Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-03-15 / 11. szám
Harmadik évfolyam 11-ik szám Gyulán martius 15-én 1874 Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. KÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra Hat hóra . Kilencz hóra Egy évre . lft 2 ft 3 ft 4ft Előfizetési felhívás a 1874-ik évi II. negyedére. Felkérjük t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, annak még e hó folytán megújítására, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék. Megyénk nagyérdemű közönségét pedig kérjük e lap pártolására. Az előfizetések legjutányosabban postai utalvánnyal eszközöltethetnek. — Ara e lap homlokán olvasható. A kiadó. Eszmék a megyei muzeum körül. Evek előtt, mielőtt ily intézetek felállításáról hallottunk volna, talán még a Greiner*lapjában, a megyéről írván, adtam kifejezést azon óhajtásnak, bár a megyeházakban múzeumok is divatba jönnének. Azóta Bihar ily intézet alapítását elhatározta s közelebb mi is megbíztunk egy küldöttséget, hogy tekintettel a már megindult gyűjteményre is, hasonló czélból javaslatot tegyen. Idején van tehát a muzeum kér- [ déséhez tüzetesén hozzászólni, és én ime elmondom, minő felfogással vagyok e tárgyban. Megyei múzeumról van szó, mire nézve azt tartom, hogy maga a czim megmagyarázza magát, én legalább annak oly értelmét látom, hogy az ily intézet főczélja első sorban az e megyében talált magyar régiségek gyűjtése volna ; másod sorban az e megyében talált nem magyar régiségeké; aztán nem a megyében talált magyar, végre a megyén kívül talált nem magyar régiségeké. Ezen egymásutánt azért jegyzem fel, hogy kitüntessem, mily régiségeknek adok mások felett a megyei museum szempontjából elsőséget, tehát: hogy szerzések esetében, minőknek megszerzését helyezném első sorba. De a régiségek természetesen a gyűjtés egyedüli tárgyai nem lennének s én a gyűjtést kiterjesztetni vélném: 1. Minden a megye határai közt most vagy korábban megjelent sajtótermékre u. m. könyvekre (ezek közt főképen a megye statistikáját tárgya- zókra) füzetekre, lapokra, hangjegyekre metszvényekre, egyleti évkönyvekre, jelentésekre a pénzintézetekéit sem kivéve (?) Bár a Greiner lapja első számán kezdve minden megjelent lapszám gyűjteményét birnók — az már ma is igen becses volna. 2. A megyén kívül megjelent irodalmi termékekre, értvén főleg tudományos könyveket, különösen ha szerzőjük megyebeli. 3. Megyebeli érdemes egyének festett s legalább fotográfiáit arczké- peire ; egy Tessedik, egy Lehner arcz képe például, méltó díszére válnék a megyei museumnak. 4. Megyei specificus iparczikkek- re, gazd. eszközökre, azoknak koron- kinti haladása szerint. 5. Megyei népviseletekre; azoknak változásai szerint. A népviselet is divatnak van alávetve, hanem persze hosszabb időszakonkint. Ezeket természetben óhajtanám, de legalább fényképezve. 6. A megye ritkább vadjaira, növényeire, tartható termékeire, különböző talaji mustrákra. 7. Typusok fényképeire, úgy lakosaink, mint házi állataink köréből. 8. Egyéb megyebeli és azon kívüli vegyes tárgyakra minden nemben. Mindezeket óhajtanám a muzeum körébe bevonatni, csak igy fogván az specificus rendeltetésének megfelelni. S mert e tárgyban az a nézetem, nem bírtam — őszintén megvallom — a Haan-féle gyűjtemény megszerzéséért lelkesülni, nem azért, mintha azt is érdeme szerint nem méltányolnám, hanem, mert más tárgyak beszerzésén óhajtottam volna a gyűjtést megkezdeni. Régiséget kapni mindig lehet, de előttünk, körülöttünk, kezünkben vannak tárgyak, melyek ha egyszer eltűntek, soha többé megszerezhetők nem lesznek. Embereink élnek, kikről egy fénykép nem fog felmaradni, mint p. Omaszta Zsigmondról, hogy nem maradt, mit adnának utódaink, ha róluk legalább ilyet birhatnának. A változó megyei tisztikar fénykép-albuma is mily becses tárgya volna a gyűjteménynek; aztán a megye községei főpontjainak, a megye díszesebb köz- és magánépületeinek stb. Ezeket akartam vázlatosan előadni, magától értetvén, nem oly gondolattal, hogy mind e nemben vásárlásokat tegyünk rohamosan, mert hát ahhoz mód kellene, hanem igen azon óhajtással, hogy a leendő megyei muzeum „igazgatója“ minden irányban működni utasítva legyen, mert szerintem megyei múzeumnak első rendű feladata a megye múltjának s jelenének prospectusát adni annak úgy anyagi, mint szellemi, erkölcsi életét tekintve. R.^ — Az orosházi járás ezolgabirája a hazárdjátékok ellen következő rendeletet bocsátott ki: „A bármikor, de különösen a mai pénzszük világban, szomorn gazdászati és kereskedelmi viszonyok közt űzött hazárdjátékok, melyek a pénzhez juthatás legszé- delgösb örvényeit képezik s melyek mélyükre sodorják az ember vagyonát, mnnka élA nagyböjtben. A farsang hazajár sirjából, — s Jánus- arcza láttára, mig a papák rémült arczczal ft egy mártyrhoz illő lemondással csapják össze kezeiket, újra látva maguk körül a bálias készülődéseket, s utánok gondolva a farsang rémeit — a fizetetten contókat, kínosan sóhajtanak fel, hogy — „hát nem lesz már ennek vége soha?!“ — addig a mulatni vágyó mindkétnemü fiatalság, az utolsó bálnak most is tülökben csengő walzerját dúdolva, zajos örömmel kiált fel, hogy „bárcsak ne is lenne vége soha!“ A hazajáró lélek városunkban 6zuttal egy concert képében mutatta magát, melyet f. hó 7-én többek szives közreműködése mellett, a gyulai magándalkör rendezett. A „Koronádnak zsúfolásig megtölt termében, a nagyszámú közönség városunk és a vidéknek ritkán látható szép koszorúba fűzött intelligentiáját tüntette fel, mely a nemes czélra hozott áldozatáért, cserében — a legnemesebb élvezetet nyeré. A hangverseny müsorozatának első száma volt „Jelige“ és „Dalra“, előadva a magán dalkör által; mindkettő igen jól sikerült s a közönség már ebből meggyőződhetett, hogy a kis dalkör, ha nem is nagy erővel, de a legszabatosabb előadással rendelkezik. Ezt követé — Bethoven „C. moll so- nate patétique“-je, előadva Janó Dalma k. a. által, — Zajos taps fogadta, és az elismerés legnagyobb foka tetszésnyilatkozatai kisérték e valóban művészileg kivitt darabot, mely bár a legtöbb időt vette igénybe, mégis — a közönséget mindvégig élénk figyelemben tudta tartani. — A mü, — mint Bethoven- nek minden hangsora — kitűnő, gyönyörű, — de azok közé tartozik, melynek igazi szépségét csak valódi zeneértök képesek felfogni, megérteni, és méltányolni; — s igy a legtöbben közülünk, csak a kivitel precisio- ját, a majd édes ábrándokba ringató pianis- simók, — majd meg viharosan zugó cres- cendóknak oly finom, gyakran nagyszerű árnyalatait, szóval J. D. kisasszonynak remek játékát bámulva tapsoltuk. Az ezt követő „Népdal“ előadva a magán dalkör által — volt az egész müsoro- zatban a legkevésbé sikerült; — nagyon éreztük benne a tenor primo gyöngeségét, bár a bariton és basso secund hatalmasan működött; — de már a népdalt követő nem- zeties zamatú pattogós frisseket, örömest hallotta volna a közönség mégegyszer, azonban ezen élvezetben nem részesült. Haslinger Tóbnak kevéssé ismert négyese, előadva zongorán Nogáll Janka k. a. hegedűn dr. Stiassny Miksa — violán Richter József és gordonkán Neidenbach Antal urak által a közönség részéről szintén élénk tetszésben részesült, — mit teljesen meg is érdemelt, mivel voltak benne oly szép részletek, amikor valóban nem tudta a közönség, hogy váljon Nogáll Janka k. szép zeneitehetségre mutató zongora játékát, — vagy pedig a többi előadó urak saját szak- raájáni ügyességét tapsolja-e jobban. „A beteg leány“ — Egressy Béninek ezen ádrándos, busk ómoly darábja, a dalárda által minden részleteiben kitünően volt előadva, s a közönségnek igen tetszett. De leginkább kitört a tapsvihar, s „az éljen háború“ a 6-ik szám előadása után. — „S volt is miért e nagy zaj 1“ — mert Erkel Ferencz és Vieuxtemps H. „Duó Brillant“ czimü zeneszerzeménye — zogorán és hegedűn előadva Ormos Nepomucena k. és dr. Stiassny Miksa ur által, valóban nagyszerű volt. — A rhapsodicus menetű, s vidám kedélyhangulatot teremtő darab oly kitünően volt előadva, hogy diszére vált volna a pesti redout-terem bármely első rangú hangversenyének is. Ormos Nepomucena k. átgondolva, 8 oly finom könnyedséggel játszott, mely gyakorlottsága és ügyességéről a legszebb bizonyítványt adá; dr. Stiassny ur pedig minden várakozást felül múlva, játéka által a közönséget, a legkellemesebb bámulatra ragadá. Művészi biztos önérzettel, minden hangjegy nélkül játszá a nehéz darabot, — s nyirettyűjét a művészet hatalmával kezelve, csalta ki a húrokból a meglepő, phantasticus változatokat, s a szebbnél szebb merésznél merészebb bangfutamokat; melyekről oly szépen, oly igazán irta a költő, hogy — „Hallod, hallod a hegedűt, Oh hogy sir, hogy keseregi Mint a lombok sötét árnyán Fülemüe éneke, Mint az édesanya sirján Zokog árva gyermeke, Most a,bús legény keserve, Hit babája megcsal a, — Ablak alatt, titkos éjben, Fel-felsiró furulya; Hallod, hallod a hegedűt, Buzdít, kaoag, kesereg, — Oly kis helyen, oly sok érzés Nem is tudom hogy fér meg!“.... A finom Ízléssel és kiváló gonddal összeállított müsorozat utolsó darabja volt „Induló" (úgy hisszük Karvasi Kálmán szerzeménye) a magán dalkör által előadva, mely a legjobb kedélyhangulatot költvén fel, ismételve megtap8oItatott; — melyek után a rendezőséget és szereplőket hivta ki és éljenzé meg hosszasan a kitünően mulatott közönség. Ezzel a fényesen sikerült hangverseny véget ért, s a tánczmulatság következett. Bár sokan távoztak a hangverseny után de azért mégis igen szép báli társaság maradt együtt s fiatal hölgyeink közül többekhez volt szerencsénk, kiket nyilvános bálokon még eddig nem tisztelheténk, volt tánc jókedv s oly fesztelen vigság, milyennel a farsangon sem sokszor találkozánk. A szünora alatt — a mint egymás karján sétálgattak hölgyeink a különböző csoportok szerint, a tánczosnök nevéből következő — szép virágokból font élökoszorut volt szerencsénk összeállítani : Terényi Berta, Bo- doki Jolán, Birsy Sarolta, Lázár Zelma (Aradról) Janó Dalma, Szakái nővérek, Márki Mariska (Sarkadról) Nogáll nővérek, Dei- mel Gizella, Nagy Lina, Ormos Nepomucena Riczinger nővérek (Miskéről) Kratochvill Róza, Smidt Mariska, Greiner Mariska, Richter Josephs, Takácsi nővérek, Bogár Róza, Császár Emma, Cziegler Ida, Uferbach Nelli. — Az úrnők közül a kedves mamákon kívül ott láttuk még : Deutsch Jakabné,' Fluck I-né, Gruden Ivánná, Keller Imréné, Kra- tóchvil Józsefné, Pács Jánosné, Stummer Gyuláné, Tüköri Istvánnét, stb. Majd öt óráig tartott a táncz s mikor
