Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-18 / 20. szám
Második évfolyam. 20-ik szám. Gyula május 18-án 1873. ( \ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V. J Figyelmeztetés. A békés megyei gazd. egyletnek azon tagjai, kik a mezöhegyesi kincstári birtoknak f. évi junius 5-én leendő megszemlélésére kinevezett egyleti küldöttséghez csatlakozni készülnek, saját érdekükben felhivatnak, hogy e szándékukat alólirottnál f. hó 25-ig bejelentsék. Mezőhegyesre junius 5-én reggel 8 órakor saját fogatukon érkezzenek, mert az egylet csupán a küldöttség tagjai számára biztosithat fogatokat. Gerendás május 14-én 1873. Mokry Sámuel egyl. titkár. Felhivás! A nmlt. m. kir. vallás s közoktatási minister urnák rendelete folytán, a f. évben is mint a múlt években a néptanító urak számára póttanfolyam fog megtartatni s pedig az idén B.-Csaba városában, mely f. évi augustus 11-én veszi kezdetét s September 20-án fog befejeztetni. Felhívom tehát mindazon néptanító urakat, kik az 1868. évi XXXVIII-ik t. c. 133. §. rendelete szerint erre kötelezvék s még póttanfolyamon nem voltak, vagy kik magukat bővebben kiképezni ohatják, hogy nálam ez iránt f. évi julius hó 1-ig vagy szóval vagy írásban jelentkezzenek, miután csak az előre jelentkezők részesülnek a póttanfolyam ideje alatt napi 60 kr. segélyben s netaláni ingyen szállásban. Kelt Szegeden 1873. évi május hó 8-án. Vadász Manó Békés-Csongrád megyék kir. tanfelügyelője. T. olvasóinkhoz! Múlt két számunkban megkezdett „községi iskola-e vagy felekezeti“ czimü vezérczikkünk folytatását kénytelenek voltunk elhagyni. A czikk több helyeken kissé élesebben bírálja a törvényben gyökerező községi iskolák intézményét, s igy köny- nyen okot szolgáltathat arra, hogy a sajtó hatóság csak is azon okból fordulhatna ellenünk, mert a politikai lapokért megkívánt biztosíték lapunkra nincs letéve; mi által igen könnyen kellemetlenségnek lehetnénk kitéve, melyek egyenesen e lap kiadóját terhelnék, ezt pedig helyzetünk érdekében kerülni akarjuk. A szcrk. Békés megye bizottságának f. é. május 5-én s folytatva tartott közgyűlése. A gyulai vasúti indóházhoz tervezett köut kiépítése tárgyában kelt ministeri rendelet folytán — az ezen ut kiépítésére szükséges terület kisajáti- tási terv megállapítására — Gyula város tanács termében megtartandó tárgyalás határidejéül f. évi junius hó 16-ik napjának d. e. 9 órája tűzetett ki, a tárgyalást eszközlő bizottság tagjaiul me gyénk alispánja elnöklete alatt Asztalos István és Omászta Szilárd szbiró arak neveztettek ki. A tárgyalási határnapról az érdekeltek oly figyelmeztetéssel értesitettni határoztattak, — hogy a kisajátítási terv ellen netaláni észrevételeiket Írásban vagy az e czélra nyitott jegyzőkönyvben, vagy a tárgyalási határnapon a bizottság előtt szóval is megtegyék,;— különben a kisajátítási tervben megegyezésük vélelmeztetik s a bizottság érdemileg határozand a kisajátítás megállapitása felett. A Szarvason felállítandó második gyógytár személyes jogának elnyeréséért folyamodók közül leendő választást — azzal ruházza át a megye közönsége Szarvas városára, hogy maga részéről — am. főorvos által is a folyamodók közötti határozott előnyök következtében első osztályba sorozott Lavatka Bélát, Tomka Gyulát s Jung Károlyt ajánlja. A F.-Gyarmaton felállítandó gyógytár személyes jogának elnyeréséét egyedül pályázó Kornis Gyula — a f.-gyarmati gyógyszerészi állomásra, a m. közöusége által megválasztatott. Gróf Wenckheim Károly gerlai nagybirtokosnak, a Gyulátóli elszakadást czélzó kérelmét elutasító megyei 741. számú határozat, Inkey József és Zsig- mond gerendási földbirtokosoknak, a községi költségekhez való hozzájárulás tekintetében a köztük s Csaba község között meg 1858-ban létrejött szerződés fentartása iránti kérelmüket' elutasitó megyei határozat; úgy gróf Almássy Kálmán s érdektársai nagybirtokosoknak, a községi adónak 1871. XVIII. t. ez. 120. §. értelmében leendő kivetését elrendelő megyei határozatok ellén közbevetett felfolyamodványát azzal kiddé vissza, hogy azt tekintetbe nem vehette, miről felfolyamodók ér- tesittetni határoztattak. A Gyulán elharapódzott bordély-üzlet beszüntetése iránt fenforgó panasz ügyben a gyulai járás szolgabirája hatáskörében való intézkedésre uta- sittatott Tót-Komiós község által néh. Soltész Adám árvái részére tett adományozás a megye részéről helyben hagyatott. A Gyula-dobozi országút s védpart munkálata hefeieztetvén, — a felmaradt 531 napszám többlett Békés városa részére átengedtetett. K.-Ladány község közgyámjainak a szeghalmi kir. járásbiróság előtti hagyatéki tárgyalások alkalmával felmerülő költségeik fedezésére napdijuk 1 frtban állapíttatott meg. (Folyt, köv.) Kivonat Gyula városa 1872. május 10-én tartott képviselő gyűlése jegyzőkönyvéből. 1) felolvastatott a városi képviselők választása vezetésével megbízott elnökök jelentése és a megválasztottak névsora. Az összes iratok az igazoló bizottságnak kiadattak, az elöljáróság pedig mégbizatott, bogy az eredményt t. alispán nrral tudassa. 2) A jövedelmi adó bizottsághoz megválasztattak Végb József és Illés József urak. 3) A gyűlés fénypontját képezte grf. Wenckheim Krisztina úrhölgynek azon megkeresése, miszerint az általa épitendő. megyei árvaház telke melletti szabad tért az árvaház nagyobbitása czél- jából nekie engedné át A felolvasott megkeresés többszörös éljenekkel kísértetett, a kért telek készséges átbocsátása vég- zésileg kimondatott, és a nemes grófnő nagylelkűségéért egy köszönd küldöttség kiküldése elhatároztatott. 4) A város birája kérdést tesz az iránt, hogy a belső vásártér tisztántartása a város, vagy a hasznot élvező uradalom kötelességéhoz tartozik-e? — Minthogy a vásári bérletet az uradalom húzza, annak rendbentartása is az uradalomhoz tartozik, mi végből az uradalomhoz megkeresés intéztetib. 5) A város jelenlegi elöljárói a képviselet uj- I raalakitésa által megbízatásukat lejártnak tekintvén, hivatalukról lemondanak; — felkérettek, hogy tisztujitásig hivatalukat folytassák. 6) A városi biró jelenti, hogy Dászkál Miklós urnák egy homokbányára alkalmas telke lévén, ennek meg vizsgáltat ását kéri; — a vizsgálattal a város elöljárósága mégbizatott. Pallózási önkénykedések. Gyulavárosa május 10-ki képviseleti gyűlésében apailó lerakásával megbizott küldöttség önkényes eljárása ellen panasz emeltetvén, a küldöttségnek egyik tagja D. E. úr, eljárása védelmére egy három tag által aláirt nyilatkozatot terjesztett be, melyben intézkedésének határozott védelmére kel. Nagyon szerettük volna e nyilatkozatot — szóról szóra megtartva nem csak az irályt, de a helyesírást is — közleni, de úgy hisszük, hogy t. olvasóink humorizáló kedve a folytonos esők által TÁRCZA. Az utolsó Árpád-leány. Történeti beszély.*) Jutalmat nyert pályamű. Irta: Miskel-Jugovics Béla. (Folytatás.) IV. Róbert Károly végre elfoglalta a magyar trónt. — Miután Apor László Ottó királyt fogságába éité, ismét király nélkül maradt az ország, sbogy mily siralmas volt a hazára nézve a gyakori királynélküliség arról a történelem tanúskodik. A nemzet önmagát kevesbité, ön országára hozta a veszélyt; a pártszenvedély annyira elva- kitá, hogy testvér testvérre fente gyilkos aczélját, s vak dühébon szülötte honára veté égő üszkeit. .......Szegény, szegény hazám, de sokat is szenvedtél te már.........de sok vihar vonult el fölötte d, melynek haragos villámai létedet megsemmisítéssel fenyegetők!.... de sok sebet ütött rajtad fájdalom, legtöbbször! — saját gyermekeid keze! ■ a pártoskodás átkos daemona, de sokszor csapott le rád épen akkor, midőn gondos kezek aggályos félelem és szeretettel igyekvőnek elháritni a haragos villámokat, begyógyitni az életveszélyes sebeket; — s csak is a gondviselésnek, a bajaidban is fölötted atyailag őrködő magyarok Istenének köszönheted, hogy még élsz,....... hogy még élünk!... — Ottó fogsága alatt újra hangzott a kérdés: kit illet hát most a trón ?. ■. de e kérdés fölött már nem volt idő vitázni. A nemzet jobbjai belátva a veszélyt, melybe a hon, a zavaros idők folytán sodortatott, — bele únva a hosszas és haszontalan királyválasztasi vitákba, végre, hogy szabad királyválasztási joguk is sértetlenül maradjon, és a pápai befolyást minden időre lerázzák a nyakokról, 1308-ban, a Rákos-mezőn, Károlyt szabadon és önkényt királynak választók. A köznemesség eddig is vele tartott, s most már számos föúr is részére állt, milyennek voltak : Tamás, az esztergomi áldornagy; a nyitrai és zágrábi püspökök; a hatalmas Brebiri grófok; Csesz- neki; Drugeth; Görgei; Lóránt; Omode a nádor; Ugrin, Újlaki; és a horvátországi mágnások mindnyájan. A rákos! országgyűlés követeket küldött Aporhoz, Ottó elbocsáttatása, és a királyi jelvények kiadatása végett; mivel sokan, Károlyt nem akarták most sem királynak elismerni; azt adva okúi: hogy Károly nem törvényes király, mert még nem volt szt. István koronájával földiszitve Miután Omode nádor, és Tamás érsek kinyerték a koronát Aportól, Károly, szt. István koronájával Székesfehérvárott 1310-ben aug. 27-én véglegesen megkoronáztatott. — Ottó sok viszontagság után, Oroszországon, Lengyel földeken és Silézián keresztül bujdosva, végre honába ért; hol ezen kudarcza után még négy évig élt, a közügyektöl visszavonulva, de cziméröl haláláig nem mondott le, és magát pecsétjén is magyar királynak nevezé.*) Károly ezután hatalmának megszilárdításán és az ország belbékéjének helyreállításán fáradozott. A föurakat ígéretek, adományok, nagy hivatalok és méltósággal, s a kiket igy megnyerni nem tudott fegyver által is igyekezett maga iránt hűségre kötelezni. Leghatalmasabb ellene volt Csák Máté, az az tulajdonképen 8 volt csak az egyedüli, mert a többi föurak, mondhatni csak vak eszközök valónak Csák kezében, czéljai kivitelére. Serege, főleg mióta Erzsébet az országba jött, nöttön nőtt, és e sereg fökép az ellenpárti egyházi méltóságoknak jószágait iszonyúan pusztító. Csák Máté maga is oly dühöngő martaldcz természetű lévén, táborától kíméletet várni sem lehete. Végre Károly megsokallva a pusztításokat s a minden oldalról fölmerülő panaszok és kérelmekre hallgatva, tekintélyes olasz és magyar egyesült sereggel, személyes vezérlete alatt megindult Csák Máté hatalmának, és ezzel együtt az egész ellenpártnak megsemmisítésére. V. 1311-ik évben junius 14-én, a rozgonyi sikon *) Budai Ezsai ásnál: „...a pecsétjén..... a körül való Írás e volt: Sigilium I. Ottonia Regis Hungáriáé, Nepotis IV. Belae.“ szemközt állt a két hatalmas tábor; mindkettőnek jelszava volt: „győzni vagy halni!“ Az ország virága volt itt a harcz kétes szerencséje és öldöklő dühének kitéve, s valóban, ha felgondoljuk oly habozva és nehéz lenne elhatároznánk : melyik résznek kívánjuk a győzelmet: Mindkét részen az volt a lelkesítő eszme: ba mi győzünk — úgy boldog lesz a bon; — pedig igazán boldog csak úgy lett volna — ba fiai sohasem álltak volna ellenségként egymással szemben. A két sereg a rozgonyi 6Íkon volt fölállítva. Megragadó szépségű vidék ez! — mezők, szántó földek, itt-ott egy kis balom, s mindez kerítve festői hegyektől, kossorúzva százados tölgy erdőkkel. Csáknak serege egy hegyoldalba volt fölállítva, védve hátairól a hegy által; — balszárnyát egy messze terjedő lápos ingovány majdnem megköze- lithetlenné tévé, jobb szárnya messze, oldalt húzódott el a térés sikon. Károly serege tömött sorokban volt fölállítva, mint egy d-kori görög phalanx, melynek rohanása föltartóztatbatlan, melynek puszta látása is félelemre készt Fölviradt junius 15-ikének reggele. A nap futó sugarai bearanyozták a közel b távoli hegyek ormait, és fényök a két sereg csillámló fegyverzetén sikamlott le. A már érni kezdő búza tengerként hullámzott a reggeli szellőben, — míg fönn a légben madárkák csicseregtek, köszöntve a feljövő napot. Minden oly idylli szép, csak a két tábornak halálcsöndje oly vérfagyasztó I
