Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

A jóakarat eme kedvező eredménye, szol­gáljon a mi kedves fiatalságunknak ösztönül, több hasonló nemes tettek követésére; — a tisztelt kö­zönség pedig a meleg részvétért, bizonyosan annak tudatában találja legszebb jutalmát, hogy néki ez úton — nehány keserű könynyet törülni sikerült. Sz. S. Szt-András szeptember 17-én 1873. Zay János helybeli plébános urnák kanonokká lett kinevezése két külörabözö érzelmet ébreszt kebleinkben tudniillik az öröm és fájdalom érzelmeit. Örülnünk kell s nem titkolhatjuk el előlépte­tése feletti örömünket-, mert kik ismerjük a vallás külömbség nélkül közkedvességben részesült fér­fiút, örömnek kell kifejezést adnunk ez alkalom­mal; de más részről nem lehet eltitkolnunkyo/áo/- ma» érzéseink keletkezését sem. — Nőm hízelgés, de önzetlen tiszta érzés szól belőlem. 0 volt köz­ségünknek a szó szoros értelmében szemefénye, b volt ki emelkedett gondolkozása, ügyes szónoklata, humánus emberbánása által mindenkinek tiszteletét s szerétét bírta. — Elveszti benne községünk a szellemdus férfiút, a ki ügyes szónoklatával min­tegy lebilincselve tartá a hallgatóság figyelmét; ha szószékre lépett mint pap megnyerő volt, ha tár­saságba lépett vidor, mások iránt kellemes, de egyszersmind jó magyar humorral vegyült kedélye által felvillanyozta mintegy a társaságot, úgy hogy ö volt a társaságnak valóban életadó lelke, és ily férfiúid! való megválás nem költi-e fel kebleinkben a fájdalomérzés keserveit? Midőn szerencsét s boldogságot kérnénk to­vábbi életfolyamára, nem lehet hogy keblünkben azon óhaj ne keletkezzék: Vajha a gondviselés hozzá hasonló emelkedett gondolkozásu, s elfogu­latlan érzelmű férfiúval áldaná meg községünket, hogy igy a veszteség, mely távozásával ér bennün­ket némileg enyhítve lenne. Községünkbeli távozása mint halljuk October közepére esik. Kisérje lépteit öröm, fűszerezze életét bol­dogság I! Zih Károly. ref. néptanító. — Jegyzéke a b.-gyulai e. f. kir. törvényszék­nek 1873. évi szept. 22-én s következő napjain tartandó üléseken előadandó fenyitö ügyeknek. Előadó: Nogáll László. 1496. Kéri István tolvajsági bűnügye. 1417. Kéri István rablási bűnügye. 1419. Serbán Mihály és társa tolvajsági bün- ügye. _ . 1497. Berbetyely Tódor és társa tolvajsági bűnügye. 1411. IQ. Banner Antal és társai rablási bün- kisérlet és betöréses tolvajsági bűnügye. 1603. Gráf Sámuel tolvajsági bűnügye. 1504 Kéri Erzsébet tolvajsági bűnügye. 1484. Baghy Mihály gyilkossági bűnügye. 1616. Szász István emberölési bűnügye. 1505. Rosenberg Jakab tolvajlási bűnügye. 1416. Tulkán János gyilkossági bűnügye. 1678. Gros Hencs Mojsza gyilkossági bűnügye. 1418. Balog Erzsi és társa tolvajsági bűnügye. 1345. Kelemen József tolvajsági bűnügye. 1573. Molnár János orgazdasági bűnügye. Újdonságok. — Dobay János nyomdatulajdonos B.-Csa- bán könyvnyomdáját a következő körlevéllel nyi- tá meg: „Van szerencsém a helybeli és vidéki nagyrabecsült közönséggel egész tisztelettel tudat ni, hogy B.-Csabán Széchenyi utcza Csetneky-féle házban egészen újonnan berendezett könyvnyom­dámat megnyitottam. Tizenkét év óta e megyének lakosa és Gyu­lán a nyomdászat terén működve, Csaba városa közönségének nagybecsű pártfogásában mindenkor szerencsém volt részesülni, bizton hiszem, hogy eme pártfogást a jövőben helyben felállított üzle­tem által fokozni leend szerencsém ; — ' kegyes pártfogásuktól fog függni üzletem további fejlesz­tése, gyarapítása. Csabai nyomdámban bármiféle könyvnyom­dái magán munkák elkészítésre elfogadtatnak ; — az e megyében divó és gyulai nyomdámban kész­letben levő községi és árvagyámsági munkákra nézve azonban a megrendelést továbbra is Gyulára kérem intézni.“ ^ , — Mint biztos kútforrásból értesültünk — kith, egyházunk szeretve tisztelt lelkészének ngs. és. főt. Göndöcs Benedek apát urnák egyházilag ünnepélyes beigtatása f. hó 28-ón, azaz jövő va­sárnap leend. Kívánjuk újból, hogy kit a szeretet kisért körünkbe, s a szeretet és öröm fogadott itt, legyen oly boldog, miként nemes lelke azt rég kiérdemié! — A járvány városunkban mint látszik egészen szünö-félben van, a mennyiben napok óta halál eset nem fordult elő.-— Halálozás más be­tegségekben is kevés. — A szüret e hó 22-én veendi kezdetét. — A kapitányi hivatal azon intézkedését, hogy a szüretet csak holnap kezdjék meg, többen nem a legszívesebben fogadták, okul adva, hogy a szöllö aszalódik, a több helyen nyert tapasztalás azonban azt tüntette fel, hogy biz az még nem is egészen érett, és a szüretelési kedvnek fő rugója közeledő vásárunk, a melyen az uj borból pénzelni lehet. — Halálozás. Mikó Miklós gyomai plébá­nosnak édes atyja Mikó József élte 89-ik évében végelgyengülésben elhunyt e hó 12-én. — Legyen béke hamvai fölött!! — Az aradi pénzügyi igazgatóság az adók behajtása végett végrehajtóit már elküldte. — Fi­gyelmeztetjük közönségünket a járvány e nemére, melynek egyedüli, de logbztosabb gyógyszere a fizetés. — A ki fizet, okvetlen kigyógyul a bajból. A városi félévi korcsmáltatási jog húsz korcs­mára e héten adatott bérbe szentmihálytól szent- györgy-napig 700 frton. — Ennyit is már rég nem kapott a város érte. A gyula iskolai muzeum utóbbi köz­lés óta következő tárgyakkal gyarapodott: „To­kaji Péter gyulai lakos biczorei szöllös-kertjé- ben — régeute a benczések apátursága volt bir­tokán — 1871-ik évben talált 15 milimcter átmé- retü ezüst pénzecskével, melynek előlapján: egy­házfejedelmi bibornoki kalapról két oldalon aláfu­tó, hármas bojtokban végződő zsinór-hálózat kö­zött a körkeret középen elkopott mell-vérttel ellá­tott, — négy részre osztott paizsnak jobboldali felső és baloldali alsó — kék mezőket hárántosan jobbról balra ketté szelő ezüst-szinü pólya, — is­mét a balfelső és jobboldali alsó mezőkben, a fél­tért függőlegesen elfoglaló felől s alól veres, közé­pen pedig ezüstszínű szelemen mezdgyés tőszom­szédságából kék udvarban kiterjesztett szárnyú és lábú fél sas, és ezek alatt „GVIDO BAT D. G. CAR. EPS,“ hátlapján : a középkörben függölege­3 Két szív története. Beszély. Irta Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) Aranka megölelt, s. forró ajkával megcsókolá homlokomat, s aztán újra megszólalt: — Endre, te szerettél, és szeretsz, jól tudom még most is engemet; — de mégis ismételd még- egyszer, hogy szeretsz, úgy, mint azt legelőször mondád, midőn eszméletemet vesztve — karjaid­ba hulltam, s éltemben egyszer és oly kevés ideig boldog valék, és Ígérd meg nekem, hogy — ha meghalok is, te szeretni fogsz. — Arankám, kedvesem, szeretlek és szeret­ni foglak ón oly forrón, oly híven, hogy — ha esküdni kényszeritnél, hogy feledjelek ; eskümet nem tudnám megtartani; — zokogtam hevesen, görcsösen szorítva szivemhez és ajkamhoz kezét. — Oh Istenem, mily boldog vagyok ! — re- begé, s aztán pár perez múlva, mintha gondola­tait fűzte volna tovább, nyugodt mosolylyal tévé hozzá: igen Georgine, én megbocsátok, hogy miat­tad nem leheték még ezerszer boldogabb;... Oh e névre irtózatos düh szállta meg szive­met : szerettem volna kinos haraggal fólorditani, miként a szivén sebzett állatkirály.... Aranka reám tekintett, s mintha megértette volna gondolatomat, lemondásteljes sóhajjal vála­szolt : — Barátom, ennek igy kellett történni 1.., Keresztanyám lépett be az orvosokkal. Rövid tudakozódások után távozának. Kikisérve őket, közlém velők egész napi ész­leleteimet Aranka betegségének fordulatai fölött, s egy gyógyszert javasoltam. — Szükségtelen; — fölösleges az fiatrl ba­rátom !... monda egyiköjök, egy galambösz férfiú, sajátságos, csak is orvosoktól hallható hangon. — Nagy Isten, lehetséges-e... ? ! — Fájdalom igen ! — felele szavaimba vág va, részvétteljes hangon az orvos, s aztán tá- távozott. Alig valék képes a szobába visszamenni.. ..! Felindult voltam mindenek fölött, — de a növek­vő esthomályban, ez, arezomon talán nem volt észrevehető. Ugy-e barátom, az orvosok is megmondták ?, — Aranka a szobába lépve, e kérdéssel fogadott. Erre nem voltara elkészülve.... Végtelen fájdalom fogta el szivemet, könyeim záporként hullottak, és az ágy elé borulva, zo­kogni kezdék én is, keresztanyám is, oly fájdal­masan, mely a szivet rázta meg. Aranka elcsöndesült. Az éj már jól előre haladt, midőn szender- géséböl felocsúdott. Arcza, homloka, jéghideg — és mégis iz­zadt volt. — Mily szép az éj !... mint tündökölnek a csillagok !... rebegé lassan, vontatott hangon, melynek szelíd, dallamos csengése messze tűnt, s ércztelen, tompa lett. — Oly rég zongoráztam! .. . pedig mint szerettem ilyenkor elábrándozni!... elgondolkozni felőled, s szerelmünk felöl, — tévé hozzá suttogva, egy szolid tekintetet vetve reám. Újra elhallgatott, — s csönd lön. Keze mindinkább hűlni kezde, — már üte- rét sem érezém. — Endrém! játszál nekem utoljára vala­mit 1.. .. játszad el „Stäudchent“ nekem ; — szólt hozzám megint; szelíd kék szemeivel, egy ellen- állhatlan kérő tekintetet vetve reám. Zokogva tántorogtam «, másik szobába, ki- vánatát teljesíteni. A dal elkezdődött, melynek méla, édesen fájó hangjai oly jól illettek a hangulathoz, a szo­katlan helyzethez. Eszejnbe jutott, midőn legelőször játszám ezt vele. * • Istenem, mily kimondhatlan volt a különb­ség ! ... Könyeim szakadatlanul halottak ; — sír­tam oly keservesen, miként éltemben még soha ..., Midőn visszatértem — Aranka szemeiben is köny ragyogott, arcza oly csodálatosan kiderült mintegy átszellemült mosolylyal tekinte reám, és vont magához .... megcsókolá homlokomat, alig érezhetöleg megszoritá kezemet, s aztán megszó­lalt oly halkkal, hogy csak alig értbetém; — Köszönöm barátom .. . köszönöm !... oly jól esett !... még egyet Endrém .... játszál kér lek még egyet. .. játszad „ A beteg leány “ dalát.... Újra távozám. A csöndes éjben oly mélán, oly busán kez­de szólni a dal. .. s belehallott a mint a torony órákon elköngott az éjfél.... gyertyára lángját úgy lobogtatá az éji szél.... a dal szólt tovább, olykor elhalva, koronként erősbülva, szinte teme- tésszerüleg, vagy mint a viliik éji dala.... A pedálokon még sirt a végfutam, még hal­lani lehetett a beteg leány búcsú szavát, midőn én már Aranka mellett valék. A beteg gyermek kitárta mindkét karját, egy tekintetet, egy mosolyt vetett reám és kereszt anyámra — s aztán elhalva rebegé a dal refrain- jét — jó éjszakát! ............Perczekig tartánk ke­zünkben az ő kezét, szeme még mindig oly szelí­den nézett, arczán ott volt a mosoly, ajka félig nyitva, mintha szólni akart volna.........és mi nem vet tük észre, hogy ö — már meghalt!............. Meghalt I.... Én Istenem, miért vetted el tőlem őt, mért hagytad ily árván, ily örömtelonül éltemet, mért sujtolt oly iszonyúan, oly meg nem érdemelve kezed ? ! ... A kinos visszaemlékezés egész eltorzitá End­re vonásait, s halálsápadt arczán sűrűn hullottak könyei; — mig barátja Jenő, oly igazi résztvevő fájdalommal, oly igazi bensősdggel uyujtá neki kezét, mely az ifjú csalódott szivének fölöttébb jól eshetett. Nem szólt, nem vigasztalt ő, de arczának becsületes, igaz tekintete hiven ttikrözé őszinte rész­vétét, és barátja fölötti szánakozását. sen felosztott paizsnak jobboldali részében kék mezőben jobbra lépkodŐ, felkunkoritott kettős far­kú oroszlány ; bal részében a fennemlitett szelemen háttere középköretöl az az azt körítő másik kör­vonalig egy, emezt érintő,' ismét a szélső körvo­nalat ágaival átmetsző másik sz.-andrás-kereszt következő körirattal: „SÁL SBVR GENS IS“ va­lószínű „1657“ elkopott évszám nyomaival szem­lélhető. Tarnay Antal n.-váradi kir.( gymnasiutn- beli Vl-ik osztályt végzett hazánkfia egy saját szorgalmával összegyűjtött hat füzetbe illesztett hétszázhat különfaju növény-gyűjteményével; is­mét Linde János poroszországi wartenborgi szüle­tésű szarvasi VIII. fötanodai ifjú hét ívre kiállí­tott kilenozver, külön u. m. moha, moszat, levél- pátrány és egyéb fajú növény-gyűjteményével." — Továbbá az alakuló-félben létező „Békésmo- gyei régiségtár“ gyűjteményét Nuszbek Sándor hazánkfia sarkadi urad. gazdatiszt a sarkadi határ kebelebeli u. n. Peczek vár területén tégla-veretés alkalmával f. é. a föld . mély rétegéből felszínre került egy füles hamuszinü (13 cent. s 6 m. m. magas, 11 cent. s 2 m. in. öböl átméretü) cserép celta bögrével fél száj-karima hijjával; ismét egy fülnélküli (6 cent. s 8 ni. m. magas, 8 cent. s 8 m. m. öböl átméretü) hamuszinü külderekán hatos sorvonal ékítmény díszítéssel jolzett szilkével; ha­sonlóul egy az előbbinél kisebb csaknem egy kéz- müvü (6 cent. magas, 7 cent. öböl átméretü) fül­helyeit igazoló — másik szilkével ; egy veresre égetett (hoszban 6 cent. szélességben 5 cent.) tö- vön letört nyélnélküli agyag kanálkával; egy fe­lvetés agyag orsó pergővel (mely a mürégészeti kalauz első kötet 13. lapi 16. ábrához hasonló) barbár népvándorláskori eszközökkel; végre egy kezdetlegeskori (10 cent. s 4 m. m. fokától éléig terjedő hosszaságú (5 cent. s 7 m. m. magas, és ugyan oly vastagságú, 18 m. in. lyuktér átméretü) fehéres szinil, kemény-anyagú ép kő ekével illetve baltával (mely, a mürégészeti k. 1. r. 11 —12. I. 10- 11-ik ábrájához hasonló) Bodoki Kálmán VII. fel. tanod, osztályb. tanuló: XIV. Lajos franczia kir. egy 1679-ki, egy német-alföldi egyház fejed. 1764-ki, egy 1783-ki, 1794-ki és 1797-ki hambur­gi, Károly-Vilh. Ferdinand n. a. fejed. 1799-ki egy 1800- ki Shwerini összesen nyolez darab ezüst; továbbá Ferencz m. k. 1792-ki budai, ismét Ka- roline-Augusta (az előbbi nejének) 182ő-kt éa vég­re V. Ferdinand in. k. 1830-ki pozsonyi mogkoro- náztatásokra veretett ezüst emlékérmeket, és egy Hosszas csönd kevetkezett Endre beszéde után, melyet végre ismét Endre szakita meg. — Kevés, a mit még mondani fogok, Jenőm. Aranka halála után, egyetlen rögeszme kedvéért nem mondtam le az életről. Megakartam boszuliii öt! . .. Megboszulni azon, és azokon, kik szivünket össze törték, boldogságunkat széttépték, s életün­ket átokká tevék. Arankám sirján fogadtam meg, hogy megfo­gom boszulni öt, s a fogadás él szivemben, miként Isten él az égbon. Kutatni indultam a nyomorultakat, Georgi- net és a kapitányt. Hah, ha e kígyó fejére léphetnék, ki szívte­lenül földúlta boldogságomat, ha látnám öt, s azt a másikat lábaimnál, a porban, — esdve, hogy öl­jem meg őket, hogy ne nyújtsam szenvedései­ket .... akkor, akkor, érzem, hogy boldog len­nék még egyszer, s aztán nem bánnám, akkor örömmel hagynám itt e földet, hol számomra csak fájdalom termett.... mert hisz mit ér- az én éle­tem ? — másnak nem szerez örömöt, magamnak annál több bánatot ád. Egyetlen lény van, kit még szeretek, s ki szeretve gondol reám, — szegény atyám; ki szin­te szenvedett, miként csalódtam, és szenvedtem én. — Az ö napjai is megszámlálvák, s miért is élnénk mi már ? ! ... Lásd Jenőm, elinondám történetemet, fel- szakgatám sebeimet; — s azt hiszed vigasztalhatsz talán ? ... Oh ne kisértsd meg azt, hanem egy kö- nyet ejtve sorsom fölött — ismerd el, hogy igazat mond az író. szavaival, hogy „kit a hajnal szenvedésre költ, ki évek óta megszokta boldo­gabbnak tartani az álmot, mint az ébredést;.— ki rég feledte a holtakat siratni, s az élőkön sem aggódik, arra ne vessetek követ, ha szive mélyé­ben föllázad, ha jóban, roszban tuláradozik." Jenő meghatottan nyújtá kezét, a két barát szivélyesen ölelte meg egymást. A éj kiterité fölettök sátorát, s a két ifjú változó érzelmek közt nyugodott le. (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents