Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-10-11 / 41. szám
illetőleg alválaaztó kerületek elnökei óe helyetteseinek kiadandó. Kelt mint fent. Kiadta: Hajossy Ottó _________főjegyző. Le velezés. M.-Berény október 7. 1874. A ref. egyházunkon f. év aug. 21-én esett s már e lapok 34. számában közzé tett — villám tűz általi pótolhatlan veszteségeinek enyhítésére — lelki örömmel Írhatom — miként egyesek mint társulatok és testületek buzgőlkodva nyújtják felénk jóltevő kezeiket. Mindjárt a vész ntáni napokban saját egyházunk minden tagjai vetélkedve hozák be önkéntes pénz és gabonabeli adományaikat a legszegényebb sem maradván el filléreivel, — szintén a helybeli tót ajkú egyház elöljárósága 50 frt, ennek s a helybeli német ajkú egyháznak általunk felkeltett eggyes tagjai jelentékeny pénz s gabna ősz- véggel, Zsigmond György kereskedő 5 frttal, — a helybeli izreelita hit-község 25 frttal, — a szomszéd b.-csabai ágost hitv. ev. egyház 100 frttal, főtiszt. Szeberényi Gusztáv püspök ur 5 frttal, — a gyomai ref. egyház 100 frttal, az ottani Il-ik temetkezési egylet 10 frttal, — ügyvéd Juhász Lajos 1 frttal — a pesti tűzkár biztositó intézet debreceni fő ügynöksége 1872 frttal mint biztosítéki öszveggel — a csorvási ref. egyház 2 frttal a. é. pénzekben — járultak eddig- elé vallásos buzgalmukat a keresztyéni munkás szeretőtöket a késő utódok előtt is magasztalva tanusitó kegy-adományaikkal. Ugyan e szent és jótékony czélra rendeztek a Mező-Berényben valódi testvéries- séggel — minden szép jő és nemes czélra alakult Leány-kosszoru tagjai, a velők ösz- hangzó előkelő családbóli derék ifjak közre müködtével sept. 23-án egy műkedvelői előadást, annak helyiségét a kívánalomnak teljesen megfelelő ritka ügyességgel berendezve ; melly valódi élvezettel töltött estélyen, a czél szentségétől áthatva szép számmal megjelent helybeli s vidéki közönségtől, bejött 246 frt öszvegből, — a nélkülözhet- len kiadások levonatván — az előttem bemutatott teljes hitelű számla szerint 100 frt 18 kr o. é. tiszta jövedelem szintén reí. egyházunk épitésboli szükségleteire ajánlatott s kézbesittetett. Fogadják minden itt kegyeletesen felemlíteti jóltevők egyházam nevében őszinte köszönetemet, azon óhajtásommal hogy az ég áldása légyen velők mindenhol I s óvja élőtöket, vagyonukat minden történhető veszély- kár- és csapásoktól 1 Tury Dániel ref. lelkész. M.-Berény október 5. 1874. A „Békés” 39-ik számában a szerkesztői üzenet szerint, — Berénybe — egy onnét beküldött közleményt illetőleg „jönnifog* üzenet jeleztetvén, az itteni közönség jogosan várhatta, hogy azon czikk bizonyosán nem másról, mint a helybeli kedves „Leany- koszorua által, — több idevaló születésű — igen tisztes családbeli ifjú urak közreműködésükkel, a villám által leégett helybeli református templom és torony felépithetóse némi segélyére, a múlt hó 23-kára jóakaratu- lag rendezett tánczvigalommal kapcsolatos műkedvelői szinielőadásról fog méltányló elismeréssel szőllani. Noha pedig azon váratlan tartalommal, a „Békés8 következő 40. számában megjelent, s minden jó érzésű emberre, kellemetlenül hatott illedelmetlen czikk, éppen az említett műkedvelői előadásban résztvett, derék jeles ifjak méltatlan gyanúsítására, — s éppen a közibük betolakodott azon Gzukor Arnold nevű, — egy müveit hazafias érzelmű izraelita családnál, csak legközelebb nevelőül felvett egyén által Íratott, — a ki akkor — mintegy hozzá illő — szerepléssel jóhi- szemüleg megbízott tag, idegen Iéttére is, — azon ifjak társaságába lett felvétele által, magát igenis megtiszteltnek tarthatta: mindazonáltal a mennyiben elhamarkodott, — de őt teljesen jellemző czikkét, — abban olvasható Baját szavai szerint, csakis „hallomásra, keringő hírre, — (sic!) tehát kofához illő szá- tyárságra alapította, de másrészt is azt, reánk nézve közpéldázat szerint amolyan „bankaféle szenyfoltnak lehet tekinteni, — azért én azt, sem a helybeli tös gyökeres származású derék ifjakra, — sem a müveit lelkű jeles „Leánykoszorü't-ra nézve csak távolról is homályt vetőnek nem tarthatom, s igy arról továbbra szóllani minden önérzés alattinak tekintem. Hogy azonban mégis a „Békés“ igen tisztelt olvasó közönsége előtt ismeretes legyen az, — hogy azon jótékony vállalkozás, melyet a minden szépért, jóért, hasznosért résztvevő kebellel hevülő „Leánykoszoru,* a fent érintett nemes czélra, — a nélkül, hogy az ahhoz legszükségesebb dolgok közzül, csak bármely csekély eszközzel is rendelkezhetett volna, — és ennek folytán eme kezdett vállalat, tetemes fáradozást — s költekezést vett igénybe, — miképpen hajtatott végre, igen röviden sorolom elő. Két egy-fgy íelvonásos színdarabot, és pedig először az ismeretes „Phrenologu-oi, azután másodiknak Kisfaludy Károly „ Vígjáték“ csimü vigjátékát tűzték ki előadásra, s ezeknek szerepjeiket osztották ki — és pedig szerencsés tapintattal a műkedvelő tagok között. Bámulatra méltó azon körülmény, hogy ezen soha semmi nemű ilyetén nyilvános fellépésben még nem gyakorlott mind két nembeli lelkes ifjúság, — alig 14 napok elfolyá- sa alatt, készen volt a szerepek tökéletes betanulásával, és a próbák megtételével; a fáradhatatlan lelkesült derék ifjak pedig, a vendégfogadó udvarán, napokon által — több rendbeli napszámosok élén, saját magok lankadatlan kitartással egy körül-belül — 15 ölnyi hosszú, s aránylagosan széles, alkalmas díszes színkört állítottak fel, — czélszerüen berendezett eraelvényes színpaddal. Szerencse! hogy a nézőtér tágas volt, mert az az előadás estéjén zsúfolásig megtelt. Valóban csodálkozni kellett, azon correct, és pontosan összevágó előadáson, melyet a műkedvelők mindegyike, kivétel nélkül a maga szerepébe teljesen beletudná magát, oly helyesen összeraüködőtt; úgy hogy az egész előadás, a nagy számú szép közönség általános tetszését, dicséretét kiérdemelte. No hiszen! volt is tapsvihar, virág do- bálás, ós az összes szereplők megérdemelt kihívása, s lelkes megéljenzése. A szinielőadáa bevégeztével a vendég- fogadó feldíszített teremébe vonult az örvendő közönség, a hol oly gyönyörű Ja vidám tánczvigalom fűszerezte ez estének örömeit, mely tekintve különösen, — a helyből és vidékről, sőt Pestmegyéből összefonódott szépséges női virágkoszorut, emlékezetes marad Berény ifjú nemzedékének. Az ezen est összes bevétele tett, szorgos ellenőrködés szerint némi felülfizetések beszámításával 246 frtot. Az igazolt kiadás összege 145 frt 82 kr. tehát maradt, az illető egyházi elöljáróságnak átszámolandó tiszta jövedelem o. é. 1 00 f. 18 k. Isten tartsa meg, a szépérzésü „Leány- koszorút8 és a velük e jótékony czélra közreműködött ifjú hazafiak minden egyes tagjait ! Bonyhay Benjámin. (x) Eperjesről valami. Az idén is mint máskor az eperjesi collegiumban a tanév még f. évi September hó elején megkezdetett. A gymnasiumban a népesség nem üt el a tavalyitól, azonban a jogi akadémia létszáma az idén megcsökkent, jelesül az 1-ső évben 32, a 2-ik évben nyilvános joghallgató van ; a theologiai osztály azonban az idén nagyban gyarapodott, tavaly összes létszáma 6-ból, állott most pedig 13-at számlál. Az akadémiai ifjúság az idén sem feledé megalakítani az oly testületeket, melyek őket közvetlenül érdeklik. Legelső helyen említendő a közügyi bizottság, melynek feladata minden nagyobb ügynek közgyűlésen leendő megvitatása, mely a jogász testületet érinti; közügyi elnökké az idén Takács István Il-od éves jogász egyhangúlag választatott meg. Második helyt a bírósági esküdtszék említhető, melynek hatáskörében áll a joghallgatók egymásközti súrlódásait, becsületsértéseit — a tanári kartól függetlenül — érdemlegesen elintézni; elnökké Less Antal II. éves jogász lett megválasztva. — Nem feledheté el a collegiu í.i jogászság egy oly egyletnek a létesítését is, mely a szegényebb joghallgatók segélyezését tűzi ki nemes feladatául; egy ily testület „jogász segélyző egylet8 czim alatt az előbbeni évek példájára szintén megalakult ; elnökké Andrásy József lön választva. A hittanhallgatók között szintén az elöb- beni évek módjára a homiletikai egyesület tekintetes Tillisch János tanár ur elnöklete alatt létesült; alelnök: Csernyeczky Gyula III. éves Í8tenész. A télen megtartatni szokott jogászból elnökének a megválasztása nem épen zaj és nöz némi érdeket. Tudja azt az újságíró nagyon, s rendesen van is ily rovat a vidéki lapokban is, és igyekszik is az ujságiró e rovatot úgy ahogy kitölteni, de épen ez kerül legnagyobb fáradságába. A vidéki városokban a legnagyobb rész ismeri egymást, nem csak, hanem rögtön megtudja, hogy ezzel, vagy azzal mi történt, ki nősül, ki megy férjhez, kinek halt meg apja, anyja stb. stb. ha ilyesmi a hét elején vagy utolsó napjaiban történik, az újságba, mely rendesen hetenkint egyszer jelenik meg, — csak egy hét múlva jelenik meg, — tehát ilyenkor már nem újság s nincs is semmi erdeke, ha mégis bele kerül, azt mondják rá hogy „laptöltelék.8 De aztán tudjuk, hogy mai napság nem is szeretnek a fiatal emberek nősülni, s még ily hír ritkán kerül, örököB halálhíreket pedig, ha csak a halálmadár névre nem akar szert tenni, nem közölhet. — Már most aztán tessék ott újságolni, a hol jó formán mi sem történik, vagy ha igen, azt az olvasó gyakran előbb tddja, mint az ujságiró maga, s újdonságnak mégis kell lenni. Az emberi természet tanulmányozása megtanította az újságírót, hogy a közönséget a szerencsétlenség érdekli leginkább, s ki rászánja magát az újságírás mesterségére, jól teszi, ha Krupp gyárában megacéloztatja a szivét. Az újságírónak örülnie kell, ha egy ház leég, még jobban ha egész utcza, ha a viz kiönt s egy pár határt elborít, s falvakat dönt romba, ha egy szekér felfordul, s két három ember nyakát töri bele, ilyenkor van mit Írni, s olyat írni mit a közönség érdekkai olvas. A szomszéd megyék egyik nagyobb városában egy kollegámmal találkozván előttünk sebes vágtatva rohan egy kocsi, melyet egy csintalan gyermek megakarván előzni, az utón kezdett átfutni, már a kocsi rúd érinté, midőn villámgyorsan ott terem „Gergely hajdú8 - -nevezetes ember volt azon városban, — s a lovakat feltartja, collegám neki búsulja magát, s szidja Gergely hajdút, r ki egy érdekes újdonságtól fosztá meg. En meg épen akkor egy barátomtól jöttem, kivel még jó izün beszélgetünk pipaszó mellett, s mire az utszasarkára értem, laktársa már doctor után kérdezősködött, mert az „öreg8 — igy hittuk — meglőtte magát, — amint e hirt elmondám collegámnak, kinek az „öreg8 szintén jó barátja volt, azt vettem észre, hogy sirt az egyik szeme; a másik nevetett. A gyerek ’megmenekült az elgá- zolástól, az újdonságnak vége, hanem meglőtte magát egy jó barát, s ez érdekes hir az olvasónak, a munka társak kevesen lévén, az ilyen hirt is magának kellett megírnia. Ilyen dolog ez a vidéki újságírás. Örülnie kell azért, mi másnak fájdalmat okoz s az olvasót szóraköztatja. lyenkor legalább azt mondják, hogy van az újságban valami. Kapva - is kap a vidéki ujságiró minden rósz híren. Hogy áldja a Köröst ha kiönt, hisz van az árvízből vezércikk, hogy mint kellene a bajon segíteni vagy jövőben megelőzni, van „felhívás8 könyöradományoérdek súrlódás nélkül kétszeri eredménytelen gyűlés után f. évi szeptember 30-án megtartott harmadik ily tárgyú gyűlésen Bánó Zoltán 46 szavazattal Bay Sándornak 43 szavazata ellenében szótöbbséggel megválaszta- tott. A választás elég hévvel folyt le, óhajtandó, hogy a bál annál sikerültebb és jövedelmezőbb legyen annyival is inkább, mert a bál tiszta jövedelme a jogászsegélyzö egyleté leend. Termés Eperjes környékén a szokottnál jóval bővebb volt. A gazdaközönség az idei terméssel teljesen meg van elégedve. A mi a gyümölcsöt illeti van szilva, alma és körte quantum satis. Nem lesz talán érdektelen az eperjesi piaczi árjegyzéket a Békésmegyeihez leendő összehasonlítás végett — közölni. Eperjesi piaczon a búzának köble 8—9 frt, árpának 3.80—4 frt, a zabnak köble 4.40—4.60 kr., szilvának köble 3—3.50 kr. almának vékája 60 krtól 1 frtig. A férfi napszám saját élelmén 50 kr., a női 30—40 kr. Egy jó madár. Egy kalandor Eperjesen f. évi sept. hóban Ambrózy név alatt több ideig időzött mint végzett jogász, — a jogász gyűlésen és a bál elnöki választáson részt is vett. Azonban a nemezis sújtó keze őtet utolérte, mert mint Munkácsról megszökött rabot elcsípték és rendeltetési helyére tovább tolonczoltatták. Mint haliik több helyről pénzt is vett föl kölcsönképen ad ca- lendes Graecas-kor leendő lefizetési kötelef zettség mellett. Életkorára 28—30 éves lehet. — Jegyzéke a b.-gyulai kir. tszéknél f. évi október hó 12. és következő napjain felveendő bűnügyekről. Október 12. Előadó: Nogáll László. 1309. özv. Petrás Józsefné és 4 társai magzat elhajtás. 1313. V. Szabó István okirat hamisítás. 1468. Ambrus Sándor, szülő bántalmazás. 1471. Mikó Mihály, tolvajsági kísérlet. 1472. Vasas Mátyás és 5 társa, tol- vajság. Október 13. 1473. Rajki Tóth Mihály, nyilvános erőszakosság. 1474. id. Dombi János, súlyos test sértés. 1485. Tóth Mihály, tolvajság. 1595. Bagó Mihály, bűnpalástolás. 1596. Marik Pál, és 2 társa, súlyos testi Bértés. Október 14. 1600. Hegedűs József, súlyos testi sértés. 1660. Palecska Mihály, és Szeliák Pál tolvajság. 1685. Szabó János és 3 társa, tolvajság. 1686. Király Pál és 2 társa, súlyos testi sértés. Október 15. 1728. Gál Gergely és társai, rablás és tolvajság. kért az árviz sújtottak javára, s van újdonság tucet számra. Igaz, hogy aztán arra a lapra azt mondják, hogy „vizes8 de mégis szívesebben olvassa ezt a közönség, s veszi fel az ujságiró nevezést, mint az „ürest.8 ■— Aztán valaki névtelen leveleket küldözget, hogy a várost ekkor meg ekkor gyújtja fel, az ujságirónak örülnie kell: mert e hir érdekes, bár a közönséget rémeszti is. Ha aztán egy pár helyen kiüt a tűz, van találgatás, ki gyújtja, mért gyújtja? Hogy kellene megakadályozni, — ismét egy rakás indítványra anyag. Ismét van vezércikk, felhivás tűzoltó egylet alakulásra, s újdonság quantum satis. Erre a számra aztán azt mondja az olvasó, hogy „tüzes.8 — Legyen] legalább nem „üres.8 Ekkoráig az ujságiró a közönséggel nem érintkezik, közvetlen tudomással birt az ily eseményekről, s megírja azt jól-ro- szul a maga szempontjából. S eddig ninca is érdekes a vidéki újságírásban, hanem mikor a közönséggel össze jő, a ouulissák me» gett folyó dolgok tarkitják az ujságiró életét édes méreggel, keserű orvossággoi. — Erről majd a jövő számban.
