Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-12-21 / 51. szám
// l/tl Második évfolyam. 51-ik szám. Gyula, deczember 21-én 1873. Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Oábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Scliwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőutcca 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6 _8. Hi rdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétsíeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft Nebány szó a Gyulán létesítendő felsőbb tanintézet tervezetéhez. Békés december 19. 18T3. Ha valaki a polgári iskola, alreáltanoda és algymnazium tantárgyait a mint azokat egyrészről a törvényhozás, másrészről a gyakorlat, illetőleg a beterjesztett törvényjavaslat megállapitá futólagosán összehasonlítja : bizonyára nem talál közöttük oly kiegyenlithetlen kUlömbséget, mely azok egyesítését gátolná. Hiszen maga a népiskolai törvény nyíltan kimondja: a polgári iskolákban a tanterv úgy állapítandó meg, hogy a polgári iskola négy első évi folyama alatt habár kiméritőbben, ugyanazon tantárgyak taníttassanak, a melyek a középtanoda négy alsó osztályában taníttatnak a latin nyelv kivételével. (1868. XXXVIII. 76 §.) Ennek folytán egy polgári iskola — melybe a latin nyelv önkéntes tantárgyul bevitetik — egyúttal alreál iskola és algymnasiumként is szerepel. És valóban, sohase derülne alkalmasabb idő ezen véleményre mint épen most! Tudjuk ugyanis, hogy a középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslat — mely négy osztályú középtanodánál a rajz, vallás, szépírás és testgyakorlás tanítóin kivül, a tanárok számát hatra határozza — alig pár hónapja terjesztetett be; mily üdvös ős hasznos lenne azzal szemközt bebizonyitni, hogy három rendes, és egy segédtanár működése mellett lehetséges fentartani egy oly tanintézetet, melyben a növendékek a polgári iskola tanulmányai kapcsában a reáliskola és a gymnasium négy első osztályát is elvégezhetik. De fájdalom! bővebb megfontolás után aligha be nem látjuk eme szép terv kivihetetlen voltát. Ugyanis: a polgári iskola hivatása első Borban polgárt nevelni, ki ismerje jogait és kötelességeit; e mellett megkezdeni a gazda, iparos és kereskedő képezését, s addig folytatni, hogy az a különirányu vasárnapi iskolák segélyével a gyakorlat te róni működés által teljesen befejeztethessék. Egyszóval a polgári tanoda magára a közéletre szükséges ismereteket nyújtja. A reáliskola és gymnasium feladata pedig nem a közéletben, hanem a felsőbb tanintézetekre, jelesül a tudomány és műegyetemre készítői elő a növendékeket. Mindegyik tanodában a tanításnak már kezdetétől fqgva azon czélra kell irányulnia, mely létezésének alapul szolgál. Innen van, hogy a polgári iskola tantárgyai között nehány szaktudomány Í3 helyet foglal p. köz,- magán- és váltójog, gazdaság- és ipartan stb. mig a középtanodáknál ilyennel nem találkozunk. Innen van továbbá, hogy mig a polgári iskolában a tanítás súlypontja a fentérintett szaktudományokra esik, addig a reáltanodában az ujabbkori nyelveken s a rajzon, a gymnasiuroban pedig az ókori classicus nyelveken nyugszik az. Innen van végre, hogy a polgári iskolában csak nem minden tudomány egész más rendszerben, más terjedelemben és más módszerrel kezelendő, mint akár a reáltanodában, akár a gymnasiumban. Mindezekből természetesen folyik, hogy a polgári iskola a real és gymnasiális iránányal nem hozható oly módon öszhangzásba — mint a terve zet óhajtja, hogy annak osztályaiból tanulmányait a tanuló vagy felsőbb reál, vagy gymnásialis osztályokban folytathassa. Igaz, hogy polgári iskolából a real tanoda vagy gymnasium alsóbb osztályaiba átléphet- a növendék idővesztés nélkül is, azonban ez nem a polgári iskolákból nyert bizonyítvány alapján, hanem felvételi vizsga utján történhetik. Eme vizsgára szükséges ismeretek megszerzésében már segédkezét nyújthatnak — mint magán egyének — a polgári iskola tanárai, de ezt hivatalos kötelességükké tenni nem is czélszerü, nem is lehetséges, annyival kevésbé lehetséges magát az iskolát eme szándék kívánalmaihoz képest rendezni be. Ha valahol: úgy épen az iskolák rendezésénél nem szabad feledni ama régi példabeszédet „n ki sokat markol keveset szőrit.“ Gyulavárosát gazdászat, ipar, kereskedelmi és nemzetiségi viszonyai, földrajzi fekvése — meggyőződésem szerint —I eSy polgári iskola szervezésére utalják, ne kapkodjon azért a nemes város oly terveket, melyek nélkülözik a törvényhozás és a józan didac- tic*i elvek jóváhagyását. Szervezzen polgári iskolát a kor és törvény kívánalmaihoz képest, de ne tegye azt semmivé a real és gymnaziumi irány szemmel tartása miatt! : —' Megyénkben, a kolera árvák javára folytatólag még adakoztak : Bonyhai Benjamin ur 1 arany, Székács József, szenttornyai birtokos 25 frtot. Egy névtelen 50 frt, Alföld-fiumei vasút nagyvárad'eszéki része üzletigazgatósága 19 frt 24 krt. Összesen 94 frt 24 kr. és egy arany. — Gerla és Postelek pusztáknak községgé alakítása ellen a megye közönsége következő feliratot intézett a képviselöházhoz: „Mélyen tisztelt képviselőház 1 Wenckheim Károly és Rudolf grófok, a hatóságunk területén fekvő Gerla és Póstelek nevű egymással határos pusz ajknak, az 1871. XVIII. törvényezik 135. § alapján önnálló községgé alakithatása iránt folyamodván, kérvényüket a törvény értelmében az ügyre vonatkozó véleményünk mellett, illetékes határozás végett a m. kir. belügyminister úrhoz terjesztettük fel, s ugyanekkor előadtuk azon törvényes indokokat, melyek az említett puszták községgé alakithatását akadályozzák. Ezen okok azonban a minister ur által el nem fogadtattak, s ugyan ö f. évi junius hó 15-én 19,951 szám alatt kelt rendelvényével hivatkozva a községi törvény 135. szakaszára megengedte, hogy a puszták önnálló községgé alakulhassanak, sőt az alispánunk, majd végül általunk, a törvény értelmében tett ellénfelterjesztések után is, idézett rendeletét fentartotta s igy a sérelmes mi- - nisteri rendelet foganatosítása iránt kellőn intézkedni, ugyancsak a törvényből folyó kötelességünkké vált. Minthogy a belügyminiszter urnák rendelkezését törvénybe ütközőnek tartjuk, hivatva érezzük magunkat törvény adta jogunkkal élni s a sérelem orvoslása végett a mélyen tisztelt képviselőház elé járulni, a tényállást és okainkat a következőkben terjesztvén elő: A községi törvény 38. szakasza világosan megszabja azon kellékeket, melyek a községi választói és választhatósági jog gyakorolhatására nézve határozók; ugyanazon törvény 37. szakasza pedig a községi-képviselő testület tagjainak számát állapítja meg. Meggyőződésünk szerint e két szakasz lehet kiválóan irányadó annak megítélése körül, ba vájjon oly esetben, midőn valamely pusztának önálló községgé alakítása az illető tulajdonosok részéről czéloztatik, e ezélzat törvényes lehetősége fon forog-e vagy sem. Mert a községi törvény 135. szakasza, melyre a m. kir. belügyminiszter ur a fen forgó esetben engedélyét különösen alapítani látszik, úgy szol- ván csak az engedély kinyerése körüli eljárás módozatait szabályozza, s korántsem szolgálhat a dolog lényegének megítélésére alapul. A most idézett szakasz azon pontozatai, melyek a községi átalakulások feltételeiről Bzóllanak csak utalások a törvény az elöbbeni szakaszaira, melyek e feltételek részleteit tartalmazzák és a melyek ben a községi fenállás lehetőségére múlhatla- nul megkívántaié kellékek lényege van kifejezve, 8 e szakasz azon átalános rendelkezése, hogy valamely czélba vett községi átalakulás engedélyezése kérdésének eldöntésénél a szellemi és anyagi képesség a mérvadó tekintet — nőm jelenthet egyeEgy kép a Hóra-világból. Történeti beBzély. Irta Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) Éjszaka volt, midőn Kolozsvárról megérkezém. Megütközve láttam már messziről, hogy az egész faluban csak az én házam ablakában van még világ; — Véletlenül a kastélyra tekinték, annak sötét volt minden ablaka. Lihegve futottam házamig, s ott óvatosan húztam meg magamat az ablak alatt. Benéztem, — és — megfordult velem a világ. A padka mellett ült Szirty, s két karjával ölelve tartá feleségemet, ki nevető arczczal simult hozzá, — és ujjával az ágyra mutatott, hol po lyába takarva a kis Maruoza feküdt. Szirty fölállt, és mindketten az ágyhoz léptek. Mintha a földbe gyökeredztek volna lábaim; alig bírtam az ajtóig táutorogni. Ott megálltam, hogy kifújjam egy perczig magamat. A szobából kihallott a szó, s a jóizü nevetés. Tisatán hallottam, amint Szirty feleségemet kérdező: — Melyikünkre hasonlít jobban ez a kis leány, én rám, vagy Greguczra-e? A falhoz szédültél?, — szivem úgy dobogott, hogy rányomtam kezemet, hogy meg ne hallják odaben. — Minden gyermek atyjára hasonlít legjobban domnule, s ennek az atyja te vagy; — ezt felelte feleségem Szirtynek. Szemeimet elfutotta vér, — nem láttam, nem halottam semmit; azt sem tudom, hogy rontottam a két nyomorultra; — eszméletem elhagyott, örült valék. Csak arra emlékezem, hogy az asztalon a kenyér mellett egy nagy konyhakés feküdt, s hogy azt felkapva, nyeléig döftem hűtlen feleségembe.... Hóra megrázkódott, — a háttérben pedig egy elfojtott sikoj röppene el, mely Gregucznak figyelmét minden felindultsága mellott sem kerülhette el. Ijedten forditá arra fejét az öreg, s egy üsz- köt ragadva fel a tűzrakásról, az ágyhoz rohant. Marucza úgy feküdt ott, mint egy halott, vagy mint egy márvány szobor. Fehér volt mint a fal, — de egyetlen vonása nőm változott, egy izma sem rándult meg, mig Gregucz vizsgálta öt. Az öreg lassan távozott az ágytól, s az tisz- köt a tűzre dobva, nyugodtan mormogá: — Csak álmodott!... Midőn kirántám a sebből késemet, — foly- tatá elbeszélését Gregucz, — hogy a föbünösbe, Szirtybe döfjem azt, a sebből vastag sugárban lövelt ki a vér, s nehány forró csepp arezomra esett; megborzadva ejtém ki kezemből a kést s hátratántorodva, eszmélet nélkül rogytam le a földre a hűtlen asszony mellé, ki mar vérében halva feküdt. Midőn eszméletem visszatért nyirkos földön fekve találtam magamat, s első pillanatra azt I gondoltam hogy csak egy nehéz álomból ébredek ; de a második pillanatban már eltűnt e gondolat, mert megmozdulva : megcsörrent kezemen lábamon, a reám vert bilincs; s a harmadik pillanatban aztán már mindenre tisztán einlékezém. Hideg, penészes tömlöozbe voltam zárva, mélyen lenn a föld alatt, — a hová sohasem süt be a nap, a hová 6ohasom hallatszik le emberi hang. Félve csúsztam kezemen tovább, hogy némi tájékozást szerezzek magamnak a helyiségről, — és kezem a földön valami hideg tárgyba ütközött. Borzadva húztam vissza kezemet, de egy perez múlva ismét kinyujtám, a hideg tárgy felé. Kezembe most egy másik kéz akadt mely hideg volt mint a jég, s egy borzasztó ordítás szaladt ki ajkamon, mert csak most tudtam meg igazán : hol vagyok. Visszaemlékezéra, hogy azon nap előtt, a melyen Kolozsvárra mentem, egy rab halt meg fekélyes betegségben tömlöczében, s Szirty most a halottal egy tömlöczbe záratott.... A hideg kéz, mely az enyimbe akadt, a halott rab keze volt. Alig volt erőm, a tömlöcz túlsó zugába vánszorogni is. Minden fogam vaczogott, s kezdett a hideg törni, az iszonyú félelem miatt. Ezer borzasztó kép vonult el szemeim előtt, s úgy képzeltem mintha látnám, mint kél fel és csúszik lassan- lassan felém a halott ... Talán megöszült minden szál hajam e néhány perez alatt. Nem tudom mennyi idő telhetett el igy, mert minden peroz egy-egy évnek tetszett nekem, — midőn hallottam, hogy léptek közelednek tömlö- czöm felé. Nyugodtabban kezdtem lélekzeni; mert jobban szerettem volna már inkább az akasztófán csüngeni, mint a halottal bezárva, tovább maradni ott. Hallottam mint csikorog a kulcs a zárban, s vártam, hogy ki lesz az, a ki hozzám belép. A várnagy volt, — egy vén magyar ember a kit a hogy csak lehetett, bosszantottam mindennel azelőtt; — most rajta volt a sor, —• módjába állott bármit is tenni velem. — Mit csinálsz gyilkos? — kiálta rám a vén zsivány, előre nyújtva a lámpást és száraz nyakát, — mert rögtön nem is vett észre talán. Úgy éreztem e szókra magamat, mintha kést ütöttek volna belém. Csak most jutott igazán eszembe, hogy gyilkos vagyok. Lélekzetem elfulladt, mintha torkomat fojtogatta volna valaki; s minden tagomban reszketni kezdék, — mert úgy éreztem, mintha arczo- mon végig folyna a vér, mely a sebből kiloca- csanva, arezomra száradt.... A várnagy egy kupa vizet, és egy darab száraz kenyeret téve le az ajtóba, távozott. S aztán magam maradtam a halottal bezárva megint. A lámpás világánál láttam a halottnak eltorzult arczát, mely épen felém volt fordulva s mintha reám bámult volna üvéges szemeivel... Ha ezer esztendeig élnék, sem tudnám elfeledni ez iszonyú arezot, s nem tudnám elbeszélni kiállott félelmemet.
