Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-24 / 34. szám

Második évfolyam. 34-ik szám. Gyula, augusztus 24-én 1873 Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. V. J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Hamenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri wtsza 13. sz.) — Schwarcz tettvérek nemzetközi irodájában fiirdőnteza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 60 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V __________J —. Gynla városa gondozása alatt három serdUltebb korú fin, két leány gyermek, továbbá két csecsemő lévén, miután a vá­rosi szegények pénztára az Ínség és- nyo­morba jutottak által túlságosan igénybe van véve, e város polgárainak emberbará­ti érzelmeihez fordulok, és felhívom azo­kat, kik netán ezen árvák köztll valame­lyiket örökbe akarják fogadni, e tekintet­ben hozzám fordulni. — Kellő gondozás mellett az elemi iskoláztatást mulhatlanul meg fogom kívánni. Dobay János, polgármester. — A békés-csabai ágost. hitv. evang. real-gymnasium, a cholera miatt szüksé­gessé vált felsőbb rendelet következtében, az 1873/4-iki tanévet szeptember 15-ikén kezdi meg. Ehhez alkalmazottan a beirat­kozásra szeptember 12, 13 és 14-ike, a javitó- és pót*vizsgákra pedig szeptember 11-ike tűzetik ki. B.-Csabán. 1873. augusztus 22. Horváth János, Igazgató. — A szarvasi fögymnásiumnál ajárvány miatt, mely Szarvason ugyan már nem, de a tanoda vidék némely pontjain még dúl, a beírások sept. 12—14-ére van­nak elhalasztva, miről az igazgató­ság az érdekletteket ezennel értesíti. TÁRCZA. Két szív története. Beszély. Irta Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) XI. — Apropos, édes Géza, móndja csak tehát, mit tud ön Szilakiék felöl? , — Meglehet keveset, meglehet sokat, — vála­szolt ez, ahogy vesszük. — Az elmúlt nyáron, az egéáz fürdö-saisont velők egy helyt, Balaton-Füre- den toltém. Én megtudva hogy ök ott vannak, lőliit régi ismerősük — látogatást tevék, — de ök féltünöen hidegen fogadtak, s mikor távoztam sem hittak meg többször; természetesen tehát nem is mentem, de senki más se járt hozzájok. — Álta­lában elzárkózott, visszavonultságban éltek; közös társaságban soha, vagy csak nagyon ritkán vettek részt, s többnyire, csak a naponkénti sétán valá- nak láthatók. — A kiB Aranka föltűnően roszul nézett ki, agy, hogy a ki öt három-négy év óta nem látta, rá sem ösmerne; — s biztosan állítha­tom hogy midőn a saison véget ért, betegebb volt mint mikor a fürdőbe jöttek; — annyira hogy az - orvosok — fontoskodó arcczal már talán nap­jait is kiszámiták, mert mint mondák: „beteg­sége rohanó jelleget vett fel,“ s igy megmaradá­sához semmi, vagy csak igen kevés lehet a re­Az országos vásárok betiltása és iparosaink. Ezen cim alatt a bajai lap dr. Iváno- yits Pál úrtól a következő figyelemre mél­tó sorokat közli: A honunk több megyéiben uralgó kole­ra járvány miatt a törvényhatóságok terü­leteinken az országos vásárok, megtartását betilták. A járvány megszüntetésére s a közsé­gek helyreállítására vonatkozó eme sza­bályrendelet ellenkezik a gyógyászat elve­ivel mert oly kórnem ellen hozattak javal­latba a népcsoportulások beszüntetései, melynek sem legközelebbi okát kipuhatol­ni, sem annak lényegét meghatározni ké­pesek nem vagyunk. A vásárok betiltása, még nem zátja ki a községeknek egymás- sáli közlekedését És ha a tökéletes elkü­lönítés ki is volna vihető, a járványos ko­lera továbbteijedését nem lehetne megaka­dályozni ; mert a legszigorúbb elzárások, a legtökéletesebb vesztegintézetek, melyek a rögzött ragályt meggátolják, a kolera kor­látozásában sikertelenek maradtak min­denütt, Orosz-, Gács-, Magyar-, Osztrák-, Olasz-, 8 Francziaországban. A járványt csak úgy lehet megsemmi­síteni, ha a nép kellő időben és észszerű- leg felvilágosittatik arról: minő óvszer javallat a legüdvösebb. Meg kell neki mon­dani ; hogy a járvány fejlődését, elterjedé­sét, előmozdítják a bűzös, tisztátalan leve­gő, poshadt meleg viz, ronda szemetes ut­cák és udvarok, bűzös fertőzött csatornák, éretlen vagy romlásnak indult gyümölcsök. Az állam, vagy hatóság gondoskodjék ar­ról, hogy a munkaképes szegényeknek ke­mény. A fürdőből Pestre mentek, Szilakiné test­véréhez, de Aranka betegsége miatt még most sem jöhettek haza. — Ennyi minden, a mit felölök tudok. Képzelheted Jenőm, mit szenvedtem én át e rö­vid párbeszéd alatt!.... Mint ha vaskéz szorította volna össze szivemet, — s százkaru polyp, száz­szoros halált okozva marczangolta volna szét... Georginet, a válasz tökéletesen kielégitni Iátszék s ennek jeléül a kapitány, illatos hölgy-szivarral kínálta meg. Ez njra megcsókolta kezét, — s élvsovár sze­mekkel, szótlanul, éldelegni látszott bájain. — De mondja csak kedves Georgine, mi baja is van tulajdonképen a kis Arankának? — for­dult hozzá moBt a kapitány, mert ngy látom, hogy kegyed ezt tökéletesen, a titokba beavatva tudja, nemde ? — Sőt oly jól tudom, felelt felkaczagva Georgine hogy az egész titkot önmagam készitém. — Ah, és lehetek-e én is kegyed által a titok részesévé avatva? — Miért ? — Csak aztán ki ne fecsegje ön; — mert e tekintetben ti férfiak sem vagytok erőseb­bek, nálunk gyarló nőknél. — Hallgatni fogok mint a sir. — No, úgy jól van! Tehát, hogy mindent meg­értsen ön, legelőször is azt kell előre bocsátanom hogy én Köméri Endrét, — de nem az öreget — már régen szerettem.... E szavakra három férfi sápadt el, kik közül Georgine csak az előtte ülőt láthatá. A tükörről akaratlanul is lekaptam egy pillanatra szememet, és atyámra tekinték. — 0 is felemelte resetl forrása legyen, a munkaképtelen sze­gények számára pedig tápintézetek állítas­sanak fel. A járványos vidék kellő számú, kiképzett és jól fizetett orvosokkal Iktassák el. Ha a kolera továbbterjedése a népcso- portulástól feltételeztetnék, birodalmunk fő­városa nem tűrné el a világ minden ré­szeiből oda tóduló sokaságot. Bécs városa, mely minden időben, nem tekintvén a költ­ségek nagyságát, sietett azonnal leteriteni mindazon feltételeket, melyektől a közegész­ségügye függ. kapuit felnyitó még a jár­vány helyekről jövő légiók számára is. Hogy a vásárok betiltása a járványt el­fojtani nem leend képes jól tudom, de bőven megvagyok győződve arról is : hogy ezen szabályrendelet polgártársunk iparos osztályát, mely kézmüveit leginkább s egye­dül a vásárokon elárusítani szokta, a leg­nagyobb nyomorral sújtani fogja. Iparosa­ink anyagi állapota az ntóbbi évek roszl termései, az utak járatlansága, az állami adók felemelése, a segéd munkások béré­nek nagyobbodása, az uralgó pénzhiány és hitelveszteség következtében a legna* gyobb mérvben meg van zsibbasztva. Szerény nézetem szerint e valóban ko­moly bajon csak ügy lehet segíteni, bal az országos vásárok megtartása czélszerü óvszabályok megállapítása mellett, megen­gedtetnék oly helyeken, hol a járvány nem | létezett, vagy hol ez szünőben van. Ha ez nem volna kivihető, a kormánynak köte­lessége mielőbb oly alapról gondoskodni, melyből, a szükségben lévő iparos mindig kölcsönt nyerhetne. Ellenkező esetben ipa- rosainkuál be fog állani az elszegényedés, mely szülőanyja a járványnak. félig fejét, s aztán rám nézett.... és egy kinos sóhajt fojtott el, mely a megcsalatott szivböl felküzdé magát, — s aztán ült ismét mozdulatlanul, némán előbbi helyzetében. Én felindultságomban reszkettem; de már-már üvegesülö szemeimet a tükörről perezre sem vet­tem volna le. A kapitány arczán Georgine fönnebbi szavaira olyan furcsa, megdöbbenéBszerü kifejezés vonult át, melyet későn igyekezett palástolni, mert Geor­gine is észre vévé, s igy folytató: Ah, ön csodálkozik, és talán neheztel is amiért az igazat kimondom ?... Boldog Isten! ki tudja hányat szeretett és szeret ön is kívülem, de hát haragudjam-e én azért.... egyébiránt ez teljesen mindegy, most együtt vagyunk, és egymást szeret­jük ; — de különben is ez nem tartozik a dologra. A kapitány egy édeskés mosolyt kényszeritett arczára; — de kényelmetlenül kezde feszelegni; talán kényes oldalát érezvén megtámadva. — Tehát mondom, én a fiatal Endrét szerettem, ki Pesten egy évig nálunk lakott; — de ö nem, mást szeretett, s egy alkalommal, midőn forró láz­ban feküdt, mint lázbeteg, oly dolgokat említett, melyeket én első alapszálul véve, egy kis ügyes­séggel, szerelme egész történetfonalát legombo- lyithatám. Megtudtam, hogy ő Arankát szereti; — és ez nem sértett engemet, hanem megsértett ö mélyen érzékenyen, vérig, szivemig. Georgine arcza fokonként sötétebb lön, s perezre megállt, talán hogy a megaláztatást még egyszer fölidézze emlékében, vagy talán hogy kitörő szen­vedélyét mérsékelhesse, mert vettem észre, hogy Pályázati hirdefmény. A b.-gyulai kir. törvényszék területén szervezett és telekkönyvi hatósággal is fel­ruházott szarvasi kir. járásbíróságnál évi 500 frt fizetéssel és 100 frt lakbérrel egy­bekötött egy irnoki állás üresedésbe jővén, ezen állomásnak betöltése tekintetéből, a nmélt. magy. kir. igazságügyi minister ur­nák f. é. 3079. sz. a. kelt magas rendele­té folytán pályázatot hirdetek, és felhívom mindazokat, kik azt elnyerni óhajtják, hogy eme hirdetménynek a „Budapesti közlöny“- ben történt első beigtatásától számított 4 hét alatt okmányokkal felszerelt és sza- I bályszerüen bélyegzett pályázati kérvényei- I két, és pedig a köz-hivatalban levők hiva- I tal-főnökeik utján hozzám nyújtsák be. Kelt B.-Gyulán, 1873. augusztus 21. Novák Kamii, elnök. A csabai nönevelde. (Folytatás és vége.) Igaz ugyan, hogy alföldünket, egynéhány év éta a rósz termés nagy csapásként sajtja, de talán épen Csabának anyagi viszonyai olyanok, hogy ez áldo­zatra, ha agyán annak neveznünk szabad, még nagyon is képes. Miként az már rég tervezve volt, először az első évben csak egy osztály volna fel­állítandó, melyet is legjobbnak vélném egy rendes- I és egy segéd-tanár vezetésére bizni. Azért kettőt, mert nagy a valószinüség, hogy ez rég óhajtva | várt intézet, ha életbe tépne, nagyon sok növen­déknek örvendene. Miután több rendbeli adakozá­sok, sőt egy nagy sorsolás által már tekintélyes összeggel rendelkezik a felállittatni szándékolt nöne­velde, a város, ha csak kis segítséggel is járul nem mindent akar iölfedni a kapitány előtt, a nagy bizalmasság daczára is. — Elhatároztam, hogy e plátéi viszonyt meg fogom semmisitni, vagy legalább is meg fogom zavarni. És elhatározásomnak a sors is kedvezni látszott, mert épen akkor kérte meg az öreg Köméri ke­zemet, s én bosszúból és számításból hozzá is me- nék nőül, mert ő, fényes névvel, nagy vagyonnal, és mindazzal bírt mi egy fiatal nő előtt számításba jöhet; 8 tudtam azt is, hogy oldala mellett, függet­lenségemet is sértetlenül fönntarthatom. / Es nem csalódtam. A jó öreg mindent megtett és megtesz értem; szerelme forróbb, mint talán sok önfajtájú fiatalé, s csak egy hibája, egy mániája van. Képzelje ön, a vén bohó azt kívánja tőlem, hogy én viszont szeressem öt; — ha ha ha, hát nem nevetségesen nagyszerü-e ez?... Georgine és a kapitány kaczagtak. Én újra atyámra tekinték; — mintha valami gyönge, egyhangú kopogást hallottam volna már pár perez óta ........a gyalázatosán megcsalt jó öre g könyei, sűrűn hullottak elébe, a padozatra. Georgine folytatá: — Esküvőnk utáni napon, ünnepélyes bevonu­lásunkat tartónk e faluba. Másnap, midőn komor- nám a hírlapokat asztalomra tévé, s én egyet föl­bontottam, a lapból egy levél esett ki — és a földre. Egész közönyösen nyúltam ntána, és vettem fel, de még se állhattam meg, hogy czimiratát meg ne nézzem. A levél, Boldog Arankának szélt, s miként a vonásokról rögtön megismerém, Köméri Endre irta«

Next

/
Thumbnails
Contents