Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

Tiszteletből szolgálni pedig, már 1 ment a divatból.

De hát tulajdonki'peu mit is lendite Csabán, ha a megye székhely oda áth lyeztetnék ?

Tizenhat éve, hogy a „Tiszavidéki vasú határát szeli, hogy közlekedését a nagy^ lággal lehetővé tette, s kérdjük, látszik a haladásnak oly nyoma, mely rendes k rülmények 1 viszonyok mellett ily hossz idő alatt sehonnan sem maradhatott volt el ?

S ily kedvező körülmények közöl ily csekély mérvű haladás után „a szerény ség félretétclc melleit“ — persze csak is igj

— azt praedicálni, hogy Csaba lehet esi pán a jövő Békésmegye székhelye, s ler nie is kell, mert a megyével eladatjuk in gatlanságait, s vagyonát, eszét ide liozzuli

— Hiszen elhisszük mi azt, hogy ezekr Csabának szüksége van, hanem a hang melyen ez mondva van, bizony nagy ön hittségről tanúskodik.

S mint mondók nem is őszinték szóm szédaink. Sokkal több súlyt fektetnek ől a törvényszék áthelyezésére, mely a szék hely áthelyezését okvetlenül követné, d< egyszerre nem történhetvén meg minden egyelőre megelégszenek a megye székhely

lyel.

Rendezett államokban a közhatóságot rendesen egy pontban concentrálfatnak hogy az igazgatás minden ágában s az igazságszolgáltatásban a lehető legnagyobb öszhang, pontosság és gyorsaság éressek el. Már most ha a megye székhelye a törvényszékétől elválasztatik, a remélt öszhang- ban bizonyos zavar fogelőállani, mely még inkább növekedni fog, ha a közigazgatás és törvénykezés közt a jelenben fenálló merevség a legközelebbi időkben törvény- hozás utján fog megszüntettetni, midőn megye és törvényszék közt az érintkezés gyakoribb leend. — Azt meg tudjuk, hogy a törvényszékek a kormány gondjai közétartoznak, jelen pénzügyi viszonyaink közt nincs kilátásunk, hogy a kormány törvény- széki helyiséget építtessen Csabán, hogy pedig Csaba még erre is vállalkozzék, az a legmerészebb számításokat is megcsalná.

Tehát ha Csaba, lakosainak nyomorult pénzügyi viszonyai mellett magára vállalná a megye székhelyéhez szükséges épüle tek létesítését, ha önmegerőltetésével s ez által a jövő nemzedék haladásának meg- gátlásával is vállalkoznék ez áldozatra, a megye bizottságának kétszer is meg kellene gondolnia, hogy akkor, midőn folytono san rósz és drága igazgatásról beszélünk, a helyzetet még az által is nehezitené, hogy a kormány által célba vett concentráló politikát a két hatóság elválasztása által, s ki nem bírható költekezés árán szavazatával megdöntse.

.1 Gyulán ezenkívül katonai párancsno ság is van, s Gyula város közel százez I frtos áldozatával a 8-ik honvédzászlóalj - a 6-ik huszárszázad számára oly laktany épittetett, mely ritkítja párját a hazába I Ez már aztán igen bajosan volna Csabái 1 áttehető, pedig a honvédség is egyik ige 1 fontos ágát képezi az igazgatásnak.

Gyula tehát birja az eszközöket, mi i lyek az igazgatás 1 igazságszolgáltatás né i külözlietlen kellékeit képezik, birja pedi úgy, mint hozzá hasonló város kevés. Css , bán e feltételek még mindig egy mérés agy szüleményei, tehát még a reményne ; sem jogos alapja. |

Csaba bármint számit, számítását non possumus ketté vágja, — a megy bizottsági tagok pedig csináljanak e dolog ból lelkiismeretes kérdést, s gondolják meg hogy a jelen, s még jó darabig ajövő szá mitása sem engedheti meg, hogy a né] újabb oktalan adóval terheltessék, mint a: egyik pesti lapban kifejtve lön, mely sze | rint Békésmegye lakossága minden forin után 11 krt fizetue azért, hogy a megye háza Csabán legyen, s hogya meglevőépü letek Csaba kedvéért potom áron elpocsé koltassanak.

Polgármesteri jelentés.

(Jyulavarosa 1873. november 24-én tartott képviseleti ülésében.

Tisztelt képviselő testület!

Midőn önök által ezelőtt több mint bárom hóval e város polgármesterévé választattam, számot vetettem ön magammal, hogy váljon képes leendek-e nagybecsű bizalmuknak megfelelni; képes leendok-e a csekély személyemhez kötött reményeket megvalósítani a Gyulavárosa önzetlen lelkületű jobbjainak e város jobb jövőjére irányzott óhajtását teljesíteni.

Megmondtam akkor, hogy tehetségem szerény, de akaratom van, és ha tán nem voltam képes e rövid idő alatt mindazt (étesiteni, mit legtisztább szívvel óhajtottam, ne vegyék ezt akaratom lankadásának, hanem keressék azt . ití- kább a mostoha viszonyok súlyában, melyek mindnyájunk fölé nehezednek.

A mostoha évek után reménylelt jobb, áldásosabb éveket, meghiusitá a természet véghetlen rejtélyü rende, a kalászt ugyan lengetó a szellő, de tartalma nem fizető meg a gazdának verejtó- kés munkáját, nem könnyité vállait az előbbi két év súlyának terhétől.

Es hogy eme súly még nehezebb, reánk néz- vo még terhesebb és végzetszerübb legyen, a nélkül is elszigetelten álló gyér fajunkat pusztitá a halál öldöklő angyala, a temetőkben kopáron álló sirhalmokjelzik a vesztességet,melyet szenvedőnk; mindegyik kopár domb, e város munkára hivatott polgárainak szirtjéböl porladozott le, és a majd

— En nem adom öt soha neked, mert én Maruczának nem vagyok igazi atyja.

Hóra felugrott, mint a kit kigyó csipe meg, 8 meredten nézett Greguczra egy darabig, mert a roppant felindulástól, szólni sem volt képes.

A háttérben egy elfojtott sóhaj szállt el, melyet azonban a sátorban senki sem hallott meg... Marucza félig lehunyt szemekkel bámult az öregre, ki e perezben jelenté ki, hogy nem atyja neki.

— Vezér, ha megesküszöl nekem lelked üdvére, élted boldogságára, tested földbeni nyugalmára, hogy nem fogod megmondani Maruczának atyja nevét: akkor fölfedezem azt neked ; szólt lassú ünnepélyes hangon Gregucz.

— Esküszöm !... ezerszer esküszöm lelkem üdvére, éltem boldogságára, testem földbeni nyugalmára, hogy Marucza sohasem fogja megtudni tőlem igazi atyja nevét! .. . szólj tehát!

Az öreg közelebb csúszott, körülnézett a sátorban, s alig hallhatólag suttogá :

— Maruczának atyja Szirty volt.

A vezér haragja most oly nagy meglepetésre változott, hogy ajka nyitva maradt a bámulattól.

Gregucz fát tett újra a tűzre, s aztán még közelebb csúszott Hórához; úgy hogy szavait pár lépésnyire nem érthette volna meg senkisem.

Vezér az éj még hosszú, elfogom neked röviden mesélni e történetet.

(Folyt, következik.)

tűz mellé kuporodott. Példáját követte csakhamar Hóra is, minden tétova nélkül leereszkedve Greguczczal szemben a földre; pedig az öreg olyan pillantásokkal méregette Hórát, melyekből a ravasz vezér könnyen kitalálhatta volna, hogy társasága, e perezben Gregucznak terhére van.

— Mért vagy ma oly szótlan, oly kedvetlen öreg ? — e szavakkal fordult hozzá a vezér, s aztán mintha a rejtélynek nyitjára akadt volna — gúnyos mosolylyal tévé hozzá:

— Talán neheztelsz, hogy beteg menyasszonyomat egy perezre meglátogatám ?

Az öreg szeme egyet villámlott, s azután oly megölö hidegséggel nézett Hérára, mintha egyátal- jában helyeselné szavait; és vontatva válaszolt:

— Vezér, Marucza még nem menyasszonyod !

— Hogyan ?. ... hisz megígérted ! — fordult ez hozzá hevesen.

— Mást gondoltam: feleié Gregucz.

— Dehogy öreg ? <— s te tudnál még gondolkodni is ?... szólt Hóra erősebben, epés, gu- nyoros hangon.

— Igen vezér, tudok gondolkozni is; és még egyszer mondom, hogy: Marucza nem lesz menyasszonyod; — legalább én soha nem adom őt neked.

— Vén hazug kutya, szólj: miért ? kiálta Hóra ingerülten, majdnem reszketve a harag miatt.

Az öreg nyugodtan felelt;

húsz ezer lélekre rugó lakosság kebeléből 471 alusszák oine dombok alatt az örök álmot. A kikelet e dombokat befogja fedni zöld pázsi- tával, de váljon képes leend-e behegeszteni az okozott .sebeket az emberi sziveken ?

Eme gyászos idő alatt meg kelie zsibbaszt- va lenni a tevékenységnek a községi élet működésének minden irányában, tevékenységet csupán a járvány bizottság — mely hivatva volt az orvosi tudomány végrehajtójaként szerepelni — fejthetett ki; én e bizottságon kívül álltam s figyelmemet csak arra irányozhatám, hogy a kiadásokat ellenőrizzem, s a hol lehet kevesbítsem, vagy egészen megszüntessem. A járványbizottság működése a tisztelt képviselet előtt ismeretes lévén, én itt csak azt jelentem, hogy e czélra a városi pénztár 2642 ft. 23 kr. erejéig volt igénybe véve.

A járvány alatt ipar, kereskedés pangott, a forgalom megszűnt, September első felében intézkedni kellett, hogy anyagi helyzetünkbe uj életerőt szerezzünk, ez okból elmaradt őszi vásárunk helyett egy pótvásárnak megtartását kérelmeztem ; mely October 5 én és előző napokon eléggé népesen folyt le. Júliusi elmaradt kisvásárunk pedig felterjesztésemre szinte engedélyezve, a mai napon érend véget.

A rendezett tanács első képviseleti ülése teljes tiszti karával augustus 25-ón és folytatva tartatván meg, utasítva lettem, a hivatali ügyrendek elkészittésére és a szakosztályok megalakítására, mind az első, mind pedig a második utasítás teljesített és a tárgyalások során szerencsém leend eme munkálatokat a tisztelt képviselet elé terjesz teni. A szakosztályok megalakításánál korántsem tapasztaltam azon buzgalmat, és a közügyele iránti jóakaratot, a mely kell, hogy Gyulavárosa minden képviselőjét átlengje. A szakosztályokba kevéssel több, mint fele van a tisztelt képviseleti tagoknak bejegyezve.

A szakosztályok munkálkodásából figyelmet érdemel a jogi szakosztálynak azon cratékirata, melyet Békésmegye bizottmányi tagjaihoz intézett, a megye székhelyének Csabára leendő áttétele tárgyában, a munkálatot a tisztelt képviselő testület ismeri, és itt csak azt emlitem fel, hogy az kinyomatva minden megyei községnek és bizottmányi tagnak megküldetett.

A novelésügyi szakosztály szinte e gyűlés folyama alatt terjesztendi be munkálatát, egy Gyulán létesítendő hat osztályú polgári iskola ügyében ; költsége a jövö évi költségvetésbe már fel is vétetett a tisztelt képviselő tesfület jóváhagyása reményében ; a pénztárak általam a szabályrendelet értelmében küldöttségileg megvizsgáltattak s rendben találtattak.

A házi szegények pénztárába a f. évi költségvetésben előirányzott 2000 írtból e hó elején voltara kénytelen az első 100 frtot utalványozni havi segélyben részesülő házi szegényeink részére.

Az ápoldában elláttatik részint csak lakás, részint lakás és élelemmel 19 egyén; egy gyermeket, ki ott évek óta ápoltatott könyörülő embernél helyeztem el, azon kikötés és általa elválalt kötelezettség mellett, hogy az elemi iskolai kiképeztetés után, iparos pályán loend kiképeztetve.

Azon szegények száma, kik Gyulavárosa által kisebb havi segélyben részesülnek, összesen 60, eme szám azonban a tél folytán hihetőleg szaporodni fog. — Az ápolda kibővítése igen kívánatos volna, mert szegénységünk folyton szaporodik, úgy szinte annak ágynemüekkeli ellátása is, a jelenleg meglevő ágynemű nagyon szakadozott állapotban van.

Ez alkalommal egyúttal legkedvesebb kötelességem bejelenteni azt is, bogy nagyságos Gön- döcs Benedek apát ur, ünnepélyes beiktatása alkalmával kezemhez 200 ftot küldött, felét a sze-" gények között kiosztandó, felét pedig a járványban nyomorba jutott árvák és Özvegyek felsegélé- sére; ez összegből 50 ftot az ápolda javára tőkésítettem, a második 50 frtból 18 irtot az ápolda szegények között, 24 frtot a házi szegények között fejenként 40 krjával e nap emlékéül kiosztottam, 8 fton pedig a város gondozása alatt lévő kis gyermekeknek téli ruhát vásároltattam; a második 100 frtot ideiglenesen takarékpénztárba helyeztettem el, melyhez még a gyulai izraelita hitközség 15 frt 40 kral, Ferentczy Alajos ur 2 Ital, Andrássy Mi klósné asszonyság 5 ftal GyulavároS tanácsosai és mérnöke 6 ftal, és nagyságos Göndöcs Benedek apát ur mint hívei közötti gyűjtés eredménye, 214 frt 70 kral járultak azon czélból, hogy felmerülő esetben a járvány szegényei és árváinak nyújthassak, rögtön segélyt, éppen e czélból igyekeztem a megyénél is odahat- ní, hogy a járvány sújtottak részére gyűlt könyöradomány községenként osztassák fel, és a községek kezelése alá jöjjön, mert itt rögtönös segély szükségének eshetősége foroghat fenn. Bár a járvány által visszamaradt árvák elvannak helyezve, még is gondoskodnunk kell arról, hogy azon szegényebb sorsnak, kik mostohább anyagi környülmények között vettek rokonsági összekötetéseiknél fogva ily árvákat magukhoz, ezek kellő iskoláztatása végott némi segélyben részesittes- senek. E czélra eddig 343 frt 10 kr van ideiglenesen takarékpénztárba letéve, ez összeghez a megyétől nyerendő segély jönne, továbbá reményl- hetöleg egy a város által gyűjtendő segély is némi eredményt mutathatna fel, melyet legczélszc- rübben a tizedbeli tanácsosok által vélnék sike- rosittetni.

A mi az adók lefizetését illeti, a f. évi kis- sebb adó mellett nem találtain sqIc nehézséget, de nehézséget okoznak a múlt évek tetemesebb hátralékai, és éppen ez okból szüksége forog fenn az adók és adózók általános revíziójának ; ez azouban nézetem szerint csak az uj év elején tőrténhetend meg, jelenben csak hátramaradást szülne a pénztárnál; és én ama küldöttséget, mely e munkálatra kiküldve van múlt képviseleti ülésünkből, csak az uj év első napjaiban fogom össze hivni.

Sajnálattal kell azonban nyilatkoznom, a fogyasztási adóra nézve, azon szöllösgazdák egy részéről, kik kapaszámra fizetnek, és ismételt sürgetéseim daozára is elmulasztották ezen, csak reájok nézve előnyös kötelezettség teljesítését, mi által könnyen azon eshetőség állhat be, hogy jövőre az oly mérsékelt borfogyasztási adónak kedvezményétől nem csak elesnek, de már az idén is a várost a 715 frt kezelési jövedelemtől elejthetik.

Élnem mulaszthatom adó ügyünknél különösen a tisztelt képviselet figyelmét felhivni, azon nehézségekre, melyek a lakosság nagy részének közönyéből és hatalraaskodási viszketegéből származnak. Nyíltan és őszintén szólok, parancsolja ezt lelkiismerotem, és ama bizalom, melynek kifolyásából itt e helyen vagyok; parancsolni mindenki akar, engedelmeskedni kevesen, ha komolyan figyelmeztetjük kötelezettségei teljesitéséro henczegés és gorombasággal találkozunk, hivatali tekintélynek fen tartásához a közigazgatási tisztviselőnek nincs joga, ha elégtételt akar szerezni megteheti hoszadalmas utón, végrehajtáshoz nincs erő, mert a megválasztott két végrehajtó többnyire a kincstár közegeivel jár; a tanács többi tagjai pedig erre nem kötelezvék; és ez — kimondom nyíltan — egyik hibája szervezetünknek, a melyen segíteni tisztelt képviselet az önök feladata.

Eme közöny és ignorálása a vett hatósági rendeleteknek odáig fajult, hogy közmunkája teljesítésére egyátaláu nem vagyunk képesek senkit sem szorítani; a jelenben sem, midőn a mezei munkának vége. A község életfáján rágódó férget kiirtani kötelességünk, de ezt csak úgy irthatjuk ki, ha én és a tanács biztosak leszünk abban, hogy erélyesebb intézkedéseink által, netán érhető kellemetlenségekben a tisztelt képviselet határozott támogatására számíthatunk.

(Vége következik.)

A nők neveléséről.

Az igazság olyan, mint a villám, szeretjük látni, süt bámuljuk távolról, de nincs erű, melyet meg nem ráz, ha közelében sújt.

Igazságok felderítése az én czélom, és mert kisebb-nagyobb mértékben mindnyájunkat illetnek, nem érdektelenek senkire sem.

A nőket tanítják és taníttatják, de czélszerü házi nevelésben nem részesítik — s ez rósz.

Mielőtt szonban ezt bebizonyítanám, azon két kérdést teszem fel magamnak: 1. Milyen a nők mostani nevelése? s 2. Mi azon mostani nevelésnek következménye.

Ha volna rang vagy rend, mely kivételt tenne, és azon hibák nem volnának rányomhatók, miket elmondandó vagyok s miért megtámadom a nők mostani satnya nevelés-módszerét; akkor elhallgatnék, de mert nincs kivétel, bűnül rónám fel magamnak a hallgatást.

A nők mostani, taníttatással egybekötött és házon kivül történő nevelése ferde és bűnös.

Ferde, mert a nőt nem nevelik a leg-