Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-03-23 / 12. szám
tanítottam, de a sikerről meggyőződni senkinek sem tartotta kedve, mert a vizsgálaton a rector uron kívül csak a szolga volt jelen; természetes, magam nem irhatok róla a szerénytelenség vádja nélkül; azonban öntudatom megnyugtat, mert e gyermekek közöl a nagyobb rész, ha találkozik velem, ma is katonásan köszön. Az egyleti tornázás állandósítása, vagy újból való felélesztése haszontalan munkának bizonyult már az első torna-tanár ittléte alkalmával, azért elejtve annak ügyét, már tavaly akartam a nevelési tornászatról és annak magába ölelő gyakorlatairól, valamint erkölcsi hasznáról bővebben Írni; de mig ezt tettem volna, szükségesnek látszott előbb embertani alapon a tornászat testre ható hasznáról értekeznem, ez értekezésemet hozta is a „Békés“, azonban — talán helyszűke miatt — szerkesztő ur nem közölte tovább czikkeimet; mivel azonban — engem értve a tornászat tanítója alatt — szinte gúnyosan hívtak ki a valamit tevésre; elmondom szerény nézetemet a tornászat jövőjét illetőleg. Az egylet — mint egylet — tartsa főn magát, ha nem tovább, legalább a kötelezett 6 év elteltéig, s a nyári szakon keresztül taníttassa az iskolás gyermekeket, miután az egyházak az iskolai törvény erre vonatkozó részének úgysem tudnak eleget tenni. Az áldozat nem lesz áldozat, mert az egylet tagjai részint saját, részint rokonaik vagy ismerőseik gyermekei végett fogják ezt tenni. Továbbá igyekezzék az ügyet pártoló belátni, hogy a nevelési tomázásnak nem feladata képesíteni a gyermekeket mííügy ességre műgyakorlatok által, hanem inkább feladata a testnek szabályos alakot adni, és növését előmozdítani, vagyis annak utat egyengetni, czélszerü, erőt nem annyira kívánó gyakorlatok által; feladata a gyermekeket a máj nagyon lábra kapott tespe- désből kivonni czélszerü játékok gyakorlása által; feladata az iskolában, vagy azon kívül a tanulás által felemésztett lelki erőt visszaadni, és föladata végre a gyermekeket a haszontalan kóborlástól visszatartani s ami a fő, a szellem egyoldalú nyomása alatt hamar1 kifejlődő természeti ösztön nyil- vánulására a testet érzéketlenné, az elmét fogékonytalanná tenni. Igyekezzék végre a tornászat ügyét pártoló belátni, hogy nálunk r- bizonyos okok miatt — a gyermekeket a tornászaira kényszeríteni kell, nem mondom bottal, hanem, ha nem a szülői tekintélylyel, hát szülői di- csérgetésekkel, biztatgatásokkal és az iskolában a tanító rábeszélése által a tornászat magasztalásával. Tapasztaltam magam, hogy a tomászatot iskolai jutalmul, vagy büntetésül is fel lehet használni; tapasztalom, hogy tanonczaim már is égnek a vágytól, mihamarább elérni a szép tavaszi napokat, hogy tornáztassam őket. így tehát a szülők és tanítók közreműködése volna a kényszerítés, melyet jeleztem, s a mely nélkül a tornászat 100 gyermek között alig 10- nek lesz kedves. De hát mikor... igen ... de... hát... mikor.... no! Isten velünk! D—s J. Pályázati hirdetmény. A b.-gyulai kir. törvényszék területén szervezett és telekkönyvi hatósággal is felruházott szarvasi kir. jbiróságnál rendszeresített egy évi 500 frt fizetéssel és 100 frt lakbérrel egybekötött telekkönyvi irnoki állomás üresedésbe jővén a nagy- méltóságú m. ki. igazságügyminister urnák f. é. 872. — I. M. E. sz. a. kelt rendólete folytán a fenti állomásnak betöltése végett pályázatot hirdetek, és felhívom mindazokat, kik azt elnyeni óhajtják, hogy pályázati kérvényöket, és pedig a közhivatalban levők hivatali főnökeik utján eme hirdetménynek a „Buda-Pesti közlönyében történt beigtatásától számított 4 hét alatt hozzám küldjék be. Kelt Gyulán 1873. martius 18-án. Novák Kamill elnök. — Jegyzéke a b.-gyulai kir. e. f. törvényszéknél 1873. év martius 25-ik és következő napjain tárgyalandó pereknek. Előadó: Teleszky tbiró. 1229. Fent András és érdektársainak Lickel Katalin özv. Savolt - Samuelné végrendeleti örökség kiadása s járulékai iránti pere. 1674. Komán Zsófia férj. Dászkál Dávidné és társainak Komán Vaszil örökség osztályrész s jár. iránti pere. 1676. Kovács Györgynek Kovács Fábel János tulajdonjog megítélése s jár. iránti pere. 1742. Cs. Szabó Ágnesnek Kovács Imre ellen való váló pere. Előadó: Huszka tbiró. 5883. Tuska Jánosné Vankó Annának Kovács Puchár János ellen vald birtok átbocsájtás és elvont hasznok iránti pere. 6265. Pataj Mibályné Mijó Mária és társainak Mijó Mátyás ellen való 304 frt 56 kr, örökségosztályrész és jár. iránti pere. 468.> Kutszényi Rudolfnak Winkler Ferencz ellen való 762 frt. tartozás és jár. iránti pere. Előadó Nyikora tbiró. 4780. Balog G. István és társának ör. Balog G. János és társa ellen való a dobozi 5. számú telek- jegyzőkönyvben felvett összes fekvőségekhez való tulajdonjoga iránti pere. 6751. Polák és társának Weinberger Dávid ellen 1000 frt. foglaló s 700 frt. árkülönbség iránti pere. Képzeljen magának a nyájas olvasó egy termet kirakva emberarczokkal, halvány, marezona ar- czokkal, s ezeket dúlt hajjal, félig nyitott lihegő ajkakkal, és összevont szemöldek, ezernyi szemmel, melyek mindegyike villámsugarat lövell ö reá, s mindezt éjféli világítással. De ez nem mind, ezen szörnyű mozaik volt látható háttérben medencze- szerüen felemelkedve, úgy hogy az egy dante i völgyet képezett, melyből szabadulás csak egy varázs-szóval lehetséges, vagy sehogy... Ah! ezt a tekintetet, csak egyszer kellett látni, hogy azt soha el ne feledjük. No de a mihármunk helyzete ott azon a kis asztalon azért nem volt valami borzasztó, hiszen re bene gesta tértünk meg. A legnagyobb veszedelem az volt, hogy hát ha az asztal alattunk ösz- szerogyik. Halljuk, halljuk! ordított ezer torok benne, hogy rengett bele a ház s halljuk, halljuk ! viszhangoz- ta a külső tömeg. Csend lett, olyan csend, hogy a légydongás is meghallatszott volna, de a legyek daczára a ,nagy napoknak* dermedten aludtak a pulyák! dongni igy eszük ágában sem volt. Tehát a csend oly nagy volt, hogy — semmit sem hallottunk. Rákezdtük hát *ugy, hogy: „polgártársak I a kamarilla meg a hitvány zsoldosok és a zsarnokság stb.“ szóval elmondtuk apróra, hogy s mint történt s hogy Zichy kezét adta, hogy másnap fegyver lesz a mennyi ránk fér. Erre egypár tüzes „arbeiter“ — mert nem csak, nemis többnyire, sőt csupán szórványosan akadt az arczmo8aikban egy-egy körtagnak a fizonomiája a többi isten tudja máskülönben kié, kiké, no igaz most valamennyi csupa polgártársé volt — hát mondom egy pár tüzes arbeiter csak jobban szerette volna ős Buda várat egy kicsinyt megstur- molni, de a zöm eljárásunkkal megelégedett, megéljenezett és — szétoszlott, irtóztató nyomokat hagyván a drága zongorán, a divánokon, székeken, asztalokon, ablakpárkányokon, a parkettet nem is emlitve, nb. sáros idő volt. Másnap való igaz, hogy a nemzetőrség számos fegyvert kapott, köztük én is olyan 18 fontos mangalétát, hogy mai napig reomás a balabb vállam. Mikor aztán magunkra maradtunk, Erdélyi Jani, akkor Jani volt, most már a nemzet egyik halottja ... újra rákezdte, hogy „a virágnak megtiltani nem lehet,“ még mi megeontráztunk da capo. így szereztünk fegyvert Buda várából az urnák 1848. esztendejében, martiusnak valamelyik maradék napján. De hát erről is hallgat a história! már most kérdem, hogy jussón az ember egy kis hírnévhez ha az ilyen dolog sem számos I könnyű Jókainak ! S csak azt tudnám legalább, hogy a nyájas olvasó elhiszi, de látom fejét rázza s azzal veti le a lapot hogy ez vagy igaz, vagy sem. No ha ezt nem hiszi, hát mondok még nagyobbat, de majd csak úgy October 6-a táját ; akkor volt még a mi volt, haj-haj! azt tudom elhiszi. P. 7898. Szemenyel Rozáliának Rajki György ellen végelválás iránti pere. Előadó: Dobosfy tbiró. 1233. Hódi Jánosnak Csatlós András és Csatlós Hilár elleni birtok jog iránt való pere. 1658. Pataj Márton és nejének Pataj Mihály ellen egyesség érvénytelenítése s tulajdonjog iránti pere. 1675. Zsilák Mátyás és érdektársának Zsilák Mihály elleni 542 frt 97% kr. s jár. iránti pere. 1723. Kis Mária Jancsó Györgynének Jancsó György ellen 800 frt. tartás és neveltetési költség és jár. iránt való pere. 1780. Vladucz Péter és társának Tulkán Mihály és társai elleni örökösödés iránti pere. A nevelésről. (Válasz Bartóky István urnák.) Ha az ember egy kopár pusztán halad bizonyos czél felé, igen jói esik lelkének, ugyanazon úton előtte, vagy utána menő embert látni. Bevárja, vagy utói igyekszik öt érni, hogy együtt haladjanak. Az együttesség bátorit — rövidíti az utat s kellemesebbé teszi azt. Egypár igénytelen Borocskát Írtam e lap 6-ik számában a nevelésről, Bartóky István ur, úgy látszik — mint nevelés barát — átolvasta e czikkecskét, s ugyan e lap 7-ik számában irt egy levél alakú czikket, ugyan azon tárgy (nevelés) mellett, de nézeteim ellen. Egy kis keztyü dobás ! Elfogadom! Én azon pályán vagyok, a melyen kell, hogy érdekeljen a népnevelés. B. I. ur nincs olyan pályán, de felfogván a kor igényeit, melyek szerint mindenkinek kell, hogy szivén feküdjék a népnevelés, tehát ott van. B. I. urnák a czikke eszmecserére ad alkalmat, egy fontos ügy felett. Én ez eszmecserélést elfogadom, de csak azon pontig, mig az a felvett ügy körül forog, s nem terjed odáig ki, hogy valamelyikünk mélyebben mártsa tollát a tentába. Tehát nézzük! Mit is ír B. I. ur. „A legmiveltebb államokban is vannak fegyhá- zak, s hogy ezen szomorú intézeteknek számos lakosai vannak, bizonyítja a statistika“ szomorú igazság ez, de azon más, miveltebb államokban létező fegyházak lakosai B. I. ur először nincsenek oly nagy számmal mint nálunk, és másodszor nem olyan rendbeliek. Ezen statistikában, melyet B. I. ur átnézett, bizonyosan ott lesz, hogy a többi miveltebb államokban a fegyenczek %-de csekély kihágásokért lettek hűvösre téve, és csak 1 |5-de nagyobb bűntényekért. Nálunk megfordítva van a dolog ‘|5-de kisebb kihágásokért %-de bűntények miatt letartóztatott fegyencz van. Hogy a nevelés dolgában hátra vagyunk több miveltebb államnál, bizonyítják a következő adatok. Poroszországban 6.2 lakosra esik egy tanoncz Svájcban szintén úgy, Francziaországban 7.6 lakosra, Angliában 7 egész és 8-tized lakosra esik egy tanoncz. Nálunk 13 egész es 1-tized lakos után van egy tanoncz. E szerint pedig a népnevelés tekintetében állunk, az összes enropai, kisebb s nagyobb államok közt élűiről a 19-dik helyen, utánunk hátra csak nyolez állam van a nevelés tekintetében. Nem azért irtam én azonban ezeket, mintha el nem ismerném, hogy még a nálunk miveltebb népeknél, nem jöhetne semmi kifogás alá, mert mindenütt és mindég lesz óhajnak maradd tárgy, előhoztam csupán azért, hogy megmutassam, miszerint nálunk sokkal több ki- vánni való van hátra, mint másutt. De akárhogy volna is, nem jó nekünk avval takaródznunk, a mi másutt se jó. Menjünk tovább. Azt írja B. I. ur becses soraiban. „Ebből láthatja M. L. ur, hogy addig várni a népnév eléssel, mig a fegyházak feleslegesekké válnak, talán még is egy kissé sok volna.“ Kérem B. I. urat, én nem irtam azt, hogy addig várjunk, de éppen elölegesen kivántam ott is a népnevelés azt mondván: „Iskolát I iskolát! minden lépten nyomon. Népnevelést a népnek! és e nevelés puskapora lesz a fegyházaknak.“ Ebből láthatja B. I. ur, hogy én elébb a jó nevelést óhajtóm, s ebből kifolyólag a fegyházak romjait látni óhajtom, de nem megfordítva. A mi azon ajánlott tökeképzést illeti, a mellett megmaradok. — Én szinte belátom, és tudom, hogy az útkészités és kövezés igen fontosak a köz- vagyonoságra. Azt is tudón), hogy a vagyonosság emeltyűje a jó nevelésnek. Mi azonban nagyobb fontosságú, — az emberiségre nézve — a vagyonosság-e vagy a jó nevelés? Vagy mi nagyobb tényező ogymásra ? A vagyonosság a nevelést mozditja-e jobban elő, vagy a mivoltség a vagyonosságot ? Erre a feleletet B. I. ur önmagában fel leli. Égető szükség a népet feljebb emelni a jó nevelés által, CBak jól nevelt nép tudja majd hasznát venni a jó utaknak. S a jól nevelt nép majd sokkal több, és sokkal jobb utakat készít magának. Gyökeriben orvosoljuk a bajt, álljuk útját a neveletlenségnek. Igen szép a felnőtteket oktatni, de szebb és könnyebb a jövő nomzedéket olyanná tenni, milyennek szeretnök őt, hogy legyen. Az ős erdők égésit oltogatják, de legbiztosabb azon égések megakadályozására, a tüztől pár mértföldnyi távolságban a iákat kivágni, s a kivágotton túli megmentetik. Szép a nagyokat nevelni, de jobb a kicsinyeket aként nemesiteni, hogy náluk a nem nevelhető nagyok kiütései ne fogamzhassanak meg, és lesz az utókor olyan a milyennek lennie kell. Minket, kik a nevelés barátjainak akarunk elismertetni, az ne riasszon vissza, hogy müveink gyümölcseit nem élvezhetjük. Midőn a nevelés zászlaja alá álltunk, tudnunk kellett volna, hogy arra e szavak irvák: „Jutalom — öröm munkádért a jövöé, tied az öntudat.“ Az én általam javasolt utón azon czél melyet mondtam einem érhető, mondja B. I. ur, de más utat ajánl. Melyik az? „Érvényesüljön közöttünk minél előbb azon nézet, hogy czéljaink eléréséhez legbiztosabb mód az önsegély.“ Volt nekem ez az önsegély eszemben, de hát B. I. ur nem találja ezen utat csiga lépésnek? Tudok egy várost, mely miveltség tekintetében szépen elöl áll hazánk többi városaihoz képest. Van e városnak igen sok gazdag és tekintélyes lakosa. E városban már rég idő óta égető szük- ség egy felsőbb leány-iskola. Ezen iskola létezéséhez fogtak egy nehányan, a kik tettel is bizonyítják, hogy a nevelésnek barátjai — hála az égnek, hogy olyanok, három éve dolgoznak, meg lesz ezen iskola mielőbb én hiszem, látva azon buzgók működését; de hát a mi már rég idő óta szükséges, — az ilyen utat nem találja ön lassúnak, — hogy még csak lesz. Pedig hát itt még csak megy, de valjom az önsegélyzés jó voltát mikép ismerhetné egyedüli jónak, a nevelés téren — többet B. I. ur nem hozott elő — ott, hol kevésbé miveit a nép. Azok választják az önsegélyzési eszközt, a nevelés terén, kik a nevelésre nem szorulnak, mert jól vannak nevelve, s másokat nevelhetnek s igy gyermekeiket bizonyosan jól nevelik. En azokat szeretném zsebelni ilyen czélokra a kikre — és a kiknek gyermekeire ráfér a neve- és jó volta. Gondoskodjunk arról, mikép lehetne azt elérni, hogy a gazdagok ne üljenek ládáikon, csukva tartván azokat, de nyissák ki s adakozzanak minél többet közjókra, s a közjók legjobbikára, a nevelésre. Ha már sem állam, sem egyház vagy más testületek, sem egyesek nem képesek a nevelést egyedül úgy virágoztatni mint szükségeltetnék, akkor együttesen tegyenek meg mindent, hogy innét garas onnét garasokat összegyűjtve, szereztessenek a szükséges forintok egy szent ügynek a nevelésnek. B. I. ur kiírta czikke alá nevét, mi bizalomra mutat, e bizalmat viszonozni kötelességének tartja Mihálfí Lajos. Levelezés. Békés-Szent-András, martius 19. 1873. (Különös neme a gyújtogatásnak.) Az éjjeli tivor- nyázás, korcsmákban és bandaházakbani barangolás, hogy mily sok esetben idéz elő kihágásokat, arra nézve példát venni nem lesz érdektelen dolog és községünk beléletébe bárkinek is kissé bepillantani, nem azért ugyan, hogy követésre méltót szemléljen, de hogy a rendetlenségből tanulságot merit- sen, s a jónak és szépnek pártolására annál inkább felbuzduljon. Éjnek idején, a bor mámorától neki hevült ifjúság fel s alá szabadon barangolván, a békésen nyugvó polgárok nem ritkán zavartatnak fel éjjeli nyugalmukból, ablakverés, kerítés döngetés, utcza- ajtó és zsalu ellopás, s más efféle kihágások bizony nem ritka eset nálunk; egy ily tivornyázás következtében folyó hó 16-án viradóra egy figyelmet érdemlő eset adta elő magát községünkben, ugyanis a bortól neki bátorodott 4 ifjú éjfél után 3 órakor zörget egy izraelita korcsmáros ablákán
