Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-06-28 / 26. szám
Harmadik évfolyam 26-ik szám Gyulán junius 28-án 1874 ( Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle‘Gábornál és a szerkesztőségnél. — Uirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V ________J El őfizetési felhívás É S 1874-ik évi második félévi folyamára. ljdelmét a püspökség kezére akarja ját- I szani. Nem akarunk s nem tartjuk érdemesnek ezen álhit* czáfolatába bo- Icsájtkozni, azok, kik lapunk hasábjain e tárgyban már megjelent czikket figyelemmel olvasták felismerhették in- I dókát annak, mely a gör. kel. intelli- gentiát a reductio eszméjének megtes- tesitéséré vezérlé, íelismerheté egyidejűleg azt is, hogy ezen indok nemes Az uj fél-év közeledtével felkériük lapunk nagyrabecsült J és kiz*r minden magán érdeket, scélolvasóit annak további szives pártolására, és előfizetéseiknek mié- I megegyező iskolák álliitatván fel, a lőbbi megújítására, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék. Tisztelt olvasóink közül egyesek legcélszerűbben postai utalványt, mig szives gyűjtők a múlt számhoz mellékelt előfizetési ivet használhatják az előfizetés megújításánál. Négy előfizető után készséggel küldendjük az ötödiket tisztelet példányul. Előfizetési ár: félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Gyulán junius 20-án 1874. m A „Békés46 kiadó hivatala. Gyula, junius 27. 1874. A gyulai gör. kel. egyház hiveit az egyházi tanács által a parochiák- ra nézve kimondott reductio foglalkoztatja jelenleg leginkább, a mint min den újítással, úgy a reductióval is az illetők megbarátkozni sehogy sem tudnak, nemcsak, hanem ezen eszme meg- penditöi és keresztül vivői, t. i, intelligentiájok iránt gyanakodó magaviseletét tanúsítanak, s ezen gyanakvást növeli az önérdeküket hajhászó és rósz akaratú egyének által a nép között elhintett azon álhir, hogy t. i. az értelmiség a jelenlegi paroclms iránti különös baráti vonzalomból növelvén ekként ennek jövedelmét — törekszik a reductio keresztülvitelére, s hogy a megtakarítandó egy sessio föld jövehelybeli gör kel. lakostársak úgy anya II gi, mint szellemi előhaladása biztosit- itassék. — És ezen értelmiség, melynek ily czélja van, s mely teljesen fellj fogja azt, hogy ez kizáiólag csak jó || iskolák szervezése s ezzel kapcsolatosan az iskolai alap nevelése által érhető el, hogy mégis a megtakarítandó egy sessio földet a püspökség kezére játsza még ámításnak is oly naiv, hogy annak csakis az igen korlátolt észjárású emberek adhatnak hitelt. Sajnos, hogy a gör. keleti hívek j nagy többsége ezen ámításoknak adva-e hitelt, vagy pedig népűnkben már megrögzött választási mániánál fogva, — a reductio ellen, s illetőleg a pap választás mellett van, s ez ügyben ko moly lépéseket is tett, amennyiben t. i. az egyházi tanácsnak a reductióra vonatkozó határozata ellen felsőbb egyházi hatósághoz fellebbezést nyújtott be. Miuö eredménye lesz ezen felieb bezésnek ?'elérik-e a fellebbezők az általok óhajtott káros diadalt ? vagy ! pedig a helybeli egyházi tanács határozata fog jóváhagyatni? ez a jövő kérdése, mi mindenesetre nem mulasztand- juk el annak idejében ahoz véleményünk és meggyőződésünk szerint hoz- | zá szóllani, jelenben azonban csak a | helybeli gör. kel. lakostársainkhoz ki- I vánuuk egy pár szót szóllani, és pe- j dig ezt mindenkit legyőző számokkal I akarjuk tenni: Biztos forrásból szerzett tudomásunk szerint, van a nagyoláh-városi gör. kel. egyháznak egy 400 frt haszonbért hozó bérháza, évi 170 írt jövedelmet hozó szántó földje, továbbá | a város által fizettetik az egyház részére évenként 130 frt kamat; végre pedig van az egyháznak — az egyházi gondnok kezelése alatt — mintegy 12000 frt kamatozó tőkéje; — s ha a reductio megtörténne, gyarapodna még az egyházi vagyon egy sessio földdel. És tekintve azt, hogy a templom fenntartására teljesen elegendő a hívektől évenként befolyó adomány, tekintve, hogy a lelkész fizetéséhez a közös egyházi vagyonból egy krajczár- l ral sem kell járulni, az egyház lendel- Pkezése alatt álló vagyon kizárólag is- I kólái czélokra fordítható, mely vagyon | ból, ha a kamatozó 12000 frtot egészen iskolák szerzése, illetőleg épité- ; sére fordítanák is, megmarad még mindig egy oly alapjok, mely biztos évi |; 1500 frt jövedelmet hoz, s ez a tamil tók használatában levő 2/4 földdel j elegendő fedezetet fog nyújtani arra, lí Hogy a tanítóknak a törvénnyel megA vidék rózsája. Beszély. (Egy szerelmes napló-töredékéből.) Irta : Miskey Jugovics Béla. (Vége.) Eltelt az év, melyet az öreg Murányi kiszabott, hogy majd akkoron — Kondori Gusztáv, mint boldog vőlegény térjen meg a család körébe, hol számára a „vidék rózsája“ — a ennek elnyerésével egy szebb élet boldogsága virult. Mint ügyvéd- és mint gazdag ember hagyta el Gusztáv a fővárost, mert nagybátyja elhalván, egyedüli örökösévé a szép reményű, derék ifjút tévé. Legelső útja B. városába, s ott a Murányiék házába vitt. Örvendetes meglepetésre, ölelő karokra, kedves, enyelgő szavakra, s szerető fogadtatásra várt a sebesen dobogó szív, midőn belépett a házba, ahol pedig a Iegko- serübb csalódás, iszonyú keserv, és lesújtó kárhozat várta őt Az öreg Murányi szobájába nyitott be Gusztáv legelőször is. Midőn az öreg ur megpillantotta, felismerte az érkezőt, arcza elkoraolyodott, és szokatlanul hideg, kemény kifejezést ölte. — Nem hittem, hogy házamban többé pserencsém lesz még Kondori ur! — rövi— Miért, miért tett ily szerencsétlenné engemet!... Az öreg Murányi a pamlaphoz vezeté Gusztávot, és mellé ülve részvéttel néze annak feldúlt vonásaira, mert szomorúan kez- dé sejteni, hogy az egész dologban egy már helyrehozhatlan félreértés rejtezik. — Lássa Gusztáv ennek csak ön az oka, szélt hozzá, egész szelíden, — egy év óta soha nem irt egyetlen sort sem, és mi méltán következtethettük ebből, hogy ön már elfeledte egészen szerelmét, úgy mint házamat. Gusztáv hallgatott, kezeivel eltakarta arczát, és talán azt som tudta fájdalmában, hogy mit beszél hozzá az öreg ur, —■ ki mindazáltal felytatá: — Leontine szerette önt, azt én mondom, aki végtelenül fájó szívvel láttam, miként búslakodik, mint eped ön ntán, agy annyira hogy méltán félthettem öt, hogy csalódása fölötti bánatábán előbb-utóbb mélán- choliába esik. — Lassanként azonban kezdte a magát megcsalatottnak hitt szív, érvényesíteni jogait, és elfeledve első szerelmet, önnek romjain felépité a másikat. Leontine ha nem is oly forrón szereti Vadast, mint amint szerette önt, de vonzalommal viseltetik irányában, — és én valamint nem eről- tetém a férjhez menetelre, agy meg sem tagadhattam kérőjétől kezét, miután leányom is óhajtá ez egybekelést. — Es most csak arra kérem önt Gusztáv hogy távozzék, és ne mutassa Leontine előtt magát, ne hogy feltépve behegedt sebeit, és boldogtalanná don, kérem mivel szolgálhatok? — e szavakkal fogadta az ifjúnak örömhangján bizalmasan meleg üdvözletét. Gusztáv egy lépést hátrált, arcza elhalványult, és lázas reszketés futott át idegein. Nem tudott egy szónak sem ura lenni, I kidülledt, üvegesült szemekkel bámull az Öreg Murányira. Mivel szolgálhatok uram? kérdé még- egyszer az öreg hidegen. — De az Istenért, mit jelent e hang, e fogadtatás, rebegé vég' e Gusztáv alig érthetőn, s egy szék karjába fogédzatt, hogy el ne essék a szédülés miatt, mely őt kör- nyezé. Az öreg Murányi látta, hogy az ifjúnak meglepetése nem lehet színlelt, nem lehet hamis, — ily mélyen megindulni csak tiszta lélek, csak nemes jellem tud. Megszánta az ifjút, és az ö szokott szelíd modorával szólt hozzá; — Üljön le Gusztáv, és mondja el mi hlozta házamba önt. Gusztáv szótlanul vett ki kabátja zsebéből két iratot, és az öregnek nyujtá. Az egyik — ügyvédi oklevele volt, a násik — nagybátyjának végrendelete. Az öreg ur figyelmesen átnézte mind- cottót, és azután kérdőleg függesztő az ifjú- 'a tekintetét. Gusztáv megszólalt őszintén, nyiltan, nelegen: — Egy év előtt e család tagjává létem fogadva, s kegyed úgy eresztett el engem mint fiát, kinek megígérte leánya kezét. | Az öreg Murányi arcza kezdett újra komoly kifejezést venni, míg Gusztáv fóly- tatá; | Én elvállaltam a feltételt örömmel, készségesen, hisz jövőra, boldogságom függött attól; vártam és tanultam, hogy érdemes legyek azon kedves hölgy kezére, kit szabad I volt nőmnek képzelni, és szabad volt szeretni a szülök tudtával is. Most már van állásom, van »vagyonom, van szeplőtlen becsületes nevem, — és midőn térdelve kérem kegyedet, hogy adja nőül leányát nekem, őrültté akar-e tenni, hogy ily fogadtatás után azt hidjem, miszerint tőlem meg fogja tagadni azt ? I... Az ifjú szavai gyorsak, hevesek voltak, I látszek egész lényén, hogy szive dic- tálja azokat. Az öreg Murányi mélyen meg volt | hatva, és felállva, kezén fogá az ifjút és szobájának üveges ajtajához vezeté. — Gusztáv, látja ön ott lenn a kertben, az ákáczok alatt azt a nőt? — az leányom Leontina, s az a fiatal férfi ott mellette, ki e perczben ölelte öt keblére, az Vadas Gyula, egy hét óta férje Leontino-nak- j. Murányi az ifjúra veté tekintetét, és karjával kellett feltartania, ha azt nem akar- i ta, hogy alélten roskadjék le a padozatra. Iszonyú vihar küzdött Gusztáv keblében, s úgy érzé, hogy szive megreped avá-[ |ratlan csapástól, mely villámként sujtolá. A becsületes ifjú hevesen zokogott, s csak alig bírta rebegni pár percznyi csönd I után :
