Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-21 / 51. szám

I Ezek azon okok, melyeknél fogva a in. k

| belügyminister ur panaszolt eljárását a. mélyen r. tisztelt képviselőhöz elé terjeszteni batrak vágyunk, r. ezek azon okok, a melyek alapját s erejét tiszta meggyőződésünk szerint a törvény és az igazság' képezi. Tiszteletteljesen kérjük tehát a mélyen • tisztelt képviselőházat, hogy sérelmünket annak horderejűhez mért figyelemben részesíteni, annak or* . voslása végett bölcs intézkedéseit megtenni s ek- ; ként bennünket a fenforgő tényből származott . méltó aggodalmaink tekintetébon megnyugtatni . móltóztassck.

A kik egyébiránt mély tisztelettel maradunk

Az 1873-ik évi deczember hó 1-én s folytatva Gyulán tartott közgyűlésünkből.

A mélyen tisztelt képviselőháznak alázatos szolgái: Békésmegye közönsége.

! Nyílt levél tek. Kovács István békésmegyei főorvos úrhoz.

„Az 1873-ik évi cholcra-járvány Békésmegyében“ czim alatt öntől egy könyv jelent meg, melynek 30, 60 és 70-ik lapjain oly dolgokat be- [szél, a melyekkel szemben, — miután a foorvosá hivatalosan szól, nem hallgathatok, hallgatnom nem szabad. Megvallom ugyan, hogy sokat gondolkoztam a felett: vájjon mi lehet oka téves állításainak, s hogy azt önben-e, vagy másutt keressem ? Sőt volt pillanat, midőn még az a gondolatom is meg* villant: avagy nem a gyomai tiszti orvos érdekei?) követelték-e, hogy megyénk főorvosa, illetőleg ve- je ily dolgokat szóljon j és nem lett e velem szemben, első helyen, számításba véve azon körülmény, hogy t. i. én még csak alig múlt két éve, hogy e megye egyik városának igénytelen munkása vagyok, s hozzá még a legzajtalanabb egyházi téren, a kivel tehát — mint még e megyei közönség előtt, nagyon szűk körben ismert egyéniséggel elbánni könnyű dolog leend ? Nagyon sajnálnám, ha meg- | villant gondolatom a valót mutatná, s ép azért hát j föl sem tételezem, miután önnek is jó kellett tudnia, hogy t. i. a tényleges alapot nélkülöző állításoknak az volt mindenkor örök végzetük, hogy j azok a positiv tételek előtt menthetlenül elessenek és összeomoljanak. Származtak légyen azonban bármi okból is a téves állítások, mindenik eset meg- [' engedi, sőt nem csak, do határozottan követeli is, ] hogy mint a nagy közönség, úgy a nm. belügymi- 1 n isler ur is eljussanak a gyomai viszonyok, illető- 1 leg helyzetnek valódi helyes ismeretére. 1

1. Azt mondja ön először is a 30-ik lapon, 1

2 f i' I

bogy t. i. Gyoraa városa a cholerás hullák szarná- 1-------------- J

•’

) Lásd „Néb, gr. Törők Lajos cholera ellen alkalmazott rusz- ] tincturája, s az ezen üldözött gyógyszer fényes sikerének okiratai.“ Kapható Gyulán, Nagy Ferencz

nr IrnntMrlropocIradáaóKon

bít, mint azt, hogy e szellemi ás anyag ki ténye? a községi fénállás alapfeltételeit meghatározó elöl beni szakaszok tekintetbe vételével bírálhatók me; Ha a 135. szakasz iránya ezen utalást nem fog lalná magában, akkor a községek létesítésének átalakulásának engedélyezése körül nem a törvén s az abban lefektetett elvek, hanem a ministe ágyéni önkénye volna a legfőbb döntő hatalom.

Ily meggyőződésben lévén, s a községi tör vénynek a tárgyra tartozó szakaszai e meggyőző désijrik szerint csak is ekként lévén értelmesbe tök: törvénybe ütközőnek és a rendezett állada dalom — nézetünk szerint — egyedüli biztos alap ját képező községi élet érdekeit komolyan vészé1 lyeztetönek kell nyilvánítanunk a m. kir. belügy liainister ur azon tdnyétv mely szerint a kérdéses puszták közegévé“ alakulhatására az engedélyi megadta akként, hogy az általunk különösen hangsúlyozott s a kérdés eldöntésénél semmi szin alatt el nem mellőzhető 37. és 38. szakaszok mérvadó rendelkezéseit figyelmen kívül hagyta.

Mert, habár igaz, hogy a hatóságunk területén fekvő s önálló községévé alakuló Gorla és Póstelek puszták együttes lakóinak száma 699-et tesz, s ezek között egy lelkész, egy tanító, 9 gazdasági hivatalnok, 5 iparos, 38 dohánytermelő, de a folyamodó két tulajdonos grófon kívül e lakosok között égy sem bir azon kellékekkel, a melyek őket a községi törvény értelmébon választókká vagy választhatókká minősíthetnék; mert ezen lakosok egytől egyig személyes kereseti adón kívül másnemű adót nem fizetnek, s ugyanők kizárólag a birtokosok által meghatározott idöro felfogadott, állomásaiktól és foglalkozásaiktól bármi- j kor önkényüleg elbocsájtható, tehát kétségkivül j gazdar hatalom alatt álló ideiglenes lakosai a pusz- « táknak, kik a birtokosok egyéni akaratától függő helyzetben Ióvód, a községi törvény 38. szakasza szerint községi állandó lakosokul nem tekintethetnek, s így a m. kir. belügyminiszter ur azon érve, hogy a pusztai lakosok a törvény 37. és 38. 'szakaszaiban előirt minösitvényekkel bírnak— minden alapot nélkülöz.

Ezek mellett egyébiránt a községek rende zéséről szóló 1871. XVIII. t. ez. irányából és ren- delkezéseinek összeségéből a törvényhozás azon, I magasabb szempontból kiinduló czélja félro nem ismerhető, mely szerint e törvény megalkotásakor a községek erösbitésére, nem pedig gyengítésére i törekedett; és ezen czél indokai kétségkivül egyedül abban találhatók fel, hogy csak a népes és erős szervezetű községek lehetnek az ipar, a kereskedelem | és nemzeti érzülettől áthatott társadalmi élet megteremtői és fentartói; mig ellenben a kevés népességű, tehát ama tényezőket inkább nélkülöző községek az állami életérdekek fejlesztésére I fentartására elegendő erővel nem bírván, ily községek létesítése s a meglevő erősbeknek üdvös hatásuk és fejlődésük rovására való gyengítése elhibázott törekvés lenne.

í I ra egy halottas kamrát rendezett be stb., I he ezen igen ok- és czélszorü intézkedés ellen sil szállt a lélektani szempontok köpenyébe burk blazirt elfogultság, s ez intézkedés megbuktatái ra közreműködött. És mi volt az eredmény ? | julius 3-tól 8-ig, addig nevezetesen, mig ez int« kedés fentartatott a nyolez naponkénti beteges porulat 4—20 között, a napontai halálozás 1- közt ingadozott, az intézkedés megszűntével, m a legközelebbi nyolez nap alatt, a rtiegbetegec létszáma 69-re, majd 83-ra, a napi halálozás j dig 4—12-re rúgott, nyilvános bizonyságául a cl lera-hullák erős fertőzési képességének. Ezek id ig az ön szavai; most pedig meg fogja enged ha én is beszélek.

Midőn egy szakember berendezett halottas | maráról szól, ezalatt kétségkivül nem egyebet 4 tünk, mint egy minden kellékekkel ellátott olyh lyiséget, a mely a szakértelemben vett berendez fogalmának teljesen megfelel; ilyen azonban ne volt városunkban, hanem csak egy kiürített koc szin, a moly tehát, hogy mily mértékben volt o és czélszerü, megmutatták — fájdalom! nagyon ■megmutatták a következmények.**) Nemcsak hoj berendezés nem volt tehát, de még csak felügy lel sem, miután — az ingerült népet nem is er litve, maga városi elöljáróságunk sem tudott ef pillanatra is megnyugodni az elhamarkodott inté kedés felett, a mely t. i. csak is Franka Laj tiszti orvos müvo volt, a nélkül, hogy róla a "já ványbizottság is'tudott volna valamit. Nem a lélel tani szempontok köpenyébe burkolt blazirt olfogul ság buktatta meg tehát kérem ez intézkedést, sí inkább a tiszta, elfogulatlan és nagyon is beliatólc gondolkozott higgadt megfontolás és ítélet midő t. I I tárgyban a Ielkészi kar, a városi elöljárós^ és az egyházak gondnokai, egyhangúlag és nyi váuosan mondták ki nézetüket, melynek erköi c hatalma előtt, az ok- és célszerűtlen intézkedés ron ba dőlt.

De nem. áll — továbbá — az sem, bogy t. mig a kérdéses szinbe hordottak halottaink, julii hó 3-tól, ugyan e hó 8-ig, a napontai haláloz^ 1—2 között ingadozott volna, miután julius 6 í kivéve, mindennap több cholerás halottunk vo az ön által felállított maximumnál, sőt nemcaal de az utolsó napon meg, épen 9 cholerás hala, vitetett a hírhedt kocsiszínbe. Nemkülönben mir den tényleges alapot nélkülöző állítás az is, .hog | i. a julius 8 át követő legközelebbi nyolez uci, alatt, a cholerás halottak naponkénti létszáma 12-r rúgott volna, mert hiszen inkább a kérdéses napon keresztül esés volt állandóan ézzlolhető, 3sak 2. és f>. között ingadozott a naponkénti hah [ozás, a mely rám tehát a 12-től nagyon messt tár. Hogy pedig állításom alapossága kétségtele legyen : szükségesnek látom megjegyezni, hog

**) Ugyancsak a fent felzett könyvecske 32—34. lapján.

adataimat az egyházak hiteles anyakönyvei és a gyomai városházánál is hivatalosan vezetett halotti bejegyzésekből merítettem.

2. A szakértők részéről észlelhető ez öszhangba vegyültek egyes diesouansok is Stb. stb. a Kazinczi Antonin-féle cseppekkel ha nem is űzött, — de legalább megkísértett — idétlen gyógy kontárkodás***) propagandája. — Ezeket meg, nemde e 63-ik lapon mondja ön? Meglehet győződve igentisztelt föorvss ur, hogy nem csak tiszta tudatával birok annak, bogy ti i. a munka megoszlás elvének, igen nagy jelentősége van a társadalomban, do ez elvet tiszteletben is tartottam minden időben; más oldalról azonban azt sem lehet mégis megtagadnom, bogy vannak idpk és körülmények, midőn t. i. a munka raagoszlás elve oly kérdésessé válik, a melyre még á Tegna- gyobb jógtudósnak is bajos volna egyebet mondani mint a mit én hiszek és. vallók. Szabad legyen példát hozni fel. Ha egy községet árviz rohan meg :■ kérdem nem kivételes . helyzet áll-# elő? Példátlan eset-e, hogy a veszedelem aira hatalmazza íej_ a közigazgatási közegeket, hogy az én egyéb időben sérthetetlen egyéni jogkörömbe tartozó tárgyakat is elvigye szétrombolja és az ár fékezésére alkalmazza ? Óh kérem, mikor a vészben megrémült szív jajszavakban kiált segítségért, s csak a rendes viszonyok rendszabályai fölé emelkedett humanitás segedelme és közreműködése teszi elviselhetővé a kinos helyzetet: nem elmulaszthatatlan szent kötelessége-e, minden becsületes emberbarátnak e reá váró magasabb kötelességeket is elvégezni? Ily kivételes helyzetet teremt már kérem csekély nézetem szerint a eJiolerajárvány is, amelynél veszedelmesebb ellenség nem pusztítja szegény hazánkat. És ha még azt is meggondoljuk, n mit — fájdalom! titkolni nem lehet, hogy t. i. e betegség mind e mai napig problematicns, ..és hogy specificus gyógyszere mind e korig nincsen : kérdeni ha nem orvos, vigasztaló és ápoló tartozik-e ezen veszedelemben lenni minden jó lélek, s nem min- denekfeietti első essgíi kötelességünk-e életet menteni? „Van-e törvény e világon, a mely ily körülmények között az emberbaráti tetteket korlátozni kívánná, és rendszer vagy érdek, melynek ezeket korlátozni szabadalma vólna? .Oh tiszt, főorvos ur! vannak a jó szívnek oly hevületei is, a melyeknek hatalma alatt a lélek a külső törvényparancsolta hideg kötelességek niveauján felülemelkedve, ma***) Engedelmet kérek! e gyógyszer feltalálója néh. gr. Török Lajo3 a ki nemcsak a tanulmányok királyi igazgatója volt, de e mellett országos hirü tudós is. S hogy a dolog így áll, azt az igentisztelt főorvos ur is épen oly jól tudja mint én. És azt mél- tóztalik-e már tudni, hogy gr. Török Napoleon nn- gi főispán urnák meg felséges királyunk legfensőbb elismerését nyilvánította, a jelen járvány ideje alatt kifejtett érdemeiért? Ugyan ez a főispán ur nem tartozik-c a propagandához? Szíveskedjék csak meg tekinteni röpiratom "4-ik lapját. De pauca sápién ti.

Inkább szerettem volna a pokolban lenni, mint I rémes helyen.

Háromszor hozott már a vén várnagy vizet és kenyeret s abból azt gyanitám, hogy, a töra- lőczben már három napot töltöttem el.

Káromkodva, gunyolódva jött és ment mindig a vén gazember és mégis úgy örültem ha láthattam, ha tudtam, hogy a borzasztó helyen nem vagyok egészen egyedül.

Negyedszer újra jött, hozva a kenyeret és vizet.

I mii i—9 Na, nem soká fogsz már itt ülni, te akasztófa virága! — kiálta a vén zsivány gúnyos kárörömmel nevetvo rám ; — holnap már talán el is hordják a varjuk szemedet. Ki van mondva rád a sententia, s le van már ásva az akasztófa is. —Csak azt sajnánálom, hogy — nyiváta kölyködet meg a falhoz nőm vághatom! Nem is tudom miért vitette, még saját szobájába a nagyságos ur ?!

Jéggé meredt e szavakra ereimben a vér. i. Nagy Isten, tehát holnap már kivégeznok kínos és szégyenteljes halállal engem, a ki ártatlan vagyok, — s a bűnös, a ki gyilkossá tott, az tovább is élni fog ? . .. nem, ez nem lehet!. ... j

Fölkaptam kezemet, hogy a rám vert nehéz békók vasával zúzzam szét agyamat, — és — e peresben lehullt kezemről a bilics, melynek lakatja nem volt jól becsukva talán, — s kezeimet szabadnak erezem.

Egy pillanat alatt feltámadt bennem a szabadulási vágy.

Miként | hiéna vagy a farkas, ha felbőszítve rohan, — úgy ugrottam én a várnagyra |

I egy pillanat alatt, s kicsavarva a lámpást kéziből, I I mint könnyű labdát dobtam őt a tömlöcz szegletébe, hogy talán rögtön össze zúzta a köveken I I magát, mert távoztomba nem hallottam egyetlen I jajszavát.

Ráfordítottam a zárt, s aztán nagyot lélekzet- tem .... újra szabad valók.

De lábamon még ott csörgött a hosszú láncz azt le kellett verni előbb.

Egy rövid perez müve volt az egész.

S aztán menekülni akartam, gyorsan, a mig ogy lélek se látja tadja, hogy szabad vagyok.

Midőn az udvarra értem, elfúttam a lámpást, hogy az se lehessen árulóm.

Mély csend volt mindenütt, s átláthatatlan köd fedte a tájt.

A kapu felé kezdtem indulni, de akkor eszembe jutott valami.

A várnagy azt mondta, hogy Szirty gyermekemet saját szobájába viteté."

Én tudtam már, hogy Marucza nem az én gyermekem, de mit akarhat Szirty vele ?

Jól van, — ne legyen az övé se tehát! . ! .

Felpillantottam 1 kastélyra s a sürü ködön át csak egyetlen szobából látszott le világossága s tudtam, hegy az a szoba nem a Szirtyé.’

Ha nincs szobájában világ, úgy nincsen is jide haza, gondolám, — s azzal szilárd léptekkel megindultam a kastély felé.

Felmentem a lépcsőkön, s megálltam azon I szoba előtt, a melynek ablakában a világot lét- I tarn oda lenn.

Tudtam én jól tájékozni magamat; húsz esztendő alatt megismerhettem a kastélynak minden zegét-zugát.

Egy perczig hallgatóztani az ajtó előtt, aztán lassan beléptem.

A régi kandalló mellett ülve egy fiatal oláh menyecske szundikált, — § mellette egy czifra, tornyos bölcsőben feküdt a kis Marucza.

Nem akartam egyiket sem felkölteni. Csöndesen emeltein ki párnáival együtt a bölcsőből a kisdedet, — s aztán az ajtót be sem huzva magam után, futottam le a lépcsőn, i futottam át az udvaron, és a kerten keresztül az utczán valók.

Most már mehetek! — gondolám.

Mire feljött a nap; már rég túl voltara a falun, I mire ismét lement: már akkor túl vol- I tam Szirty utolsó birtokán is.

De én még annyira sem érezhettem biztosan magamat, — pociig utaraban koldultam a kenyeret s koldulás közben melegedtem néha meg.

Ötöd napra egy rósz kis faluba értem, ahol véletlenül egy ismerősöm is akadt.

A telet ennél húztam át.

Tavaszra aztán volt házam is, igaz ugyan hogy a legkisebb, a logrongyosabb a faluban, de azért elég jó volt az nekem.

A temetőben volt egy lakatlan kis viskó, az lett az én lakom, abban éltem aztán tizenkét bosszú esztendeig.

Marucza megnőtt, és szép lett. Szép, mint valaha anyja volt.

Szereltem öt, s ő is szeretett engemet, és én soha nem mondtam volna meg neki, hogy nem az én gyermekem.

Aztán hallottam egyszer, hogy miket tettél;

te vezér; és felgyűlt keblemben a régi gyűlölet.

Öreg vagyok, gondolám, de van még annyi erőm, hogy egynéhány gyűlölt urnák szivébe verjem késemet.

Nekem mindegy: akár nyer akár veszt ügyünk, — az enyém meg van nyerve már.

Holnap vérében fog fürödni Szirty, kínok közt, minőt még ember nem szenvedett; és mondjad vezér, a mint elmodtam, nem megérdemli-e ?

Hóra ravasz mosolyt erőltetett Arczára, s dü- nyögve válaszolt:

— Szó sincs róla öreg’; — de Szirtyt elitélni nem te fogod.

— Hogyan? hisz az este már megígérted azt nekem, — kiáltó Gregucz folugorva, dühösen.

— Te is nekem ígérted már Marucza kezét, felelt Hóra ravaszul hunyorgatva apró, szürke szemeit, — s különben a vezéri hatalmat csak ma estére engedtem át neked, s igy Szirtyt kivégezhetni már nem áll módodban. Hanoin — add nekem Maruczál öreg, s én Szirtyt adom érte neked.

Gregucz újra sűrűn összevonta szoraöldjeit, s fontolgatni látszott Hóra ajánlatát.

— Legyen vezér! — Marucza a tied, Szirty az enyim, kiálta Gregucz durván, haragosan.

Hóra Ízetlenül nevetve nyujtá parolára kezét, de az öreg nem csapta a magáét bele.

Pár perez múlva aztán elégülten hagyd el Hóra a sátort, az öreg pedig a félig kialudt tűz mellé aludni dőlt.

(Vége következik.)