha azok kik a dolog mélyéra is tudnak tekinteni, nőm vehetik másnak az ilyen jeleneteket, mint egy szomorúan nevetséges tragi-comediának, melyben a megye nrai játszák a komédiát, s melyben az istenadta „miserá plebs contribuens“- nek jut a tragicai szerep. Vonatkozik pedig mindez — a lefolyt me* gyegyülésnek, a jövő évi költségvetés tárgyalásakor tanúsított magatartására. Arról volt szó, hogy tárgyalják a megye költségvetését, mely jövő évre a fedezet leszámításával 80142 frt 55 kr. szükségletet tesz. És ily roppant összegnél „a mai szomorú viszonyok közt, midőn még ócska ruháinkat sem cserélhetjük fel újakkal,“ — mint egy elsőrendű megyei capacitás és pártve- , zér monda — nem jutott eszébe senkinek, hogy legkönnyebben lehetne e kiadásokat apasztani, s legtermészetesebben lehetne tetemes törléseket tenni, ha a megye megszüntetne egy pár olyan hivatali állást melyekre épen semmi szükség nincs. De persze, hogy eresszük el semmi nélkül e jó urakat, kikre mindig bizton számíthatunk, s kik inkább egy gazszálat sem mozdítanak odább, csakhogy véletlenül elébünk ne tegyék azt vala- bogy ? ! Pedig jól tudhatják azt uraim, hogyha bár törülnék a költségvetésből az egész „irodai szükségletet, “ papiros és tűzifával együtt, még sem rúgna fel annyira, mintha csak például a gyulai szolgabiróságot beszüntetnék. — Bizony nagy igazán mondta Pollner ur, hogy „nem önkormányzaIII. Oszlanak már fölöttem a fellegek, Látom ismét derülni a kék eget, Borba fojtám a fekete bánatot, S égő szivem uj életre virradott. Szóljon a dal uj életem hajnalán: Adj egy csókot, csattanósat barna lány; A reggelhez harmat is kell: köny helyett Bor( gyöngyözze be hát ez uj életet! Borban, csókban ha dússá tesz végzetem, Sajkám vigan röpül át az életen, S ha meghalok, az lesz írva fejfámon: Legboldogabb én voltam a világon. G, P. Levelek Katinkához. IV. Kedves Katinkám ! Tudom, hogy szeretsz olvasni. Nagyon meglepett, midőn a múltkori együttlétíink alkalmával az „ember tragoediája“-ból idéztél. A nyolezadik színből idézted Kepler nejének Borbálának ama szavait: „nem áldozék-e én is eleget Miattad ? én nemes háznak leánya, Midőn kétséges rangodhoz csatoltam Jövömet, és nem általam jutál-e Jobb társaságba | Hálátlan, tagadd el. Jó éjt — reggelre ne feledd a pénzt.“ Mondád, hogy a mai nők közt, sok ily Bor bála van, kik a tudományba merült férjeiket betegnek tartják, de a pénzéből fényolegnek sat. Csak azt akarom mondani, hogy olvasmányod nagyon meglepett. És méltán. Hiszen a nők olvasmányát rendesen csak regények, és pedig franezia regények képezik. Nem mondhatom, hogy hölgyeink „válogatás“ nélkül olvasnak, mert nagyon is össze választják az „érdekfeszilö“ s több ilyen jelzővel hathatósan ajánlott franezia regényeket. Természetesen az ilyen müvek nem a szív képzésére, nem az irodalmi müérzék fejlesztésére, hanem csakis az idegek felingerlésére vannak számúvá, s a helyett hogy a lelket nemesbi- tenék, azt megmételyezik. Sok hölgy olvasó asztala terítve van a divatlapok könyv illetményeivel s azok mind idegen termékek, legtöbbnyire fran- cziák. Eötvös, Kemény, Jósika, sőt újabban már Jókai is száműzve vannak hölgyeink asztaláról s helyeiket Kock, Gaboriau, Montepin, Ponson du Terrail, Feydeau stb. foglalták el. Hát ti üstököscsillagai a költészet egének, Vörösmarty, Petőfi, Tompa, Arany, ti szellemóriások, kik büszkeségei vagytok a világirodalomnak, hova tüntetek ? Áldozatkész kiadók gyémánt kiadásban, bársony külsőben nyújtják szellemkincseiteket a puha kacsóknak, s ne sértse meg telketeket,- ha egy-két hölgy-asztalon az aranyvágás miatt díszelegtek. Tetszös csak az lehet ma, a mi csillog, ragyog! Keserű lélekkel esik kimondanom kedvesem hogy a nők valamint a nemzeti viselethez, szokásokhoz, úgy a nemzeti irodalomhoz, is hűtőiének lettek. „Nyelvben él a nemzet“ nagy igazság rejlik e szavakban, a nyelv pedig az irodalom ban, tegyük hozzá ezt is. Azt mondhatja valaki ellenvetésül, hogy ö pártolja az irodalmat, mert lapokat járat. Természetesen divatlapokat ! A hány szépirodalmi közlönyünk csak volt és van, mind kénytelen hódolni az előfizetők ízlésének. Divatképeket, mümellékle- tet, könyvilletményeket kell adnia, hogy megélhessen, mert tisztán irodalmi közlöny úgy jár, mint az Arany János „Koszorúja.“ — A mi a biztositó társaságoknál az élet biztosítás, az a szépirodalmi lapoknál a divntrész. Mentő csolnak! — Már pedig engedjen meg a tisztelt hölgyvilág, ha azt mondom, hogy bármennyire erőltessük is a divatot az irodalommal egy kalap alá venni, leg- tellebb csak chignon lehet egyik a másik felett, ízlés dolga, mint a chignon melynek természet-el- lenességről mindenki meg van győződve, de azért viseli, mert — divat! Hát azokról a hirdetésekről mit mondjak, melyeket e női közönség egy része érdekkel szokott olvasni. A „Ravissant“ a Rix Vilma hirdetése, a sok szépitö szer, haj festő, fog plombirozó, a “titkos betegségek“ ökölnyi hetükkel, Laurentius tanár s több ilyen rég ismert hirdetések minden központi és vidéki lapokban helyet foglalnak már. Tudom, bogy épen semmit nem ártok a nyomdatulajdonos s lapkiadó uraknak, ha ezen hirdetéseket határozottan elítélem, mint a melyek az ifjú lélek szemérmetességét s ártatlanságát mélyen sértik. — Olvassa el csak valaki Dr. Handler, Wein stb. hirdetéseit, aligha igazat nem fog adni állításomnak. — Szabad a vásár ! ez igaz, de nem következik abból, hogy valaki szemérem- sértőleg hirdesse üzletét. A politikai lapokat tudom, hogy nők nem olvassák. Kár is volna azt tenniök. — így aztán egyedüli olvasmányok a divatlapok mellett a franezia regényirodalom, — és csak igen kevesen vannak, kik eljutnak oda, hogy az „ember tra- goediája“-t élvezettel elolvassák. Űrömmel tapasztaltam kedvesem, hogy te azon kevesek közül való vagy, kik nemzeti irodalmunk egyes kincseit becsülni, szeretni tudják s az érzék ingerlő franezia regényeknek felibe helyezik, ezért üdvözöl a távolból Gáthalmi. van mellékelve Grossmann J. budapesti gyáros kézi-cséplőgépének árjegyzéke.
