Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-07-05 / 27. szám

is, a II. szakasz 1-sö pontja ért( Iliiében ha- tároztatik meg. II. Szakasz. (Rucza-láp.) 1-ör. A tűzifának darabokban, vagyis raczalápon való usztatása szinte megkezdhe­tő ott, hol a folyó arra alkalmas, végpontja pedig esetről esetre a hajózhatás fejlődésé­hez képest a Körös-Berettyó szab. központi igazgató választmány elnöke által, a Körös- Berettyd szab. központi kir. mérnöki hiva­tal javallata alapján határoztatik meg. Az ebbeli határozat azonban a gyakorlatba vé­tel előtt három hónappal az illető törvény- hatóságoknak közhírré tétel végett beje­lentendő. Ez időszerülog a raczalápon nsztatás a fehér és fekete Körösön Békésig, vagyis az 52-ik számú úgynevezett povádi csatorna felső torkolatáig; a Berettyó és Sebes-Körö­sön pedig, a Sebes-Kőrösnek a Hármas-Kö­rösben ömléseig engedtetik meg. 2-or. Száz ölnél kevesebb, s egyszerre, ezer ölnél több, egy éves vágásnál nyersebb, valamint három évesnél régibb vágású tűzi­fának ruczalápon usztatása meg nem enged­tetik, s egyátalában eltiltntik a gyertyánfa ihar, szil, és nyárfa ruczalápon való szál­lítása. (Folyt, köv.) Levelezés. Békés junius 29. 1874. T. szerkesztő ur! A „Békés“ utóbbi szá­mának ujdonsági rovatában az állittatik, hogy a békési dalárünnepély megtartására nézve legnagyobb akadályt az képéz, hogy Békés város által a tavaly e czélra megajánlott 500 írt visszavonása czéloztatik. — Őszintén mondhatom, hogy erről nincsen tudomásom. Szerintem az ünnepély megtartását az teszi kétessé, hogy a felszólított 10 dalegylet kö­zül, csak 3 kíván tényleges részt venni az ünnepélyben — a szarvasi, orosházi s béké­si dalegylet, — a gynlai dalegylet s gyulai magán dalkör véleményét nincs szerencsém tadni, mert ezen tisztelt egyletek nem érde­mesítettek válaszra. Hogy ily körülmények között a béké­si dalegylet mitsem tett a megyei dalárünne­pély rendezése érdekében, neip csudálhatja tisztelt szerkesztő ur, nem különösen akkor ha megemlékezik azon alig múlt körülmény­re, hogy városunk és határunk egy hónapig volt fenyegetve a rendkívüli árvíz által el­pusztítástól, s csak lakostársaink rendkívüli erőfeszítése s tetemes anyagi áldozat árán kerültük el, hogy Doboz szomorú sorsára nem jutott városunk. — Ily veszedelem el­múltával nem veheti tőlünk senki rósz néven, ha nem a megyei dalárünnepély rendezése volt az első, a melyre gondoltunk. — Van szerencsém különben tudatni t. szerkesztő úrral hogy a jelentkezett 3 dalegyletet az idei dalárünnepély érdekében tartandó ta- nácskozmányra julius 12-kére meghívtam, — az egyletek határozatát, annak idejében, kö­telességemnek tartom nyilvánosságra hozni. Igen megörvendeztetnének a gyulai tisztelt dalegyletek, ha az ideig szívesek lennének nyilatkozni az ünnepélyben való résztvétel iránt, de még inkább megörvendeztetnének, ha julius 12-kén küldöttségileg részt venné­nek az ünnepély iránti tanácskozmányban, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a gyu­lai kitűnő két dalegylet távol maradása igen érzékeny veszteség lesz az ünnepélyre nézve. Egyletünk iránti jó indulatát szívesen megköszönve s továbbra is kérve, tisztelettel maradok t szerkesztő urnák. Békésen junius 29. 1874. kész szolgája Dr. Hajnal István, a békési dalegylet elnöke. Újdonságok. — Az uj félév beálltával felkérjük lapunk eddigi t. pártolóit, kiknek előfizetése lejárt, előfizetéseik mielébbi megújítására, hogy a nyomatandó példányok iránt tájékozva le­gyünk és a szétküldésben fennakadás ne tör­ténjék. — Blayer Ferencz tánczmester itte­ni tanítási idényének befejeztével e hó 12-én a városháza nagy termében tánczpróbával egy­bekötött tánczvigalmat ad. — A próbatáncz esti 7 órakor kezdődik, és tart 10-ig, azután pedig általános tánczvigalom leend. — A jö­vedelem felét a helybeli kivilágitási tőke gya­rapítására ajánlotta fel. — A csabai galambdij lövészetnél az első dijjat egy diszes fegyverálványt Var- ságh Béla csabai gyógyszerész; — a máso­dik dijjat 24 frtost, br. Drechsel Alajos vá­rosi főkapitányunk nyerte el. — TŰZ volt csötörtökön reggel 8, s péntek virradóra 2 órakor. Mind a kétszer a német-város részben, s az utóbbi esetnél 2 ház égett le. A toronyöröket csendes nyug­vásukból alig lehetett felverni a már kirako­dott kofaasszonyoknak, s innen van, hogy a legnagyobb gyorsaság dacára is, a fecsken­dőkkel csak akkor lehetett a színhelyre jutni, mi­dőn már a második ház is javában égett. Megjegyezzük még, hogy az uj fecskendőt mindkét helyre elvitték ugyan, hanem vajmi kevés sikerrel tudták használni, mivel nincs a ki értene bánásmódjához. Ha már megvet­tük, oly drága pénzen, nem kellene sajnálni azt a kevés költséget sem, amibe egy müér- tö által való tanítás kerülne. Felemlitjük itt újólag, hogy bár minél előbb megalakulhatna a tűzoltó egylet, nem lennénk legalább ily zavaroknak kitéve, minők a tűzvésznél a mun­kafelosztás hiányából erednek. — A megyei árvaleányház építé­sét, mint megbízható forrásból értesülünk, közelebb megkezdik, s még ez év folyamá­ban fedél alatt kell állania. A A dobozi vizkárosultak szeren­csétlen sorsa általános részvétet keltett nem­csak megyénkben, hanem az egész országban is. Mintegy százhúsz ház van romba dőlve, nagy darab földterület fekszik a viz alatt, s a kár igen-igen nagyra megy. De mindemel­lett is nem oly általános és nem oly borzasz­tó az Ínség, mint azt talán gondolnék. — Mert a leomlott házaknak minden anyaga megvan, s csak is a vályog falat kell újra rakni és helyreállítani; — s a község lakos­ságának földje is — nagyobbrészt a másik oldalon fekszik, és igy az árvíztől megkimél- ten maradt, reményt és biztosítékot nyújtva .a megélhetésre, és a csapás könnyebbitésére. — A nyomor tehát nem oly megdöbbentő, nem oly általános mérvben nyilatkozik, — s csak is egyeseknek állapotát lehet szána­lomra méltónak mondani, s ezek között első helyen Kéry Kálmán tiszteletes úrét. Nyolcz- van hold földje fekszik a viz alatt, melyről nem fog egy kalászt se learatni, hozzászá­mítva még ezen kárhoz az elvetett mag- és haszonnélkül kiadott munkáltatás értékét is. — S ha meggondoljuk, hogy a leik eszi jö­vedelmet egyedül ezen föld illeték haszna adja, — mert hisz az úgynevezett „stola-jö- vedelem“ alig megy fel évenként 20C írtra, elképzelhetjük a lelkész ur szomorú állapotát. Ugyanczon körü'mények között van a köz­ségi jegyző is, mindkettőnek arra lévén ki­látása, hogy különben is elég terhes hivatali kötelességeik teljesítésében még a nyomasz­tó anyagi gond is vállaikra fog nehezülni, s jelen évi fáradozásaik a község java- és ér­dekében úgy szólván ingyen fognak történni. — A méltányosság — se két első községi tisztviselő érdemei iránti figyelem parancsol­ja, hogy a község — tekintetbe véve e va­ló tényállást — legalább részben kárpótlást nyújtson nekik az elvesztett évi jövedelem­ért, — bebizonyitva azt, hogy Doboz ha­bár oly nagymérvű elemi csapást szenvedett is, de az igazságot és méltányosságot azért szomorú megpróbáltatása napjaiban sem fe­ledte el. — A Fellegi Viktor által szerkesz­tett „Apollo“ czimü zenemüfolyóirat ez évi 13. 14-ik kettős számának tartalma: 1) Ta­vaszi dal, Gobbi Henriktől. 2) Egy este a Margitszigeten, (idylle) Hölzl LörincztöJ. 3) Rokonkebel (Iengyelke) Büky Györgytől. 4) Örömhangok, (gyors polka) Büky György­től. 5) Két kedvolt népdal: I. Ila meghalok csillag leszen belőlem. II. Fakó lovam fel van kantározva. 6) A patakcsa, férfincgyes Liszt Ferencztöl. 7) Választás, (matrózdal négy férfihangra) Állaga Gézától. — A bo­rítékon : Felhívás előfizetésre. — A zenetör- ténehne Kapi Gyulától. — Az első magyar férfinégyes stb. Előfizetési ár ogészévro (mint­egy 100 válogatott zeneműre) 6 frt, félévre 3 frt. A jelen kettös-száai ára külön 1 frt. Az előfizetés vidéken legczélszerüebben a postahivataloknál postautalványozás utján esz­közölhető, Budán az „Apollo“ kiadóhivata­lában, iskola-utcza 681. sz. a. Minden ed­dig megjelent szám és kötet folyton kapható. — A „Magyarország és a Nagyvi lág“ 27-ik számának tartalma: Képek: Szi­lágyi Pál. — Magyar történelmi emlékek a kül­földön — Norvégiái hidak. — Grácz. Szöveg Szi­lágyi Pál.— Magyar történelmi emlékek a külföldön. — Norvégiái hidak. — Grácz. — Tót költőkből, Gáspár Imrétől. — A fővá­rosból. — Nem talál feleséget. (Humoreszk.) — Finn népmesék. — Különfélék. — Sakk­feladvány. — Betütalány. — Szerkesztői üzenetek. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. 50 kr. Evcnkint 2 diszes jutalomkóp. ,— Az 1874-iki évfolyam eddig megjelent számai még kaphatók. — A kapitányság rendeletet adott ki, hogy az utszéleket a gaztól, a városi gya- logközlekcdcsi utakat pedig a fűtől a lakos­ság tisztogassa meg. Nagyon helyesen, és so­kan már eddig is tették, s szép eredmény­nyel; hanem vannak, kik hozzászoktak már a boldogult tanács idejéből még, hogy a rendeleteket nem igen szeretik végrehajta­ni, s ezek többnyire „öltöbeli“ emberek, kik épen ezért kétszeres szigorral kónyszeritendök a végrehajtásra. Szeretjük hinni, hogy kapi­tányságunk fel is használja ezek ellenében a hivatali állásá által nyújtott szigort. — A kis gyermekek majálist adtak csötörtökön a város erdőben. A kis gyerme­kek majálisán a jelen volt nagyok is jól mu­lattak, s csak az a kár, hogy többen nem jelentek meg, s hogy a mulatságnak oly ha­mar vége szakadt. — Üstökös csillag van az égen, már e hó 1-söje óta látható, s 8-áig folyton nö­vekvőben lesz, attól kezdve fogyni kezd, s mint a csillagászok kiszámiták, e hó 16-án eltünend szemeink elől. Persze, hogy az ár­tatlan csillag sok jámbor találgatás s jóslás­ra ad okot. — Beküldctett- T. szerkesztő ur 1 Az emberiség nevében, s a szenvedők ér­dekében felkérem, méltóztassék e nyilatko­zatomnak tisztelt lapjában tért engedni. Né­kem ugyan, mint minden becsületes ember­nek legfőbb óhajtása, hogy a teremtő óvja meg minden hazánkbani egyes lakost a be­tegségtől, s kivánom is, hogy az orvos ura­kat bárki csak is vidám arczal, nyugodt ke­délyei, i a legjobb egészségben fogadhassa ; nem pedig betegségben szenvedő állapotban epedve, s óhajtva várni utánnok ; — node, miután ez még is lehetetlenség, mert a be­tegség még is vagy egyiknél, vagy másik­nál olykor olykor felszokta sátrát ütni, fele­baráti szeretetböl, emberi kötelességemnek tartom, a betegségben sínylődök javára, s fájdalmaik enyhítésére, sőt Isten után mie­lébbi gyógyításuk tekintéböl is városunkbeli lakos Dr. Lövy Lajos urat ajánlani, — kit nem csak (több izbeni saját meggyőződésem után) mint kitűnő orvost ajánlani bátorkodom, hanem annak nyájas, barátságos modora a beteg irányában, különösen megérdemli a dicséretet; mert már a beteggeli szívélyes bánásmódja által, a gyógyulási remény csepjeit csepeg­teti a beteg ereibe. Tartsa is meg a min­denható Isten a betegségben szenvedők ré­szére ; azoknak fájdalmaik enyhítésére s gyó­gyításokra. Kövcsdy Benő. — A színkörből. Szegedy Mihály szín­társulata tehát megkezdte előadásait, még pe­dig igen változatos sorozattal, s a legnagyobb elismeréssel tehotjük hozzá, oly öszhangzó sza­batossággal, annyi értelem- élet- s élénkség­gel, minőt a gyulai deszkákon már rég nem láttunk. De közönségünk ezt sem látja, s miért ? Nagyon nehéz lenne ennek a nyitját kitalál­ni, annyi bizonyos, hogy a szeszélynek nagy része van bonne, hisz oly gyenge társulato­kat pártolt már közönségünk, melyek arra mi érdemet sem szereztek, és most, midőn el­kényeztetett Ízlésünk, s nagy városias igé­nyeinknek mindenben megfelelő szintársulat látogat meg, legszelidebb kifejezéssel élve — cserben hagyjuk. — Csak a sorozatra utal­juk közönségünket, ott van „Bánk bán“ a magyar szinirodalom remeke, ott van a ked­ves operetté „Tiz leány és egy férj sem“ a pompás kis vígjáték „Már alszik“, a legjobb színművek a „Lelencz“ és „Sheridan“ oly darabok, melyek a Iegelkényeztettebb Ízlés­nek, a vidéki közönség felcsigázott igényei­nek is nagyon, de nagyon megfelelnek, az előadások sikeréről pedig már a fentebbi so­rokban szóltunk, s csak egy előadást kell megnéznie közönségünknek, hogy velünk egy véleményen legyen. — Hja, de kinek ambi- tiója a színészet pártolásából a lovakéra poty- tyan le, s ez előtt „bérletre forditott pénzén zabot vásárol“, ez ellen disputálni nem lehet, do egy jó tanácscsal szolgálhatunk, bizza a kocsis mesterséget olyanra, ki ahoz ért, és meglátja, hogy annyival kevesebb zab fog kelleni, miszerint még a színházba is elmehet. Aztán dámáink közül valamelyiknek eszébe jutott, hogy a „Lelencz“ nem nekik való, egy „jobb körökből“ való leány som nézheti meg. Tiszteletre méltó hölgyeim! e darabot nem azért jutalmazta a magyar tudományos aca­demia, hogy hölgyek ne nézhetnék meg, sőt igen is, oly magas morális hatása van e da­rabnak, mely egyetlen mivolt lélekre sem ma­radhat befolyás nélkül. Epen nőknek van e darab Írva, s az édes anya csak kötelességét teljesíti, ha leánykáját e darabra elviszi. A virtusnak ilyetén szenvelgése minden más le­het, csak virtus nem. — S kérdik talán, hogy mit tartozik ez a szini szemléhez ? A felelet igen egyszerű: vidéken vagyunk, vidéki kö­zönségről, vidéki közönségnek, vidéki lapba írunk. A társulat tagjai közül Toldi, közönsé­günk előtt már ismeretes. „Bánk bán“-ban a czimszerepet sok igyekezettel, de nem elég sikerrel adta, minek egyszerű oka az, hogy a „Tiz leányban igen -jó Kakasfi volt. A „Le­lencz“-ben Bertókot, „Sheridán“-ban pedig a czimszerepet annyi értelem routine-nalját- szá, mely közönségünk volt kedvencének, ez állásra ismét jogosultságot ad. Ki Dálnokit s Dálnokinét „Már alszik“ kis vígjátékban, mint Chaponiert és Georgette-t látta, soká nem fogja feledni a véletlenből eredt zavar, ennek felhasználása s a bohozatos jelenetekben va­ló kibontakozás ügyes ábrázolását. Dálnoki- né a „Tiz leányban“ igen szépen énekelt, Dálnoki pedig „Sheridán“-ban Spencer lor­dot személyesité sok tanulmányra mutató si­kerrel. Szegedy Antal „Biberach“-ja volt „Bánk“-ban előadásának lelke, és a „Lelencz" Péter komornokja, valamint „Sheridan“ Cham- pre marquis-ja sokoldalúságát igen előnyö­sen mntatá be. Szegedy Mihályt még eddig „Petur bán“-ban láttuk csak, azonban ez egy szerep után is tökéletes biztosítékot látunk arra, hogy a társulat nem csak derék igaz­gatót, hanem értelmes színészt is bir benne: Nuuc venio ad fortissimam : Nagy Ferenczné a társulat hölgyeinek legelsöbbje./Nem em­lékszünk, ! hogy § szerdpekbén nálunk ily mű­vésznőt, mint működő rendes társulati tagot láttunk volna. Gertrudis királyné „Bánk bán“- ban, Cecil herczegnö „Sheridan“-ban, Nagyné asszony ábrázolása által teljesen előttünk állt, A „Lelencz“-ben pedig Julcsát adta oly mű­vészi színezéssel, melynek hatása csak eme­lő lehet. Kár, hogy hölgyeink nem nézték meg e darabot, ártalmukra semmi esetre sem vált volna. Obertiné utósó ittléte óta rend­kívüli haladást tett annyira, hogy az operet­tek sikere az ö nevéhez van kötve, s ö tel­jesen meg is felel e várakozásnak.’ Nagy Fo- ronczet még nem láttuk oly szerepben, mely után határozott véleményt mondhatnánk. Sze­gedi Mihálynénak a rendező oly szerepeket oszt, melyek erejével nem állnak kellő arány­ban, sem Melindára sem a „Lelencz“ Erzsi­jére, sem „Sheridan“ Zsuzsannájára nem elég erős, jobban szerettük volna, hae darabokban Dálnokinéval cserél vala szerepet. A Molnár testvérek igen szépen és jól énekelnek. Tol- nay nem igen vau hangjánál, különben sem tudja összeegyeztetni, — mi igaz, hogy rit­kán sikerül, az énekkel a jó játékot. Tol- nayné igen kedves § csinos jelenség^ s a

Next

/
Thumbnails
Contents