Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-26 / 4. szám
iránt kelt földművelés-, ipar- i kereskedelemügyi minister! leiratok. — 3. Az 1872. évi XXI, XXII. XXIir; XXVÍÍ, XXVIII, XXIX, XXXI, XXXII, XXXIII, XXXIV, XXXV, XXXVII, XXXVIII. t. ez. kihirdetése. 4. A szász nemzeti egyetem átirata a király fold köztörvényhatósági rendezése tárgyában. 5. Az aradi kereskedelmi ipar-kamara átirata, az orsovai vasúti csatlakozás érdekében. 6. Ugyanannak megkeresése az iparos tanon- ezok oktatása iránt. 7. Vadász Manó tanfelügyelő jelentésével köz- Iött iskola-tanácsi határozatok. 8. A fegyelmi választmány jelentése az orosházi járás szolgabirája elleni vizsgálatról, s a tiszti főügyész véleménye. 9. Dr. Kovács István megyei főorvos jelentése a megyei gyógytárak megvizsgálásáról. 10. A csabai járás szolgabirája jelentése a csabai 4 jegyzői állás betöltéséről. 11. Ugyanannak jelentése Endröd községi legelő birtokivozés tárgyában. 12. A szarvasi szolgabirói lak eladásáról szóló küldöttségi jelentés. 13. A megyei pénztárak véletlen megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv. 14 Az aradi m. k. pénzügyigazgatóság átirata a szarvasi szolgabirói lak kertje utáni jövedelmi adó iránt. 15. A csabai és szeghalmi járások szolgabirái- nak jelentései a pusztai iskolákról. 16. A szarvasi szolgabiró jelentése Öcsöd és Sz.-András közti határkérdés, s a járási ipartársulatok alapszabályai iránt. 17. Dr. Dubányi János megyei alorvos kérvénye, némely szabályellenes kórházi rendelvényekért történt elmarasztalás alóli felmentése tárgyában, s a gyulai járás szolgabirájának ide tartozó jelentése. 18. Az irodai szerek és cselédség ruhanemű megszerzése iránti szerződések. 19. Fehérmegye átirata az 1870. XLII. t. ez. 11. §-nak végrehajtását kérő feliratának hasonló kérvény általi támogatása iránt. 20. Sz.-András, Gyoma, Doboz községek számadásai. 21. Kraszna megye átirata, a természetbeni közmunka szolgálmány megszüntetése iránt. 22. Vadász Manó átirata az iparos tanonezok iskoláztatása tárgyában. 23. Küldöttségi jelentés az orosházi szolgabirói hivatal ideiglenes átadása tárgyában. 24. A szarvasi járás szolgabirája jelentése a szá- monkérő szék határozatára. 25. Husárszabályozás. Kelt Gyulán, 1873. január 15-én. is segített rajtam. Ily jeles falusi orvosok csakugyan nyilvános köszönetét és kitüntetést érdemelnek; annál is inkább, mivel az ő ismereteik és érdemeik ritkán díjaztatnak illőleg, pedig számtalan honpolgár élete általok tartatik fen a haza javárai Ezen gyengeségem 1817-ben még szemgyengeség által is növekedett, nevezetesen balszemem egészen elhomályosult, a jobb szememmel is kivált borús időben teli templomban, alig voltam képes a betűket és az emberek arcvonásait 3 lépésnyiről felismerni, mi által hivatalos teendőim igen súlyosakká váltak. A gyertyavilágnál való munkával egészen felkellett hagynom. A szememet vizsgáló doktor Fabinyi Sámuel, pesti hires szemésztanár és ügyes férfiú, olyan szemvizet rendelt, mely a baj terjedését legalább idáig megakadályozta; de azért a jövő életemre való kilátásaim 77 éves koromnál fogva nagyon aggasztók és szomorúak. Mindazonáltal az én reményen; és vigasztalásom a mindenható isten azon Ígéretén alapszik, mely Ezs. 46,4.-ben olvasható: „Mind vénségtekig ugyancsak én, és mindaddig, mig megőszültök, én hordozlak. Én teremtettelek, én visellek, én hordozlak és megtartlak." Igen is ő hordoz és ő tart meg! Befejezés. Istenem iránti legforróbb hálával tekintek vissza életem lefolyt éveire. Mily sok nagy örömben részesített engem az ő kegyelme! és mily sok nehéz fájdalmat segített az ő köze elviselnem és legyőznöm I Mindezek elmúltak, mint súlyos viharteljes felhők s nemis sejtett áldásokat hagytak számomra hátra 1 Ó mi szép, mi jóval bővelkedett azon- nagy hatáskör, melyet én 50 esztendő alatt az útamba gördített minden akadályok dacára betölteni igyekeztem; mert ott is, ahol nem gyanitotA csabai evang. egyház és a csabai casino. Az egyház és a kaszinó között a Kazinczy alapítvány miatt fenforgó Ízetlenséget tárgyaló czik- künk ellenében —cs —a kelt az egyház védelmére, úgy hisszük illető helyről sugalmazva s beszél de omnibus et quibusdam, csak épen arról nem, legalább nyiltan nem a miről kellett volna. A kérdés a körül forog: magáévá lefte-e az egyház — nem a töke kamatoztatása feladatát, mert ez mellékes dolog, hanem az alapítványnak azon kikötését, hogy a díj kiosztásba a kaszinó is befolyjon és ha igen, a mint hogy igen, mert midőn a kaszinó küldöttei annak idejében a presb. gyűlésen megjelentek, az alaptőkét kamatoztatás végett az egyháznak felajánlották, az alkalommal az egy példányban az egyháznak kézbesített alap-okmány felolvastatott, annak minden tétele ha nem positive, legalább hallgatag elfogadtatott s az egész jegyzőkönyvbe igtattatott, miután tehát mondjuk, az egyház az alapítványi oklevélnek a dijosztásra vonatkozó tételét is magáévá tette, ezen — ha úgy tetszik — szolgalmat tiszteletben tartotta-e f ez a kérdés, melynek második részére —cs —a per ambages ugyan, de kimerítőbben felel, mintsem maga hinné, azt mondja t. i. hogy post tot et tanta, elvégre maga az egyház proponálta azt a modus vivendit, miszerint — figyelmet kérünk — mivel a kaszinó már csakugyan el nem áll befolyási viszketegétől, — hát — isten nevében — válassza küldötteit a presbitérium, oly tagjai közül, a kik egyszersmind a kaszinónak — is tagjai. Megvalljuk mi czikkünk írásakor ezen ajánlatról mit se tudtunk, mert az a kaszinó ama gyűlésében, melyből mi adatainkat merítettük, felemlítve nem volt, vagy elkerülte figyelmünket, különben nem késtünk volna első czikkünkben arról méltóképen megemlékezni, a mit ezennel helyreütni sietünk. Tehát valóban tette az egyház a fentebbi ajánlatot ? azt mondják — a lutheránusok nagy politikusok, mi ezt se nem állítjuk, se nem tagadjuk, hanem ha igen, a mit —cs —a állít, úgy az alaposan jogot követelő kaszinónak ezen pis-allér-t amúgy szemhunyoritás nélkül propositioba hozni, valóban bármily furfangos politikusnak becsületére válik. Hogy is szól az alapítványi oklevél, melyre nézve —cs —a mint jól debutirozó politikus azt állítja, hogy az a dij-kiosztás miként gyakorlásáról nem intézkedik és prohdolor, hinc derivata clades! holott —cs —a az egyháznál levő egyik példányból idéz, tehát az előtte volt s igy az okmány ide vonatkozó passusát reticeálja — mondjuk hogyis szól tam nem gondoltam, bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóval és írással elhintettem. Áldott legyen ezért az Urnák szent neve! Én reméltem, az isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait, talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem. Kedves tiszttársaim! Nézzetek csak azon eszközökre, melyeket ti az egyház és iskola fölemelésére a haza felvirágoztatására, alásülyedt tekintélyetek, és méltóságtok visszaállítására valamint élelmetek megszerzésére, használhattatok volna. Ezek népszerűbb és az élet céljainak megfelelőbb vallás- és erény gyakorlatok, úgy amint azokat Sintenis, Saltzmann, Gutsmuts és Glatz példái mutatják. Saját és más embertársaitok gyermekeinek jobb nevelése az emberiség javára és a haza boldogitására, úgy amint azt Pestalozi, Fellenberger, Bell és Lancaster fejtegették. Gondoljatok csak arra, hogy milyen vét két követnek el az iskolák elöljárói az emberiség üdve ellen 11 ? Szüntessetek meg minden káros visszaélést gyülekezeteitekben, az egyházban és az iskolában. Viseljetek atyai gondot a szegényekre, betegekre, ügyefogyottakra, özvegyekre és árvákra, akiket senki sem ismer jobban, mimt ti, működjetek azon, hogy népiskolák és más jótékony intézetek emelkedjenek a ti gyülekezeteitekben és a vidéken. Terjesszétek a népszerűbb ismereteket, az istennek a természetben rejlő adományainak jobb fel- használását. Legyetek azon, hogy a fi- és leány-iskolák tantárgyai elősegítsék a férfiak és nők közötti harmóniát ; mert roppant sok szerencsétlenség következik a házi eletben, a gazdaságban és a gyermek az okmány ? az okmány a —cs —a idézte szavak után közvetlen igy folytatja: „S kiket a kaszinó igazg. választmányának küldöttei kik a vizsgákon megjelenni s a neoendékék előmenetelét és tanúsított buzgalmát lelkiismeretes figyelemmel kisérni hazafiul mulaszthatlan kötelességüknek ismerendik, — elősorolt szempontokból az ösztöndíjak elnyerésére az egyház és iskolai felügyelőséggel egyetértve legérdemesbnek tartják stb. éspedig vizsgálat után legfélébb 8 nap alatt lesz kiosztandó stb.“ Ez csak világos. Ebbe egyezett bele az egyház, midőn az okmány, a presbitériumban ünnepélyesen felolvastatott, a presbitérium a tökét kamatoztatása végett és az alapítói okmány egyik példányát megőrzés végett átvette és az egészet jegyzőkönyvébe igtatta. És most, miután a kaszinótól a kellő befolyhatást csakhamar és az óta állhatatosan megtagadta, most hogy végre ezt a nauseabilis ügyet a nyakáról lerázza, elvégre a kaszinónak azt a propositiót teszi, hogy válassza megbízottjait azon presbiterialis tagok közül, kik egyszersmind a kaszinónak tagjai. így felel meg az egyház elvállalt kötelességeinek, mit —cs —a az alapitó okmány szelleme szerintinek lenni állít. Ugyde mit czéloz az okmány és pedig feltűnő óvatossággal; ellenörködóst, garantiát, hogy az ösztöndijak szigorúan az alapítók intentioja szerint fognak mindenkor kiosztatni, s kivel szemben ezé- lozza azt ? minden esetre azon befolyás ellen, mely a díjazást az egyház vagy iskola részérül intézi, s miként insinuálja az egyház ezen ellenőrködés gyakorlását? presbiterek által, kik egyben a kaszinónak is tagjai! hát ha a presbitériumban nincs kaszinói tag, vagy azokban például a kaszinó többségének esetleg nincs bizalma, vagy például csak épen kettő volna, s igy a választási jog eoipso meghiúsulnék, vagy e két tag sokkal inkább tagja az egyháznak, hogy sem e minőség data occasione a kaszinó tagságát ne absorbealja... ? íme ilyen az egyház propositiója, melyről —cs —a. azt mondja, hogy az alapítványi okmány szelleme szerint való. — De mit kutatjuk a szellemet, midőn szavak szólnak — S ha már —cs —a az okmány szellemét keresi, úgy megvalljuk, hogy öt ebben követve, mi az okmánynak egészen ellenkező szellemét látjuk, látjuk tudniillik, hogy az alapítók ily csekély mértékű alapítvány körül is feltűnő óvatosságot tanúsítottak, a mi nekünk megvalljuk annál feltűnőbbnek tetszik, mert nem tudunk reá példát, hogy ily szerény dijosztás biztosítására hasonló garantia hasonló minutiositással kiköttetett volna. Az okmány óvatosságában még tovább megy midőn a küldöttekre nézve megszabja, hogy azok nevelésben abból, ha a férfiú másképpen gondolkodik, mint az asszony. Kerüljétek a napról napra terjedő fényűzést, az időt és pénztfecsérlő időtöltéseket és játékokat. Hozzatok be az iskolákba jobb írási példányokat, s hasznosabb tantárgyakat, diaetetikai, erkölcsi és gazdászati tárgyakat; jobb időfelosztást jobb földmivelést egyházi földeiteken, hogy mások is kövessék példátokat. Építsetek solid és célszerű iskolákat és templomokat koldulás nélkül és a hívek nagy megterhel- tetése nélkül. Legyetek tanácsadói a községi elöljáróknak a káros rendetlenségek és visszaélések megszüntetésében, és a mezei és községi jobb rendőrség szervezésében. Lásd Landmann 135—216. Azonban én képtelen vagyok mindazon eszközöket felsorolni, melyeket egy falusi derék tudományos lelkésznek tehetsége és tapasztalása szerint használnia kell, hogy hatáskörét méltóan be- töltvén a fent jelzett célt elérhesse. Csak nehány szót kell még intéznem az egyházi és világi elöljárókhoz, hogy figyelmüket ideje korán fordíthassam azon tevékenységre, melyet a rajok bízott közönség lelki javára ki kell íejteniök. Szükséges lenne: egy könyv az anyák számára, a gyermeknevelésről; egy másik könyv a házastársak számára, a családi kötelességekről; egy harmadik könyv a cselédek számára Lavater rendszere nyomán; végre egy könnyen felfogható népszerű házi káté, a szentirás alapján írva, melyben minden házi foglalkozásra nézve szabályok foglaltatnának. Ezen négy fontos, de fájdalom kevésbé méltányolt tárgyról kellene minden lelkésznek és minden tanítónak egy-egy értekezést írnia s a super- ÍDtendensnek elküldenie. Ezekből kellene aztán a legjobbakat kiválasztani, s az illető szerzők neve alatt kinyomatni, s a családok, elöljárók és cselédek számára havonkint felolvastatni. Ezekből az „az igazgató választmánynak, az utóbbi pedig a caszinói közgyűlésnek eljárásáról mindenkor kimerítő jelentést tenni tartozik.“ és ismét: „ha az alapítvány feltételei meg nem tartatnának s a kitűzött nemzeti czél az idők kedvezőtlen viszonyai“ (Bach) „vagy bár mi más“ ( ? ) „körülmény áltál méghi- usittatnék, mely nem várt esetben az alapitó caszinói társulat magának vagy törvényes utódjának fentartja azon jogot, hogy az alapítványi töke I kamatait más országos érdekű s helyben kiosztandó köz-de minien esetre nemzeti czélra jogosan és szabadon fordíthatja“ stb. Mi mondjuk — kiknek bevalljuk, az alapítók sorába tartozni — emlékezetünk szerint — nincs szerencsénk, nem lévén még akkor talán tagjai se a csabai caszinónak s igy az alapitó gyűlés indokait, melyekkel az okmány feltűnő óvatossága támogattalak nem hallhattuk — az okmányt olvasva, annak szelleme által valóban megvagyunk Iepetvo, és különben a magyarázgatástól tartózkodva, csak annyit mondunk, hogy megengedve miszerint a csabai egyház oly magyar érzelmű mint a minőnek azt —cs —a. lenni állítja, mi mint az egyház orgánumai ezen valóban a ezélzatosságig menő óvatosságra nézve magyarázatot kértünk volna, mely ha kívánat szerint meg nem adatik, sem az alapítók sorába nem léptünk, sem nem engedtük volna, hogy az alapítványt az egyház elfogadja. Ennyit a dolog érdemében. A mi azt illeti, hogy mi az egyház ily magatartását sem antonomiai féltékenységnek, sem paedagogiai scrupulusoknak nem bírván tulajdonítani — gyermekes fejeskedést se tehetvén fel az egyház komoly férfiairól — azt nemzetiségi apprehensionak felróni nyilatkoztunk hajlandóknak, arról nem tehetünk, logikánk, az alapítvány czélja, scrupulosussága, azon tény, hogy a csabai egyház tótajku, hozzá teszük mikép figyelmünket az sem kerülte el, hogy nálunk se hiányzanak működő kezek, melyek a szláv irodalom amaz épen nem magyarbaráti színezetének városunkban utat egyengetnek, mindezen összevágó okokból kötelességünknek hittük gyanúnknak nyiltan kifejezést adni. Kötelességünknek mondjuk, mert mi minden nemzetiségnek a törvénnyel megegyező aspiratióit tiszteletben tartjuk, de abban a percz- ben felmondanék a barátságot, mihelyt arról szereznénk magunknak meggyőződést, hogy saját nyelvünk emelésének bár ki által s bár mily ürügy alatt gát vettetni szándékoltatik. Clara pacta! Már aztán, hogy mind az, a mit és a mint elmondtunk azt mutatja-e, hogy belőlünk elfogultság, vagy a tények nem ismerése,' vagy épen „roszakarat“ szól a mint —cs —a. magát kifejezte, azt a közönség döntse el. Mi erre nézve —cs értekezésekből lehetne egyszersmind megismerni az ország szellemi erőit, akiket adandó alkalommal egy vagy más iskolai vagy egyházi hivatalra lehetne használni. Mivel tölthetnék hasznosabban mellékes óráikat a falusi és városi lelkészek és tanítók ? s nem lenne-e jó az ilyen foglalkozás eredményével havon- kiut beszámolni? Mi lesz a jövendő zsinat határozatainak tárgya, ha nem az, hogy a protestánsoknak ezután jobban menjenek dolgaik, mint eddig ? A főtárgyakat igy kellene minden superintendens- nek megbeszéltetnie, hogy aztán az egész evan- gyelmi testülettel közölhessék. Mily nagy külömbség van a régi és az uj moral közötti Bizony már itt volna az ideje, hogy jobb iskolai és egyházi énekekről, épületesebb imádságokról s az élet céljainak megfelelőbb einélkedé- sekről gondoskodjunk, s ilyeneket minden napra tényleg szerezzünk! Jegyzet. Ha minden lelkész az általa leginkább birt és használt nyelven csak 12 elmélkedést és 6 imát saját eszméi szerint (de amely elmélkedés ne lenne hosszabb 12 negyedrétü lapnál, s nem rövi- debb 2 lapnál) és ha az igy egybegyülendő dolgozatokból a legjobbak kiválasztatnának, akkor a cél el volna érve. Hogy mennyit tehet egy lelkész az ő egyháza és hivatalbeli utóda javára, az kitűnik Rossin Patriot. Landprediger IV. részéből. A hasznos hazai termények ismeretét és felhasználását minden falusi lelkésznek kellene terjesztenie. Hogyan lehetne Magyarországon egy célszerű reális lapot alapítani. Miféle anyag nincs még nálunk feldolgozva, a melynek feldolgozása nagy hasznú lenne? (Folytatása köv.)
