Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

sí tárgyalások mutatják, — a kormány folytonosan hangsúlyozza, — igy vagyunk épen városunkkal is, — sőt talán még előnyösebb a mi állapotunk, mint városé.

Városunk földbirtokának miivelhetése és termékenyítésére ez évben igen sokat költöttünk, I igy remélhetjük, hogy jövedelmeink ez arányban növekedni fognak, s e jövedelmek és az ideinél még sokkal mérsékeltebb községi add is képesekké tesz, hogy ez újításokat apródonként pár év alatt mind létesítsük.

Mint község a földmivelés, ipar és kereskedelem emelését, a közlekedési utak jókarban tartása által eszközölhetjük, s kiválókig az ipart, mint önálló község az ipartörvények szabatos végrehajtásával mozdíthatjuk elő.

Az itt felsoroltak tehát mind meg annyi teendők várnak a rendezett tanács leendő képviselőire. A beosztásban aztán a körülmények és a szükségek minősége szerint a helyzet helyes felfogásából eredő okszerűség elve legyen irányadó.

A község vallási, polgári és politikai czéljairól szólani jövőre kisérlendem meg.

Kratochvill Gyula.

Békésmegye bizottságának 1872. évi de- czembcr hó 16-áu s folytatva tartott közgyűlése.

A m. kir. belügyministernek a jegyzői szigorlat tárgyában kelt rendelvénye folytán határoztatott, hogy a szigorlatoknál a ministen rendeletben ajánlott pénzügyi közeg közreműködése igénybe vételének szüksége e törvény hatóságát illetőleg nem forog fenn; az alispán elnöklete alatt tartandó szigorlatoknál a szigorló bizottság tagjainak szá ma 8-ban állapíttatott meg. — A bizottság tagjai: Kalmár Mihály, Szulimán István, Asztalos István, Szemián Sámuel, Nagy Károly, Kertay Zsigmond, Ladies György, Mezey Lajos.

Közgyűlésünk egyik érdekes tárgyát képezte a belügyministeriumnak, az 1873. évi megyei költségvetés tárgyában kelt rendelvénye, — melysze- rint — a 102,664 frt 20 krban feltüntetett szükséglettel szemben, CBak is 60087 frt 6 krnyi fedezet helyeztetik kilátásba, mely összeg a szervezetileg megállapított tiszti s cseléd fizetményekre sem elégséges. —■ A 42577 frtot tevő költségvetési hiánynak a 1872. 42. t. ez. 11 § ban felsorolt államadók után százalékokban leendő kivetése ha- tározatilag kimondatott.

Az 1873-ik évi évnegyedes közgyűlések február, májns, augusztus s deczember hónapokban tartatnak meg.

Gróf Wenckheim Károly s a szarvasi nagybirtokosok elszakadási — törvénybe ütköző — kérvényükkel elutasittattak, a német Gyula elkülönítését kérelmezők is hasonló sorsban részesültek.

— A jezsuitáknak hazánkban leendő megtelepedésük ellen megyénk részéről a képviselő ház elé a következő felirat intéztetett:

„Mélyen tisztelt képviselőház! Köztudomású tény, hogy a jezsuita-rend tagjai az osztrák-magyar birodalommal határos német államokból legközelebb kifizettek, s méltán tartani lehet attól, hogy hazánkban keresendnek menedéket s itt telepednek le; sőt tudomásunk szerint közülök sokan hazánk több helyén némely egyháznagyjaink pártfogása alatt tényleg meg is telepedtek és többnyire iskolai tanítással foglalkoznak.

Mélyen tisztelt képviselöház 1 A középkor azon idő pontjától kezdve, melyben a jezsuita-rend meg- alapitatott, a legújabb időkig, az éveknek eme'több századra menő lánczolatán keresztül, a jezsuita-rendbeliek törekvése, működése — az első megalapítóik által hozott rendszabályokhoz hiven — minőig egy volt: saját despotikus uralmuknak a vallás ürügye alatti emelése, biztosítása, — az embe ri nem általános művelődésének és a felvilágosodás utjáni haladásának rovására. —

Feladatunk körén kívül esnék a jezsuita-rend eme áldástalan törekvéseit példák felsorolásával bizonyítani. — Az államok, a népek történetei tel- vék oly tényekkel, melyek a jezsuiták kárhozatos üzelmeinek gyászos következményeit megrázó alakban tüntetik fel, — s melyek intő például szolgálhatnak a népeknek arra nézve, hogy tölök minden időkben óvakodjanak. —

A gyűlöletes jezsuita-rend hatásának legveszélyesebb eszköze — meggyőződésünk szerint — a jezsuiták oktatási, illetőleg nevelési rendszerében

ismerhető fel. — A föllebbvalók iránti feltétlen, vak engedelmesség, már magának a rendi fogadalomnak egyik kiváló pontját képezvén, a nevelés terén is minden időben eme főszabályuknak érvényesítését tekintek fő feladatuknak; tapasztalati és lélektani tény pedig az, hogy az alattomosság, a szinlés, a vak engedelmesség hitvány gyümölcse. — A philologiai tudományokban! kiképezés körül követett rendszerük pedig abban állván, bogy csak is az alakiságra voltak mindenkor fő tekintettel, ennek czélja nem lehetett egyéb, mint a lényeg, a tartalom mellőzésével, a mélyebb gondolkozást s az önálló szellemi kiképzést hierarchiai és confossio- náiis érdekekből megakadályozni; általában e nevelési rendszer főolve minden időben és minden körülmények között az volt, hogy a gondozásra bízott növendék szelleme jezsuisticus irányban gépiesen idomittassék. —

A jezsuita-rend nevelési rendszere alapjaiban mit sem változott s napjainkban is ugyan az, a mi századokon keresztül volt, s az ember nevelését a jezsuiták most is ép úgy eszközül tekintik saját czéljaikra mint azelőtt. —

És éppen e pontnál nem mellőzhetjük hallgatással, sőt mélyen érzett sajnálkozásunkat fejezzük ki a felett, hogy mig a nemzet zöme, élén a középosztálybeliekkel, áthatva a kor szellemétől s a középkori elöitéletek még sok tekintetben észlelhető maradványaival szakítva, politikai, társadalmi és vallási téren a szabadelvüség, felvilágosultság és demokratikus elvek alapján halad előre: addig fönemességünk közül számos család, nem okulva a história tényein és mintegy szándékosan szemet hunyva ama világszerte észlelhető mozgalom előtt, mely mozgalom az említett korszerű elvek megho- nositása iránti benső törekvést jelzi, — ifjú sarjait napjainkban is a jezsuita-rendbeliek vezetése alatt álló tanodákban nevelteti, s ekként a haza szolgálatára már származásuknál fogva is kiválóan hivatott gyermekeiket, ama méltán gyűlölt rend szánandó áldozataivá tenni nem késkedik.

Mélyen tisztolt képviselőház! Nem az elfogultság, nem a türelmetlenség az, mi bennünket jelen felszólamlásunkra indított; jól tudjuk azt is, hogy a korszerű elöhaladás és felvilágosodás szelleme hazánkban is kozd oly biztos, megingathatlan alapokon nyugodni, mikép az ultramontanismus sötét (izéiméi hálás térre nemzetünk köbeiében föltétlenül alig találnának, s már magában a szabad szó és szabad sajtó is megnyugtató biztosítékokat képeznének ama üzelmek ellenében : de tekintve azt^ hogy a jezsuita-rend veszélyessége épen ama kitartó szívósságban, példátlan alattomosságban s ti- tokszerüségben áll, mellyel ismeretes tanaikat s czélzataikat bárminő eszközökkel is érvényesíteni s e végből még egyesek családi életébe is vakmerő kezekkel benyúlni nem átallanak, még az imént említett közérzület és nyilvánosság eszközei sem lehetnek elegendők arra nézve, hogy azokkal eme mint egy sötétben, a köz és családi élet legrejtettebb ágazataiban űzött törekvések kellőleg felderíttessenek és sikeresen ellensulyoztassanak.

Ugyanazért a midőn a mélyen tisztelt képvise- löbáz nagy becsű figyelmét emez^ irányban felhívni bátorkodnánk, mély tisztelettel felkérjük, miszerint törvényhozásilag intézkedni mélltóztassék, — hogy úgy az osztrák-magyar birodalommal határos német államokból kiűzött, mint általában bármely más külföldi államból bejönni akaró jezsuitáknak — hazánkba leendő bejövetele és megtelepedése megakadályoztassék; — hogy az eddigelé hazánkba bejött és megtelepedett jezsuiták is az országból kiüzetvén, az általuk — fennálló hazai törvényeink ellen netalán szerzett ingatlan vagyonok lefoglaltassanak és közoktatási és közművelődési czélokra fordittassanak,

s hogy mindenek előtt a jezsuita-rendbeliek _

úgy a magán — mint nyilvános oktatástól szigorúan eltiltassanak s tanodáik azonnal bezárattassa- nak. —

A kik egyébiránt mély tisztelettel maradunk az 1872. évi deczember hó 16-án és folytatva Gyulán tartott közgyűlésünkből. — A mélyen tisztelt képviselöháznak alázatos szolgái: Békésmegye törvényhatósága. “

1873. évi január 7-én tartott Gyula városi rendkívüli képviseleti közgyűlés jegyzőkönyve.

6) Elnöklő jár. szbiró ur előadja, hogy a nrnél- tóságu m. k. belügyrainister ur 1872. évi' deczember 31-én 43,521, sz. a. kelt intézvényével megengedő, hogy Gyula városa magát, mint rendezett

tanácsú város szervezze, mely magas ministeri intézvén/ másolatban tettes megyei alispán urnák f. évi 8. sz. alatti rendeletével oly felhívás mellett adatott ki, hogy a városi képviselő testületet egy- behiván, azt a szervezkedésre vonatkozó előmunkálatok mielőbbi elkészítésére buzditólag szólítsa fel. — Melynek folytán e czélból a közgyűlést a mai napra egybehiván, a szükséges szervezkedési előmunkálatok készítésére felhivja, mely végből felolvastatik mindeneknek előtt a magas ministeri intézvény s az ezzel kapcsolatosan kiadott alispá- ni rendelet. , Belügyministcr ur 5 nméltóságának abbeli intézkedése, mely által megengedtetik, hogy Gyula városa magát mint rendezett tanácsú város szervezhesse, örvendetes tudomásul vétetik, s nem késik a képviselő testület a város szervezetére vonatkozó előmunkálatok mennél gyorsabban leendő keresztül vitele végett a szükséges intézkedéseket megtenni, mely végből a szervezési munkálatok előkészítése, illetőleg az e tekintetbeni javaslattételre kebeléből három küldöttséget nevez ki:

1. Az első küldöttség teendője az 1871. évi 18. t. ez. 41. §-a értelmében a választók összeírása továbbá a választó kerületek mikénti felosztása s mindegyik választó kerület által megválasztandó képviselők és póttagok számára vonatkozó javaslattétel. — Ezen bizottság tagjai: Szabados József elnöklete mellett: Papp Mihály, Illés József, Janits János, Némedi Ferencz, Varga Bálint, Kiss János, Mopdák György, Pflaum - István, öreg Miskucza György és Biró Pál képviselők; továbbá : Sz. Schrif- fert Mátyás, Fábián János, Herodek Lipót, Gergely András, Atyimovits József esküdtek és Kis Mihály jegyző.

2. A második küldöttség teendője a község rendezésről szóló törvény 65. és 66. §-ainak megfelelő szabályrendeleti javaslat készítése. Tagjai e küldöttségnek Nagy Károly elnöklete mellett: Czingul- szky József, Ladies György, Szigethy Lajos, Foren- czy Alajos, Boros István, Petik Ambrus, Seres József, Dobay János, Végh József, Japport Simon, Gerlein Mihály, Oláh György, Keller Imre, Grécz József, Molóován István, ifjú Miskucza György, Dessewffy Ede, Kiss Mátyás, Fik kér Ferencz képviselők, Hoffmann József biró és Popovics Justin jegyző.

, 3- A választás alá nem eső képviselők, illetőleg a legtöbb adót fizetők névjegyzékének a törvény 35. §-a szerinti megállapítása Keller Imre elnöklete mellett: Végh József, Szigethy Lajos és Feren- czy Alajos képviselők választatnak meg.

Mind három küldöttség pedig felhivatik, hogy teljesen befejezett munkálatát, 8 nap alatt városi biró urnák adja be, ki is azokat a késedelem nélkül egybehívandó közgyűlés elé terjesztendi.

Az igazoló választmány tagjaiul a képviselő testület által ezennel megválasztatnak: Nagy Károly és Ladies György képviselő urak, — póttagokul: Beleznay Péter és Bene István. —

Végre pedig tekintve, hogy az 1870. évi nép- számlálás eredménye szerint Gyula városának 18,495 lakosa van, annál fogva a törvény 37. §-á- hoz képest a képviselők összes száma 184-ben ál- lapittatik meg.

Miről mind küldöttség elnöke — tudomás és alkalmazkodás végett — végzésileg értesítendő.

7) Olvastatott Ambrus Lajos képviselő urnák, a honvéd laktanya felszerelése, az újabban kért 30,000 frt kölcsön ügylet megsürgetése érdemében, valamint a honvéd laktanya homlokzatára szükséges érezbetük beszerzése iránt felküldetése folytán Budán s illetőleg Pesten történt eljárása eredményéröli jelentése s egyszersmint eme utazás alkalmával felmerült költségeinek jegyzékét jóváhagyás végett bemutatja.

A felolvasott jelentés első ága illetőleg a honvéd aktanya felszerelésére vonatkozólag, hogy a képviselő testület teljes és biztos meggyőződést szerezhessen a felől, váljon mennyire előnyös vagy nem az, ha a laktanya felszerelését a kormány fogja át venni, Ambrus Lajos ur elnöklete mellett; Ferenczy Alajos és Nagy Károly urakból álló küldöttség választatik meg, mely küldöttség a fent említett körülményre nézve tüzetes felszámítást tévén, az eredményt véleményes jelentés kíséretében ide mielőbb adja be.

A 30000 frt kölcsön ügyletre nézve, jelentő képviselő ur, abbeli értesítése, hogy jóllehet teljes remény van nyújtva arra nézve, miszerint eme kölcsönt a város megnyerendi, de pénzhiány miatt annak ideje meg nem határozható, annyivalinkább, kellemetlen tudomásul vétetik, mert az épitő mesteremberek részére fizetendő összegen kívül még a 60,000 frt kölcsön után is e hó 16-án 26,000

frt lesz törlesztendő s a laktanya pénztár üres; ugyanazért utasittatik Kis M. jegyző hogy a laktanya költség könyvecskékbe a 30,000 frtot is bejegyezvén, a lakosság közt ossza ki, az egész összeg 10 éven át egyenlő részletekben Ieend törlesztendő 7 százalékkal, az első részlet a könyvecskék kiosztása után azonnal törlesztetvén.

A mennyiben pedig a 60,000 írtra az első részlet törlesztésének ideje itt van, egy 3 tagú küldöttség megbizatott Beliczoy István ur nagylelkű szívességét igénybe venni s tőle a ( 30,000 forint folyóvá tételéig 10,000 frtot kölcsön kérni.

Végre a laktanyára alkalmazandó felirat 89 frtot és a jelentő képviselő urnák 88 frtot tevő uta- zési és napdijjai holybcnbagyatnnk és utalványoz- tatnak. •

A színészet, mint társadalmi állás honunkban.

„Szegény nép, szomorú hon, melynek nyelve nem fejlődik, száraz ág marad az, a történelem nagy fáján!“

A történet tudomány eme megdönthetetlen szavainak valódiságán kétkedni lehetetlen. E szavak hordoreje szülte a minden nemzetnél előforduló nyelv-érdekben tett óriási harezokat!

A lapnak szűk terjedelmű kerete, nem engedi jelen alkalomkor fejtegetnem, hogy valamely nemzetnél, mily hatalmas tényezőként szerepel a nyelv műveletében a színészet. Különben is feleslegest művelnék, mert hisz arra a combináló elme útbaigazítás nélkül is rájön, csupán az iránt akarom nézetemet kifejteni, mily hibás szemüvegen tekinti nemzetünk közönségének zöme úgy az összes színészetet, valamint annak egyes individumait; a minek azután szomorú, de természetes következménye az, hogy midőn az ifjú ez anyagi pangásban sinlödö pályára lép, később, bosszú évek fáradalmaiért, fel-fel csillámlott és ismét eltűnt remény és kétség közt szorongatott kebel kínjaiért, lángoló hon- s müvészet-szereteteért; fagylaló hideg keblekkel, részvétlenséggel, sőt néha megvetéssel párosult gúnnyal is találkozzék. Ámde ennek tudata, korántsem képes a művészet varázsát legyőzni, mert hisz színészetünk majd minden egyes személye egy eleven példa arra nézve, menynyit képes az ember művészi vágyainak kielégit- hetéseért áldozni, mennyire képes az anyagi nyomor öt folytonosan üldöző rémeivel küzdeni, s mily állandóan tudja, keblét a jövő szép csalóka reményeivel éltetni a már említett gúny és megvetésnek komor, rideg valója ellenében.

Különben a művészet körül, már kora kezdet óta az a balsors lidérczkedik, hogy annak megbi- rálásához vagyis jobban mondva gáncsolásához, mindenki egyenlő jogot formál, úgy a kaptás varga, valamint Winkelmann müitész, s hogy ez menynyire történik az illető művész társadalmi állásának aláásására, az könnyen elképzelhető; mert szomorú és sajnos igazság, hogy egy tárgyról, legyen az bárminő, terjesztett hir, mentül malici- osusabb, annál több hívőkre talál.

Ha forgatjuk az ókor történelem lapjait, úgy mindenütt, azon elvitázhatlan igazságnak jövünk nyomára, hogy egy nemzet csak akkor volt igazán nagy és boldog midőn kebelén a szép művészet virága pompázott. A vagy nem Hellás volt e minden szép és magasztosnak központja az ókorban, és nem Hellás volt-e egyszersmind korának legnagyobb, legdicsöbb és legboldogabb nemzete?

Bismark egyszer tréfásan definiálni akarván a journalista minőségét, azt találta mondani, hogy a journalista oly egyén, ki életpályáját eltévesztette; épen ilyszerü véleményeket táplálnak a mi pedáns öregeink a színészet felöl (már t. i. a vidéki felöl) ezen szép véleményök azon eléggé nem dicsérhető okos combinatión alapulva, hogy hiszen nagy részök diákokból áll; a diáknak rendeltetése pedig az, hogy orvos, ügyvéd, mérnök stb. legyen. Arra a gondolatra nem igen látszottak még rá jönni, hogy lehet az embernek más hivatása is, mint az a mit a szülök sokszor helytolen okoskodása elébök szab. Sajnos, hogy ezen balvéleményt, nem csak öreg tudósaink, hanem egészen az utolsó évtizedekig majdnem mindenki osztotta és még sajnosabb, hogy most is a társadalmi átalakulás csak primitiv korszakát éli.

Vigaszul ezekre csak is a költő szavaival élhetek: „Oh remélj, remélj egy jobb hazát,

S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és a föld Isten ellen zúgolódni költ“

De azt annál bátrabban hangoztatom, mert átvagyok hatva azon tudat valóságától, hogy a tár-