Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-07-18 / 29. szám
Negyedik évfolyam 1875. 29-ik szám. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békós-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvke- reskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békés* Csabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. TUliLH tS ISmSTl HETILAP, TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. Gyulán julius 18-án. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva i l vagy vidékre ' postán küldve 5 frt — kr. , < Háromnegyed évre 3 „ 75 „ i ', Félévre . . . . 2 „ 60 „ ‘ Évnegyedre . . . 1 , 25 , , > . Egyes szám ára 10 kr. ] i Hirdetési dijak: ; Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. > , Kétszeri közlésnél . . . 4 „ I Háromszori közlésnél . . 3 „ i 1 i’ Többszöri hirdetéseknél enged- 1 , i mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. { A nyilt-tér tora 10 kr. 1 | . Sg í Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. —r- Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Kell-e testünk épen tartásáról gondoskodnunk ? A természettudomány roppant elő haladását, az emberek már eddig is igen eredménydúsan tudták a közélet minden ágában felhasználni. Ugyanis gyakorlati segédeszközök előállításával az ipar, kereskedelem gazdászat nem csak lényegesen lett előmozdítva, de mondhatnék újjá te- remtettett; s igy a valódi czélt, a vagvo- nosodást el is érték általa. — Példa erre Fraocziaország, hol a legutóbbi ministeri kimutatás szerint 123000 gyár van, s az általok gyártott árúk értéke az összes termelésnek csaknem felét képezi. Nem kevesebb haszonnal váltak az emberiségre ezen vívmányok szellemi tekintetben. Mert mig a vasutak feltalálása előtt az egyes népek jóformán elszigetelten éltek s egymással alig érintkezhettek, most a közlekedés könnyűsége gyorsasága által ezen akadály el van hárítva. S nem tagadhatjuk, hogy a szokásaik — életmod- jok — s szellemi műveltségűkben eltérő nemzetek egymássali gyakori érintkezése általános műveltséget, vagy legalább előbbTÁRCZA. Szegény ember dolga, csupa komédia. ifj. Fábry Károlytól. (Folytatás.) Mindhárman valami jó eredményt vártak, a mely eredmény még mindig nem állott be. Sem magán levél, sem birói folyamodás, sem sürgetés nem használt Szederitsné atyai örökségének sürgős kiadatása iránt. „Máskép kell a dolgon segíteni — monda Szederitsné — hej csak volna pénzem, kifizetném az ügyvéd urnák úti költségét N...,. re s tudom pár nap alatt haza hozná a pénzt. Vagy csak legalább én mehetnék el, akkor is hamar végire járnék én.“ „N..... en minden úri ember ösmerősöm. A járásbiró gyermekkori játszó társam, a tutor „teu barátom, — s a sok jó rokon hamar kisegítene.“ Csak az utat odáig tehetném meg!!“ so- pánkodék Szederitsné asszony. A szegény jé asszony véletlenül, kitalálta bökni, hogy fogadjon itt kocsit N ........ig, ott majd kif izeti. „Tyhü ! Bakafántom teremtette ! kiáltja el magát drabantné asszonyom — édes lelkem ’isz’maga megmentett engemet. — So’se jutott volna eszembe 1 Mondja csak, nem ösmer olyan kocsist a ki elszálitana odáig ? A szegény asszony talált egy szegény embert, a ki válalkozott N........ig s mégis fogadta Sze deritsné számára. — — — — — — Az elindulási nap előtt a kövér jó asszony annyit beszélt a szegény özvegynek az ő tehetős rokonai- s barátairól, a náluk töltendő jé napokról, hogy Szenteszkiné szinte elirigyelté, megkívánta. Minek folytán a kövér nö annyira hitta magával, hogy Szenteszkiné nem tudott ellenállani s arra a pár napra hagyta magát elvitetni. Gyermekét a szomszédban elhelyezte, s hárman a kocsissal elindutának. N........Bánktól ugyancsak jó távol van, s kocsival ha jé hajnalban indulnak, jó estére érnek csak oda. Szederitsné félt, hogy hajnalban, megtalálják hűteni magokat s felrakatta a jó házi asszony téli ruhatárát a hűvös ellen: — majd meg attól félt, hogy délben nagyon melegük lesz, ugyanazért a nyári ruhatárt is magokkal vitték. re baladást ne eredményezett volna. — Amint a nevelés az egyes emberben levő természeti képességet kiműveli, úgy az egyes nemzeteknél, egymássali érintkezés által támada felvilágosodás, fényes napként oszlatja el a régi homályt, küszöböli ki az előítéleteket, babonaságokat. — Csak egy irányban nem lettek ezen észleletek általánosakká és pedig itt legelőször és leg- hamarább kellett volna érvényesittetniök, értem az ember testi erejének, életképességének fejlesztésére, mi által sok betegségtől megóvatnánk s életünk hosszabbittatnék. Könnyű kimutatni, hogy földi boldogságunk megállapitásához, nem elég, hogy az anyagi jóléthez szellemi tehetség is párosuljon ; csaknem legfőbb kellék ezekhez a test ép egészséges állapota, mert csak ennek hozzájárultával lehetnek ezen vívmányok reánk nézve valóbau boldogítók. Nem irigyli-e egy egészséges, jól lehet szegény ember sorsát az,- ki szellemileg, anyagilag meg van ugyan áldva, de ágyhoz bilincselő betegsége napról napra úgy sorvasztja mint féreg a növényt; ki ugyan milliókkal rendelkezhetik, ki megvehet mindent, csak amit leginkább óhajtana — az így oltalmazva meleg éeThideg elIen csalfugyan megérkezének Bánkra ép egészséggel, sajnos azonban, hogy a késő este miatt csak a vendéglőbe szánhattak meg. Szentcszkinét egy kicsit ugyan meglepte, de könnyen engedett Szederitsné leplezgetéseinek, s azon biztatásainak, hogy a vendéglős is legjobb barátja, sőt rokona is, s ebben egészen megnyugodott. Másnap elmentek rokon látogatni. Szenteszkiné jó asszony, bizony őszintén megvallotta magában, hogy mielőbb szeretné e Iátogátás végét Majd másfelé is fordultak mind jó, mind közeli rokonokhoz, — de kik inkább távolabb szerettek volna lenni, mint ily közelben; sehol nem marasztották, sehol uj meg látogatásra nem hivták. Az alatt Szederitsné ügye után indult, de pénzt úgy látszik nem kapott jó rokonaitól s ad- dig-addig biztatta jó asszonyunkat, mig elcsalta tőle azt az egyetlen szép tizest, a mit Szenteszkiné sógorától az útra nehezen birt elkölcsönözni. Hogy ne unja magát a vendéglőben asszonyunk egyedül, Szedericsné utasítása folytán újra elment a rokonokhoz. Hej ! meg is bánta, még csak az kellett hozzá! — Megkérdezték tőle, hogy miféle nö ö ? tán abból a fajból való, a miből barátnéja ? Szegény jó asszony szégyenében majd a föld alá bujt. Irnlt-pirnlt orczája a szokatlan gyanusit- gatás alatt, s majd szörnyet halt, midőn barátnéja előbbi életét elbeszélték neki. Tehát ez az a jó barátné — mint öt is Szederitsné bemutatta, — ki urától megszökött, s regiment katonaság között lakott! stb. Ó ! — égett alatta a föld ! Dehogy maradhatott tovább e helyen. A világért se! E’utott haza a vendéglőbe, alig hitte, hogy be tudja várni mig Szedericsné haza jön. Szégyelt volna most már többé az utczára is ki menni. A kiskapu előtt a véndéglös mintha csak rá várakozott volna, künn állott, s szinte elállta útját, úgy hogy kénytelen volt szóba eredni. A vendéglős avval kezdte a társalgást, hogy: „ki lesz majd a fizető, Szederitsné ? vagy az asz- szonyság ?“ Szenteszkiné szinte furcsának találta e kérdést s mintegy méltatlanul morogta vissza, hogy: ki más mint Szederitsné. Hát a kocsis a maga keresetére várakozik-e itt? vagy maguk fizetik helyette is a kosztot, a kvártélyt? faggatódzék tovább a korcsmáros. egészséget nem. Hiába, gyakran tapasztaltam az ember nem annyira eszes, mint szenvedélyes lény; s rendesen csak késő tér észre. Az egészséget is csak akkor becsüli, midőn már elvesztette. Továbbá tény, hogy a művelődés általános terjedésével igényeink is szaporodnak; nem elégszünk meg többé az olcsó egyszerűséggel, csak a kiválót akarjuk, s hogy ezen hiúságunknak tömjénezhessünk, éjjel-nappal fáradozunk. — Ezen túlfeszített erőt lankadás követi s időnek előtte beadjuk a kulcsot. Nem éppen helytelen lenne tehát a természet — s orvosi tudomány vívmányait — mint a mi személyünket legközelebbről érdekli megismerni. Nem bün-e mindenről a világon gondoskodni csak önmagunkról nem ? Ilyen s ehhez hasonló gondolatok bírtak azon elhatározásra, hogy e becses lapok olvasóival az élet törvényeit megismertessem. Mert a betegségtől óvakodni sokkal könnyebb — észszerűbb is, mint ha bele estünk a bajba, abból kigázolni. Mindezeknél fogva a mondó vagyok, gondoskodjunk testünk épen tartásáról; sokkal Szegény Szenteszkineirek keftmnerf*raí;l o kérdés, hisz mi köze neki ahhoz ?; nem az övé a kocsis, hanem ö is csak vendége Szederits- nének. A korcsmáros erre ugyan egy kissé furcsán köhintett; s nézte végig vendégét, hanem a szegény jó asszony nagy izgalmában bizony nem csoda, ha észre sem vette. Futott be a szobába, hogy azonnal össze pakkol s mielőbb vissza indul. Milyen nagy volt csudálkozása, mikor alig talált valamit ruháiból. Méltó bosszankodasában alig tudott hova lenni, mikor megérkezett Szederitsné tetőiül talpig Szenteszkiné ruháiba öltözve. A csendes jó asszony elég hangosan adta tudtára Szederitsnének, bogy rögtön indulni akar, mert itt tovább nem maradhat. A kövér asszony erre csak annyit jelentett ki, hogy még mindeddig nem tudta ügyét elrendezni, de ha holnap nem, hát bizonyosan holnapután kézhez kerül a pénz, csak addig legyen türelemmel. A jó asszony jött volna is, nem is. Pénze, házbére, ruhája stb, mind társnőjénél vannak, ha itt hagyja őt, s az kikapja később pénzét, meglehet so’se látja többet sem őt, sem pénzét, sem holmiját. A kocsis is nyugtalankodni kezdett. Öt neveletlen gyermek apja. A gyermekeket otthon hagyta magukban három napi élelemmel a legnagyobb leányka felügyeletére. (Anyjuk már rég a föld alatt pihen) A három nap már elmúlt, a kenyér otthon kifogyott, mit csinálnak most gyermekei ? talán elpusztulnak ? éhen elhalnak ? Hej! az apa szive, ha szegény is, nyugtalan gyermekeiért. Mindig a mi szegény Szentesz- kinénk nyakán ült, ezt hajtotta naphosszat, hogy menjenek haza, mert ha baj lesz, bizony csak ő lesz a felelős! Szegény jó asszony órákig volt kénytelen hallgatni a kocsis keserves sóhajtásait s panaszait, s nem tudott előle menekülni, mert szégyelt még az utczára is kimozdulni. Szederits- né pedig egész nap alig mutatta magát, — a korcsmáros, de szinte még cselédje is alig méltatták, hogy rá nézzenek. Soha! soha olyan keserves kínos napokat, még haldokló férje beteg ágyánál sem élt. Hej 1 meg is átkozta azt a perczet is, melyben először meglátta a kövér nőt. jobb az orvos tanácsát követni egészséges állapotban, mint mikor már a betegség ágyhoz lénczolt bennünket. Hogy miként lehet azt könnyen, biztosan és észszerűen megcselekedni, arról majd máskor fogok beszélni, ha a szerk. ur helyet enged ily irányú soraimnak.*) Dr. F. E. Nézzük színéről is. Jul. 7-ikén a „Pesti Napló^-ban, jul. 11-ikén meg a „Békés“-ben fordult meg az az állítás, hogy Kemény ur itt Csabán nem volt a többség jelöltje, következőleg nem is a többség választottja. Egy pár szavam volna ezen állításhoz. Mikor lehetséges, hogy a kisebbség akaratja érvényesüljön? Csel, erőszak avagy a többség tartózkodása esetén. Mivel a két első esetről nálunk szó sem lehet, megmarad a harmadik lehetőség. S mikor tartózkodik, mikor nem vesz, legalább lehet, hogy nem vesz részt valamely cselekvésben, például a választásban a többség? Ha vagy garázdaságtól kell tartania, vagy épenség*) Szívesen. Szerk. Nap, nap után elhaladt. A kövér nő naponként hosszabb orczával jött haza, de annyival kisebb reménynyel. Az anya s az apa már majdnem kétségbe estek otthon hagyott gyermekeikért, s nem volt többé maradásuk. Szenteszkiné nem bánta már, ha sohasem látja többé Szederitsnét, sem pénzét, sem ruháját' csak egyszer már haza mehessen, s el is határozták a kocsissal, ha máskép nem, haza szöknek. Most már Szederitsné sem tartóztatta őket, s azt hitték könnyen elillanhatnak. De ember tervez Isten végez! A korcsmáros is szemes volt. Azért, hogy alig nézett vendégére, az egyik szeme még is mindig rajta volt. Alig kezdtek készülődni rögtön benn termett a számlával, mely szerint egy heti szállás-, élelem-, ló-tartás-, s istállóért nem is kíván többet harmincz írtnál. A szegény jó asszony majd hanyatt esett ijedtében, mikor neki tartotta orra elebe a számlát, enyi pénzt ö még soha életében együtt nem látott! A kocsis pblegmatice hallgatott, s bámulta a czeremóniát, mely bizony ő rá legkevésbé sem tartozik, s annyival nagyobb indignatióva! vette, midőn a korcsmáros kijelentette, hogy bizony addig avval a két fakóval egy tapodtat sem mennek el, mig ezt le nem fizetik. Micsoda ? ö a lovával ? mikor ő csak fuvaros? No még ilyet sem hallott l! s lett ebből cse- te-paté olyan, hogy az egész utcza össze szaladt. A korcsmárosnak sem kellett több. Még vele mer szemtelenkedni az olyan nép, piszok, rongy, csalók, naplopók, kik már egy hete itt élnek a nyakán, — esznek, isznak, s nem fizetnek semmit. Volt tisztességes rang és czim, melynek ugyan nagy része, jogosan csak Szederitsnét illette volna, de a mit szemtül-szembe kapva Szenteszkinének kellett zsebre rakni, mert Szederitsné jókor elillant Volt zápor és fergeteg, s úgy látszott aligha nem be is fog ütni, s talán saját bőrükkel is fizetnek a lovaké mellett mikor nagynehezen megakadályozta ezt, egy a lármára oda futott csendőr. (Vége következik.)
