Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-08-16 / 33. szám

Harmadik évfolyamé 33-ik szám. Gyulán augusztus 16-án 1874 Szerkesztőségi iroda: Bobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: r Winkle Gábor könyv- - - árus üzlete, ■ főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél, — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetés­nél 60 kr.- 100 szóig I frti, kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél50% elengedés, — Nagyobb hirdetéseknél mél­- tányos árelengedés. Nyi Ittér Garmondaofa 10 kr.: ,. Meojelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési díj: Három hóra Hat hóra; Kilencz hóra Egy, évre u. Ifi 2it 3 ft Aft A védgátakról. iohi^i lírjf) (Folytatás.) _ Ekén eszme, és az Endrőd köz­ségitöltések visszavezetnek a dobozi eseményre, és önkénytelenűl fölmerül a1 kérdési nem lett volna-e okszerű ? és nem lett volna-e kötelességük az érdekelteknek a f; é. árvíz előtt gon­doskodni védgátjaikról? 8 azok kiépí­tését bármi áldozattal is eszközölni ? éppen ttgy,- mint a halásztelki érdé- kéltség teljesítetté, és teljesíti. • Az - előadott intézkedések nyomán felemlítem, hogy ezen alsó-körösi tár­sulatoknál a gátak fenntartására is különös gond fordittatik, de annak részletes ismertetése alig érdekelné a felsőbb vidékét. Egyedül tehát a véd- gátak legeltetése- és azoknak rbarhák- kóli bitangolásáról kívánok nehány űteÓU1élraondAniÚi!;Vi;':ift esm!y^si'19)- Ha égy-— pár ezer írt értékű s tisztán kimeszelt ház falát pajzán gyer­mekek sárral bemocskolják í általános a boszankodás, hogy milyen kár volt a szép falat bemocskolni; de hát ha a védgátakat nedves időben marhával jiirátják, birkává!vágatják, vagy éppen sertésekkel is feltúratják, azt az embe­rek közönbösen veszik, pedig a véd- gát értéké sokszorosan tálhaladja egy egyszerű' ház értékét; e mellett a ház­fal mocskait nehány meszelőhuzással néhány perez alatt ellehet távolitni, míg a védgátakon minden kitaposott X™8?«nixTJtJfcOZA» .......... .-n oo nodóióíff A bűbájos dal. ))9]|9ra (Elbeszélés.) .iJolia) )j?;c •■jesg loiiöl . Irta: Sipo* Sándor. [ 7 ‘Egy évé, hogy Rózával mogismer- * kodtein. 0 a színházi' zeneképezde növendé- ko volt. — Gyönyörű hangja a legszebb re- ményekre jogositá nemcsak apját, hanem ta­nárait is. — Pár év kellett még tanulmányai befeje;téhez s ö szerződtetve leendett az ope­rához/ mint első ’ rangú énekesit#. — — Én . az ö házukkal; szemben laktam s igy rögtön fejtünt előttem a rendkívül szép hang, mely szobija nyitott ablakaiból az én lakomba . »iíztán ejbatott —• és feltűnt előttem még . .inkább. — bájos alakja, mely oly csábosán járt, kelt, hajlongott, a mint játékával kísér­te dalát. És mind ez csak az utcza által .., volt tőlem elválasztva. Kevés idő kellett, hogy légyözbetlen szerelmet érezzék e tűn-' dóri alak iránt — ,és, ifjúi ügyességemnek csakhamar sikerült kivívni azon eredményt, hogy vele megismerkedjem, majd nemsoká- ra előtte keblemet kitárjam a viszont szerel­miét megnyerjem.-------És azután sokáig, hó napokon keresztül a legtisztább boldogság mámorában éltem,, mert: hisz ö volt. az első iAő,ii-rd:.ki valóban,.bírta .szivemet, cMoö volt. első. SZereluvem tárgya — és ö ie azfvallot- ts, hogy rajtam kívül még senkit sem sze­retőn és őrök hűséget esküdött nekem. Nem f ügyökérrel hosszá idő,esetleg egy egész év Vesz el a gátra nézve, mely veszteséget'CSak is a jövő év kárpó­tolhatja. De minthogy a védgátak nin­csenek oly szépén kimeszelve, mint a lakóházak, embereink uem szokták, és nem tudják azokat kellőén méltá­nyolni. Egy erélyes uradalmi tiszt a ra- konczátlanul szófogadatlan cselédet sa­ját tiszti kezeivel derekasan megütle- geli, sßt kedélyes variatio végett — még a fejét is beveri; de ha azt lát­ja, hogy a védgátakat ugyan azon cseléd mindenféle marhával korlátla­nul bitangolja:. árra éppen úgy, mint­ha az a Körös közepén történnék, rá sem hederit; pedig a bitangolással esetlég több kár okoztatik äz / uräda- lomnak, minit á megfenyített” cseléd renyhesége által. Ennek oka az, mert a mi embe­reink nem szokták még meg, a véd­gátak közgászati fontosságát kellően mérlegelni; nem tudják taláu jcouibi- nálni, hogy a védgátak építésénél ogy lécz nem állittatik felmegy karó nem veretik, le; de sőt- egy hancsik sem ásatik tudományos ismereteken alapu­ló számítás nélkül;- é8 végre nem ve­szik figyelembe különösen azt, hogy a begyepesedett és megkeményedett felső réteg oly kincse; és; oly hatályos vért­je á védgátaknák, melyeket kézi mun­kával vagy éppen nem, vagy csak óri­kételkedhettem szavaiban,!esküjében, hisz oly ifjú leányka volt még, —• alig tizenöt éves;- — Két'hóval ez előtt szüléimét látogattam még azon czélból, hogy engedélyüket kérjem a Rózával kötendő házasulásomhoz. — Bele­egyezésüket kinyerve öröm-ittftsan - Jsjetlem vissza a fővárosba hisz11 most már misem akadályozhatta egybekelésünket, mert még Róza atyja Rém mondott ellent frigyünknek, pedig ö rideg, számitó ember volt. — <.— Oh, mily boldog valók, midőn visszajövete- !am után Róza az őszinte szeretet jeleivel fogadott s velem együtt számlálgatta a na­pokat., midőn majd elválaszthatlanul egymá­séi leendőnk. — — Már csak egy heti idő volt hátra esküvőnk napjáig, midőn az tör­tént, mire képtelenségnek véltem gondolni ;.s ; mi elvette eszemet, — mi irtózatos át­kokra nyitá meg ajkamat. —- Rózáók hir­telen,'tudtom nélkül elköltöztek szomszédsá­gomból — és ő; ki első szerelmem volt, ki­ért éltem, ki birvta lelkem és szivem .jobb.fe­lét, ö elhagyott szó- nélkül és összekelt egy olyan emberrel, kinek-felettem nem volt más előnye; mint pénzes zsákjai. — Eleinte zo­kogtam bánatomban ; de oly nagy volt fáj­dalmam, hogy könyeim csakhamar elfogytak. Keservem szivemről-felszállt agyamra rr s Ott a boszú rémes eszméje kezdett tejledez- ni: többé nem letenni ez átkos gondolatról. Mintha valami daemoni hang szüntelen azt suttogta volna fülembe; »Old meg őt!;, gyil­kold: meg öt I“ :i*h Ha. néha érőt véve ma­gamon, utálattal taszitám el a gyilkosság ási költségekkel- lehetne elő- és hely-- ' reállitni;:' '■ A ki már belátja azt, hogy a be- gyepesedés mily fontos tényező a véd- gátakon,' ^ különösen védelmi tekin­tetben, a—-az teljes mértékben tudja ' méltányolni azon magas állású egyé­nek eljárását, kiknek a gátrendőrség­ről alkotott 1871-ik évi 40. t. ez. szer­kesztésében befolyásuk volt, mely kü­lönösen a 14. §-ban a védgátak con- servatioját a törvény védelme alá he-u lyezi. Ezen szakasz jótékonyságát eí sorok írója oly szigorú lelkiismeretes- séggel és hűséggel érvényesítette; (s ezt ajánlja kartársainak is,) hogy a töb­bek között egyik, miveit lelkű- loya-” lis elnöke majorjához tartozó renyhe «setédet sem kiraélter hanem azt á járásbíróság eU idéztette, igen jól tud­ván, hogy ilyenek ellenében — a Be­szédes phiiosophiájával -^ csak dras­tic us eljárás képes a tilalom tekinté­lyét : érvényesiteni. Az előadottakból kitűnik azon rend­szer, mely a kákafoki és halásztelki védgátaknál életbe léptetve lett; kitű­nik az áldozat, melyet az érdekeltek ön­biztonságuknak készséggel meghoztak, és kitűnik az eljárás, melyei e sorok Írója feladatát megoldani /törekedett. Mindezt teljes siker koszorúzta; mert a védgátak a f. é. rendkívüli ár­víz .miatt sehol lényeges sérülést nem szenvedtek, sőt! találtatnak . —-kiilöuö sen a halásztelki gátakon -r- több ezer gondolatát: a daemon újra suttogott S)»8 sem kegyelmezett; ö is megölte boldogságodat !u s szivem jó szózatát újra elnyomta a vak in­dulat felsivalkodása. — 1 Napokat és éjeket töltöttem el kínos -gyötrelmek között. Szívem talált még mentséget Róza számára, ab, mert én szerettem üti akkor js, midőn uiár elha­gyott ; de az a daemon — ott a lelkemben már kimondta rá a kegyetlen ítéletet : „Meg kell hálnia !“ • i— i*4- Sötét gondolataimmal tépelödve, egy este kint bolyongtam az ut- czákon. Mint álomkóros, czéltatlannl jártam fel, alá. Mit törődtem én a futkározó embe­rekkel, a zsivajjal, a tolongással, ;— hisz a belsőmben zugé vihar felül mait minden kül­ső zajt., ■— Epen- a színház kocsi. bejárása mellett baladtam el, midőn ott hirtelen dí­szes fogat állott meg — s belőle Róza lépett ki, honnan egy durva arezvonásu, kaczér fénnyel öltözött Vén ember segítette le. — — Mintha villám ütött volna belém, egy ideig megdermedve' maradtam a bejárat előtt, —■ oh hisz elválásunk óta ma láttam először őt! Végre összeszedve magam, utánuk siettem s jegyet váltva helyet foglaltam egy földszinti zárt széken. — Nem olyannak találtam Ró­zát, milyednek gondoltam. Az lelőtt viruló arczán — most beteges halványság terült el. Szemeit kékes gyűrűk köriték, mintha sokat airt volna. Szép ajkai mellett,. , hol az előtt mindig mosoly derengett, most a bánat vonásai ültek. Honnan, miért e szomorú­ság ? Talán boldogtalan a hozzá nem méltó férj mellett ? Talán érzi már, bogy a szív­ói hősszaságu begyepesedett vonalok, fnelyeket a szélvészek —mint^ -fen- tebb is említve volt'még item-sért­hették; és tnegnyerté áz érdekeltség äzt; ä' nyugalmat, melynél többét; — szerintem kívánni; sem lehet, mert a közelebbi 12 év alatt, mióta alól- irott e védgátakat gondozza, soha — a legnagyobb árvizek alkalmával — hatósági, segédkezés igénybe nem vé­tetett, sőt még csak azt séih tudta senk?,3 hogy a gátakon' védelmi tirun- kálatok tétetnek; 1 c ím flol noil Mint említve volt, a kákafoki és halásztelki védgátak ezelőtt mintegy 30 évvel építtettek, tehát azt lehet el­lenvetni, hogy azok már megtömörült építmények lévén, fenntartásuk,. kévés gondót igényéi. Az mindén esetté iáll, hogy az ismertetett védgátak íbégSzi- lárdult alapja a védelmet' létíyéjgjéaen megkönnyíti. De néni” alkalmazható ezen ‘észrévétél az endrőd-tátí' társulat védgátjaira; — és még ezeketkéll égy pár szóval megismertetnem. ‘ A nevezett társulat alakúit 1869* ben, de ezen évben, töltéseiből sem- mit, 1870-ben is a víz magas állása miátt lényegtelen cáekélységét" épít­hetett, és csak' 1871-ben sikerült a védgátakat bekötői, de; neiní bevégez- iii. Egy kié idöigleneé töltésvoiiál -pe­dig téli időben fagyos alapra fagyos anyagból építtetett;'csak hogy a kö- zelgetŐ áradást felfogni lehessen. 1872- héh az állandó gátVonalak' bévégez­nek nem nyújthat kárpótlást a ragyogó drá­gakő — és a selyem suhogása nem pótol* hatja a szerető szívből jött őszinte hangokat ? Sajnálni, szánni‘kezdtem öt. Hogy is gyű­lölhettem volna e pillanatban, hiszen r Szen­vedni látszott!-------É perezben feltárult páh olyának ajtaja s hozzá két jól ismert le­dér arczlán lépett be. — Jól láttáin, ' hogy Róza arczán ekkor mosoly ' villant még ‘ és hogy aztán a legélénkebb és tegvigabb tár­salgást folytatja ama ficzkókkat. — “ Most már vijjogott.Ielkembén a daemon —, srén elvakultan rohantam ki fi színházból. — Ha­za futottam s Ogy élésre fent kést vettem magamhoz. Első szándékom az volt, hogy a színházban ölöm meg Őt, de nyomorult ön­zésem azt tanácsolta, hogy ne áldozzam fel Önmagam is; hogy titokban hajtsam végre a bűntettet, hogy silány életemet megmentve élvezhessem a boszu gyönyörét — — fis így azon gondolatra jöttem, nogy saját lakában gyilkolom mag- Ott bolyongtam hát ama ház előtt ’— höl Róza lakott férjével —f s vár­tam, mikor jönnek haza. — Kinóa Órák vol­tak azok ! Nem egyszer önmagamba akar­tam döfni a kezemben szorongatott kést, de ilyenkor eszembe jutott, hogy ő e tettemet meg sem tudná s ha mégtudná is, legföljebb mosolyogna balgaságomén!'— És ami vég­kép megerősítette ádáz elhatározásomat,' az azon örületes féltékenység volt, mely most midőn fi két arszlánt láttám páholyába lép­ni — újra kitört benüem. Nem akartam, uem bírtam elviselni a gondolatot, hogjf Ők, ” kit 1

Next

/
Thumbnails
Contents