Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-10-11 / 41. szám

Harmadik évfolyam

41-ik szám

Gyulán October 11-én 1871

í

Szerkesztőségi iroda:

JJobay János könyvnyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

vJ J

¥ ¥

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdctésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. m

Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap

rf

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft

Tanév megnyitás.

Gyula város iskola széke részéről közzététetik, miszerintagym- nasialis iránnyal egybekötött községi polgári iskola az 1874/5-ik tanévre az I-ső osztállyal megnyitandó' lévén, a tanév £ év October 15-én veendi kezdetét, a beiratások pedig a polgári iskola, helyiségében (Kulcs utsza 1099. h. sz. úgynevezett „Kulcs“ épületben) £ év October.7—14-ig fog nak megtörténni; közététetik továbbá, miszerint a behatáskor a vidékiek által 5 frt évi tandijj fizetendő ; a helybeliek azonban tan- dijjmentesek.

Az iskolaszék elnöksége.

Zsidóinkról.

Az utóbbi napokban Csernátony az ^Ellenőr“ élénk tollú szerkesztője e kérdésről érdekes czikksorozatotkö zölt lapjában, mely után aztán a hazai sajtó csaknem kivétel nélkül e kérdéssel foglalkozott részint osztva, részint gáncsolva Csernátony nézeteit.

Lapunk keréte. megengedi, hogy e tisztán társadalmi kérdéssel hacsak futólag is, foglalkozzupk.

. Csernátony két vádat emel zsidóink ellen, az' úzsoráskodás, :s a ger- manízálást, — áz előbbit azonban nem tartja kizárólagos zsidó bűnnek, mivel ily pióczák a keresztények közt is nagyszámmal vannak, az utóbbiért azonban határozottan s, sok helyt igen élesen támadja meg a zsidóságot, a hazai kereskedelem csaknem kizárólag zsidóink kezében lévén, ezek pedig folytonosan németül beszélvén és levelezvén, kereskedelmi nyelvünk is német.

Hogy a zsidóság az emanoipatió kimondása által a haza iránt hálára van kötelezve, ezt ők maguk sem vonják kétségbe, s miben mutatkozik e hála ? kérdi Csernátony. S kérdésére nem talál feleletet.

Ha zsidóink társadalmi helyzetét az emancipatio előtt és után összeha sonlitjuk, alig találunk abban némi különbséget, a törvény még nem ment át vérükbe, de valljuk meg, nem ment át a miénkbe sem, s ha zsidóink ma az emancipatio hetedik évében még mindig külön kasztot képeznek, ha társas köreinket csak elvétve keresik fel, ha tartózkodással közelednek még mindig felénk, vajon nincs-e mindezekben nekünk is részünk ?

E válaszfalat a törvény nem is. fogja ledönteni, magunknak kell ezen munkálni, még pedig zsidóinkkal karöltve. Meg kell győznünk uj polgártársaitokat, hogy a zsidó szó nem egy gyűlölt kasztot, nem egy külön nemzetiséget jelent, bizalmat kell költenünk, hogy a törvény nem holt betű, átéreztük an nak jogos s szükséges voltát; hanem zsidóinktól is megkövetelünk annyit, hogy e válaszfal ledöntésénél való munkálkodásunkban az oda- nyujtott jobbot bizalommal fogadják, lépjenek ki a kasztból, melyben év- ezTedek óta meghúzódva, mint a gyűlölet s megvetés. tárgyai a pénzistennek áldozva, kárpótlást csak ami romlásunkban találtak, mely őket ugyanazon arányban emelte, mint minket levert, de a gyülölség is épen azon arányban nőtt ellenök. Az emanci- pátió után Magyarországban hazát nyertek, — mutassák meg — hogy a hazának méltó fiai akarnak is, tudnak is lenni. — Csernátony vádjai, mint mondók nem alaptalanok, — a haza fiaivá fogadván őket, ne lássanak bennünk többé ellenséget, ne igyekezzenek szorult állapotunkat, sokszor népünk tudatlanságát saját előnyeikre,

mint eddig gyakran lelketlenül s nem ritkán bűnösen kizsákmányolni, tartsanak lépést velünk ott is, hol a ha- zafiság tetteket s áldozatokat követelnek. S akkor a vádaknak nem lesz alapja. Erabereljük meg magunkat mi is, tegyék ezt ők is, s csak a haza íog nyerni.

Annyit készségesen jegyzünk fel, hogy megyénkben, de különösen városunkban dicséretes haladást mutat nak a magyar nyelv tanulásában, s nein állitunk képtelenséget, ha azt mondjuk hogy nincs városunkban zsidó, ki magyarul ne beszélne.

Kiirt czikk

Békésmegye bizottságának 1874. évi szeptember hó 21-én G-yulán tartott rendkívüli közgyűlése jegyzőkönyvéből.

(Vége.)

II. A békési kerület.

1. Malom végi alkerületi elnök Tóth Ede, helyettes Mezey Lajos, 2. Bánhidai al kerületi elnök Szabados Sándor, helyettes Diimény József, 3. Ibrányi alkerületi elnök Brezanóczi Lajos, helyettes Török Gábor. 4. Hadházi alkerületi elnök Csonka János, helyettes Kovács József. 5. újvárosi alkerületi elnök Debreczeny Károly, helyettes, Szabó Fetencz.

III. Csabai kerület.

1, Első alkerületi elnök Szemián Sámuel, helyettes Réty Pál, 2. Másod alkerületi elnök Haan Lajos, helyettes Felix Ákos,

8. Harmad alkerület elnök Péky Antal, helyettes Horváth János. 4. Negyedik alkerületi elnök Uhrinyi Andor, helyettes Vidovsz- ky János.

IV. A szarvasi kerületi

1. Első alkerületi elnök Boros Pál, helyettes ifj. Mikolay Mihály. 2. Második alkerületi elnök Plavecz . György, helyettes Kuckay János, 3. Harmadik alkerületi elnök Lonovícs Ferencz, helyettes Pokomándi Sándor. 4. negyedik alkerületi elnök Tomcsá- nyi Károly, helyettes Kollár János.

V. Orosházi kerület.

1. Első alkerületi elnök Mikolay István, helyettes Ravasz Ferencz. 2. Második alkerületi elnök Tavaszy János helyettes Bulla Mihály. 3. Harmadik alkerületi elnök Dá- ni József, helyettes Bakay Gyula.

VI. Gyomai kerületi elnök Dr. Kovács, heh ettes Vincze András. VII. M.-Berényi kerületi elnök Déry István, helyettes Maje- rik Dániel. VIII. F.-Gyarraati kerületi eb nők Boraóthy József, helyettes Tóth Zsigmondi. IX. K.-Tarcsai kerületi elnök Szabó János, helyettes Fábián Gábor. X. K.-Ladányi kerületi elnök Farkas Gábor, helyettes Papp Károly. XI. Szeghalmi kerületi elnök Tatár János, helyettes Flaskay Dezső. XII. Szt.-Andrábi kerületi elnök Hutiray Imre, helyettes Keresztényi Ignácz, XHI. Tót-Kom- lósi kerületi elnök Tatai János, helyettes ifj. Lchóczki János. XIV. Vésztő-dobozi kerületi elnök Farkas Béla, helyettes Kéry Kálmán. XV. Endröd-Csorvási kerületi elnök Rácz Lipót, helyettes Bállá Mátyás. XVI. Ocsödi kerületi elnök Vitályos Márton helyettes Salya Sándor. XVII. Kétegyház, Kígyós, és Gyula-vári kerületre elaök Ki- rileszku Péter, helyettes Vásárhán Demeter.

b) a választók névjegyzéke a legutóbbi közgyűlés rendelkezéséhez képest, a választási enököknek, kiküldendö.

c) választási határnapul az egész megyére nézve f. évi november hó lfi-ik napja tűzetik ki azért is, mert igy a törvényszerű igazolási eljárás az év végéig könnyen megejtet hetik.

d) a választási határidő az alispán által meghirdetendő/

e) A jegyzői tisztség megbizatik, hogy a választási, s~ ezzel kapcsolatos igazolási eljárás befejozte után a bizottsági tagok névsorát 5C0 példányban kinyomassa, az alispán pedig felhatálmaztatik, hogy a nyomatáéi dijakat annak idején, a házi pénztárból kiu'alványozhassa.

Mindezekről a m. kir. belügyminister ur, a f. évi 34429. szám alatt kelt rendelvényére válaszolóig jelentésiig értesítendő, s e végzés foganatszerzés végett az alispán, a jegyzői tisztség, a járási szolgabirák, s Gyulaváros polgármesterének, s a választó,

Kisvárosi újságírás.

I.

Könnyű dolog fővárosi lapot szerkeszteni, .3—10,000 előfizető tart a lapnak oly szerkesztőt, kinek mással, mint a lapszerkesztéssel. nem kell foglalkoznia, s ha teszi is ezt,, azért van, mivel előfizetői adnak mellé fő- segéd-., külföldi- és vidéki munkatársakat, kik aztán illő tisztoletdij mellett nem engedik a szerkesztőt azon töprengeni, hogy mivel is telik meg a holnapi -lap. Aztán anyag is van böv en. maguk a fővárosi események több Írni valót nyújtanak mint a félországéi, aztán a hazai eseményeket is jobban foltudják használni, mint mi a főváriakat, mivel naponkint jelennek meg, inig mi heti lapunkkal is alig élünk meg, aztán á fővárosi lapok olyan helyokre, hol újság jelenik meg, rendesen járnak, s jaj a szegény vidéki újságírónak, ha egy-egy hirt

kiollóz, rögtön vége a renommenek. A fővárosi lapok rendesen politizálnak, s már ez is ad minden számnak pár hasábot, aztán országgyűlés, jogászgyülés, tanitógyülés stb. stb. oly laptöltelékek, melyek az olvasó figyelmét érdeklik. Ha aztán ezekből kifogynak, kimennek Francia, s Spanyolországba, bekalandozzák a földteko mindkét részét s a lap megtelik. Hanem ez egy kissé unalmas lesz az olvasónak, a szerkesztő ezt tudja, s könyörög valami curiosumért, s az istenek meghallgatják: valamely külföldi lap

8—10 esztendős események fontosabb mozzanatairól lelepkezóseket közöl, vagy valamelyik uralkodó fürdőre megy, erre meglelnek a lapok' combinatiókkal, s hogy melyik combinatió helyesebb, arról egy hétig bizonyosan lehet Írni. Ebből is kifogynak, de okkor Kissingenben Bismarkra lőnek, ez aztán a hálás théma, kiszámítják pontosan, hány hajszál hija volt, hogy a golyó célt nem ért, hány csepp vére hullt a hercegnek, melyik gyárban készült a pisztoly, ki volt a merény lömestere, melyik színháznál közte pályáját az énekes, ki az elszánt kádár- legényt elfogta, egy pár hét múlva ebből is kifogynak, ekkor segítségükre jő Bazaine, ki a Margit-erödböl megszökik, mért, hogyan, kinek segítségével stb. szökött meg, hány foga volt a kötélhágcsónak, hol s mikor készült, hogy került a szigetre, ez mind igen igen hálás théma, s a iővárosi újságíró sokkal életrevalóbb, semhogy figyelmét a legkisebb részletek is kikerüljék. Ez után következnek az őszi gyakorlatok, s mikor ezeknek is vége, Csernátony „Zsidóinkról“ ir, s a többiek contrázn ak.

Ezeken kivül a fővárosi újságírónak sem rokona, sem sógora, sem szomszédja nincs mikor az újságba ir, s e .mellett a fővárosi közönség nem jár oly nagy bottal, hogy az újságíró valamely közleményért fej- betöréstől félhetne, a vidéki _ meg. nem megy ezért a fővárosba, s nem is tudná kit kellene a sok közöl föbeverni. És mivel az előfizető igen sok, egyik som követeli, hogy a lap az ö dicsénekét zengedezze.

Ez az oka, hogy a fővárosi- lapok függetlenebbek a vidékieknél — bár — miből maguk sem csinálnak titkot, — vagy ha tennék is ezt, a collega dobra üti, — hogy biz ők bizonyos érdeket mégis csak képviselnek.

Máskép van ez nálunk a vidéken. A vidéki újságírás sokkal nagyobb feladat ám, mintsem az olvasó képzeli.

Valaki a vidéki ujságirást olyan forma eröködésnek novezte, mint ki egy kopársziklán szöllötakarván tenyészteni, asziklát földdel hordja meg, az ahoz megkivántató erőfeszítéssel, s mégis a termés mennyisége csekély, s a minőség is gyenge. — Van e hasonlatban sok találó. Ezt az olvasó azonban nem tudja, vagy nem akar róla tudomást venni, s 8 a lapot látja, néha el is olr vassa, hanem mindig azzal teszi le, hogy nincs benne semmi. Ez aztán sovány vigasztalás az újságírónak, kinek a kevés is, mi csakugyan benne van, sok munkájába került.

A vidéki újságnak — az olvasók vé- ménye szerint az újdonságok rovata kölcsö-