Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
Második évfolyam. 38-ik szám. Gyula, szeptember 21-én 1873 C \ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, tfaját házában. r Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fiirdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt, kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V_____________J Előfizetési felhívás a 1873. évi október—decemberi folyamára. Előfizetési díj 1 frt. Kéretnek a t. ez. előfizetők előfizetéseiket mielőbb megújítani, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjen. Az előfizetések legczélszerübben postai utalvánnyal eszközőlhetők. A „Békés“ kiadó hivatala Gyulán. A könyörüld nevében! „Pusztulunk, veszünk* nagyobb mértékben, mint a legiszonyúbban dúló háború pusztítana. Az országos nagy csapás megyénket oly érzékenyen sujtá már eddig, hogy az áldozatok száma a 8%-ot meghaladá. Oly kevesen vagyunk — mondá Széchenyi, __hogy az apagyilkosnak is mégkegyelmezne, s most e sors csapás több mint batvanezret szakított ki soraink közöl. E szám nagyságát csak a fájdalom s e veszteség természetes következése az ínség s a nyomor múlja felül, mit a természet ez idei szűkmarkúsága csaknem a tetőpontra emel. A munkás kéznek- már évek óta erezzük hiányát, s e sors csapás épen ezt sujtá legérzékenyebben. Bár merre tekintsünk szét a megyében e szomorú valósággal találkozunk. Ennek természetes okát a tudomány ugyan már kimutatta, de mert a tudomány korlátoltsága, magunk hanyagsága s tehetetlenségünk a csapást elhárítani képtelen volt, most, midőn annak legirtózatosabb jelenségei a nyomor s az ínség rémképei tünedez- nek elő, a korlátlan tudomány nem volna képese jeleneteket megváltoztatni, itt nemünknek az éggel rokon természete a humanitás segíthet csak. Az özvegyek s árvák sególykiáltása visz- hangra talált már a fővárosi lapok hasábjain. Az országos segélyezés élén a kormány jó példával jár elöl, ez azonban nem zárja ki azt, bogy mi jobb érzésünk sugallatát követve minden erőnkből azon legyünk, hogy e nyomort enyhítsük. Áldják a gondviselést, kiknek családját a járvány megkímélte, s e hálaadás nyilvánuljon a kŐnyörületben, — tartsunk műkedvelő előadásokat, egyesüljenek a dalárdák s hangversenyeik jövedelmét áldozzák e czélra, s ha már egészen megszűnik a járvány, tartsuk meg a megyei da- lárünnepélyt még ez ősz napjaiban, s a jövedelmet nyfljtsuk a nyomor által sújtottaknak, járjanak elől a nők, kiknek az ég a könyörületből úgy is többet adott, a nöegylet nemes tevékenysége kétszereződjék meg, tegyen mindenki annyit, menynyire nemesebb érzése indítja, s képesíti. Hordjunk magunkkal aláírási íveket és zörgessünk és kérjünk. Alakítsunk egy jeözponti segély-bizottmányt, mely a könyör-adományokat a szükséghez mérten kioszsza. A bejövendő összegek e lap hasábjain fognak időről-időre nyngtatványoztatni. A „Békés* szerkesztősége az adakozások sorát 5 Írttal kezdi meg. A megye székhelyének kérdéséhez. E lapok ma két heti számában Reök úr hő reményei ábrándos országából lepillant a mi szegény városunkra, s belemártván tollát b.-csabai tentatartójába, elmondja rólunk, hogy elülhettek, lejártátok magatokat kivénültetek, de sőt, hogy pusztulnotok is kell, mert hiszen ha élni merészeltek, úgy az én kedvenczem B.-Csaba sohsem lesz azzá, aminek legszebb álmaim jósolák : Békésmegye székhelyévé. Tiszteletre méltó ur odaát a szomszédban ! kérjük ne ijesztgessen, hiszen „láttunk már mi más szeleket is,“ s hála isten megvagyunk mégis. Mi megengedjük önnek, hogy szép álmokat álmodjék, de rajta leszünk, hogy ez álmok azok maradjanak, s ha e lelkes elragadtatásban irt sorokat azok, kikre mindkettőnknél többet bizának az istenek, majd szépen keresztülhúzzák, bizony szomorú lesz az ébredés s majd más szemüvegen fogja látni a világot. Addig is azonban, legyen szabad pár észrevételt koczkáztatnom. Reök urat Csaba iránt táplált előszeretete oly elfogulttá teszi, hogy felfedez t. szomszédunkban sohsem létezett s Reök ur nélkül örökre homályban maradandott előnyöket. Ez eddig helyes, legyen neki az ő hite szerint, hanem mért emeli Csabát, Gyula rovására, mért kell Gyulát kisebbítenie, hogy Csabát láthatóvá tegye ? Mert Reök ur sem vonhatja kétségbe, minden ellenszenve daczára sem, Gyulának, mint székhelynek határozott előnyeit. Azt mondja ön, hogy „Ha valahol, nekünk kell azon lennünk, hogy bírjunk valahára egy központtal, hol a megye érdekszálai egybefolyjanak, mely életképes közvetítője legyeu gazdasági, ipari, kereskedési, közmivelődési igényeinknek, hol irodalom művészet megtelepedjenek, hol az intellectualis és erkölcsi erő tömörülten kimagosulhasson, világot terjesztőleg és irányt adva a nagy közönségnek.“ Ily központ azonban a hazában csak egy van s ez főváros. Vidéken az ily központ a szép remények országából ellesett theoria. Hanem, törekednünk kell, hogy megyénk központja a lehetőségig megközelítse a fentebb idézett sorokban adott központúság eszméjét. S ha már most körültekintünk a megyében, s keressük a várost mely a fentebb idézett kellékek legtöbbjével bir, kérdem hol fogunk megállapodni Gyulánál vagy Csabánál-e ? Ön határozottan az utóbbit jelöli ki; én azt mondom, hogy Gyula az egv edüli város a megyében, mely székkely lehet. Csabának ön kétségbevonhatlan előnyéül tünteti fel a központhoz közelebb eső fekvését, s nagyobb, terjedtebb közlekedését. Különös súlyt fektet ön az előbbire, mely azonban ma már csak idő kérdése, annyira hogy csaknem bizonyos, miszerint a territoriális rendezés után Gyula sokkal alkalmasabb központot fog képezni, mint ma Csaba, s mihelyt ez meg fog történni, az egyetlen közlekedési vonal is képes a marnál élénkebb forgalmat eszközölni, arra pedig tökéletesen elegendő, — s ebben Csabának épen semmi előnye sincs ma sem hogy a bizottmány! tagok kényelmes beszállítására szolgáljon. Aztán majd a társas élet is élénkebb lesz, biztos kilátást nyújt erre az első lépés is a megyei méhész-egyletnek a legközelebb jövőben leendő megalakulása, melynek székhelye Gyula leend, mint a gazdasági egyleté Csaba. Irodalom és művészet az igaz nem fognak megtelepülni, de ez Csabán még kevésbé történnék, különben erre nincs termő talaj a vidéknek a mieinknél sokkal nagyobb és előrehaladottabb városaiban sem. Az intelectualis és erkölcsi erő pedig nem vándor madár, mely az ön parancsszavára Csabán fészket rakna, fa az, mely lassan ver gyökeret, s lassan nő és terem gyümölcsöket. E fa nálunk már virágzik. Gyulának oly számos és értelmes kézműiparral s kereskedéssel foglalkozó polgársága van, minőt a megye bármely városában hiába keresnénk, azért azt hiszem, hogy nem érti ön komolyan, midőn a többi közt azt mondja, hogy Csabán a me- gyegyülések látogatottabbak lennénnk a közönség részéről, Csaba lakossága tulnyomó- lag földmiveléssel foglalkozik, s a magyar nyelvet vagy nem érti, vagy csak töri, fogná-e tehát e lakosség a megyegyülése- ket látogatni, vagy legalább képzelhető a közügyek iránt annyi érdekeltség már csak foglalkozása, értelmi fejletlensége s a nyelv- ismeret hiánya mellett a csabai lakosságnál, mint a szintén foglalkozásával járó magasabb fokú miveltséggel biró s tul- nyomólag magyar ajkú gyulaiaknál ? Felhozza ön még azt is, hogy Gyulán a vasút mitsem lendített. Nálunk két év óta van csak az ön által csekély fontosságúnak tartott vonal, s önöknél már tizenhat év óta az annyi jelentősséggel biró tiszavidéki vasút. Két év sokkal rövidebb idő, sem hogy a haladás jelei kézzelfoghatók lennének, de már 16 év alatt lehet eredményt producálni, s kérdem mit mutat fel Csaba e 16 évi áldás eredményéül ? Aztán ön csak úgy könnyedén ugrik keresztül a legfontosabb kérdésen. Mig Gyulán pompás helyisége van a megyének, addig Csabán e czélra ma egy szobával sem rendelkezik, sőt a bíróságok rendezése alkalmával azon helyzetben volt, hogy a járásbíróság részére csak akkor tudott helyiséget kiszorítani, midőn értesítve lett, hogy ba nem lesz helyiség, egy más járásba fogják Csabát is beosztani. A felsőház rendezése után a főispánok valószinüleg állandóan a megye székhelyén fognak lakni, hol teremtene Csaba föispáni lakot, a közigazgatás s az árvaszék számára alkalmas hivatali helyiséget? Ez Gyulán már mind megvan, mig Csabán mind újból kellene épiteni, ami közép-számitással is 120—150 ezer forintba kerülne. Ezt a megye nem tehetné, és végre is mért hozná meg ez áldozatot Csabának ? De a mint nincs Csabán hivatalos helyiség, úgy nincs a hivatalnokok számára lakás sem; és nincs Csabának oly piacza, mely a piaczról élő hivatalnokok igényeinek csak távolról is megfelelne. Fel tudom fogni, hogy Csabának szeretettel ápolt eszméje, a megye székhelyévé lenni, de ez eszmével nagyon elszigetelten áll, s beismeri ön is, hogy a megye egy részének nehezére fogna esni e változás; és ön elég meggondolatlanul apellál hazafiságunkra, midőn felteszi rólunk, hogy ez eszmének testté alkotásához majd mi készséggel nyújtunk segéd-kezet Ez a hazafiságnak épen ellenkezője lenne. Es végre sem országos, sem megyei érdek e változást nem kívánja, de amint kimutatni igyekeztem, Csaba a szó szoros értelmében alkalmatlan is arra, hogy a megye székhelyévé legyen, s ha már ez igy áll, amint a territoriális rendezés után még inkább fog állani, kérdem mért sértenénk meg egy 20,000 lakossal biró város érzelmeit a legérzékenyebben csak azért, hogy néhány nagyratörő lélek hiú álmait megvalósítsuk. Levelezés. B.-Csaba September 16. 1873. Nem gyakran ugyan, de néha-néha nálunk is megesik, hogy városunk áldozni szerető közön- sége egy élvezetes estére összejön. Ily élvezetes este volt szeptember 13-ka, a midőn is a nagyvendéglő tágas teremébe a cholera által árvaságra jutottak részére rendezett hangverseny szép közönségnek örvendett. Magáról a hangversenyről elég annytt mondani, hogy az kitünően sikerült; közreműködtek Haan Ida, Rainer Etel, Rainer Gizella, Krcsmarik Etel, Fábry Gizella és Reök Ilka urhölgyek, Haan Béla, Thomka Elek, Szem ián Kálmán, s ez alkalomra rögtönzött férd dalkör. A rendezést Szennán Sámuel városi főjegyző, s lelkes mtibarát buzgalmának köszönhetjük. Vajha még ily hasanló műkedvelői hangversenyhez többször lehetne szerencsénk, mert mig ezek egyrészről a művészét iránti részvétet fokozzák, másrészről a közügynek hasznos szolgálatot tehetnek, reményijük tehát, hogy e kezdeménynél az illetők nem fognak megállapodni H. A. Fentebbiekhez közöljük a rendezőségnek következő értesítését: „A minden szépért és nemesért melegen buzgó b.-csnbai fiatalság, áthatva a járvány áldozatául esett szülék ínséggel küzdő árváinak szánandó sorsától, azok javára zene,- dal- és szavalati estélyt rendezett, mely a folyó év szeptember 13-án megtartatott. Nem áll hivatásomban, a jóakaratú közreműködést bírálat alá venni, sem a résztvett közönség műélvezete felett Ítéletet mondani Csnpán az eredményt óhajtom tudatni azokkal, kiket a dolog illet. Az előadásból befolyt tiszta jövedelem 141 frt 77 kr., mely a kitűzött czélra leendő forditáa végett a városi elöljáróságnak adatott által. Ez összegben 28 frt 65 kr. felülfizetés foglaltatik, melyhez egy forinton felüli összeggel a következő nemeskeblü ember-barátok járultak: Molnár Jó- zsefné N.-Váradról 3 frt, Csnlkainé Vilma 1 frt, Varságh Béla I frt 30 kr., a városi tanács tagjai 8 frt 60 kr., Wilim János 4 írttal«
