Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

Nagy Sándor alakját viselő rézpénzt — szíveskedtek adományozni.

— Bécsi hírek szerint több főrangú ud- varhölgy előzetesen jelentést tett, hogy az esetben, ha Viktor Etnáuuel királyba „tambour lányának gavallérja,“ Bécsbe jönne, ők elbocsátta- tásukat fogják kérni. A szemérmes eszemadták!

— Csizmadia-ribillió. A „Szegedi híradóban“ olvasuk: Történt pedig ezen krónikás veszedelem a napokban Orosházán, holott a kebelbeli nemes csizmadia-testület rettentő módon föl- fortyana azon hallatlan merényleten, hogy az ő hetivásárjukra Bzegedi csizmadiák, tehát — Uram, ne hagyj el! — „idegen“ elemek raerészkedte- nék betolakodni és csapának formális lázadást, égre földre esküdve, hogy ők ezt nem tűrik, ha mindjárt — halál lesz is belőle. A mi szegedi polgártársaink megrökönyödve, a túlnyomó kaptafavitézek elől visszavonulának és menőnek a hatósághoz panaszt tenni. A rendőrbiztos azonnal küldött egy pár csendlegényt a helyszínére, hogy csináljanak rendet; ezek azonban csakhamar rémült arczal tértek vissza, jelentve, hogy — dejsz uram, nem csinál ott rendet senki, mert azok úgy föl vannak dühödve, hogy elevenen széttépik még a halottat is. A csendbiztos — mellesleg mondva ogy marciális alak — erre összeszedte kéznél volt legényeit s azokkal maga ment a veszedelem színhelyére, holott csakugyan egy csomóban s az idegen invázió ellen életre, halálra elszánva találta a helyi csizmadiaságot. De nem ijedt meg, hanem legényei elé állva, jobb kezében feltartott revolverrel odakiált a lázadó seregre: Ki az, a ki nem engedi itt árulni a szegedi csizmadiákat ? hadd lássam, álljon elő 1 A csizmadiák közt is akadt ámde hősi férfiú, kinek bátorsága nem szállt vala az inába, s aki a biztos elé állva, mellét verve feleié, hogy — ö sem engedi. A markos biztos erre balkezével torkon ragadva a vállalkozó szellemű férfiút, jobbját pedig a revolverrel még mindig föltartva, ismétlő a kérdést: ki az még, aki nem engedi meg az árulást ? Es akadt egy második bátor csizmadia is, aki az elsőhöz hasonlóan előállt. Biztosunk erre az elsőt átadja legényeinek, eme másodikon pedig ismétli a korábbi procedúrát s harmadszor is kérdez. De már harmadik vállalkozó nem akadt 8 az elszánt sereg bátorsága a fagypontra szállt ala. Megjuhászodtak szépen, ami szegedi csizmadiáink pedig feliiték sátorfáikat, — s hogy az orosháziak veresége teljes legyen, egy óra alatt tisztára eladák minden portékájukat. így történt ez Orosházán — a hiteles krónika előadása szerint, s a kázus után most már Orosházán — „szabad a vásár!“

— Az amerikai lapok részletes leírásokat hoznak a nagy ütközetről, mely pawneesek és sieuk között történt. A pawneesek, kik számra háromszázan nejeikkel, gyermekeikkel és 600 lóval az évi bivaly vadászattal foglalkoztak, Neb- raszkában 1,500 sionx által meglepettek és meg- támadtattak. Mig a megtámadottak csupán ivekkel, nyillakkal és revolverekkel valának fölfegyverkezve, addig a siouk kitűnő lőfegyverekkel birtak. A győzök, siouk — a legborzalmassabb ke gyetlensógeket követék el;— skalpirozták a nő két; meggyilkolták és tűzbe dobták a gyermekeket. A csata tiz óra hosszant tartott s kiterjedt huszonöt mérföld területre. A pawneesek száz emberüket vesziték el, köztük főnöküket, ennek ne jét és gyermekeit.

— A következő levelet vettük alulírott cégtől Pestről: „Igen tisztelt szerkesztő ur! Mellékelve van szerencsénk, ódondászatunk éppen megjelent 4. számú jegyzékét Hungarica, Transyl- vanica. Austriaca, Bohemica tartalommal, azon szives kéréssel átszolgáltatni, méltóztatna azt szives átnézésre méltatni. Mint irodalom-baráttól szabad tán feltennünk, hogy ezen jegyzék iránt annál nagyobb érdekkel fog viseltetni, a meny i- ben ez számos, valóban értékes, részben rendkívüli ritka munkákat tartalmaz, melyek irodalmunk kincsei közzé számíthatók, és szabad tán azon re- mónynyel kecsegtetnünk, hogy behatóbb ismertetésnek fogja érdemesnek találni ezen jegyzékünket igen becses lapjában.*) Hogy ezégünk országunkban az első a mely általában szaktudományos jegyzéket ád ki; hogy továbbá üzletünk életbe lépése óta untalan fötö'rekvésünk az ódon munkák igen fontos ágának nálunk is jelentőséget és azon kitűnő álláspontot kivívni, a mellyel külföl dön már rég bir, mind ezen tényekre tekintetes*) Amenyiben olvasó közönségünknek ezzel hasznot tehe- "" tünk jövő számunkban egy kis ismertetést közlünk.

Szerk.

ségedet a legcsekélyebb szerénytelenség mellőzésével vélünk vezethetni becses figyelmét. így tehát ez irányban mintegy úttörői egy nemes szép eszmének, meglehetünk győződve honi sajtónk szives segédkezéséről és támogatásáról mellyet te- kintetességedtöl is bátorkodtunk ezennel kérni. Mély tisztelettel maradtunk — Budapest Szept. 5-én 1873: — alázatos szolgái Rosenberg testvérek könyvkereskedése.

— Színi szemle. Szombaton, September 13.

— Váradi Antonia jutalmául — „Arany paraszt“ került szinre. — A darab maga, belszerkezetét tekintve elég kívánnivalót hogy maga után, mindamellett is a szereplők játéka, egy eléggé sikerült egészszé alakító azt, Váradi Antónia kitünően adta | daczos a büszke és mégis oly odaadó hűséggel szerető paraszt leányt; s a szép számú közönség — nem is késett, a jutalmazott tiszteletének, és elismerésének virágcsokrok, tapsok és zajos kihívások által élénk jeleit adná. — Jól játszottak még e darabban Pásztory, Sándor és különösen Bodosiné; kinek úgy külalakitása mint szerepének átérzett, kezelése határozott dicséretünket érdemük.

Vasárnap, a „Peleskei notárius“-t adták. — Bár valamennyi darab közt ezt legjobban ismeri a közönség, mégis a darab oly nagy számmal gyűjtő össze nem csak rendes színház látogatóinkat, hanem azok közül is sokat, kiket eddig a közönség közt hiában keresőnk, hogy ha minden előadás hasonló anyagi eredményt hozna, — derék színészeink alig panaszkodhatnának „deficitről.“ — Na de a darab meg is érdemli ezt, — mert He- gyessy, oly peleskei nótáriust állított elénk, milyennél jobbat vidéki színpadon alig szoktunk lát ni; — mely alak gyakran megkaczagtatott bennünket, de a bohóczkodástól ép úgy ment volt, mint az eröltetettségtöl; — Váradiné mint Tóti Dorka és Sebök mint „mexikói vőlegény“ remekeltek. — A népies jelenetek kissé r.agyan feszesek voltak,— s úgy látszik a rendezőség ezekre kevesebb gondot fordít, mint talán kellene; pedig gyakran épen ezek — az egyesek által felköltött, elővarázsolt lelki hangulatot, és úgynevezett színpadi hatást — teljesen megsemmisítik. Taps, kihívás volt elég.

A nagy szél és kellemetlen idő miatt. Ködről elmarad „Fokról fokra“ színmű Müllertől szerdán került szinre. Kitűnő darab, mind alakítását mind tartalmát tekintve; azonban aestheticai szempontból talán mégis hibás annyiból, hogy tiszta drámai hangulatot kivívni nem bir; mert a tragi- cum és comikum majdnem minden helyzetnél egyenlő mérvben van benne képviselve. — S ez utóbbit növelik a helyenkénti extemporizálások;

— igy például a harmadik képnél, midőn a jele net legszebb része következett volna; midőn Er- neszt — ráismer egykori kedvesére a nyomor és szenvedés által megtört Máriára — ekkor a rendezőség helyén találta három zsákba kötött gyereket bevezetni, kik abroncsra fűzött mézeskalács után ugráltak; — már hiszen ezt megnéztük volna talán a nagy piaczon, de nem a színpadon, — s átalában nem tudjuk ezzel mit akartak elérni; mert végre is „a mi sok az megárt“ — Sebök csinos nemzeti táncza is inkább más darabban jöhetett volna elő. — Visszatérve a szereplők re — Kleinburg Erneszt, Sándor, minden tekintetben jól játszott, — s a második képbon oly szépen szavalt, mely mindenesetre említést és dicséretet érdemel. Váradi Antonia újra meggyőzött bennünket arról, hogy mily sokat tesz az, ha a művész átérzi helyzetét. — Mély bensöség jellemző játékát, csak egyes helyeken, péld. a mástídik képnél kissé határozottabban személyesíthette volna a grófi fény és pompától elszéditett, s most szinte zsarnokká vált szeretőt. Bodosiné és Haray úgy játszottak miként szerepök kívánta s hogy a darabbal szóljunk — „a helyzet magaslatán“ lenni látszottak. Végre Hegyossi mint „országos serivé“ igazán eredeti képet teremtett és mutatott be.

Csütörtökön „Egy jő madár, vagy adj a tótnak szállást kiver a házból.“ — A közönség, bár itt ott már téli felöltőket láttunk, a mi az arénának“ kissé elleatéte jól mulatta mindvégig magát Szigethynek ezen jobb vigjátékán. — Hegyessi mint Vavranecz eredeti, igazi éhenhaló tót képet mutatott be elébb, — s aztán meg a dölyfös, elbizakodott tótot, ki a közmondást teljesen igazolni látszott. Dicséretet és elismerést érdemelt Váradiné játéka, kinek a helyzetből folyó, találó alakítása igazán semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. — Hubonyák, Pásztory jól adta a „kezdetén magyarfaló“ gazdag tót birtokost; — ki később annyira magyarosodig hogy szinte sujtásos nadrág

és sarkantyús csizmát csináltat leánya lakadal- mara. Bodosi, mint Szirtey, Hubonyák ügyvédje és quasi veje, — hidegen és tartózkodóan játszott s nem egészen otthoniasan érezé magát a színpadon; ami a confideskedő Gyuri inast és Borosa szobaleányt — Sebők és Seböknét illeti, játékuk teljesen kielégítő volt. — De miért irat a rendezőség a sziclapra annyi rengeteg személyt; ha alig felénél több jelenik meg? Szombaton a „Haramiák“, vasárnap pedig utolsó előadásul „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ kerül szinre.

Fölhívás és értesítés.

Egy nemzet eleiében a legfontosabb s legmesszebbre kiható tényezőket mindenkor ama szellemi nagyságok képezik, melyek | haladás és közművelődés bármely terén működvén, annak jólétét, fényét és dicsőségét mozditják elő.

Midőn tehát egy nemzet az ily kimagasló egyéniségek működése iránt méltó elismerése és kegyelete megillető kifejezését adja, csak erkölcsi kötelességet teljesít, melylyel önmagát emeli föl és saját szellemi továbbfejlődését mozdítja elő. Liszt Ferencz hazánkfia, e felyó évben ünnepli nyilványos művészeti működésének félszázados évfordulóját.

Otven év lefolyása alatt az egész művelt világ osztatlan elismeréssel hódolt lángelméjének s vetélkedett babérai szaporításában.

Félszázados jubileumát kiható működéséhez s hazájához méltóan megünnepelni: első sorban a magyar nemzetet illeti, mely szerencsés öt egyik nagy fiának nevezhetni.

E őzéiből: művészek, mübarátok, s az írói s művészi társaság kiküldött képviselői, nevezetesen gr. Apponyi Albert, b. Augusz Antal, Erkel Ferencz, gr. Karácsonyi Guidó, Mihalovics Ödön, Richter J., Rózsavölgyi mükereskedés, gr. Széchenyi Imre, Bartay Ede, Huszár Imre, Ná- day Ferencz, Odry Lehel, Reményi Ede s alóli- rottak f. hó 7-én közös értekezletre gyűltek egybe s „Liszt-jubileumi bizottság“-gá alakulván: a czélbavett ünnepély megtartására nézve abban lön megállapodás, hogy az f. év november hó 9-ik i 10-ik napjain fog magtartatni s ez alkalommal Liszt F. vegyes karokkal és magán-énekrészekkel nagy zenekarra irt legújabb müve, úgymint: „Krisz tus“ czimü oratóriuma fog előadatni Richter János vezénylete 6 a „nemzeti színház ének- és zenekara“-, a „pesti zenekedvelők egylete“, a „budai ének- akaderaia“ s a „Liszt-egylet“ szives közreműködése mellett. — Továbbá: hogy a két napra terjedő ünnepély fömozzanatait, a nevezett zenészeti részen kívül, az ünneplendö togadtatása megérkezésekor, egy diszemlék átnyujtása, fáklyásmenet rendezése, s végül | diszlakoma képezendi, mely ünnepélyi mozzanatok kivitele — kivéve a zenészeti részt, illetőleg előadást --az Íréi s művészeti társaság igazg. választmányára ruháztatott.

Midőn mindezt a fentnevezett mübarátok és művészek, valamint az „írói s művészi társaság“ nevében köztudomásra juttatni szerencsénk van hazafiul tisztelettel fölkérjük úgy a főváros mint az egész magyar haza minden rendű és rangú polgárait, hogy ez ünnepély fényét és jelentőségét becses támogatásuk, részvétük és csatlakozásuk által emelni szíveskedjenek.

Az ünnepélyesség részleteiről annak idejében hírlapok utján fog értesülni a t. ez. közönség.

Kelt Pesten, szept. hó 10-én 1873.

Dr. Haynald Lajos,

bizottsági elnök.

Id. Ábrányi Kornél,

bizottsági jegyző.

Figyelmeztetés.

Midőn a már ismert kecskeméti kántorgyülés megbízása folytán egy kántorlap — Egyházi ének- lészeti-közlöny — mint szaklap — szerkesztésére válalkoztam, azon vérmes remény kecsegtetett, hogy tízezer = 10,000 magyar ajkú kántor és tanító között 600 előfizetője lesz e végtelen űrt betöltendő lapnak

.........

Fá

jdalom!. .. csalatkoztam . .. mert egy negyedévi várakozásomnak az lett eredménye, hogy harminczhat, mond : 36 előfizető jelentkezett!! !..

Szegény lap, nincsenek pártfogóid, s nem érdekli élted a közönséget 1

Hiában ajánlották hazai lapjaink melegen e lapot az érdekeltek figyelmébe! elhangzónak a szép szavak, valamint elhangzónak a iőpásztorok ajánlatai is, minthogy pártolás s ajánlás végett alázattal megkérettek a püspöki hivatalok is. Mig

ellenben többen cassandrailag jósiák meg rószvét- lenség hiányában e keletkező lap halálát.

Sőt legnagyobb fájdalmamra némelyek gúnyt űztek osztályunkból, mely — tilt itt a kegyelet kimondanom — bizonyos okok miatt az indolentia karjai közt tesped (?)

Ezeket tekintetbe véve fölhivom ismét minden kartársaraat, s kimondom miszerint:

Megkisérlek mindent, hogy a vészt szülő át- kos lethargiából fölrázzam Borsosaimat, s kész vagyok megváltoztatni előbbi tervemet, s hogy mindenki könnyebben jusson e laphoz, a hetilap helyett kétheti vagy is tizenöt napos lapot adok, mely napvilágot látna minden hónap 1-ső és 15- dik napján hangjegyekkel, borítékban, éves előfizetési díj 3 írtért.

A kiben csak egy csepnyi értelmes gondolkozása tehetség van, átláthatja, miszerint óriási szükség van e lapra, hegy az emüttem gúnynak ne legyen ez osztály tovább is kitéve, és óhajtanára, hogy ne legyen abban igazam, hogy I lapot nem pártolva élhetetlenségünkről adunk bizonyságot! mert hiszen csak az általam hangsúlyozott tizenkét pont oly érdekes, hogy ezek létrejöttén nem munkálni, eszme-, vagy öngyilkosság!

A vagy nem érdekli a Borsosokat, hogy mik történtek a kecskeméti kántorgyülésen, ennek határozata folytán a hongyülésen, és a herczegpri- más előtt a kántorságügyben ? ? ...

Mindezekről bő fölvilágositásthozandana alap.

Ugyanazért:

Még egyszer komolyan és szeretettel fölhívom az érdekelt kántor és tanítókat — hiszem ez utóbbiakat is mint oktatókat érdekli az énektan — miszerint folyó évi September végéig az előfizetési pénzeket — egész évre 3 frt, félév r e 1 . frt 50 kr. — hozzám Csongrádra elküldeni, s a lapot körükben pártolni, 1 előfizetőket gyűjteni szíveskedjenek.

Farkas Béla Kuufi Sohlya Antal segéd szerkesztő. laptulajdonos és felelős

szerkesztő.

Gazdászat, ipar és kereskedelem.

Aratás eredméyek az osztrák-magyar birodalomban.

Az idei aratási eredményeknek a korábbi évek terméseivel való összehasonlithatása végett Magyarországban az 1868-ik év, mint közepes, vétetett fel, Lajthán túl pedig a legutóbbi négy ér átlaga. Ami a búzát illeti, ennek termelési súlypontja Magyarországra esik. A Lajthán túli tartományokban haza egy átlagos évben alig 20 millió alsó-ausztr. mérő termeltetett; ellenben Magyarország és Erdély 1868-ban 48 millió mérőt termelt. Magyarországban körülbelül 3 millió hold föld volt búzával bevetve, miből Bánátra és a Tiszavi- dékre (középszerű aratási eredménynyel) 1.700,000 hold esik. E megnyugtató eredraénynyel szemben Magyarország többi megyéiben az összes terméshiány 3 és lél millió mérö.e tehető, és | 3 s fél millió mérő képviseli a mennyiséget, mennyivel Magyarország ez évben kevesebbet termelt, mintha valamennyi búzatermő vidékén.teljes átlag-aratása lett volna. Lajthán túl Csehország 6 millió mérő átlagos búzaterméssel az első helyet foglalja el, az eredmény mindazonáltal nem több, mint középszerű. Hozzá legközelebb áll Kelet-Galiczia 4 millió mérő, szintén középszerű búzaterméssel. Kitűnő aratása csupán Bukovinának volt; de ez csak V« millió mérőt termelt. Egészben véve a Lajthán túli tartományok aratási eredményét is középszerűnek lehet mondani.

A rozsot tekintve a Lajthán túli tartományok fontosabbak Magyarországnál. Amott egy átlagos év rozstormése 43 millió — eraitt pedig Horvátország-, Slavonia- és a Határőrvidékkel együtt az évi középterinés 28 millió mérőre tehető. A rozs aratási eredménye sokkal kedvezőtlenebb a hazáénál. A Lajthán túli tartományokban ugyanis a hiány legkevesebb 11 millió mérőre, Magyarországban pedig 5—6 millió mérőre becsülhető, ami tehát az egész birodalomban 16—17 millió mérőt tesz. Ha már most a búza- és rozstermés eredményét — tekintettel a kivitelre — § vizsgáljuk, azt fogjuk találni, bog}’ I miután a Lajthán tnl teljes átlag búzatermés volt, és Magyarország 3% millió mérővel kevesebb búzát termelt — még mindig 3—4 millió mérő búzát a külföldre vihetünk. — A rozsból nemosak semmit sem vihetünk, ki, de