Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

Második évfolyam.

48-ik szám.

Gyula, november 30-án 1873.

í ”

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-káz.

J

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza

IS. sz.) — Scliwarcz testvérek nemzetközi irodájában furdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6

_8.

Hird

ctésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb

hirdetéseknél méltányos árelengedés. — NyiIttér Garmondsora 10 kr.

Megjelen

hetenként egyszer,

minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft

v________y

— A város kivilágítását a tek. képviselő testület felkarolván alább Írott lett oly szeren esés városi főkapitány úrral egyetértöleg a kivilágítandó utczák és terek, úgy mint azoknak al- kalmaztatási helyüket kijelölni, ennek alapján a terv elkészült és minthogy ez idénre, és 1874-re, bár a felszerelési költségek tudvalevőleg a leg- terhesebbok, adó kivetés erre ném történt, felkéretnek mind azon t. polgártársak, kiknek a város előlialadása szivén fekszik, hogy a köröztetendő ivekre minél nagyobb összeggel jegyezzék magukat elő. — Alulírottnál eddigelé részint fizettek, részint magukat előjegyeztették: nagyságos Gön- döcs Benedek apát ur 60 frt, Herodek Lipót ur 50 frt, Lóderer Salamon 10 frt, Dr. Berkes János 10 frt, Szigethi Lajos ügyvéd 10 frt, Silberstein József 10 frt, S. Schriffort Mátyás tanácsos 5 frt, Smetán Fülö'p és özvegy Zinczárné együtt 10 frt, Licska és Schartenreiter tanácsosok együtt 10 frt, Oláh György tanácsos 5 frt, ifj. Huszka Imre 5 frt, Winkler gyógyszerész 5 frt, Silber- 8tein testvérek egy uj lámpát állítanak és azt el is látják, Dr. Glaser Károly egy lámpa költségét, Mondák György tanácsos 3 forint 50 kr, Gergely András v. gazda 3 frt 50 kr,Ladies ügyvéd 10 frt, Nuszbek József építész egy lámpa költségét, özv. Billitz Viimosné 10 frt, Léderer Lajos 10 frt, összesen tehát 227 frt és 3 lámpa költsége, mely nemes áldozatokat ezzel köszönettel nyugLéderer Ede,

v. mérnök.

A megyei bizottságnak.

Holnap veszi kezdetét ez évben az utolsó évnegyedi közgyűlés. Az alispáni programúiban ugyan nincs felvéve, de e lapokban folytatott polémia s egyes közlemények, úgy Csaba és Gyula városok által kibocsátott emlékiratok a megye székhely kérdésében kétségtelenné teszik, hogy e közgyűlés legérdekesebb s legfontosabb momentumát épen a székhely kérdése körül kifejlendő vita, s a kérdés eldöntése képezendik.

Pro és contra, el voltak mondva a vélemények, és igy a megye közönsége tájékozva is lehet már nagy részben.

Olvastam a polémiát, olvastam mindkét község momorandumát, s ki merem mondani, hogy Csaba részéről nagymérvű önhittséget, de annál kevesebb őszinteséget tapasztaltam.

Gyula ellen azt hozzák föl, hogy a megye szélén fekszik, s igy központ nem lehet, hogy közlekedési vonalai a hozzájutást több idő s költséggel eszközük, mint ez Csabán van.

Jegyezzük meg jól, hogy eddig csak a megge székhelyéről volt szó. Kik látogatják a megye székhelyét, kiknek van a megyénél dolguk ? a bizottsági tagoknak, ha közgyűlésre jönnek. Másoknak személyes megjelenése a rendkivüliségek közé tartozik, elvégezhetvén dolgát kiki egy öt kraj- czáros levélben. Azt meg felteszszük, hogy a megyebizottsági tagokban van annyi áldozatkészség, hogy ha már csakugyan jelen akarnak lenni a megyei közgyűlésen, egy fél órai időköz s 60 krajezár nem fogja őket a közügyekben való részvételtől visszatartani, s a hazaim kötelesség teljesi- tésétél elrettenteni.

S ha még hozzá veszszük, hogy az arrondirozás ez ellenvetéseket is teljesen megsemmisíti, kérdjük mi lehet Csaba fellépésének, izgatásának rugója?

Erre nagyon egyszerű a felelet, hogy a székhely áthelyezés az első, legnehezebb ugyan, de nem legfontosabb lépés, ezt követné aztán a törvényszék áthelyezése, s ez lenne csakugyan a logikai következés is.

Hanem vizsgáljuk az első lépés lehetőségét, a méltányosság és igazság félreté- tele mellett is.

E lapok múlt száma fejtegeti, hogy honnan veszik a pénzt a terv létesítéséhez

s Szépen ki is süti számokban, hogy ennyi kell, ezt veszem ebből, Csaba ad ennyit, megvan. E számadásnál egy hasonló számadás jut eszembe : hogy egy potyka + egy harcsa = három hal, — 2X50=180. Csaba eladja a megye épületeit, adja fűnek, fának, adja áivabáznak is. Nem hallgathatom el itt Szarvasi ur egyik igen nyomos érvét felemliteni, hogy „a zordon megyeház börtönnel van garnirozva“ ez a megyei urak érzékét sérti, hanem az árvaház udvarán ott lehet, hogy az azt mindennap látó gyermek törekvésének czél- pontját képezhesse. Vagy talán majd rendel Csaba akkorára valami földindulás-félét, s ez aggodalmunkat a börtön romjai alá temeti.

Papiroson tehát már Csabán meg van a megyeháza, mert azt fel kell tennünk, hogy a megye nem akarhat mást, mint Csaba.

Előbb ugyan lesz egy kis bökkenő, ha már a megyeházat megveszik árvaháznak, s többi középületeit a megye mind eladja, mert hiszen ennek igy kell lenni, Csaba igy akarja, ekkor előáll 60,000 frt deficit, a megyének nincs pénze, de hisz ez nem is baj, Csaba megajánlotta már e hiányt. Csakhogy ez összeget Csaba vagy adóból, vagy kölcsön utján szerzi, a mi később megint adó lesz, és itt már a megye is beleszól, megköthető-e a kölcsön, kivehető-e az adó ? Eb, de mit nekünk vármegye, Csaba beszél, hallgass rá, várd üdvödet tőle.

11a tehát megengedjük is, hogy a vármegye épületeit elkótyavetyéli Csaba kedvéért, azt nem hiheljük el, hogy Békés- megye közönsége beleegyezzék abba, hogy Csaba a jelen viszonyok között terheit 60,000 forinttal szaporítsa. Ha lehetséges volna Csaba tiszta, félrevezetetlen közhangulatát kipuhatolni, bizony azt találnánk, hogy ott nem kívánják ily teher-vállalás

árán a székhelyet. Csaba város lakossága pénzügyi tekintetben szerencsétlenebb, mint a haza, az egykor tehetős jó módú gazdák városról városra járnak kölcsön után. a legjobb hitelű, legszolidabb gazdák egymásután mondják a csődöt, a kir. törvényszék, különösen ennek telekkönyvi osztálya csabai ügyekkel yan legnagyobb mértékben elfoglalva, végrehajtások s bekebelezések elrendelése s eszközlésével, illetőleg foganatosításával. Ily népet újabb s szükségtelen adóval terhelni nem tanácsos, ez ellen első sorban a „plebs cont- ribuens* fog feljajdulni.

A megye sem pótolhatja a hiányzó 60,000 frtot, ha ugyan csak ennyi lesz az. Áz egész ország takarékosságról beszél, Békésmegyének épen nincs oka, az ellenkezőre. 95,000 forintból pedig Csabán megyeházát nem építünk ma.

De tegyük fel, hogy a pénz meglesz, az nem baj, ha Csaba népe nyög is bele, — e pénz azonban csak arra lesz elegendő, hogy székház építtessék belőle, — a hivatalnokok lakásáról nincs gondoskodva, tehát az alispánnak is lakás- pénzt kell adnunk, de még ez nem nagy különbség, hanem fel kell emelnünk a lakbért külön- kiilön minden egyes hivatalnoknál, mert itt 200 forintért tisztességes lakást kap, mig Csabán ugyanolyanért legalább 350 forintot kell adnia, — hol van még Csabának drága piacza — Első évben fizetés felemeléssel ostromoltatuék a nemes vár- megye, s a méltányosság meg is adná, de közbeszól a kormány, hogy nem lehet, hiszen jelszavam a takarékosság. A hivatalnoknak teliát menni, vagy törnie kell.

Különben ezt kifejti Gyulaváros memoranduma, itt a hivatalnok lakbéréből tisztességes lakást kap, fizetéséből pedig tisztességesen megél. Csabán legalább a „tisztességes“ szót el kellene hagynia.

Egy kép a Hóra-világból.

Történeti beszélj.

Irta

Mlskey-Jugovics Béla.

(Folytatás.)

A csoportosat e peresben egy Velasquez, vagy Cerregio mesteri ecsetjére lett volna érdemes.

Jobbról — markát ökölbe Bzoritva állt az öreg oláh. Öiirün összevont szemöldjei alatt két izzó parázsként villogott szeme, s büszke daczczal hátra szegett fején úgy lengtek ősz hajfürtéi, mint az ugrásra készülő oroszlány nyakán a felborzolt sörény. — Az emelvényen gőgös nyugalommal állt Hóra, a rémkirály, s hiuz szemeit végig jár- tatva környezetén, ajkai körül — ravasz mosoly rángása volt pillanatig észlelhető. — Balról az agg Szirty megtört alakja tűnt fel; — liszteletet parancsoló arczárói előbb egy martyr fájdalmai, később — az iszonyú belharczot leküzdve, a peresenként visszatérő lemondásteli nyugalom vonásai tükröződtek. — Mellette — szenvedéseinek osztályosa, a szintén megkötözött fogoly ifjú deli alakja raagaslott, ki fagyos nyugalommal hordozta végig a jelenlevőkön nagy sas szemeit, — melyekből Hóra talán azt olvasd, hogy — „te bibor és bársonyban is csak nyomorult szolga — mig ón megkötözve, harezban elrongyolt ruháimban is parancsoló urad vagyok!“ — mert mintegy megdöbbenve kapta le róla vizsga tekintetét. Az ifjúnak nőies, finom, gyöngéd arcza volt, de melyen egyszersmind a férfias erő fönséges büszkesége ült, s daczos, mondhatni kihivó magaviseletén, valami leirbatlan báj ömölt el.... hasonlított a női ruhákba öltözött Achiieshez. — A leirt képnek hátterét — két fáklyát tartó oláh suhancz, s a sátorba betolakodott oláhoknak minden kifejezés nélküli — vagy Iegfölebb bután bámészkodó ar- czai képezék.

A sátorban egy perczig csönd volt, — mely után e szavakkal fordult Hóra az öreg oláhhoz:

— Jól van Greguez, hallja hát Szirty te tőled Ítéletét!... ez éjre légy te a vezér, majd ón a te helyettesed leszek; — s azzal az emelvényt elhagyva, a sátornak azon elrekesztett felébe lépett, honnan az öreget — kit most már hallott nevén — Gregucznak hívhatunk — o jelenet elején kilépni láttuk.

Az öreg Greguez egy pillantást vetett vezére után, ki a sátor nyílását nesztelenül lépte volt át, s aztán — mintegy rögtöni eszmétől megka- patva, frissen és ingerült parancs hangon, e szavakat intézte oláhul társihoz.

— Vezessék utánam a foglyokat! — s aztán a vezér sátorát elhagyva, a szabad ég alatt

egy másik valamivel kisebb sátorhoz értek, hol négy oláhnak a foglyok őrzését illetőleg szigorú rendszabályokat adván ki, ö maga sietve tért viasza a vezér sátorába.

111.

A bátor, de gyakran vérjegesztő kegyetlenségekre hajló ravasz oláh vezér, visszatartott ló- lekzettel, lábujj hegyen haladt a sátor elrekesztet részének homályos mélye felé.

A földbe vájt üregben már elégett zsarátnok fel-fellobbanó lángja világitá meg pillanatokra a sötét helyiséget, mely egy előbbi jókora tűzrakásra gyanittatott.

A kialvó félben levő tűz mellett egy vén banya ülő helyzetben szúnyokált, két kezét bő csurapája ujjaiba dugva, s néha föl-fölkapva fejét; — úgy Iátszék vigyázni kellene valakire, de ö az őrködést álommal váltotta fel.

Hóra most az öreg nő vállára tévé kezét, s nem épen gyöngéden rázta fel szendergésiből.

Az öreg ijedten néze fel, s az álombdl fölvertek szokásonként hirtelenében morgott valamit; de Hóra ujját ajkára téve csendet parancsolt s egyszersmind mutatá, hogy élessze fel a tüzet, és hagyja el a sátort.

Pillanat alatt újra lobogott a láng, — s az örog nő dünnyögve távozott.

Héra egy lépéssel előbbre ment; — előtte

egy paraszt nyoszolyán, báránybőr bundával lete- ritett nő feküdt.

Hosszú fekete haja vállait boritá, s halvány arczának sötét keretéül szolgált.

Durva szövetű inge lecsúszott nyaka körül, s patyolat keblét látni engedé.

Hóra összefont karral állt az ágya előtt, s szemeivel majd elnyelve, mohón nézdelé az alvó leánynak föltárt bájait.

Az alvó jobb kezével végig simitá arczát, s ösztöuszerüleg voná magára a takaró bandát; — az irigy szemek elöl elfödve a pillanatig tartó olyrnpi látványt.

Hóra újra egy lépést tön, de e peresben vál- laira egy kéz nehezült.

Ingerülten fordult meg, s szemközt vele az öreg Greguez állt.

— Hamar végeztél Szirty vei öreg' ! — e szókat ejté ki félig halk hangon a vezér, még magában bizonynyal boszusan gondolhatá — hogy „az ördög hozott ide!"

A vén Greguez leplezhetlen haragos pillantást vetett Hérára, s aztán az ágy fölé hajolt, mert ott az ö leánya, a szép Marucza feküdt.

Az alvónak egyhangú lélekzete, s a tűz pattogása volt csak, a sátorban hallható. *

Greguez hosszasan nézdelé az alvó szép leányt, de koránsem azon mohó, élvsóvár pillantásokkal, mint ravasz vezére előbb; — s aztán elfordult és Hóra kérdését felelet nélkül hagyva, a