Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-31 / 35. szám

Második évfolyam.

35-ik szám.

Gyula, augusztus 31-én 1873

f \

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája, saját házában.

Megjelen

hetenként egyszer,

minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

J

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri ntsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fiifrdőutcza l-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8.

Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszelri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb

hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft

V

______J

— Figyelmeztetés. Az állami lótenyész- dijak Gyulán f. é. September 5-én d. e. 9 órakor mindenesetre kifognak osztatni. A dijakért versenyzők lovaikat a városházán előre bejegyeztessék.

Gerendás, augusztus 25-én 1873.

Mokry Sámuel.

Nehány eszméltető szó ifjúságunkhoz.

„Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs nincs virága?!....“ igy kiáltott fel mint- egy 30 évvel ezelőtt, szemeit a honi ifjúságra vetve, Magyarország legnagyobb ly- rikusa; — s ha sírjából fölkelve, végig tekintene ismét az ifjúság fölött, vajon nem folytatná a nagy költő most is azon keserű, lemondástelt hangon: „jaj az olyan kertnek !... mert megverte az isten, a hol, mint ti vagytok magyar ifjak, ilyen virágok teremnek !...

És amit harminc évvel előbb oly kínosan esett látni a nagy költőnek, ugyanaz, talán még keserűbben fájhat azoknak, kik egy jobb kor iránti reményűket, bizalmo- kat a jövőhöz, s igy közvetve az ifjúsághoz kötik. Méltán fájhatod a költőnek, és méltán fájhat minden lelkes és nemesen érző hazafinak látni, az ifjúságnak nemcsak a hon, hanem saját legközelebbi érdekei iránt is, mindinkább ernyedő buzgalmát, mindinkább növekvő hideg közönyösségét.

„A legutolsó koldus is, bár teng, bir fölösleggel“ — igy szól Shakespeare, a költők legnagyobbika, — s a közélet által, szavainak igazsága cáfolhatlanul bebizony itTÁRCZA.

Két szív története.

Beszély.

Irta

Miskey-Jugovies Béla.

(Folytatás.)

XI.

A levelet csakugyan Endre irta, sietve vagy nagyon fölindult lelki állapotban, — mert egyes helyeken alig tudtam elolvasni. Forró szerelmét festé előbb, s aztán elmondá, hogy neki miattam távozni, bujdosni kell; végül figyelmezteti Aran- kát — a legepésebb szavakat válogatva össze — reám. „Kerüld, úgymond, Georginet, e kígyót, ne hogy sziszegő nyelvével megmérgezze ártatlan szivedet, boldogságodat, miként megmérgezte már az enyimet, talán örökre is“....

' Édes Géza, nemcsak a férfiak, mi nők is tudunk gyűlölni!.... s mig a férfi saját kezével öli meg gyűlölt ellenfelét, — mi nők, megöletjük, önönmagával öletjük, semmisítjük meg, kit végzetünk gyű lölni készt.

Jól van, gondolám, ha kígyó vagyok, nem akarok és nem fogok roszabb lenni édeni elődömnél, ki mint mondják, az első ősök közt annyi galibát csinált.

E levél miatt, melyet a sors szeszélye ily véletlenül az én kezeimbe játszott, lesz legfőbb oka Endrének véres könyeket sirni, ha ugyan olyan igaz szerelme, mint minőnek azt festé.

Egy pillanat se vettem volna le szemeimet a

va van. Hisz pl. a legegyszerűbb, legszerényebb igényű embernek, egy posztó öltözet viselése, már bizonyos tekintetben fölöslegnek mondható; — de e fölöslegre nézve külsőségeinkre vonatkozólag, hivatkozhatunk a kornak szellemére, mely — úgyszólván bensőnk tükréül akarja külsőnket fölhasználni, és tekintetni, — s hivatkozhatunk — a mire sajnos, hogy csak is külsőségeknél szoktunk hivatkozni — a művelt külföldre is.

Bírunk külsőségeinkben fölösleggel, még pedig igen sok fölösleggel; de ki vethetné ezt szemünkre, mikor a költő szavaiként a legutolsó koldus is bir azzal.

De fájdalom, nem igy áll ez a magasabb, a szellemi élet terén!

Mert szigorúan véve a dolgot, a szellemi fejlettségnél nemcsak fölösleggel, de a szoros értelemben vett szükségessel sem rendelkezhetik egy ember sem, hátráltatva lévén annak megszerzése, elérésében észtehetségének korlátoltsága — vagyis emberi volta, s az élet rövidsége által; — s csak is ezeknek átgondolása mondathat el Kosuth-tal, a magyar Demosthenessel: „Minek ily rövid életnek oly hosszú czél? — Minek az isteni szikra, e parányi féregben ?!“

Pedig azért mindenkinek, de különösen az ifjúságnak, első emberi — és honfiúi kötelessége, szellemi képzettség tekintetében legalább a kor színvonalára emelkedni.

Igen, az ifjúságnak, melyben e sokat szenvedett hon, jövőjének támaszát, védőjét látja ! — S hogy ismét Kossuth szavaival éljünk: „Van-e nemesebb, van-e ma- gasztosabb öröm, mint azoknak sorában

tükörről, honnan a legfinomabb arezjátékot, a leggyöngébb érzelemhatást is, jól láthatám.

Fönnebbi szavai után Georgine arcza ismét élénk változáson ment át; s legjobban hasonlított a bukott angyal daemoni tekintetéhez, és arczához, — melyen a megaláztatás és boszu gyűlöletes kifejezése, feledteti, és elfödi a büszke szépség hóditó vonásait.

— A levelet senki sem kereste, — s mint később megtudtam, a csomagolásnál tévedhetett a lapok közé, midőn a szolgának, a postán átadták; mert falunkban posta nincsen, s innen küldnek mindig egy cselédet a városba, ki az ide szóló minden levelet és küldeményt a kastélyba hozza, s úgy szokták aztán kézbesiteni.

Boszumhoz óvatosan és ügyesen fogtam.

Megujitám a régi barátságot Arankával; — s látva, hogy ő folyton búslakodik, szintéit részvéttel kérém, hogy fedje fel előttem bizalmasan bánatának okát.

Aranka különben is közlékeny természetű lévén, elmondta aztán azt, a mit én jól tudtam, hogy — ő szereti Endrét, és miatta búsong, mert nem tud, nem hall felőle semmit, pedig, Ígéretéhez képest, már haza is kellett volna jönnie.

Boszúm, gyűlöletem, e bizalmas vallomás után, remekelt.

Vigasztalni kezdém Arankát, szelíden, gyöngén; a egyszer, mintha csak úgy véletlenül történt volna, kimondtam, hogy hiszen Endre nem is érdemes szerelmére, és hogy miatta epessze magát, mert ö rég hütelen, s rég elfeledte szerelmét úgy, mint Ígéretét.

Elhiheti ön, hogy erre azt vártam, hogy Aranka legalább is karjaimba ájul, — és mennyire cso- dálkozám, és boszankodám, midőn kedélyesen moállhatni, kikben a haza védőit látja ?!“ És ezen nemes, ezen magasztos öröm árjában fürödni, minden ifjúnak adatott ^ — csak akarattal, s az akaratnak megölelő kitartással kell bírnia.

Bírnia kell t. i. azon akarattal, hogy tanuljon, — és birnia kell azon akarattal, hogy ne csak magának tanuljon.

Társadalmi előhaladottságunk, az ifjúságnak, a gymnasiumban jól-roszul szerzett képzettségét nem elégelheti meg. Mert ifjúságunk zöme (tisztelet a kivételeknek !) szellemi képzettség tekintetében a legszigorúbb szükséglettel sem rendelkezik, tehát e tekintetben alantabb áll, mint a legutolsó koldus anyagi tekintetben, s ezt már méltán szemünkre vethetik!

Miután azonban a purismus viszketege nem bánt, csak arra szólítjuk fel ifjúságunkat, s különösen azokat, kiknek szavok. tettök irányadó szokott lenni saját körükben, — hogy léptessék életbe most a már rég tervezett ifjúsági önképezdét.

Mert a mily szép, ép oly könnyű lenne most annak kivitele.

Városunk keblében jelenleg egy derék színtársulat működik. Ezzel kezet fogva, az -ő Bzivea közremüködésökkel, nehány műkedvelői előadás által, melynek sikeréről bennünket, minden szép és nemes czélt hőn pártoló közönségünk előre is biztosit — mig egyrészt a járvány által árvákká lett szegény gyermekek fölsegéléséhez kö- nyöradományainkkal járulhatnánk, másrészt legkedvezőbb alkalmunk nyilnék a leendő ifjúsági önképzőkör anyagi jövőjének alapját megvethetni, s végre ami a főczél, ez által hamarabb nyilnék alkalma igen

solyogva reám, megölelt, s még nevetve mondá : megengedj Georgine, de ezt nem hiszem.

Jól van, gondoltam, hiszen én erre is elvagyok készülve.

— Ha nem hiszed lelkem, jer velem, s én meg foglak győzni szavaim igazságáról; — e szókkal szobámba vezetém, s szekrénykémből nehány levelet adtam oda neki.

— Olvass tehát, és higyj !

És Aranka olvasni kezdett, s aztán arcza a szivárvány minden színein átmenve — keblemre borult, és lemondásteli hangon zokogá:

Bocsáss meg, hogy jobban hittem Endrének mint neked, fájdalom neked van igazad !....

És tudja kedves Géza, micsoda levelek voltak azok 1.... Férjemnek, az öreg Kömérinek hozzám irt szerelmes levelei, melyekben az öreg oly hévtel ajánlotta szerelmét, szivét, kezét, nevét, vagyonát, mely becsületére válhatott volna húsz éves fiának is.

Mindkettőnek neve Endre, mindkettőnek Írása bámulatosan hasonló, s szerencsére, az öreg, szív- ömlengéseiben elfeledő folirni még a dátumot is, — s igy a csalódás, és a raegcsalatás, kétségtelenül — és előre bizonyos vala.

Az eszme kitűnő volt, s a gyűlölet és bosszú, fényes diadalünnepet ülhetett szivemben.

Nem teremtett az ész oly kifejezést, s oly gondolatot se még, mely lelki állapotomat híven tükrözhetné 1 ....

Most már csakugyan fölugrottam és berohantam volna, hogy kezemet e Medusa-fő tömött hajfürtebe temetve, fülébe ordítsam a füldühödt oroszlán hangján e szót: „nyomorult!“ — és nem voltam képeB megmozdulni sem; — valódi élőhalott letsok tehetséges ifjúnak, különösen az iskolákban elhanyagolt, s korunkban pedig már annyira szükségessé vált — széptant ismeretek megszerzésére, vagy a már meglevők gyarapítására.

Vajha ezen felszólalás — mely csak eső akart lenni, mely az ifjú fogékony kebel földjébe már rég elvetett magot kikelteni, s gyümölcsösé érlelni kívánta — oly erkölcsi erővel hatna ifjainkra, hogy a társulás szelleme őket, ne csak üres ledérsé- gekre. hanem magasztos, korszerű eszmékre is birja!

Kívánjuk ezt az emberiség, de különösen hazánk és az ifjúságnak saját érdekében is!

Árlejtési hirdetmény.

A b.-gyalai kir. törvényszék, s az annak területen szervezett kir. járásbíróságok irodai szükségletének, u. m. az iró, rajz, boríték és csomagoló papírok, — tollak és tollnyelek mindennemű írónők, tenták, spanyolviasz és ostya, festékek, spárga és kötök, gyertya és egyéb világitó anyagok beszerzésére ezennel árlejtést hirdetek, és az árlejtésnek helyéül a kir. törvényszék nagy tanácstermét, az árlejtés határidejéül pedig folyó évi szeptember hd 19 ik napjának d. u. 3 óráját tűzöm ki, s felhivora mindazokat, kik a fentebb elősorolt tárgyak szállítására vállalkozni kívánnak, hogy a fentebb kitett helyen és időben jelenjenek meg; megjegyezni kívánván; miszerint a szállítandó tárgyak mintái és a szerződési feltételek Gyalay Imre kir. törvényszéki irodaigazgató urnái bármikor megtekinthetők.

Kelt Gyulán, 1873. augusztus 23.

Novak Kamii,

elnök.

tem, ki lát, hall, érez, és gondolkozik, de szólni, megmozdulni nem képes.

Kínosan néztem — és hallgattam tehát tovább.

Georgine, egy diadalmas, büszke tekintet ntán folytatá :

— Aranka ezután naponként láthatólag hervadt, senyvedt, s aztán egyszer elkezdett betegeskedni, kerülte a társaságot, kerülte az embereket, s úgy hiszem egy kissé meg is háborodott, a nyáron aztán mégis rávette Szilakiné, hogy a fürdőbe elmenjenek, — de hát mint épen most mondá ön, már talán nem is sokáig viszi tovább.

(Folyt, köv.)

István király ünnepén.

(B.-Csabán az ev. magyar isteni tiszteletnél elmondott beszéd.)

„Ez a nap, melyet az Ur rendelt, örvendezzünk és vigadjunk azon.“ A zsolt. iró eme szavaival üdvözöllek az Urnák házában e napon, melyen, mint o hazának fiai — nemzetiség s felekezeti különbség nélkül — Istvánnak e hon első koronás fejedelmének emlékezetét akarjuk felújítani. Tesszük ezt mondom, mint e hazának fiai. Indítónk a belső frigy, mely bennünket a haza múltjához, jelenéhez s jövöjéhoz fűz ellenállhatlanul, melynek neve: hazafiság.

Hogy pedig az Urnák házában, a vallásosság eme szentélyében találkozunk, jele annak, hogy mi abban találjuk e nap föjelentőséget, mi örvendezésre keltette egykor a zsolt. irót, a szent tényben, hogy „a nép, mely setétségben járt, látott nagy világosságot a kik a halál árnyékának tartományában ültek, azoknak világosság támada“ — t i. a Jézus Krisztusban; jele annak, hogy előttünk val-