Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-12-07 / 49. szám
Második évfolyam. 49-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyviül4 árus üzlete, főtér, Prág-ház. Gyula, deczember 7-én 1873. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri ntsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fúrdőuteza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdet és (lij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.- w----— he tenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 fi Hat hóra . . 2 fi Kilencz hóra . 3 fi Egy évre . . 4 fi Megyegyülési tudósítás. Mióta a megyék alkotmányos jogaikat visz- szanyerték, Békésmegye közönsége oly érdekes jeleneteknek, aligha volt tanúja, s oly erős harcz aligha vivatott Békésmogye nagytermében, mint épen e hét két első napján. Arról volt szó, hogy a megyeszékhely Gyuláról Csabára tétessék át. Oly tárgy volt, mint a következés valóban meg is mutatá, mely a bizottsági tagoknak igen nagy részét behozta. Két erős párt állott egymással szemben. Jelszavuk : visszük, — nem engedjük, Mindkét párt bizott erejében, a csabai ezenfelül számában. A harcot Reök kezdé meg égy másfél óráig tartó bevezető beszéddel, — az ellenpárt nyugodtan hallgatá a Reök ur által már több Ízben kibocsátott röppentyűk susogását, mely épen ismé- teltségénél fogva megszokottá válván, hatással sem birhatott. Tehát Reök megtette az indítványt, hogy a székhely Gyuláról Csabára áttétessék. Beliczey Rezső enrek ellenében azt inditvá- nyozá, hogy Reök indítványának félretétele mellett, a gyűlés térjen napi rendre. Indokolásában igen találóan jegyzé meg, hogy miután a tett indítvány szülöanyja, a megyék territoriális rendezését tárgyszó törvényjavaslat sem látott még napvilágot, nagyon korai, s időszerűtlen az indítvány tárgyalásába bocsátkozni. Kemény Mihály azonban helyén látja, hogy az indítvány most tárgyaltassék, mert az ö ideája szerint már 1849-ben kellett volna a székhelyet Csabára áttenni, mikor még ott alig volt egy bolt, s még vasúti közlekedése sem volt oly szerencsés, mint ma. Kollár János erre aztán szépen „Ament“ mona A vármegye szónokai. — Ártatlan silhouettek, a humor rózsaszínű papírjából vagdalva. — Hónapokkal ezelőtt indult meg a mozgalom a megye székének Gyuláról Csabára áthelyezése kérdésében; hónapok óta képezi e kérdés a megbeszélés tárgyát a megye szélo-hosszában, s a pro et contra erős ágyutelepei elvégre a küzdtérre kerülvén, inegvivatott a nagy csata, mely két egymást követő napon szakadatlanul tartott. Nem dicsekedhetünk azzal, hogy a küzdelem eldöntötte volna az ügyet; két napi ágyúzás után, a válság utolsó pillanatában sült ki, hogy az elfogyasztott puskaport hiába prédáltuk; buzgó hevünkben megfeledkezvén olyas valamiről, a mi nélkül tulajdonképen bele sem kellett volna ereszkedni a csatába. A thema nagyon alkalmas volt arra, hogy nagy hevélyt idézzen elő a gyűlés kebelében b ezúttal azon édekes jelenségnek lehettünk tanúi, hogy a politikai pártok mint ilyenek egy kis időre összegöngyölték zászlóikat, s a politikáiktól egészen különböző érdekek szerint csoportosultak. És volt nagy szüret is: a dictiozás szürete. A gyűlés elnöke előre is kijelentette, hogy—szabad a vásár. Árulta is aztán portékáját kiki, kisebb nagyobb szerencsével. Táncéin lesz érdektelen, ha ez alkalmat arra használjuk fel, hogy — habár csak egy pár tollvonással is — egy kis revue-t tartunk a hallott beszédek felett. Provinciális lapban talán kissé dott, megsokalta azt a jót, a mi Gyulának s Csabának van, 8 beszédében annyira neki hevült, hogy a terem oldalát majd „kirúgta.“ Keller Imre Reök számításának helytelenségét, | nemzetgazdászati tévedéseit találó élccel mutatja ki. Szigethy Lajos pedig 60000 frtos ajánlatát licitaliónak, s a megye méltóságával meg nem egyezőnek, és sértőnek tartja, de ha már dohra van ütve a székhely, hát licitáljunk, hogy ki ad többet érte. Ladies György higgadt, komoly előadással czáfolta Reök érveit, s verte vissza támadását. Ha Békésmegye közönsége segédkezet nyújt Csaba kitűzött czéljainak elérésére, lehet, hogy alkotnak egy hatalmas Rómát, de melynek aztán bizonyára meglesznek a maga nyomorult provinciái, vagyis felemelhetjük mi Csabát oly magaslatra, minőnek a csabaiak szoretnék, de a mi hátrányunkra. S ha tgyszor Róma áll, a provincia kincseit majd össze tudja szedni. Ma a megyeháza, holnap a törvényszék, holnapután a szarvasi főiskola fog szemébe tűnni, s mi Rómának tetszeni fog, azt kebelébe viszi bármely utón. De Reök már verve érezte magát, s jónak látta, hogy beunlevö serege mellé még a reser- vistákat is behívja. Ezzel az első nap véget ért. Másnap a két sereg ujult erővel állott szemközt. A kimenetel kétes volt. Reök serege igen nagy és jól fegyelmezett volt. Gyula serege bizott ügyében, s e bizalom oly lelkcsültséget öntött harcosaiba, minőt csak az igazügy, s az erős meggyőződés kölcsönöznek. A feszültség s várakozás nagy volt, — mindenki tudta hogy dr. Kovács István is szólni fog. S ki már egyszer öt hallotta beszélni, annál a feszült várakozás nem indokolatlan. S valóban leir- hatlan a hatás, mit e beszéd előidézett, az a báj, szokatlan jelenség ez, de ez nem lehet ok arra, hogy ne tegyük. A beszédek sorát — természetesen — maga az indítványozó kezdte meg, s indítványában tett azon kijelentésének, hogy majd szóval is elő fogja adni indokolását — rettentő pazarsággal tett eleget, s ha valaki nyújtotta, húzta —- halasztotta a dolog kimenetelét, úgy az bizonyára Reök ur volt, ki csaknem megingatta bennünk a hitet ama közmondás igazsága iránt, hogy „nincsen olyan kolbász, melynek nincsen vége.“ Egyébiránt mi azok közé tartozunk, kik Reök urban a gondolkozó főt, s a tanulmányok emberét respectálják. O mindig tárgyilagos és higgadt, a themát, mely szőnyegen van, rendesen magasabb szempontokból tudja megbeszélni, a tanácskozást egészen komoly értelmében méltatja s igy ment mindazon ferdeségektöl, melyek a feltétlen hatást bajhászó, vagy vármegyei kortes el- válhatlan tulajdonai. Beszéde ott, hol az áthelyezés anyagi lehetőségét sőt könnyűségét igyekezett bebizonyítani — vontatott volt s rideg, mint a számok, melyekre hivatkozott; de mikor ezek tömkelegéből szerencsésen kigázolt s a megye „szellemi jövőjére“ tért át, felmelegült a hangja emelkedetté lön. Nem ö volt oka annak, hogy a kőszívű gyulaiak ekkor sem indultak meg. Kovács István főorvos beszéde az önvédelmi csatát vívó gyuláiknak valóságos Rákóczy-indulója volt. A múlt iránti kegyelet apotheosisát zengte hibátlanul elmondott hatalmas periódusokban, — de nem állta meg, hogy egy kis cholerát ne vegyítsen gyönyörű szép beszédébe, s átszellemült hallgatóságát a még nem régen távozott rém idézésével meg ne trémáztassa. az sok szépség, az az őrös logica, az a bensöség s esengö hang, mely az észt és szivet egyaránt felmelengeti, magával ragadott; együtt éreztünk, egyet gondoltunk vele. E beszéd Reöknek nem csak érvelését tette egytől egyig tönkre, hanem, ki Reököt e beszéd tartama alatt figyelemmel kisérte, észrevehette, hogy az öt magát is megrendité. A küzdelmet azonban Beliczey István kezdé meg. Beliczey István sem mint gyulai polgár, sem mint csabai birtokos nem szólhat a tárgyhez, egy magasabb, t. i. megyei szempontból indul ki, s kérdi, váljon indítványozó számot vetett e magával akkor, midőn az agitatiot meginditá ? Nemmel felel, mert Reök urnák tudnia kell, mint politikusnak, hogy a kormány körökben mindinkább a meg- | valósuláshoz közeledik azon eszme, hogy minden igazgatási ág egy helyen öszpontosittassék. S midőn most Gyuláról a political közigazgatást a honvédelmitől s igaszságszolgáltatástól el akarja vonni, e politics elé a legnagyobb akadályokat gördítené, de meg számitása is nagyon gyenge alapon nyugszik, mert ha komolyan vizsgáljuk, az általa felszámított összeg kétharmadrésznyire devalválódik, s ha a jelen nyomorult pénzügyi viszonyok között árusítanánk el az épületeket, a megye, mint ilyen, a várható érték-emelkedés előnyeitől elesnék, — de különben is csak azért adnók el most a megyei épületeket,' hogy a' jövőnek építsünk, mely bizonytalan előttünk eredményeiben. De a számítás azért is helytelen, mivel az a szakértőket is több nyíre cserben hagyja, annál inkább 'indítványozót ki egy idea megvalósításánál nagyon idealistikus szemüvegen néz, s megeshetik, hogy számitása a valóságban, a kivitelnél megkétszeroztetnék. Sigy ha számot vetett is indítványozó magával, számítását nagyon is ingatag alapra fekteté. De a fő tekintet e kérdésnél, mint indítványozó is hang-1 Zsilinszky Mihály megtartotta ígéretét, me lyet beszéde bevezetésében tett: magasabb szempontból tárgyalta a kérdést. Sok szép igazságot szépen mondott el, logikája ép, nyelvezete példás korrektségü volt. Sajnáljuk, hogy oly ritkán hallhatjuk ékos szavait a megye teremében. Beliczey István a raffinirt kortes minden ge- niálitását kifejtette beszédében. Erős ellenérvek mellett combinált ügyes fordulatokkal kerülgette az ellenséget, átalában pedig a legsikerültebb beszédei egyikót tartotta. Kollár János majd „kirúgta a ház oldalát“ rengeteg hangjával s méltán retteget szóbőségével; de Papp Mihály egészséges humorral telt beszédében fékezni igyekezett legyőzhetlen hajlamát a rugdalódzás iránt. Ladies György beszéde vontcsövű ágyú volt, melyből a hatalmas érvek lánczos golyói sűrűn repültek az ellenre. O azok közé tartozik, kik ritkán szólalnak fel a gyűlésekben; de felszólalásai mindig telvék meggyőző okokkal. A tanácsteremben ép oly sikerrel megállja helyét, mint a mily kegyetlen a vadászatokon a védtelen nyulacskák üldözésében. Nagy Károly beszéde keveréke volt a dictió- nak és kávéházi disknrsusnak, sőt beszéde vége felé már kezdtünk „per tu“ lenni, s ha még sokáig beszél, hát rákezdjük kend-ezni egymást. De argumentumai közül sok mcgállható került ki, — itt- ott sok sikerrel dolgozott. Keller Imre szépen volt öltözve, de manchett- jein némi foltot ejtett ama modorával, melyet Reök ur nemzetgazdászati talentumát vette bírálat alá. Hanghordozása, mint mindig, ezúttal is olyan I sulyozá: a társadalmi. Békésmegye nagy és jómódú községeiről nevezetes, melyeknek legtöbbj» képes az önálló kormányzatra, anélkül, hogy egyik a másik erőit csökkentené, ha Reök ideája való- sulást nyerhetne, lenne ugyan Békésmegyében egy virágzó központ, de az csak a többi községek hátrányára történhetnék. Avagy Arad- Bihar- és Csa* nádmegyék Arad, N.-Várad s Makó nem azt mutatja-e, hogy ott a többi községek nem képesek erőt kifejteni, s a kívánatos haladást előmutatni. Gyu- I Iának, mint székhelynek azon nagy előnye van e városok felett, hogy mellette oly virágzó községek állanak fenn. E kérdést tehát Csabára nézve pusztán kényelmi kérdésnek tekinti, mely Csaba lakosságának óhajával nem is találkozik, de mint csabai lakos, a nép közt gyakran fordulván meg, tudja, hogy annak sokkal nagyobb szükségük van telekkönyvre s hogy ez átalánosabb óhajtás is a székhely áttételénél, azért indítványozza, hogy az igazságügyminister e gyűlésből kéressék fel, hogy Csabára telekkönyvi hatóságot szervezzen. Dr. Kovács István rövid bevezetés után bírálat alá véve azon érveket, melyekre Csaba városa emlékirata támaszkodik, azok tartbatlanságát bizonyitá. Kiemelő, hogy mennyire téves azon állítás, miszerint nálunk az erők elégtelenek, hivatkozott boldog emlékű nagy hazánkfia azon nyilatkozatára, miként Magyarország területénépen Békésmegye az, mely az általános miveltség tekintetében, a növelt német nemzettel kiállja a versenyt, s miután emelésével megyénk szellemi életében észlelhető minden mozzanatra kiterjedt, a csabai emlékirat fentebbi tételét egy be nem bizonyított alaptalan állítás csikkére szállitá le. Hasonlóul ki- mutatá az njabbkori honvédelmi tekintetek átalakulásából faragott érvnek nemcsak értéktelenségét, de azt, hogy az emlékirat e tétele komolyan sem I vehető; hasonló sorsban részesítő a jövönknek volt, mintha ö volna az-az ember, aki — ha kedve kerekedik — végig skutikáztathatja a közgyűlés minden tagját. Különben pedig, izgékony mozgékony lényével a közélet gyepén nagy sikerrel pályázik s annyi bizonyos, hogy a mely ügy e csinos fiskálist apostolai közé számítja, az ritkán szokott raegbukui. Göndöcs Benedek apát ur az őtet jellemző jó indulat melegségével b nemes buzgalmával védte hiveit s teljesítette a jó pásztor kötelességét, mig Bonyhai Benjamin, a m.-berényi lisztes remete, érzékeny felszólalással elegyedett a csatazajába. Schiffner Ede apát ur a szeg fejére talált; de beszéde az ellentáborban ülő endrődi bíróra nem nagy hatással volt, mint ez enneh felszólalásából kiderült. Farkas Béla újból megmutatta, hogy nem csak a Körös árjaival kész szembe szállani, hanem ha a csabai ambitiók fenyegető duzzadásai ellen kell gátat emelni, ott is a kubikolók sorában foglal helyet. Szigeti Lajos kiadta mérgét kedve szerint a csabaik ellen, kikre a gyulaiak emlékirata nem nagy hatást látszik gyakorolni. De félbe hagyjuk revue-nket, nehogy több embert haragítsunk magunkra ártatlan silhonett- jeink miatt, s Ígérjük, hogy ha e kis tárczaczik- künk miatt, neheztelést nem vonunk szegény fejünkre, — ilyen hangon Írott dologgal soha többé elő nem állunk. Ördög Róbert
