Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

Negyedik évfolyam 1875.

Gyulán szeptember 19-én,

38-ik szám.- Ag)

Megjelenik

hetén Kint effijxgei'f villámán.

Szerkesztőség:

B.-Gyulán, a polgári iskola épületében.

Kiadó hivatal:

Gyulán Dobay János könyvnyomdája ős Winkle Gábor könyvkereskedése.

( A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyu- c i Iára czimzendők, és legfeljebb minden péntek estéig beküldendők.

I ÉS I

TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési feitctelek:

Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre

postán küldve 5 irt — kr.

Háromnegyed évre 3 „ 75 „

Félévre . . . . 2 „ 50 „

Évnegyedre . . . 1 „ 25 „

Egyes szám ára 10 kr.

Hirdetési dijak:

Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyílt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Braun kde (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) Bécsben Naffcles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó

hivatalához“ czimezve is.

Az iskolai takarékpénztár.

A vallás- és közoktatásügyi m. k. minister f. é. julius 7-kéről rendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz, hogy a népiskolai takarékpénztárak felállítására nézve, a vezetésük alatti megyei iskolatanácsok meghallgatása után, indokolt véleményes jelentést terjeszszenek fel hozzá.

Ezen íendelettel kezében talán nem sokára hozzánk is ellátogat majd a tan- felügyelő, s nekünk is. nyilatkoznunk kell arra nézve, vájjon a népiskolai takarék- pénztárt ezélszeriinek tartjuk-e avagy nem ? Ennélfogva szükséges e kérdéssel előre foglalkoznunk, hogy aztán akár az „igent“ akár a „nemet“ meggyőződésünk alapján mondhassuk ki.

Az iskolai takarékpénztár eszméjét két óldalról kell megvizsgálnunk: egyik az elvi, másik a gyakorlati. Maradjunk egyelőre az elvi oldalnál, mivelhogy azon esetben, ha az isk. takarékpénztár eszméjét netalán már elvileg is el kellene ejtenünk, a gyakorlati oldalával úgysem lenne miért foglalkoznunk.

Weisz Bernátnak s kétség kivül igen tiszteletre méltó elvtársainak okoskodása ez: A takarékpénztár takarékosságra szoktat, a takarékosság erény, az erényt az iskolának ápolnia kell, tehát a takarékpénztár az iskolába behozandó.

Egészen csinos okoskodás, annyira csinos, hogy megérdemli a szellőztetést.

Ifi is a takarékos? A ki az ő helyes utón szerzett vagyonát, saját kicsinyes vágyainak megtagadásával, megőrzi a végett, hogy jövőjét biztosítsa és függetlenitse. E szerint a takarékosság öntudatos munkából, a pénz értékének ismeretéből, öntudatos önmegtagadásból és a jövőnek koTJiJ.ECZÜ.

Szőlő-lugas közt.

Szőlő-lugas közt járdalok,

Reám borul a zöld bor-ág —

E hely lelkeir.be bűvöli Arc jo tokát víg czimborák.

— Föléled a vidám dana És a pohár cseng szerte-szét,

Melylyel csókszomjas ajakun k:

Oly édesen érintkezék.

És mintha újra érzeném A mámort, mely reánk borult, Lágyszeliden simítva el Homlokunkról a bút, borút.

S mintha látnám az arezokon A lelkesülés lángjait —

Megvetve az élet-igát,

S szerteszakgatva lánczait,

S mig egy mosolyban csendesen Feledjük a mennyt és pokolt Hitvány, nagy álmok tömegét,

Miket a bohó szív koholt:

Onkénytelen feljő a lány,

A csalfa lány, a szép leány,

A kin most oly jót kaczagunk,

Minőt soha, sohase tán!

S rá oly bölcsekké változunk,

Űritgetvén a kelyheket —

Hogy a nagy bölcseségbe már Szegény szivünk majd megreped!..

Sípos Soma./#

moly számba vételéből áll s csak úgy erény, mint ezen tényezőknek az eredménye.

Azonban a gyermekkor nem kora egyszersmind a szerzésnek is; következőleg nem bírhat fogalmával ^annak, hogy a pénzt megszerezni nehéz. O maga ingyen és könnyen jut minden neki szükségeshez; s mivel önmagáról következtet másokba is, még csak felfogatni sem lehet vele azt az erőfeszítést, a melylyel a szerzés együtt jár. Már pedig a takarékosság egyik alapfeltétele éppen abban áll, hogy a szerzés nehézségéről világos tudomásunk legyen.

Ezen tudomás teljes hiánya okozza, hogy I gyermek, ha örül is egy kissé az ilyen vagy amolyan czimen kapott pénznek, mihelyt szabadjára hagyatik, oda adja holmi dib-dáb dologért, a melyet hol- Inap elvet. Ez azt teszi, hogy a gyermek a pénz becsét nem ismeri, hogy nincs fogalma azon életszükségekről és életczélok- rólf a melyekhez a pénz eszközül szolgál. Avagy megmagyarázzuk neki? Vájjon ki magyarázza meg a hideget annak, a ki még soha meg nem fázott? Már pedig ha a pénz becsét nem ismerjük, nincs okunk a takarékosságra.

Aztán a takarékosság önmegtagadás, megnem vevése valaminek, a minek rueg- vevésére vágyunk ösztönöz. Ámde akkor nem venni, a midőn zsebünk üres, az-az pénzünk valamely hozzáférhetetlen takarékpénztárban van, hitelünk meg nincsen, nem azt teszi, hogy vágyunkat akaratunknak alája rendeljük, hanem csak azt, hogy a külső kénytelenséget tűrjük. Nem eszünk, mert nincs mit; de azért az éhség meg- marad. Pedig a vágyakra nézve az volna a czél, hogy az éhség ne is jelenkezzék. íme ismét egy alapfeltétele a takarékosságnak, a melyre az isk. takarékpénztár mellett szert nem tehetünk.

Múzeumi szemle

(Folytatás.)

Átugorva itt néhány — külömben fejlett formája által igen feltűnő — tekete grap hit-edénvt, atterek azon kétfülü lapos kehely alakú csészékre, melyek a gyűjtemény diszét képezik, s milyenek a Bacchus-ünnepek alkalmával az áldozás és lak- mározásnál használtattak. Alakjuk és nagyságuk csaknem egyenlő (7—10 cm. magasság mellett 20—25 cm. szájátmérövel,) anyaguk feltűnő keménysége mellett igen könnyű. Mindenik belül kivül csinosan van festve; de csak 2—3 színnel és árnyékolás nélkül; a mi igen kellemesen hat, és sokkal ízlésesebb mint a mai edények tarkasága. De vegyük sorra:

/04.1. Belső részén vörös körben guggoló alak van festve pathetikus mozdulattal mintha szerelmet vallana, (mi azonban ily egyptomias, komoly férfiúról föl nem tehető.) Az edény külsején újból látjuk őt, ép eme mozdulattal, szemközt egy ülő nővol, ki ugylátszik érdekkel hallgatja a szerelem gyanújában álló férfiút; mig a túlsó oldalon o nö egyedül ül s ha néni csalódom harsonát fú, — mintha hűtlen gavallérját akarná visszacsalni. — Bajos kitalálni mit akart a művész előadni, mert a korban, midőn e csésze készült, nem volt a ty- pus kifejlődve, hanem az előadás még jelképes volt mint kelet művészetében, s a cselekmény is jelképileg adatván, mai napság csak mélyebb tanulmány juttat felismerhetéséhez. Az alakok 2—2 versenykocsinak látszó lovélalaku ábra közt ulnok. Az egész felfogás, valamint az arezok karaktere nem görög; de nem is egyptonii. Ugylátszik itt eredeti etrusk művel van dolgunk. Ugyanez áll a

2-ikról is, melyen vörös körben, elég jól rajzolt

Azt is meg kell engednünk, hogy a takarékosságot sem a múlt, sem a jelen, hanem egyedül a jövő követeli; következőleg a jövőbe kell tekintenünk, a jövő eshetőségeit kell számba vennünk, hogy a takarékosság czéljával tisztában legyünk. Gyermek és a jövőnek számbavétele! Hisz ha számba vehetné, nem volna gyermek; ha számba nem veheti, hol vegye a czélt ?

Ha a gyermek sem nem szerez, sem a pénz becsét nem ismeri, sem az üres zseb mellett vágyain nem uralkodhatik, sem a pénzgyüjtés czélja nem lebeg elölte : akkor a takarékosságot, tehát, mint öntu datos cselekményt, tehát mint erényt, nem is gyakorolhatja.

Ezzel a fölebb megírt ékes okoskoO

dásnak kilyukadt a közepe.

Nem tesz semmit, mondják talán Weisz Bernát és igen tiszteletre méltó elvtársai, ha nem erény, hát szokás; a szokásból még idővel erény lesz. Ez is; igen helyesen van mondva; mind a mellett nézzük egy kicsikét a szokást is körül,

Azt mondja a hirlap, hogy a Bród vidékére menekült bosznyákoknak nem kell Sr leves,- hanem csak a: kukoricás. Máért? Mert a kukoriczát megszokták, levest pedig soh’sem láttak. Hát ha a kukoricza meliert egyéb főtt ételekkel is táplálkoztak volna? No akkor a kukoricza becsülete csak oly silány lábon állana náluk is, mint nálunk, lévén testök szervezete a mienkkel egészen, éghajlatuk a mienkkel csaknem egészen egyenlő.

Ezen példa azt mutalja, hogy' a szokás, hu folytonos, ha általános, ha állandó, igenis válhatik természetté, nem bánom erénynyé, de ha a szokás szakadozott, egész életkörünkbeu nem mindenütt ugyanaz, állandó rugó soha sem lesz belőle.

Alkalmazzuk.

szarvasok legelnek. Nem emlékszem, hogy görög dombortnűven vagy képen szarvast láttam volna, ök csak az oroszlánt, bikát és lovat vették fel szeretettel művészetükbe.

A'4_A 3-ik csésze, bár a pálma-ágak görög sty- Iüek, megint egyptomias, mit eléggé mutat a mindkét oldalon előforduló két alak, melyek egyike madártesttel s kiterjesztett szárnynyal bir. Első pillanatra Osiris és Isis istenképének hittem ; de a másik alak, bár ruházata keleties, etrusk-sisak- kal bjrván katonát látszik ábrázolni. — A követ- kező^4-ik) edény már görögösebb, minthogy egyik oldalán tánezosnö, másikán maga Bacchus a bor-isten (kit mi magyarok is tisztelünk) ül szölö- ágak alatt jókora edényből pityizálva. A rajz s a boristen szakála etrusk, de az edény'belsőjén levő Medusa-fej már egészen görög, és pedig igen régi (dór-kori) felfogás szerint igen düllcdt szemmel s tátott fogas szájjal.

5. Átmegyünk egy igen egyszerű, de annál értékesebb csészére, melynek belsején csupán egy görög harezos van fekete alapon vörös színnel festve. Do ez már tökéletes rajz és művészi (elfogás 3 az ion iskola praegnans jellemével bir. A harezos guggol, éppen féltérdre akarva ereszkedni testét a támadók ellen pajzszsal takarja, — válla közzé húzott feje azt mutatja hogy az ellenfél már egész közel van, lándzsáját inkább védelemre mint szúrásra tartja ; e mellett az állás oly ügyesen van választva, hogy a rajz körül tökéletes kört lehet vonni, mi igen jól illik a korongalakú fenékre. jé <-6. Most érkezünk a legszebb edényhez, mely gyöngyét képezi a kiállításnak. — Gazdagon van festve, mythologiai alakokkal. A felfogás, kivite I a tecknika nemcsak görög eredetre hanem mintegy Protogenes és Apelles iskolájának befolyására

Tegyük fel, hogy az iskolás gyermekek egyik része takarékos házból való, a másik nem. A melyik rész odahaza folytonosan azt látja, hogy szülei könnyedén egy krajezárt sem adnak ki; hogy ruházatban, élelemben, bútorzatban csupán csak a szükségesre szorítkoznak; bogy a szerzésben és a megtakarításban fáradhat- lanok; hogy előttök egy rozsdás szegnek, egy szál gyufának is megvan a maga becse; a melyik résznek módja van önmagán tapasztalni, hogy a játéknak, ruhának könyvnek stb. meg nem becsülése nem újat, hanem vagy nélkülözést, vagy a meg- nem becsült tárgynak rósz karban való tovább használását vonja maga után: az a rész általában véve takarékpénztár nélkül is takarékos lesz. E pontuál jó lesz rágondolnnnk azon ifjak szülei házára, a kik iskoláikat, még az egyetemet is, aránylag igen csekély költséggel végezték el. — A melyik rész ellenben odahaza folytonosan azt látja, hogy szülei kiadását illetőleg nem a szükségesség, hanem az élvezet, a divat, a látszat, a hiúság, az urhatnámság az irányadó; hogy a tárgyaknak csak addig van- becsületük, a meddig mások-szeme rajtok megakad; hogy mihelyt idegen ember van a háznál, még az utolsó garas, sőt még a hitel is felkeresi a ezukrászt; hogy a házi kisasszonynak még akkor is haszontalan csecse-becse dolgokkal kell bíbelődnie és páváskodnia, a midőn a szolgáló bérét alig lehet kiizzadni s talán még a holnapi kenyér is bizonytalan; hogy a mama sokkal szívesebben látja el vásott fiát uj ruhával, mintsem az ő pletyka idejéből valamelyest a meglevő ruha javítására fordítana: annak a résznek lehet betéti könyve, megint hiúságból, akarmeny- nyi, de takarékos azért még sem lesz.

Mindazon cselekvéseknek, a rnelyekmutat. Nagy Sándor korában ily edények voltak divatban, (a mienk ugyan korábbi) fénylő fekete alapon élesen rajzolt vörös alakcsoportok. Eddig egyszerűen a sablont látjuk használva, itt a sablon használata ntán még külön vannak éles, könnyen odavetett húzásokkal markirozva a kontúrok. Az alakok görög szellemben s a szokásos typns értelmében vannak felfogva. A test részint nyugalmas tartása, részint rbytmikus mozgása, a ruházat nem többé párhuzamosan ielógó vagy töredezett, de ivalaku hajtásokban gazdag és változatos redőzete: mind a művészet fejlett korára mutat.

Kit ábrázolnak és minő jelenetet az alakok, megfejteni örömet meghaladó feladat. Mindazáltal Winkelmann*) nyomán indulva az edény bel és küllapján 3 ízben előjövő föalakot Aeskulap-ntds. mondanám, ha nem volna kezében Bacchus botja (s ha I tisztes öreghez illenék, hogy egy fiatal lányka étel és itallal kinálgatja — mint ez a csésze fenekén történik). Bacohusnak megint uem tarthatom mert öt soha sem szokták szakállal s ritkán férfi korában ábrázolni. Az oldallapon, hol hajában olajág koszorút visel, ismét az italt kínáló növel (talán Hebe— de szárny nélkül?) találjuk együtt. Mellette a nézővel szemközt egy ifjú érkezik meg, ki az oldalt délcegen álló Merkúrra tekint. Ezt kigyós-pálezája könnyen felismerhetővé teszi. A másik oldalon ugyancsak a mi Aes/Wapunkat találjuk, mégpedig ősz bajjal és szakállal, | mi feltűnő s mire itt különös súlynak kell fektetve lenni, mert több helyütt fehér festék nincs alkalmazva. Az! állás nemes, fejedelmi, úgy hogy Zeüst juttatja eszembe, noha a hosszú szakái inkább Poseidonra emlékeztet. Szemközt vele

*) Kissé elavult tekintélyre találtam hivatkozni.

Mai számunkhoz vau

mellékelve Grossman J. budapesti gyáros gabouatisztitó rostáinak árjegyzéke.