Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-06-14 / 24. szám
Harmadik évfolyam 24-ik szám Gyulán junius 14-én 1874 ( Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. Y J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V__J Felhívás, a bélésmeuei régész- és mttyelMéstörtéaelmi egylet magaMitása tárgyában. A „ Békés“ hetilap f. évi april 26-án megjelent 17-ik számában, volt szerencsém a megye nagy közönségének bemutatni a békésmegyei régész- és művelődéstörténelmi egylet alapszabályainak javaslatát, mely a megyei állandó régészeti küldöttség közös megállapodása szerint elfogadva, a f. évi május 4-én és folytatva tartott megye bizottsági közgyűlésen is helybenhagyást nyert; — s ugyanezen közgyűlés, az egylet állandó nyilvános tárlatának helyiségéül, a megyeház területén levő úgynevezett „fonóház“-at jelölvén ki, annak átalakitását is íöl- ajánlá, — sőt ezen átalakítási munkálatok ez időszerint már meg is kezdettek ; — valamint örömmel tudathatom, hogy a Haanféle régiséggyüj- temény megvételére közadakozás utján befolyt 700 frtot, a nemzetmüve- íődési czélokból alakitott megyei ma- gyaritó-pénztárból, a hiányzó 300 írtai kiegészité, melynek folytán ezen értékes régiség gyűjtemény már által is vetetett. Ily szerencsés körülmények között, most már elkerülhetetlenül szükségessé vált, a békésmegyei régész- és müvelödésiörténelmi egyletet megalakítani melynek czélja leend : „felkutatni és egybeölelni mindazt, ami a tudomány, irodalom és művészet, az ipar és kereskedelem, a gazdászat és földmivelés, a politico és közélet térén e megyében mint nevezetesség tűnt fel; — megszerezni és köveI tésre méltó példa gyanánt átadni az utónemzedéknek mindazon kitűnő férfiak arcz- képeit\ életrajzait, és műveit, akik bármely időben az emberiség, a haza és közvetlenül a megye javára, dicsőségére működtek; — tanulságos képét nyújtani az állat- és növényország különböző fajainak c megyében található ritkább példányaiban; — végre megszerezni és nyilvános tárlatában kiállítani — úgy első sorban nemzetünk-, mint a régmúlt korra vonatkozó ritkaságokat, régiséget, és műkincseket. “ A „Békésmegyei Közlöny“ hetilap f. évi april 12-én megjelent 11-ik s ezt követő 12-ik számában, tek. Zsilinszky Mihály szarvasi tudós tanár ur, gyönyörűen okadatolt eszméket közölt, szintén a megyei muzeum és régész egylet alakítása tárgyában. „Békésmegye felvirágzásának legfőbb feltétele — úgymond — a közmi- veltség tényezőinek gondos ápolása, és lelkes felkarolása.“ És e czélból: „nekünk oly közművelődési egyletet kellene létrehoznunk, melynek tagjául lenni Békésmegye minden ran- gú és rendű polgára dicsőségének tarthassa, mely hivatva volna az értelmi haladást nem csak feikölteni, hanem állandóan táplálni is, a nép minden rétegeiben.* Ilyen egylet leend a békésmegyei régész és művelődés történelmi egylet, mely hivatva van a már elő- soroltakon kívül egy közös czél elérhetésére, a megyének a politikai elv- külömbség és meghasonlás által egymástól élesen elkülönzött erőit és tehetségeit egyesíteni, — mely hivatva van összetartó kapcsa lenni BékésI megye polgárainak; — mivel nemi tudnám, nem merném még feltételez- I ni sem, hogy valaki kivonná inagát azon szent egyesülésből, melynek czélja : a közművelődés előmozdítása, szel- j lemi — úgy mint gyakorlati módon. Ne tartson vissza tehát bennünket politikai elvkülömbség, ne tartson visz- sza a hideg közöny, ne tartson visz- sza semmi sem, — hanem mint Békésmegyének fiai, s igy egymás testvérei, egyesüljünk azon egy táborban, egyesüljünk a régész- és művelődés- történelmi egylet neve alatt, — s lelkesítsen benünket azon gondolat, hogy- itt ugyanazon közös és szé> t czélért, ugyanazon jelszóval küzdünk és ha- ] ladunk előre, és ez: a közjó, a közérdek I 1 és művelődés, és a megye felvirágzésának előmozdítása, fényének emelése. Es lehe- i tetlen, hogy majdan vállvetett fárado- I zásainknak messzekiható eredménye, sikere ne legyen, mert mindig ott van i az égi áldás, és ott lehet a közjót bőven gyümölcsöző tőkévé tenni, a hol I minden törekvés egy szent ügy érde- j kében egyesül. Azért egész tisztelettel felkérem I. Békésmegyének miden egyes érdemes I polgárát, kiket a megyének nemesebb , I térem elöhaladása érdekel, hogy a f. hó junus 18-án délután 4 órakor, Gyű- j Ián a megyeház nagy termében tartandó j 1 békésmegyei régész- és művelődés-történelmi egylet alakuló gyűlésen, minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek, hogy igy az erőknek a legnemesebb czélra törekvő összesítése által, a jó példával előre ment többi | megyéket követve, létrehozzuk Békés- | megyében is a szép jövőjű egyletet, mely adja az ég Ura,"hogy megyénknek, már a közel jövőben — minél nagyobb mértékű szellemi és erkölcsi hasznokat eredményezzen! Midőn jelen felhívásomat az ügy barátai és a megye minden lelkes polgárának ismételten szives figyelmébe ajánlanám teljes tisztelettel maradtam. Gyulán, 1874. junius 10-én. Göndöcs Benedek apát és lelkész. A békési real-gymnasiumi tanárkar emlékirata a békésvárosi oktatásügy rendezése végett a városi képviselő testület s az egyházak által kiküldött bizottsághoz. (Vége.) II. Ha a legközelebbi nép-számlálás adataira tekintünk, legott belátjuk, hogy városunk lakossága jó részben földmiveléssel foglalkozik, azonban eléggé tekintélyes az iparosok és kereskedők száma is. Ama adatok e három osztályra vonatkozólag következők: gazdászattal foglalkozó i 6295 iparral 855 kereskedéssel * 117 egyén. Mindhárom osztály jogosulva van arra, hogy érdekeik, — melyek egyúttal az egész érdekei — szemelött tartassanak, midőn az iskolák rendezéséről van szó. — Mindegyik számára külön egy-egy szakiskola felállítása lehetetlen, — valamelyik osztály számára i a többiek mellőzésével egy szakiskola fölálA nők emacipatioj a. — Márki Sándortól — Alig van társadalmi kérdés, melyei újabb 'időben a röpiratok és hírlapirodalom ne foglalkoznának, 8 természetesnek találjuk, hogy e kérdések közt a nők emacipatója nem ulólsó helyen áll, s már magában véve ez is elég hízelgő lebet hölgyeinkre, hogy rótok mint társadalmunk tő főíactorairól annyit beszélünk. Különben a nőkről már Mózes kezdte meg az írást, mert nemük befolyása már eredetünknél is végzetszerü volt, ha Éva Adáiuot rá nem beszéli, még talán ma is élveznek a paradicsomi boldogságot, különben ez hypothesis, mert tökéletesen meg vagyunk győződve, ha Éva anyánk nem, megtette volna valamelyik unokája, s most mégis ott volnánk épen hol most. És a férfi nemnek becsületére válik, hogy az élet küzdelmei közt nem tesz szemrehányást a hölgyvilágnak paradicsombeli őre hibájáért, mely óta annyi izadás közt keresi a napi kenyeret, de nem csak ezt nem teszi, hanem vannak, kik a gyenge nemnek annyi erőt tulajdonítanak, hogy az élet fáradságosabb részére is képeseknek tartják s velük minden jogaikat nem csupán udvariasságból szívesen megosztanák. Ezek a nőket emancipálni szeretnék. Szerencsétlenségük azonban, hogy a férfiakat korunk nem érti, nem tudván képzelni oly hosszú utat, mely a főző kanáltól a tudori diplomáig nyúlna. Vannak aztán olyanok is, kik a nőket úgy tekintik, mint — szerintök — gyengébb nemet, kiknek védelmére a gondviselés a férfit rendelé. Ott van Don Quixotte, s kinek lelke, már annyiakban, s napjainkban és köztünk is több ifjúban feltámadt és él. Természetes, hogy ezek a nők emanci- pátióját sohsem fogják proklamálni, hiszen miért küzdenének aztán ? Vannak azonban, kik igen sokat írtak, s áldoztak ez eszme valósításáért, s kik azon I biztos tudattal küzdöttek, hogy célt érnek vagy azon reményben hajták le fejeiket, hogy majd jön kor, mely megérti őket. Ott van Mill Stuart a nőemancipatió nagynevű bajnoka „Igaz hogy az ö felesége meg is állta volna a sarat." — Nálunk azonban, kik kü [önben nők iránt még törvényeinkben is csupa udvariasság vagyunk, nem akad ez eszmének apostola, mert Majorost, nem hi szem, hogy még a nők is annak tartanák. Az előttünk fekvő kis füzet írója e kérdést comicai, s véleményünk szerint erősebb oldaláról fogja fel. Szereplői az istenek 8 istennők lévén szintére a menny, s mivel a nőtermészet az istennőnél sem tagadja I meg magát, az ideális hazában is megtartja realitását. Az istenek gyűlést tartván, elnökük előadja hogy: Igen régen sarkal engem Donna Juné ifi’ asszony, Hogy a közügy világiból A nőnem is szakaszszon; Hogy törvényt a föld számára Velünk együtt írjanak. Erre aztán figyelmeztette is nejét, hogy „hát az étel miként fő meg?" s előre is kijelenté, hogy biz ö jól fog ezen a gyűlésen mulatni, de az öreg ur is aligha papucs alatt nem volt, mert bár Ínye ellen van a dolog, de kitérni mégsem tudott neje unszolásainak. Az istenek gyűlése aztán azt határozza, hogy tartsanak a nők maguk gyűlést, s onnan terjeszszék fel kérelmüket. Az indítvány elfogadtatik, minek hallattára a nők fáklyászenével tisztelik meg az öreg urat, s' már ekkor, ügyük biztos diadalának reményében. Fogai közt valamennyi Szopogtatván a pipát. A nők aztán meg is jelennek a gyűlésen, hova az isteuek főnöke király biztost küldött, tartván a gyanúpertől. S volt is rá ok. Mert midőn a kir. biztos a parlamenti formákra figyelmeztető a gyűlést, nevezetesen hogy korelnököt válasszanak, volt zaj, lárma mint a hogy már az nagyon is elképzelhető a vége az lett, hogy a királybiztost az ablakon dobták ki. Erre aztán elnök választáshoz fogtak, kijelentvén, hogy elnökük csak a legszebb lehet. Persze erre is erős vita kerededett, mig végre abban állapodtak meg hogy titkosan szavaznak, ennek pedig az löp az eredménye, hogy A hány né, annyi név állott Hölgyek céduláin! Erre aztán „oly szörnyű lárma lön'1 hogy „a stenografus elvesztette a fejét.“ Ju- nó istenasszony pedig, kinek legszebb voltát kétségbe vonák férjéhez szalada, És ezt könnyen rávevé, hogy Nehány pandúrt külde ki, Kikkel aztán szerencsésen A gyűlést szétkergeti. De e szomorú vég nem csupán a nőket érte, volt még egy sajnosabb oldala is; Más délben az égi féljek Nagy része nem jól delelt Kapván — kozmás eledelt. A fiatal iró elég világosan mutatja be, hogy az emancipatio legnagyobb akadálya magukban a nők természetében fekszik, s egyúttal hivatásukra is-mutat, az utósó szavakban, mert bár a főzőkanál nyele igen hosszú ám, s messzire kinyúlik a lábasból, mit különben hölgyeink magyarázat nélkül is megérthetnek. — A versezet kissé pongyola, s mi részünkről tanácsolnék is szerzőnek, hogy dolgozza át újra, nyelve azonban világos folyékony. — Megemlítjük még, hogy á füzetke ára 20 kr. kapható Kdkai Lajos budapesti könyvárusnál, s hogy a tiszta jöveMai számunkhoz negyed iv hirdetés és „Csorvási Szabó Júlia normál- reál-, polgári- és gymnasiumi tanulók tápintézetének érte-. sitvénye“ van mellékelve.
