Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-06-21 / 25. szám
Harmadik évfolyam. (*.J 25-ik szám. ________Gyulán június 21-én 1874. Sz erkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. Y J F W VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési díj: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft 's______________J Gy ula junius 19. 1874. A helybeli görög keleti egyház presbyteriuma ma egy hete igen íon- tos gyűlést tartott, s örömmel jegyezzük fel, hogy a presbyteriumban levő intelligentiának sikerült a populit meggyőzni s egy messze kiható, s eredményeiben bizonyára áldásos határo zat hozatalra birni. A közelebb elhunyt lelkészük helyére nem fognak senkit sem választani, hanem a lel- készi teendőket az eddigi lelkészre ruházzák, s a volt lelkész javadalmát képezett egy telek földet iskolai célokra forditandják. Ez a határozat. S ki ez egyház viszonyaival csak némileg is ismerős e határozatot természetesnek, de egyszersmind nemes, de nehéz küzdelem eredményének fogja tekinteni. Természetesnek, mert hisz ez egyház lelkészi teendőit egy pap is elvégezheti, sőt egy synodusi határozat értelmében oly helyeken, hol a hivek száma a 2000-et nem haladja felül, ha előbb két lelkész volt is, az egyik lelkészi állomás üresedésével a megmaradt lelkész fogja a teendőket végezni, vagyis a megürült állomás reducalandó. És nálunk ez az eset forog fenn. De továbbá ez egyház iskolái oly elhagyott állapotban vannak, s a tanköteles gyermekek számával semmi arányban sem állanak, hogy ha a presbyterium önszántából nem hozza is e határozatot, majd a tanfelügyelő avatkozott volna a do-1 logba. Azonban mint mondók nehéz is volt e küzdelem, mivel mint kivétel nélkül városunkban mindenik felekezet egyház tanácsában az inteligens elem kisebbségben van, mennyi erőlködés s mennyi fáradságba kerül pedig népünket valamely üdvös ügy részére megnyerni, azt közéletünk mindennapos jelenetei eléggé tanúsítják. Mi részünkről melegen üdvözöljük az egyház tanács tagjait, s városunk jövőjének érdekében legnagyobb elismerésünkkel adózunk az indítványt határozattá emelt többségnek, mely nemes küzdelmeiért csak a jövőben nyeri ugyan jutalmát, de e jutalom biztos leend, s oly gyümölcsöző, mely a mai kisebbségnek is megnyugvást fog nyújtani az iránt, hogy a többség volt a helyes utón. Két cél lesz elérve e határozat által; egyik, hogy a felekezet lelkésze illőbb, s a többi fele kezetek lelkészeihez megközelítő dotatióban fog részesülni, másik s ez a fődolog, hogy lesz a felekezetnek oly alapja, melyből virágzó iskolát állíthat s tarthat fenn. — A megtörténtek után bízvást mondhatjuk: „Éljenek román testvéreink, kik a korral haladni akarnak és haladnak is.“ Gyulán, 1874. junius 18. A békésmegyei régész- és müvelődés- történelmi egylet a mai napon megalakult. — Messze kiható, nagy reményekre jogosító egyesület ez, melynek hiányát érezhettük eddig is, de ezután — a fejlődés és haladás napjaiban még érzékenyebben nélkülöztük volna. Hogy csakugyan korszerű, csakugyan életrevaló- és szükségesnek bizonyult be ez egylet alakítása, annak legmeggyőzőbb bizonysága lehet azon nagymérvű pártolás, a melylyel fogadtatott, s megyénk legkiválóbb tehetségeinek azon egyesülése, melylyel az alakuló gyűlésen találkozónk, minőre alig jogosíthattak volna fel bennünket a legvér- mesebb remények is. Göndöcs Benedek apát és lelkész ur, — ki ezen ügy körül oly lelkesen és nemes buzgalommal fáradozott, hogy az egylet megalakításának eszméje, annak kezdeményezése és megalakítása is, nagyítás nélkül egyedül neki köszönhető, miáltal eddig is bokros érdemeinek koszorújába egy újabb szép virágot fűzött, — szívélyesen üdvözölvén az egybegyűlteket, s a gyűlés folyamára elnökül ugyancsak ő, jegyzőül Dr. Kovács István ur kéretvén fel, erre az alapszabályok felolvasása következett, melyek némi változtatással lőnnek elfogadva, — mire a gyűlés kinyilatkoztató, hogy az alapszabályok szerint a békésmegyei régész- és művelődés- történelmi egylet megalakult. Erre a tisztikar betöltése következett. Göndöes Benedek apát nr hosszan tartó lelkes éljenzések között elnökül megválasztatván, utánna közfelkiáltással a tisztikar következőleg alakíttatott meg: Alelnök: nagytiszt. Haan Lajos csabai ev. lelkész úr; titkár: Zsilinszky Mihály szarvasi gymu. tanár ur; pénztárnok: Party Ferencz megyei főpénztárnok ur; tárlati igazgató: id. Mogyoróssy János ur; ügyész: Koller Imre ügyvéd ur. Igazgató választmányi tagok: Asztalos István békési szolgabiró, Beliczey István a békésmegyei gazd. egylet elnöke, Beliczoy Rezső országgyűlési képviselő, Dobay János gyulai polgármester, Grems- perger József gazdász, Györy Vilmos orosházi ov. lelkész, Dr. Hajnal István Békés városának orvosa, Hajóssy Ottó megyei főjegyző, Horváth Sámuel tőtkomlósi ev. lelkész, Jancsovics István kiérdemült szarvasi ev. lelkész, Jancsovics Pál megyei alispán, Janó Sándor kir. ügyész, Kéry Kálmán dobozi helv. h. lelkész, Dr. Kovács István megyei löorvos, Márki István törvényszéki bíró, Ormos János ügyvéd, Papp Mihály gya- lai helv. h. lelkész, Péky Antal ez. kanonok, csabai rom kath. lelkész, Reök István gazdász, Tatay János tőtkomlósi gyógyszerész, Tatár János szeghalmi helv. h. lelkész, Titius Pius minorita r. áldozár, gr. Wenckheim Frigyes, br. Wenckheim László. Tiszteletbeli tagoknl választattak: Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök, Horváth Mihály püspök, Ormos Zsigmond temesme- gyei főispán, Pulszky Ágoston, Henszlmann Imre, Thaly Kálmán, Fraknói Vilmos, Römer Flóris, Gedulyi Ferencz, Fábián Gábor. Ezek után az alapszabályok a ministe- riumhoz felküldetni elhatároztatván, az alaa A vidék rózsája. Beszély. (Egy szerelmes napló-töredékéböl.) Irta : Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) — Varrogat, varrogat ténsasszony ? ... de csak áldott természete van, — bizony én már nem látok ilyenkor egy őtést sem, hiába, gyengüluek a szemeim .... — Mért nem használ a kisasszony pápaszemet, — szólalt bele a kemencze mellől az öreg ur, egész komolyan. — Hogy tréfálódzik a tekintetes ur ... majd eljön már annak is az ideje ... pedig, hej csak szépen . tudtam slingelni valaha I magam slingeltem mind a huszonnégy párnahajamat . .. egyik szebb mustra mint a másik. Emlékszem, három napig varrtam ki rá a negyvennyolca gottis betűt... — Micsoda betű volt az kérem ? szólalt meg Mariska, valószinüleg sohasem hallott még olyat. — Góth betű, válaszolt rá Murányiné, miután tudta, hogy a kisasszony nem igen ismeri ennek más nevét. — Persze góth betii, gottis betű, úgy szokták azt magyarul mondani lelkem, kezdő a kisasszony megint, mondom három napig varrtam rá ki a negyvennyolca betűt. — Há, Bé-t ? kérdé Jóska egész komolyan ; mire Mariska elkezdett zsebkendőjébe köhécselni, hogy csak ki ne törjön száján valahogy a nehezen elfojtott nevetés. — Igenis azt... vagy dehogy azt, hisz tetszik tudni Fekete Borbálának hivnak; F. B.-t kérem, F. B,-t... — Úgy !... igaz a, felelt Jóska egész ártatlan bangón, s aztán megint ajtatosan figyelt a kisasszonyra, ki ép oly jól tudta, mint Jóska maga, hogy ölet akarta sérteni, Hirhordó Borosa gúnynevével, de hát csak egy nagyot nyelt, és a sértést hallgatagon zsebro téve, újra belefogott: — Hanem újságot mondok kérem, még pedig érdekest... — Hááááháámm ! — az öreg ur ásított az „érdekes újságra“ egy szörnyű nagyot ; de a kisasszony legkevésbbé sem hagyta konfudáltatni magát. — Nagyszerű bálunk lesz a farsangon kérem, még csak Pestről is jönnek le rá fiatalok .. . A kis Tilla összerezzent e szókra, s hirtelen lekapta szemét. Mariska jól látta ezt, s gondolta azt is : mit szeretne tudni most a kis Tilla, s csak is az ő kedvéért tett kérdést: — Kondori Gusztáv is lejön ? ? ... — Kondori ?.. , ugyan hagyja el kérem azt a korhely lumpot, mit keresne itt az a bitang . .. A kis Tilla majd elsikoltotta magát, az öreg ur majd elharapta a pipacsutorát, Jóska pedig úgy ugrott fel, mint akit álmában képen vág valaki. — Kisasszony, ez hazugság rágalom! — Csss te I válogasd meg a szavakat! kiálta rá apja, hiszen a kisasszony csak nem mondott igazat. — Az az engedőimet kérek, én úgy hallottam, dadogá Borcsa kisassszony, nem gondolva, hogy szándékos szavaival ilyen nagy revolutiót csinál. — Kérem alá”ssan tálalva van a vacsora, — e szavakkal lépett be a cseléd, — és Borcsa kisasszony jónak látta most az egyszer a vacsorát elengedve, odább állani. — Jaj Istenem, de régen itt ülök, szinte 'el is feledtem magamat, hogyne, mikor olyan jó ízűn diskuráltunk.... ajánlom magamat, jóczakát kivánok !... elengedte a máskor elmaradhatatlan csókokat is. — Kati, kisérd haza a kiasasszonyt lámpával, — szólt a cselédhez a jószivü Murányiné, — ne hogy még valami baja essék az utón. — Köszönöm drága ténsasszony, ne tessék, ne tessék, úgy is csak ide a kántorék megyek; — és azzal nagy sietve elrohant. — • Vigyen el a fergeteg 1 kiáltá Jóska, és gondolta magában az egész család, midőn az ebédlőbe ment. VII. — A „vidék rózsája“ hervad 1 — kezdők suttogni az irigyek itt-ott, s az irigyeknek szava megczáfolhatlanul igaz volt most az egyszer. A ki csak félévvel ezelőtt látta a kis Tillát, az is alig ismert volna most rá, any- nyira megváltozott e rövid idő alatt. Láttátok-e a virágot, mely sötét pin- ezében napsugár-, harmat és éltető lég nélkül tenyész, máskor szinpompában diszlő kelyhét lehajtva, s szomorúan lecsüggesztve fonnyadt leveleit ? — ehhez hasonlított legjobban a kis Tilla, midőn fejét lehajtva, kezeit lecsüggesztve elmélázott néha órákig, szótalanul. Mintha nem is élt volna már a világon, s az emberek között. Arcza megfogyott, és balavány volt mint a viasz, — finom orra majd nem az átlátszóságig megvéknyodott, szemei lázas fényben égtek, s meglátszottak már rajtok ugyancsak azon kis vérerek, melyek az álmatlan éjek, és gyakori sirások elmarad- hatlan jelei. Pedig az irigyeknek még sem volt igazok 1 — Leontine szép volt most is,'szebb mint bármikor, csakhogy más alakban. Egy seraph arcza volt ez, egy — a bánat által minden földiestül megtisztult eszménykép, égi alak. Azt mondják, a hattyú is haldoklása pillanatában a legszebb ....... Sz ülői, testvérei, jóakarói komolyan kezdtek aggódni a kis Tilla sorsa fölött — Mennyire örültek volna, ha most is úgy durczáskodott volna, mint azelőtt, — ha úgy ellenkedett, faggatódott volna testvéreivel, — ha ártatlan pajkoskodásai felboszantották volna valamelyiket. De most engedékeny, odaadó, komoly volt, mint ha a lelkét el cserélte volna valaki. Tudta mindenki, hogy mi lelte őt, s mi fáj neki, de nem szóltak erről, s lasan- ként kezdték tisztelni a néma bánatot, mely a kis Tilla életét megmérgezé. Az öreg ur ugyan tett egypárszor megjegyzést, hogy „kár epedni azért a csél- csap ragyás ficzkóért, aki a mint látom, bizony egy pipa dohányt sem ér“; — Murá- nyinó is mondott egyszor valami olyast, hogy „talán kár is volt Jóskának úgy rátámad- Hirhordó Borosára, mert hátha csakugyan m Iái számunkhoz egy negyed iv hirdetés — és előfizetési felhívás a „Békés“ 2-ik félévi folyamáru — van mellékelve.
