Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-29 / 26. szám

Második évfolyam. 26-ik szám. Gyula junius 29-én 1873 c ’^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. f / ' Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. V J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Három hóra 1 ft Hat hóra . 7 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre 4 ft _______J El őfizetési felhívás a 1873-ik év második felére. A félév végének közeledtével kérjük ed­digi t. előfizetőinket és megyénk nagyér­demű közönségét lapunk további pártolá­sára, és a postai utalványnyal legkönnyeb­ben eszközölhető előfizetések mielőbbi meg­újítására. Az előfizetési ár lapunk homlokán ol­vasható. Alakítsunk méhészeti egyletet Bé­késmegyében. Minden embernek kisebb nagyobb mér­tékben éreznie kell, hogy önerejével keve­sebbet képes tenni a mi magának, kör­nyezetének vagy hazájának üdvére és hasz­nára lehet, mint ha mással egyesül. Minél szűkebb körre szorítjuk bármely ágát is a tudománynak, kézmunek, fóld­mivelésnek, annál kevesebb hasznot kapunk abból; ellenben minél nagyobb társulatok alakulnak valamely ügy előmozdítására, annál nagyobb a siker, melyet rövid idő alatt elérni lehet. így van ez a méhészettel is, mint a gazdaság egyik igen hasznos ágával, mely hazánkban még nem emelkedett azon fok­ra, melyen hasznossága miatt állnia kellene. A kereskedelmi, ipar és földmivelési ma gyár minister ur felszólitá az ország ösz- szes gazdasági egyesületeit, hogy az ok­szerű méhészet terjesztését és emelését ne csak pártolják, hanem előmozdítani is tö­rekedjenek. — Békésmegye gazdasági egye­sülete, — mely szakadatlan munkássága és ernyedetlen kitartása által az ipar és gazdászat terén úgyszólván az első helyre emelte magát az országban, — a méhészet terén is haladni akarván az 1872-ik év deczember 16-án tartott választmányi gyű­lésben határozatba hozta az okszerű méhé­szet emelését az által, hogy Békésmegyé­ben méhészeti egyletet alakit, mely egye­sület létrehozásával igénytelen személyemet bízta meg. Egyesüljünk tehát testtel-lélekkel tisztelt I honfitársak a „ Méhészet zászlaja“ alatt, mely a szorgalmat jelvényezi, és mely az egyesülésből származó nagyszerű hasznot önpéldájával mutatja. Törekedjünk most az egyesülés által nem csak pótolni, mit elmulasztottunk, hanem lehetőleg a tökéletesség színvonalára emel­ni az okszerű méhészetet! Az okszerű méhészet nagyobb körben teijesztése által több hasznot nyújtana gaz- dászatunknak, és sok nyomorék és öreg embernek adnánk alkalmat a kereset és önfentartásra. Miért is a lelkész, tanító, jegyző és gaz- dász urakat felkérem, valamint minden egyes honpolgárt a méhész-egyesület pár­tolására. E végből aláírási iveket fogok kibocsá­tani kérve az illetőket, — kik tőlem fel­hívási és aláírási iveket fognak kapni, — méltóztassanak minél több aláírót szerezni. Mint más külföldi méhész-egyesületeknél, úgy itt is az alapítók egyszer mindenkor­ra 12 frtot, a működő tagok 3 évre éven- kint 2 irtot, a pártoló tagok pedig éven- kint 1 frtot fognak fizetni, de csak akkor, ha az okszerű méhész-egyesület Békésme­gyében megalakulhat; miért is tisztelettel kérem, hogy az általam kibocsájtandó alá­írási ivek augusztus 1-ig hozzám vissza­küldessenek. Mindazok, kik az okszerű méhész-egye­sület létrehozását óhajtják, egész tisztelet­tel íelkéretnek, bogy folyó évi augusztus hó 16-án reggeli 9 órakor Gyulán a me­gyeház termében tartandó alakulási gyű­lésre megjelenni szíveskedjenek, — hol a társulat megalakulva elnököt, jegyzőt és választmányi tagokat választand, valamint az alapszabályokat is, melyek a felhívási ivén vannak, módosítva elfogadni és mege- rősiteni fogja. Isten velünk, ki megáldja ügyünket! Kelt Gyulán, 1873. junius 21. Göndöcs Benedek apát és gyulai lelkész. Hirdetés Folyó év junius 5-én tartott városi képviseleti közgyűlésen, elnöklő megyei alispán nr a képvise­lő testületet alakultnak nyilvánítván, az általános tisztujitás idejét f. év julins hó 5-ik napjának d. e. 9 órájára tűzte ki, s ennek a kellő módon leen­dő meghirdetésére ezen városi elöljáróságot eluta­sított. Mit is az összes városi képviselő tagokaak ~ hivatalos tisztelettel van szerencsénk ezennel ak­ként hozni tudomására, hogy a fent említett napon és órában — a törvény által biztosított jogaiknak gyakorolhatása végett — Gyula városháza nagy­termében megjelenni szíveskedjenek. Gyula 1873. junius 23. Gyula város elöljárósága. A rendezés küszöbén. Megyénk szeretve tisztelt alispánja Gyu­la városa rendezett tanácsú tisztikarának TÁRCZA. Két szív története. Beszély. Irta Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) IV. Elmúlt a nyár, mely annyi ártatlan örömök — és feledhetlcn emlékű kedves órák közt folyva le, éltemnek legszebb, legboldogabb szakát képező; s elérkezett az ősz. Szilakiéknál már napok óta csak egy leendő csa­ládi ünnepély, és mulatság képező a beszéd tár­gyát, — mely annál jelentőség teljesebb volt, és nagyobbszerünek Ígérkezett, mivel az ünnepély­nek nem is egy, hanem négy — történetesen egye­sült alkalom szolgált indokául; — Keresztanyám névünnepe, — Arankának tizenhatodik születés­napja, — a jó terméssel kecsegtető — különben is mindig kedélyesen megtartatni szokott — szü- ret, — és egy tiszteletemre rendezendő búcsú ün­nepély, melyet az egyetemrei távozásom előtt meg­tartani, keresztanyám rég megígért. A négyszeresen nevezetes nap végre fölviradt. Gyermeki szeretettel — és igazi mély érzelem­mel mondtam el keresztanyámnak névünnepi üd­vözletemet, — s ö keblére ölelve, megindult han­gon köszönte meg jókivánataimat; s ezzel a falu­éi formaszerüség követelte szokáson már túlestem volna, csak még Arankát kelle üdvözölnöm. Arankát a kis társalgó teremben találtam, epen midőn apró csecsebecséi rendezését végezve, egy pompás gránát fülgöt illesztett ritka szép fülecs- kéibe, — * midőn angyali mosolyával elém lépett, egyszerű, de finom Ízlést tanusitó rózsaszín ruhá­jában, dús bajfonadéki közt egy pompás kaméli­ával — szebbnek, hódítóbbnak találtam öt mint eddig bármikor. Nem tudtam szóhoz jutni, s akadozva, alig ért- hetöleg valók képes pár szokásos üdvözlet után neki átnyújtani egy — különösen ez alkalomra készíttetett — arany medaillt, mely öt eleinte ész­revehetőig kellemesen meglepni-, később elpalás- tolhatlan zavarba hozni látszott. Ugyanis — a medaill egyik lapján, kék email- lirozott alapon, egy fehér galambka volt, nyakán picziny piros vonallal; másik lapján rózsaszin oma- illirozott alapon, egy keleti gyöngyökből kirakott „E“ betű. Láttam, hogy Aranka rögtön eltalálta a ezélzást, mert szeme — fehéréig mélyen elpirult; s már szinte bánni kezdém, hogy emlékemet átadám, — azt hivén, hogy az általam fölinditni kivánt érze lem és gondolat helyett, épen annak ellenkezőjét fogja tán előidézni, midőn pár pereznyi — mind­kettőnkre nézve kínos csönd után, Aranka némi­leg lecsillapultan, élénk szavakkal köszönte meg figyelmemet, s Ígérte, hogy a medaillt legkedve­sebb emlékei között fogja őrizni. — E gyönyörű ékszerko valóban legméltobb ar ­ra, hogyjóanyámnak haját, — e mindennél drágább kincsemet rejthesse magában, — e szavakkal egy pi­cziny haj fonadékot vett ki egy ébenfa szekrény­kéből, s azt a medaillba helyezte, és egy zsinórra fűzve, hónyakára körité. Boldog voltam az elragadtatásig: Csakhamar kocsi robaj, s elénk zajongás, ven­dégek érkeztét adá tudtunkra, kik ezután óra ne­gyedenként mind sűrűbben gyülekezve szaporod­tak ; mert keresztanyám névünnepére az egész környék úri rendje hivatalos volt, s többnyire meg is szokott jelenni. Arankával tehát, ezután perezre sem lehetők egyedül, — s csak a közös társaságba vegyülve beszélgetheténk. A szép számú vendégkoszorú már megbámulta kíséretünkben a gyönyörű virágkertet, és üveghá­zi növényeket, — enyelgett a kis Aranka ked- vencz galambjaival, -— megballgatá a szüretelők egyszerű meséit, és vig danáit, — s a terembe visszatérve, épen egy négykézre játszott darabbal mulattattuk müértö hallgatóinkat, midőn a cseléd uj vendégek érkeztét jelenté. Félig előre hajolva, kíváncsian vártuk mindnyá­jan, hogy ki lehet az utolsó vendég, — mert a hivatalosok már körülbelül mind együtt valának, midőn a feltárt ajtón, atyám karján egy gyönyö­rű fiatal hölgy lépett be ; őket követé egy — bár éltes, de mindamellett még most is ritka szép fér­fi, osztrák gyalog-ezredesi egyenruhában, mellén több érdem renddel, karján anyámat vezetve. Szülőim az ismeretlenekben Feullbcrnachi János nyugalmazott ezredest, és leánykát Georginét mu- taták be a társaságnak. Az ezredes atyámnak fiatalkori barátja volt, s jelenleg is, a fürdői idényt bevégezve, az ö láto­gatására jött, s pár napig óhajtott nálunk mulatni, s csak azután szándékozott visszatérni a fővá­rosba. Atyám jól tudván, hogy a környék úri rend­je most keresztanyámnál van összegyűlve, kedves mulatságot vélt szerezni valamint barátjának, úgy a társaságnak is, ba őket ide hozza. A kölcsönös ismerkedésnek, hálálkodásoknak, vége ~ hossza nem volt. Lassanként aztán mégis csak kezdtek a vendé­gek vegyülni, és külön clubbokra szakadni; — az éltesebbek egymás körül csoportosultak, — a fia­talok szinte együvé kerültek. Majd nemsokára az ebédre hivó harangocska csengő szava zavarta föl, a tárgyalásaiba már na­gyon ia elmélyedt társaságot; s páronkót áthú­zódtunk az ebédlő terembe. Mellettem Aranka és Georgine állottak, s én előbb egy jelentőség teljes pillantást vetve Aran­kára, mit ö megérteni látszott, — Georginának, mint vendégnek — ajánlóm föl karomat, s vele mentem az ebédlőbe; míg Aranka, egy csinos hu­szárhadnagy — Füves Géza barátom karjáu kö­vetett bennünket. — Csak mennél tarkábban, uraim és hölgyeim, — kiáltott velem szemközt rikácsoló hangon egy uracs, „apagyilkos“ gallérján rendezgetve pepita nyakkendője óriási csokrait, — mig kancsal sze­meivel híven kisérte giraffa nyakú imádottja min­den mozdulatát, mohón várva a pillanatot, mely­ben mellette helyet foglalhat. A vendégkoszorú, csakugyan a legtarkábban vegyülve, derült kedélylyel települt le a hosszú asztal körül. Georgine anyám jobbján ült, én közte és Aran­ka közt foglaltam helyet. Minden társalgási ügyességemet, és udvariássá- gomat elövevém, hogy a két szép hölgyet jól mu­lattatni képes legyek. Mert Georgina is szép, na­gyon szép volt! s ami nekem már eUö pillanatra löltünt — Arankára fölöttébb hasonlított, bár nála legalább is egy évvel idősebbnek, és igy kifejlet­tebbnek is látszott; de termete, tartása, s egész megjelenése azért Arankától egészen különbözött. Mig Arankának szende kék szemeiből a gyer­meteg kedély világa sugárzott, Georgine sötét kék szemeiben bizonyos fönség, vagy hogy úgy mond­jam — nagy úrias büszkeség tündökölt, — s amint ellenálhatlan bájjal — és kellemmel tudta e szép szemeket egy-egy ártatlan bók fölött lefüg­geszteni, úgy — meg valók győződve, hogy el­lenkező alkalommal, ha akarta — annál villámlób- ban sújthatott le bárkit is tekintete. Eléggé telt, tojásdad hosszas arcza majd az átlátszóságig finom volt, s ha szép metszetű piros ajkán a jókedv ne­vetésbe tört ki; két arczán és szabályos, bár kis­sé hosszas álián azon picziny gödröcskék képződ­tek, melyeket mi férfiak, „szerelem gödröcskék nek szeretünk keresztelni, — s ha ilyenkor, és néha beszéd közben egyenlő, és ritka szép fog sora kivillant, az képes lett volna a legszebb gyöngysort is megszégyeniteni. Nyaka és melle szoborszerüleg szép, és tökéletes, haja ében feke­te, orra római jellegű, termete hajlékony, lépese könnyű, hangja dallamszerü, mosolya csábitó, ka- czaja csengő volt. Aranka egy gyönyörű ártatlan gyermek, Georgina egy valódi classicus szépségű hölgy volt: s h^, Aranka szerelmet-, úgy Georgi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents