Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-02-02 / 5. szám
Második évfolyam. 5-ik szám. Gyula február 2-án 1873 (-----------------Sz erkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J * * ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsbcn Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . I 4 ft B.-Csaba január végén 1873. „Magyar társadalmi szövetség van a fővárosban alakulóban. E szövetség czélja a magyar nemzetiség és a művelődési érdekek fejlesztése körül orsiágszerte nagymérvű agitatiot hozni létre. “ Ezt olvastuk nehány nap előtt központi lapjaink egyikében és régen tett ránk valami oly benyomást, mint e néhány sornyi közlemény. A „társadalom veszélyezéséig“ fajult párt- viszály, az amannak szüntével beállott pety- hüdtség, közöny, az ellentétes pessimismus terjedése, miszerint ily politikai viszonyok közt nincs lehető üdvösség, és viszont, hogy ily nemzet önkormányzatra nem való, a társas életnek teljes hiánya, az egyetlen re- fugium az úgynevezett társas körökből a társalgás kiküszöböltetése, ellenben a mindennemű játék terjedése s mindezek hatása alatt az egyén kényszerű isoláltsága, hanyatlása, az eszmék csiráinak az éltető meleg hiányábani elsatnyulása, társadalmi vezérek képződésére az alkalom hiánya, s igy a nos poma natamus-féle állapotban egyesek incompetens s többnyire saját érdekükben való üres hadonáflása stb. egy — más részről ellenségeink üzelmei bent és a határon túl, kihívás, dacz, gúny, az in- triguák minden neme, gyanúsítás, rágalom, életképességünk kétségbevonása, végre természeti ismételt csapások s ezek közben egy tulhatalmas pénzintézet ezélzatos ma- chinatioja — minden a hazafiui aggodalmat, megbotránkozást méltán felköltheti. Mi legalább igy érezünk, valahányszor hazafiui éberségünk közállapotaink felett szemlét tart és hogy e tekintetben kivételt nem képezünk, mutatják a fentidézett sorok, melyek reánk a vészkiáltás hatását gyakorolták, vagy a villámét, melyet a tikkasztó lég gyujta meg. Reméljük, hisszük, hogy e néhány sor, mely tiltakozás saját hibáink és elleneink merényletei ellen, megrázó felhívás az ön- fentartás további harczára, buzdítás a nagy nemzeti munkásság szent kötelességének betöltésére — hogy mondjuk e néhány sor országszerte mindenkire nagy hatást gyakorolt, kinek e haza, a magyar nemzet küldetése, fejlesztése, jövője, akár honszeretet- ből, akár csak a szükségesség érzetéből szivén fekszik. „Nagymérvű agitatio“ proclamáltatik ama sorokban, mint hatékony eszköz, s valóban szükség van rá, kell, hogy mint hajdan a véres kard, nemzeti lobogó hordattassék meg minden irányban „a munkáé a jövő“ felirattal, hogy felrázzon bennünket, hogy jelezze a veszélyt, melyben vagyunk és jelezze az üdv rögös, fáradalmas, egyedüli, de biztos útját. A magyart nagy egyetemes cselekvésre eddigelé is mindig országos agitatioval ösztönözték, s ha kellő időben, kellő czél- ból, sohase eredménytelenül. Igaz, hogy amazagitatiók czélja egy feladat megoldó.-' sa volt, mig emezé a nemzeti nagy munkásság felköltése és ernyedetlen folytatása, de most nem is egy ellenség visszaverése, egy merénylet meghiusitása a- czél, hanem hazánk, nemzetünk egységének, jövőjének daczára a Palaczkiak a Lőherek ezélzatos jóslatainak egy újabb évezredre való biztosítása, mi tehát megvagyunk róla győződve, hogy a felhívásnak hatása nem csak egyetemes, de tartós és gyümölcsös is lesz. Megvagyunk különösen győződve, hogy a felhívás Békésmegyében termékeny talajra talál, mire nézve mi kezességet merünk e megye intelligentiája részéről vállalni, hogy adott időben az, mint egy ember fog a magyar nemzetiség és művelődési érdekek fejlesztésére sorompóba lépni. , Az óta a magyar társadalmi szövetség alapszabály-tervezetét is volt alkalmunk olvasni és meggyőződtünk a nagy ezélzat egyetemes iránya felől. Adja Isten, hogy ezen agitatio, melynél magasztosabb soha nem űzetett, melynél időszerűbb se volt soha, teljes fogékonyságra találjon, hogy kiki felfogja, megértse azon mondat igazságát, hogy csak az a nemzet van veszve, mely maga magát elhagyja, de az veszve van menthetlenül. R. Visszapillantások a múltra. Az angol és franczia forradalom. közli: — M—s. Ritkán képződik valamely nemzet életfolyamában oly rendkívüli forrongás, — általános előbbre haladást, — az elavult intézmények, türhetlenné vált li.llapotok megváltoztatását czélzó — korszakot alkotó esemény — mint a forradalom. — Azon kevés ily események közül, melyeket a népek történelme feltüntet, — az angol és franczia — mint keletkezésük, lefolyásuk s éredmé • nyűkben kiválóan érdekes és fontos — forradalmak rövid párvonalositását czélozzuk; — de mielőtt feladatunk megoldásához kezdenénk, — a forradalmak természetét s lényegét kell megismertetnünk. — A forradalom, — a mint a világ és azon idő összes, — vagy csak egyes nép, ország állapotára irányul: általános vagy helyhezkötött, s ha valamely ország állami állapotát dúlja fel: political; ha a társadalmi élet átváltoztatását czélozza — társadalmi. — Az angol forradalom helyhez kötött politikai forradalom, — hazai szükségletből eredve — hazai jelleggel birt s ugyan olyan eredményeket vont maga után. — De térjünk át a történelem folyamára. Midőn a 16. század átalános jelleméhez képest a főnéin esség Angliában is meghajlott a trón előtt, — az angol nép még nem volt képes a kezdődő s mind inkább nagyobbodó visszaélések ellen szabadsagharezra kelni, — sőt erre jogot formálni nem is mert volna. Iparkodása csak eddig terjedt, hogy alapjogai elismertessenek s néhány ingatlan s tökéletlen kezességet nyerjen. Eszméi nem emelkedtek azon hitig, — hogy a királyok által gyakorolt hatalmat, önkénykedéseket, visszaéléseket — fékezni, s az ország kormányára határozott és tartós befolyást gyakorolni joguk volna. De midőn Anglia kereskedelmi gyarapodása óriási sebességgel haladt, növekedett területi gazdasága, — a földbirtok a királyok | főnemesség eszély- telen pazarlása következtében — a szorgalmas alrendnek kezébe jutott; — s midőn az ipar elragadó gyorsasággal fejlett s az ezzel foglalkozó köznép, (mely nem volt egy úgy a-hogy összecsoportosult tömeg, — hosszas szolgaságból lassan felszabaduló s előbbi helyzetök terheit érző — polgároknak) — az ország csaknem minden előkelőit — sőt a királyi udvart is adósaivá tette; s midőn az alnemesség, — az allodialis birtokosok, mig a fönemesség az udvari fény közé tolongott — jószágaik szorgalmas gondozása, tőkéik hasznos forgatása által, folyvást növekedtek gazdagság és tekintélyben s egymással naponként szorosabban egyesülvén, — feltűnés s minden messzebbható czélok nélkül — csaknem öntudatlanul urai lettek a társadalmi erő s hatalom forrásainak: — nagyobb biztonságra, jogaik szabadabb, sőt teljes TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evaug. pápuák önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatása és vége.) A hazafiakhoz! Korunk szükségeihez mért nehány őszinte szó. Hova jutunk, ha a tudatlanság, gőg, irigység és roszakarat nyíltan akadályoztathatja a jót?— ha a jövedelmesebb papi állomásokat, melyek rendesen több és nehezebb munkával is vannak összekapcsolva, azokkal tesszük egy sorba, melyeknél a gond, a munka, a kiadás csak negyedrésznyi! — ha a papnak ólelemszerzósi és gyermeknevelési gondokkal kell küzdenie s ez által megfosztatik lelki nyugalmától S a tudományokban való folytonos önképzéstől — hogy teljesíthesse akkor azon kötelességeket, a melyeket, mind az iskola, mind az állam méltán megkövetelnek tőle ? Hova jutunk a papsággal, mely különösen nálunk magyarhoni protestánsoknál úgy sem várhat semmi kitüntetést, sem érdemeinek kellő méltatását — exceptis tarnen excipiendis, — ha még a legügyesebb és legérdemesebb férfiaknak reménye a jobb állomás iránt, a fizetések önkényes csonkítása által elvétetik I Lesz-e kedve a jobb tehetségű ifjaknak arra, hogy magukat egyházi és iskolai hivatalra szánják, s erejüket ily szent munkára szenteljék, ha látják, hogy alig lesz mindennapi kenyerük, holott ha más pályára adják magokat becsületre és különféle előnyekre van kilátásúk. Dat Galenus opes! dat Justinianus honores Pontificet Moses (Aron) cum sacco per civitatem? Aztán az ily szegényül fizetett papoknak lehet- e kedvük és teheteségük a hazára és az utókorra nézve hasznos intézetek alapítására, vagy ilyenekre csak gondolni is, — miben eddig némely protestáns lelkész (mint: Institoris, Pohl, Nikolay, Farkas és Geitz) kitüntették magokat saját vagyonuk kockáztatásával. Ha nincs anyagi erejök fen- tartani és segíteni a fenálló irodalmi és tanügyi vállalatokat, melyek biztos alap hiányában úgy is csak tengődnek, lehet-e a falusi papoktól ilyenre áldozatot követelni? Pedig minden falusi lelkésznek arra kellene törekednie, hogy némi orvosi ismeretet is szerezzen magának, hogy nemcsak a maga és övéi egészségét fentarthassa, hanem, hogy híveinek is — különösen .sürgős eseteknél — segítségére lehessen jó tanácscsal és házi orvossággal. Tudjuk, hogy oly faluban, ahol rendes orvos nincs, sok bajt lehet elhárítani, vagy legalább enyhíteni okos tanácscsal is, mi által a lelkész nagy mértékben megnyeri híveinek szeretetét és őszinte becsülését. Mindeniknek meg kellene szerezni legalább Tissot, Über die Krankheiten des Land-Volks, Bucker, Hausartzneykunde, vagy Paüliczky Anleitung für Landleute zu einer vernünftigen Gesundheitspfle- ge-féle könyveket! Dixi et salvavi animam meam. ó az én életpályámnak isten segedelmével nem sokára vége leend, és én korhadt vándorbotomra támaszkodva, bátran elmondhatom: Jam tetigi portum, spes et fortuna valete ! Sat mecum ludistis, ludite num alüs. A Theschedik családot illető törtéuelmi adatok. A Tessedek, az előtt Marko és Markew család I. Lajos király uralkodása alatt kénytelen volt az országból távozni a Markew István krakkói delegatus palatínus által elkövetett hűtlenség miatt, — 1357-től Csehországban tartózkodott, de a hussitákkal ismét bejött Magyarországba, s itt a felső vidéken letelepedett Popradnón. Tessedek Márk. 1690-ben Trencsénmegye Popradnó nevű falujában lakott; ennek nagy apja két testvérével együtt H. Mátyás császár és király által egy most is meglevő arany érdem-éremmel jutalmaztatott szorgalma miatt; tehát nem áll az, mintha a szarvasi Theschedik Sámuelnek nagy atyja György, és ennek testvérei János és Éliás kapták volna az érmet, mint jó atyám gondolta. Markovitz Terézia. (Theschedik Sámuel neje.) — Jellemrajz. — Midőn ez alkalommal Szarvasváros másfél százados örömünnepe utóhangjául egy kedves, házias női alakot kívánok bemutatni, bevezetésül megszólaltatom a mélyen gondolkozó Socratest, ki pár vonásban találóan állítja elibénk az igazi nöiség örökre hü rajzát. „Nem állhat fenn ott a ház, hol a mit szorgalommal gyűjtenek, azt takarékosságban összetartani nem tudják. A természet azért a férfit és az asszonyt oly tulajdonságokkal és erőkkel látta el, melyek által mindkettejök czéljai kölcsönösen ki- egészitik egymást. A férfi tagadhatlanul a házon kívüli ügyek vezetésére van hivatva; neki van- elegendő ereje és kitartása az élet viszontagságaival megküzdeni, s elegendő bátorsága nejét, gyermekeit, földi javait ellenségtől, veszedelmektől meg menteni. A nőtől ellenben az isteni gondviselés a kitartást és bátorságot megtagadta, a helyett beléje van oltva gyermekei iránt a leggyöngédebb anyai szeretet, minek következtében a bátortalanabb, gyenge nő a házvitol belső ügyeinek vezetésére van utalva. Még a nőnek félénksége is üd- vösebb, mint a bátorság és merészség, hogy azt eredményezze, a mit a férfi ereje és munkássága elér. A házi nőnék különösön a méhkirálynéhoz kell hasonlitania, valamint az állandón a köpüben marad, s a dolgozó méheket kiküldözgeti, azt, a mit azok hoznak, megőrzi: úgy a házi nőnek is lakának belső ügyvitelét kell gondoznia. Kötelessége továbbá a napi és havi szükségleteket úgy fedezni, nehogy egy hónap alatt elfogyassza azt, a mi egy évre elég lett volna! stb.“*) Ily értelemben nyilatkozik a görög bölcs. Mesterkéletlen, sokat mondó rajz, melynek keretébe mai nap kevés nőnek alakja illik be. Nagyon *) L. F. D. Nioolas. Spiegel der Frauen d. Altorth. H. 145.
